hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Magyarország
 Mi a helyzet Szűz Mária országával, a katolikus Magyarországgal?

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12]
 Topir adatok | 2010.07.12 14:52 | 124
Bíborosunk egyházmegyéjében ellátogat minden plébániára és egyházi intézménybe, és a plébánosokkal minden, még a legapróbb részletekre is kiterjedő kérdőíveket tölttet ki. Vajon mi a cél?

 Tiburtius adatok | 2010.07.05 12:50 | 123
Ezt a videót a Youtube-on találtam, nem is hallottam errol az eseményrol:

http://www.youtube.com/watch?v=QgEhOpibWgo

Csak az iszlám kulttevékenység kapcsán gondoltam megosztani a Fórum olvasóival.

 Élthes Eszter adatok | 2010.06.15 12:37 | 122
Válasz a 121. számú üzenetre:
Azt hiszem, éppen Jeanne d'Arc és egyáltalán a középkor emlegetése nemzet, nemzeti állam ügyében nem nagyon szerencsés. A középkor végképp nem ismerte ezeket a fogalmakat. És Jeanne d'Arc sem arra érezte magát elhívatottnak, hogy a francia népet, nemzetet megmentse (ami így akkor nem is létezett), hanem, hogy a felkent királynak, tehát Isten felkelt uralkodójának visszaadja a hatalmát, az országát.

 Topir adatok | 2010.06.14 10:34 | 121
Lehet, hogy a bűnbeesés előtt ismeretlen volt a haza, az anyanyelv, sőt a család fogalma is, de azért nem gondolnám, hogy ezek mind Isten helyett lettek kitalálva. De ha mégis, akkor az csak azért lehetséges, mert elveszítettük a közvetlen Isten-látás képességét, és ezeket szeretve tudjuk igazán szeretni Istent.
Most hirtelen Jeanne d'Arc jutott eszembe, a katolikus egyház szentje, aki a katolikus hazájára támadó katolikus angolok ellen vívott csatát. Miért? Mert szerette a hazáját, és átérezte a honfitársai baját. És ezen a szereteten keresztül tudott Istenhez egészen közel kerülni. Ha a hazámra támadnak, vagy megcsonkítják, vagy elveszítek valaki, aki szeretek, az akkor is rossz, és fáj, ha Isten ebből később jót tud kihozni.

 Jagiello adatok | 2010.06.14 07:20 | 120
Válasz a 119. számú üzenetre:
A haza fogalmát Isten helyett találták ki. Azelőtt természetes volt mindenkinek, hogy hazája, otthona és családja van. Természetes volt, hogy magyarul vagy másmilyen nyelven beszél. Ezt az egészet a politikusok találták ki, és ők vitték be az Egyházba is. Mert érdekes, ezer évig a szentistváni hazában megfértek a német, magyar, szlovák stb. ajkú katolikusok, ugyanazért a hazáért dolgoztak, harcoltak, ugyanazt a hazát építették. Én egy szóval sem írtam le, hogy nem érdekel a népem, a gyerekem, a házastársam és a hazám. Mit számít az nekem, hogy virtuális, mondjuk: gúnyhatár húzódik olyan helyeken, ahol megszámlálhatatlan esztendők óta ide-odajárt a nép és minden élő? Mondjuk Sinka István békési és bihari pusztái. Egyszerűen kettévágták őket. De a madár átrepül rajta, mert nem látja - neki nincs, mert Isten teremtménye. Ezek a határok, kedves Topir nem a mi határjaink, hanem azoknak a határjai akik a világban élnek. Én a világot úgy definiálom: az az istentelen társadalom, ami arra törekszik, hogy kiiktassa életéből az Atyát, mindenek Teremtőjét, az életet. Így érhető hogy miért nem tartozunk a világhoz. A világ nem az Atya teremtése. A világ szekuláris, istentelen, és csak addig áll fönn, amíg önmagát gerjeszti (secula seculorum - amíg világ a világ). Utána egyszerűen nem lesz. És az, hogy nem a világ szerint él az ember, az nem azt jelenti, hogy nem tud a világ dolgairól. Csak őrizkedik tőlük, és próbál megmaradni tisztának a világtól. János apostol írja ezt egyik levelében, hogy ez a hívő egyik fontos feladata.

 Topir adatok | 2010.06.14 01:01 | 119
Válasz a 118. számú üzenetre:
Családban és népben élünk, gyerekeink, házastársunk és hazánk van, akiket és amit szeretünk. Az igazi katolicizmust nem lehet az élettől elválasztani, nem mondhatom pl. azt, hogy nem érdekel a gyerekem iskolai tanulása, hanem csak a hitbeli fejlődése. Nem mondhatom azt, hogy nem érdekel, hogy összedől-e a házam, és a családom földönfutó lesz, csak az érdekel, hogy megmaradjon, vagy fejlődjön a hitünk. Nem mondhatom azt, hogy nem érdekel, hogy mi marad a hazámból, hanem csak az a fontos, hogy a hite megmaradjon. Ezek között a dolgok között összefüggés van, amit mi nem látunk át. A ház vagy a haza elveszítése egyik embert Istenhez közelebb viszi, a másikat eltávolítja tőle. De mivel Isten minden rosszból tud kegyelmeket fakasztani, ha erősen kérjük tőle és hiszünk benne, azért a haza keresztrefeszítését követheti a haza feltámadása hitben és életben, mert a kettő ugyanaz. Ha képesek vagyunk rá, megtehetjük, amit a szentek mondanak: minden jóért és rosszért, ami történik, egyformán adjunk hálát Istennek és dicsőítsük Őt, mert a gonosz is Istent szolgálja.

 Jagiello adatok | 2010.06.12 11:46 | 118
1. Trianon revíziója nem katolikus ügy. Különösen ha tudjuk, mikor semmisítették meg hivatalosan katolikus részről az ezeréves egyházmegyék határait, és számoltak fel ezer évet, szentekkel és mártírokkal együtt. Fájó kimondani, de itt is a múltat végképp eltörölni módszere érvényesül. Az egyházmegyei határok az Atya rendjéből fakadó határok voltak, és a katolikus Egyház ebből a rendből fakad. Abban a rendben erdőgazdálkodás volt, mezőgazdaság, textilipar, állatgazdálkodás, stb. Ma pénztermelés van és piacgazdaság. Ennek érdekében történik a rendbontás, amit globalizációnak hívnak.
2. Azt hiszem nagyon sokan nem értik az Evangéliumot. Ezért nem lesznek képesek visszatérni az Atyához, és vele foglalkozni. Virtuális világban élnek. Ismerik a legújabb gépek márkáit, a legújabb kocsikat, de a nyárfát nem tudják megkülönböztetni a tölgytől. És nem tudják, hogy miért jobb a tölgyfabútor a fenyőbútornál, és miért nem lehet bútorhoz nyárfát használni. Régen ezt mindenki tudta. Erre ma már nincs szükség. És még sorolhatnám. Minden, ami az iskolákban és a médiában történik arra megy, hogy az emberek ne tudjanak az Atyáról, aki az eget és a földet alkotta. Mintha semmi köze se lenne hozzánk, Ő egy a sok virtuális világ között. Pedig csak egy valóság van. Ami nem valóság, az nincs, és az az Atya tagadása.
3. Jézus állandóan azt mondta, hogy térjünk meg a mennyei Atyához, vele foglalkozzunk, és az ő akaratát keressük. Keresztelő János nem véletlenül ment ki a Jordánhoz. Nem Nagyizraelt akarta visszaállítani. Kiabálhatott volna Jeruzsálemben is, de az álságos lett volna, hiszen ott az emberek a saját törvényeik szerint éltek. Hogyan térjenek meg, ha ugyanabban maradnak.
4. Keressük az Atya útjait. Utánozzuk Jézust. Trianont hagyjuk meg azoknak, akik kitalálták, meg akik nem voltak hajlandók tudomásul venni, és most politikai tőkét csinálnak belőle. Legyen az ő hitük szerint.
Szerkesztve: 2010.06.12 23:00

 Topir adatok | 2010.06.10 13:02 | 117
Válasz a 116. számú üzenetre:
A Horváth Beatrix által vázolt helyzet nemcsak Magyarországra, hanem az egész bűnbeesett világra igaz, a sátán igyekszik az egész életet megmérgezni, ami jó, azt elrontani. Itt a földön illúzió a tökéletesség keresése, akár a jóban, akár a rosszban. A halál nem az Isten műve. Egy kisgyermek halálát én inkább úgy magyaráznám, hogy Isten csodálatos kegyelme folytán a rosszból is kijöhet jó eredmény, tragédiából fakadhat kegyelem. A vértanúk esete hasonló.

 Horváth Beatrix adatok | 2010.06.10 12:27 | 116
Nekem úgy tűnik, hogy alapvető zavar van: nem a jó és rossz megkülönböztetése a bűn, hanem az, amikor az ember maga akar annak meghatározója lenni, mi az , hogy Jó és mi az, hogy Rossz. A kettő nem ugyanaz! A megkülönböztetéskor az ember támaszkodik azokra a törvényekre, parancsokra stb, amelyek alapján a jelenségről el lehet dönteni, hogy jó-e avagy rossz , ezeket a törvényeket pedig ISTEN határozta meg, tehát az ember nem „alkotója” hanem „felhasználója” az Isten által megszabott mércének.
Az ősbűnnél az ember nem fogadta el, hogy Isten azt mondta, ne tegye, nem jó, hanem mivel ő (az ember)úgy látta, hogy jó, eldöntötte, hogy jó, nem az Isten szava alapján, hanem a maga meglátása szerint, tehát nem „felhasználta” a mércét, hanem alkotott egyet,és ennek megfelelően cselekedett…a következményeket ismerjük.
Valószínűleg én nem tudom ezt helyesen elmagyarázni, kérem, aki jártas a teológiában, segítsen.
/Arról nem beszélve, hogy egy cselekedett jó vagy rossz voltánál a szándéknak, a módnak, az eszközöknek is jónak kell lenni, különben lehet, hogy a dolog valaki számára hasznos, de nem jó. Az erkölcsileg jó (és Isten előtt csak ez számít) mindenben de mindenben megfelel Isten törvényeinek, egy icipici részletbeli megbicsaklás sincs. Ha van, akkor az már nem jó. Egy pohár vízbe, ha csak egy csepp mérget teszünk is, attól az már ihatatlan, méreg. (Williamson püspök által gyakran használt hasonlat).
A választások eredményének megítélésekor figyelembeveendő, hogy katolikus szemmel nézve Istennek az egész jelenlegi rendszerünk nagy valószínűséggel nem tetszik, amiben élünk, az nem jó, annak az alapjaival is óriási baj van, ezért szinte értelmetlen az egyes épp aktuális eseményt-jelenséget különösebben nagyon minősíteni, ill ezt csak egy másik adott eseményhez tudjuk mérni, már amennyire emberileg el lehet dönteni. És mivel a jelen életünk alapjai rosszak, szinte minden meg van mérgezve: a Trianon-megemlékezésektől kezdve bármire igaz lesz ez, észrevesszük, ha figyelünk. Van, amiről azonnal ordít, van, amikor ez alaposabb odafigyelést igényel Nekünk ez a helyzet jutott, ezt kell alázattal elviselnünk, és Isten és az ő törvényei mellett a végsőkig kitartanunk, mert az örök sorsunk csak ezen múlik, nem a választások eredményén. (lehet kommunista diktatúrából is üdvözülni és katolikus királyságból is elkárhozni)
És még egy: Istennél egy számít: elősegíti-e az örök üdvösségünket vagy nem, ha igen, akkor jó, ha nem , akkor rossz. Így lehet egy ártatlan kisgyerek betegsége és korai halála jó,( mert pl megmenekül attól, hogy elromoljon), akkor is, ha nekünk emberileg , hangsúlyozom, emberileg tragédia./


Szerkesztve: 2010.06.10 12:29

 Topir adatok | 2010.06.10 10:01 | 115
A fizetéshez és az adószázalékokhoz nem tudok hozzászólni, mert nem követem a napi eseményeket, és nem is szeretném mérlegelni őket, de lenne egy kaján kérdésem: ha itt a földön bűn a jó és a rossz megkülönböztetése, akkor Eszter Asszony miért tarja rossznak a kormány bizonyos intézkedéseit?
Embert nem szabad jónak vagy rossznak ítélni, de cselekedeteket és eseményeket lehet, sőt, kell is. Az Újszövetségben számos helyen van rá utalás, legismertebb a jó fa és a gyümölcsei példa.
A Szűzanya nagy diadala csak a lelkek megtérése lehet, olyan módon és akkor, ahogyan és amikor Isten akarja. Mária országa az csak egy katolikus Magyarország lehet, de ehhez még majdnem 16 millió magyarnak meg kell térnie. Ha Isten valóban ezt karja, akkor ez be is fog következni. Ha máshogy nem, hát csoda által, mint pl. Guadaloupe-ban, ahol 8 millió indián tért meg a csoda hatására.

 Élthes Eszter adatok | 2010.06.09 22:08 | 114
Válasz a 107. számú üzenetre:
Különösen ezekre a mondatokra reagálva: "Tehát: minden jó, ami a világban történik, Istentől származik, és az igazi szentmise áldozat esdi ki az Égtől. Tehát: ha a magyarok visszakapják a magyar állampolgárságukat, az jó, tehát Istentől való, és az igazi szentmise áldozatból fakad. Tehát konkrétan a felmerült esetre vonatkoztatva: ha Osztie atya óriási szervezőmunkát végezve, ..."

Az, hogy mi jó és mi rossz, nem az ember dönti el. Erre egy nagyszerű tanmese: egy kisgyerek súlyosan megbetegedett, és hogy ne haljon meg, óriási ima-hadjáratba kezdtek az emberek. A gyerek felgyógyult, nem halt meg. - Erre, Maga, kedves Topir, azt írta volna: hogy lám, a szeretet, az ima, a gondoskodó Szűzanya mindig segít, stb. stb. - Igen ám, csakhogy a fiú felserdült, rablógyilkos lett, felakasztották, megbánás nélkül halt mge, úgy hogy nagy valószínűséggel ... van. -

Nem kéne állandóan nekünk eldöntenünk, hogy mi a jó történés a lelkek üdve számára, ezt csak Isten tudja, és az Ő útjai kifürkészhetetlenek. Ha jól emlékszem, az ősbűn is mintha olyasmi lett volna, hogy az ember akart a jó és rossz feletti döntés ura lenni. Kicsit furcsállom, ha a teológián ezt tanítják.

2. Azok közül, akik most június 4-ből nagy ünnepet csináltak, 1990-ben - a saját fülemmel hallottam - többen azt nyilatkozták, hogy nekik 1990 előtt senki sem mondta, hogy a határon kívül is élnek magyarok. Nagyon érdekelne, hogy akik most nagy csinnadrattával magyarkodnak, eddig miért nem tették. Vagy egy ünnep, egy dolog csak attól válik fontossá, csak attól válik ünneppé, hogy már szabad és nagy média sikere lesz? Hát az ilyen ünneplés egy fabatkát sem ér. Valami vagy ünneplésre méltó, és akkor ünnelni kell, akár engedik akár nem, vagy nem arra méltő, és akkor nem kell akkor sem ünnepelni, ha éppen ez a módi.

3. Akik a Szűzanya nagy diadalának és közbeavatkozásának tartották a választás eredményét, hogyan emésztik meg, hogy egy ilyen gazdasági helyzetben a legfontosabb intézkedés az,. hogy a havi 100 ezer forintból élők ugyanannyit adóznak, mint a havi 2 millióból? Azt hiszem, ilyesmi a világon sehol sincs, csak nálunk. Most megmutatta M.o., hogy megérdemli a sorsát. És nem kell sajnálni a kommunizmus zsarnokságáért és becstelenségéért, ha most dalolva és önként választotta ugyanazt, ha nem még rosszabbat.
Szerkesztve: 2010.06.09 23:01

 Topir adatok | 2010.06.07 18:22 | 113
Válasz a 112. számú üzenetre:
Sajnos, sok olyan jelenség van, amit akolitus leír. 3-4 évvel ezelőtt a máriaremetei pünkösdi ünnepségen, ami június 4. körüli nap volt, a főszervező Várnai atya, a Szent Margit templom plébánosa a szemem láttára vetette le az erdei faliújságról a Trianon plakátot, a miért-re egy "csak"-kal válaszolva.
Hol vagyunk már a Padányi Viktor által átélt tragédiától?
A romlás okait ismerjük, de én nagyon bízom abban, hogy a vértanúk áldozata, az igazi szentmise áldozat bemutatása, (most olvastam a honlapon, hogy naponta lesz Magyarországon régi rítusú szentmise, ez óriási dolog!), az igazak imái és böjtje meg fogja hozni Mária országa számára azt a felvirágzást, ami Isten nekünk szán.

 akolitus adatok | 2010.06.07 11:42 | 112
Válasz a 111. számú üzenetre:
Azt hiszem, ez a Trianon című dokumentumfilmen is rajta van.
2010.06.04-e szintén péntek volt. 90 évvel később. S, miközben dühöng a magyargyűlölet az elszakított országrészekben, Magyarországon mintha mi sem történt volna. A katolikus templomok harangjai nem zúgtak, a magukat katolikusnak (sőt példamutató katolikusnak) tartó hívek flekkensütésen voltak (bulizzunk csak, heje-huja) a plébános vezetésével, mert mit nekünk a bűnbánati nap (péntek), mit nekünk Mária országának keresztrefeszítésének napja, mi csak zabáljuk magunkat tele hússal. Engemet is hívtak, de éppen a fenti okok miatt nem mentem. De nagyon elszomorodtam, hogy ennyire, még a látszatát sem adják meg egyesek, hogy pénteki napon, és hazánk gyásznapján a plébánia képviselőtestülete átadja magát a test kívánságainak. Persze a böjt sem a régi már. A NOM hívei azt hangoztatják, hogy nem kötelező a hústól való megtartóztatás az év péntekjein, helyettesíthető a bűnbánat más formáival is (irgalmasság, ima). Csakhogy: ezek amúgy is kötelezik egy katolikust, hiszen tettek és ima nélkül semmit sem ér a hitünk. Valaki magyarázza már meg, hogy kinek és miért jó a tényleges böjtölést felváltani valami mással? Mert régen is volt felmentés. Szunyogh Xavér is megemlíti a kivételeket (nehéz testi munka, úton levés, más konyháján való étkezés, stb.) Jézus is megmondta: ez a fajta nem megy ki másképp, csak böjttel ÉS imádsággal. Tehát nem "vagy-vagy", hanem "és".
Mindenesetre levonhatjuk a tanulságot: mára a magukat katolikusnak nevezők zöme úgy tekint a péntekre, mint napra, mint a pogányok: itt a hétvége, lehet bulizni. S, nem pedig Krisztus szenvedésének a napjára. S, ha ez még összekapcsolódik földi hazánk szenvedésének a napjával is, akkor igazán nem tudom, hogy kit képvisel az a képviselőtestület, amely húst hússal eszik ezen a napon.

 Topir adatok | 2010.06.07 11:17 | 111
Az előző írás befejezése:

Ezután megállt a térkép előtt, egy kicsit oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és ahogyan rámeredt, mindig szigorú arckifejezése meglágyult, kimondhatatlan gyöngédség jelentkezett rajta, amilyent korábban soha nem láttunk nála. Halotti csendben néztük a térképet és az előtte álló alakot, ezt a gyászoló cisztercita szerzetest, amint fejét mind lejjebb és lejjebb hajtotta, egészen a mellére. És ahogyan a harangok zúgása behatolt hozzánk, Kovách a mély csendben inkább saját magának, s senki másnak közülünk, ezt mondta:

Consummatum est! (Elvégeztetett!)

Ötvennégyen voltunk ebben az osztályban, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A keresztre feszített Krisztus utolsó szavai után valamennyien a padra hajtottuk fejünket és sírva fakadtunk.

Odakint a harangok még mindig zúgtak. Magyarország keresztre feszíttetésének napja, 1920. június 4-e volt.
Péntek…

 Topir adatok | 2010.06.07 11:15 | 110
Hadd tegyek fel egy szívszorító visszaemlékezést Magyarország keresztrefeszítéséről, (remélem, ennek nincs aktuálpolitikai jelentése):

A nap, amelyen Magyarország „keresztre feszíttetett”
Részletek Padányi Viktor, a neves magyar történész visszaemlékezéseiből

De akkor már a legtöbb nemzet miniszterei aláírták a Békeszerződést, s nem lehetett bírni azt a blokádot, amelyet az utódállamok Magyarországra kényszerítettek. A kenyér, amelye kaptunk, ízetlen volt, mert só nem volt benne; a falvakban a házak ezrei hónapokon át sötétek maradtak, mert nem volt petróleum, hogy lámpát gyújthassanak; a ruha, amelyet viseltünk, papírrostból készült, mert nem volt szövet, és azok, akiknek az élete olyan gyógyszertől függött, amely csak külföldről volt beszerezhető, meghaltak. Ezért tehát Magyarország arra kényszerült, hogy aláírja a Békeszerződést.Hosszú töprengés után, amely a lelki agónia és megrendülés drámáját jellemezte, a kormány Bernard Ágoston népjóléti minisztert és Drasche-Lázár Alfréd volt nagykövetet nevezte ki, hogy elvégezzék a baljós cselekedetet. Május végén elutaztak Párizsba, hogy megtegyék az utat, amely sokak véleménye szerint Krisztus kálváriájához hasonlított. A Békeszerződés aláírását 1920. június 4-én, délelőtt 10 órára tűzték ki.Ezen a június 4-i napon Magyarországon minden katonai alakulatot riadókészültségbe helyeztek, minden nemzeti gárdaegységet szolgálatra hívtak be, és a városokban a rendőrséget megkettőzték.Ezekben a napokban rádió még nem volt használatos, de Budapest állandó telefonkapcsolatot tarthatott Párizzsal. Már reggel nagy tömegek gyűltek
össze a legnagyobb napilapok szerkesztőségei előtt, hogy minél hamarabb megtudják a legfrissebb híreket, amelyeket időnként kifüggesztettek a kirakatokba. Valami különös nyugtalanság járta be Budapest utcáit már hajnaltól kezdve; a járókelők arcán belső szenvedés, fáradtság és gyakran üresség tükröződött, akár egy halottasházban a gyászolók arcán. Még a szokásos utcai zajok is tompábbak voltak.Tíz óra után egy-két perccel megérkezett a végső megerősítés; a Békeszerződés aláírása megtörtént, ahogyan ezt a telefonvonalak tudtul adták. Ekkor megkondultak a templomi harangok, először Budapesten, majd pedig – a hír villámgyors terjedése nyomán – minden városban és faluban, a lesújtott országon végig. Két órán át, egészen délig, egyfolytában zúgtak a harangok, mintha azt mondanák: a magyarok temetik múltjukat – és jövőjüket.Budapest perceken belül gyászba öltözött. Gyászlobogók lengtek minden zászlórúdon. Temetéseken szokásos gyászleplek takarták az ablakokat. Az utcák is gyászt öltöttek, amint feketébe öltözött férfiak, asszonyok és gyermekek ezrei haladtak lassan, arcukat könnyek borították, olykor felcsukló zokogás hallatszott. Öklök emelkedtek az ég felé, kétségbeesésből fakadó szitkok és átkok kíséretében. Az Oktogon tér egyik sarkában egy rokkant katona letépte zubbonyát, könyökben levágott csonka karjára mutatva kiáltotta: Ezért? Az utcán idegenek ölelték át egymást gyászukban; kisebb csoportok gyűltek össze, hogy vigasztalják azokat, akik csak ültek egy padon és sírtak tehetetlenül; és a templomi harangok zúgását túlharsogta a kiáltás: „Különkiadás!” „Különkiadás!”. – Ezernyi újságárus tódult az utcákra a napi hírek gyászkeretes különkiadásával. Az emberek mohó kíváncsisággal olvasták azt, amit már tudtak, lelküket tehetetlen felháborodás rázta. A szerkesztőségi cikkeket hangosan olvasták fel a hirtelen csoportokba verődött hallgatóknak. A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg énekelni kezdte a Himhuszt, s egyre csak zúgtak és zúgtak a harangok.A templomok hamar megteltek a gyászolókkal, akik lelkük mélyén csak Istenbe kapaszkodhattak. A papok szószékeken imádkoztak a teljesíthetetlenért, és hogy vigasztalást nyújtsanak azoknak, akik számára már nem volt vigasztalás.Vidéken is ez volt a helyzet. Gyász és kétségbeesés uralkodott mindenütt, de néhány kisebb verekedésen kívül rendzavarás nem történt; a törvényt és a rendet fenntartották. Minden biztonsági intézkedés hathatósnak bizonyult, alkohol kiszolgálása tilos volt. A templomi harangok pedig két órán át, egészen délig, minden városban és faluban
zúgtak, csak zúgtak könyörtelenül.Abban az időben, amikor ezek az események történtek, tizennégy éves voltam, a IV. gimnáziumba jártam. Ezen a napon osztályunknak növénytanórája kezdődött volna, s tanárunk, Kovách Demjén magas alakja megjelent az ajtóban, pontosan úgy, mint máskor. Odament lassan a katedrához, aláírta az osztálykönyvet, de ahelyett, hogy számon kérte volna a házi feladatot, ahogyan tenni szokta, egész testével
előrehajolt, fejét lecsüggesztette valami egészen hosszú percig… és akkor a harangok zúgni kezdtek. Kovách Demjén kiegyenesedett, odament a kis szertárhoz, ahol a térképek voltak, levette a térképet, amelyen ez a felírás volt: A Magyar Szentkorona Országainak Politikai Térképe, s egyetlen szó nélkül a falra akasztotta.

 akolitus adatok | 2010.06.06 23:59 | 109
Válasz a 105. számú üzenetre:
Kedves Topir!

Osztie Zoltán atya véleménye is csak egy a sok vélemény közül. Sajnos ő is hajlamos összemosni olyan dolgokat egymással, amelyek nem egy helyre valóak. Hozzászólásában idézi az atyát, amely arról árulkodik, hogy politikai dolgokban nem elfogulatlan az atya. Talán olvasta az országgyűlési választások előtt a vele készített riportot az egyik napilapban. (De valószínűleg az interneten is megtalálja.) Míg a számára egyetlen követendő és hiteles párt tagjaival szemben elnéző (az idézett szövegben szereplő nevek száma ugyanis nem teljes, pontosan az általa preferált párt hiányzó tagjainak a neve nem szerepel benne), addig a másik oldalllal szemben kíméletlen. Van persze, aki rászolgált erre a kíméletlenségre, de van, aki nem. S, egy paptól elvárható lenne, ha a nagy nyilvánosság előtt beszél (tehát nemcsak a saját híveinek), akkor ne legyen részre hajló. S, pont egy olyan embert bélyegez meg, aki nem szolgált erre rá. Hja, aki politikusnak áll, az számíthat arra, hogy köpködni fogják? Ez igaz, de ha egy pap köpködi, akkor az eléggé visszatetsző lehet. Nem a leköpöttnek, hanem aki köpköd.
Szerkesztve: 2010.06.07 00:00

 kovj0813 adatok | 2010.06.06 15:34 | 108
Válasz a 107. számú üzenetre:
Szerintem Füzesi Zsolt testvérünk nem ebben a válaszban leírtakra gondolt, mint ahogy én sem. Sok mindent látnunk kell(enne) a szavak és tettek összhangjában, az összefüggésekben. Tovább e felvetéssel nem foglalkozom.
Imával és szeretettel
János testvér

 Topir adatok | 2010.06.06 00:46 | 107
Válasz a 106. számú üzenetre:
Én azt gondolom, pontosabban - csekély teológiai tudásom és a tapasztalataim alapján - úgy tudom, hogy a Jézus Krisztus Egyházában, a Katolikus Egyházban bemutatott szentmiseáldozatnak köszönhető, hogy a világot nem nyelték még el a pokol örvényei. A II. Vatikáni Zsinat óta ezt a szerepet a Lefebvre érsek és követői által húen megőrzött, a régi liturgia szerint bemutatott szentmiseáldozat vette át. Nem mintha nem lenne érvényes a NOM, vagy a benne bemutatott áldozat, de mindazokkal a következményekkel együtt, amit a zsinat generált, az Egyház erejét veszítette, gyengült, a világgal és a sátáni erőkkel szemben kevésbé ellenállóképes lett.
Tehát: minden jó, ami a világban történik, Istentől származik, és az igazi szentmise áldozat esdi ki az Égtől.
Tehát: ha a magyarok visszakapják a magyar állampolgárságukat, az jó, tehát Istentől való, és az igazi szentmise áldozatból fakad.
Tehát konkrétan a felmerült esetre vonatkoztatva: ha Osztie atya óriási szervezőmunkát végezve, egy NOM-ot bemutatva Szűzanyához könyörög az összmagyarságért, az nagyon jó, tehát Istentől való, és lehet, hogy a templomában bemutatott sok régi rítusú miséből fakadó kegyelem.
A dolgok a természetfeletti rendben dőlnek el, mi a szándékot nem látjuk, esetleg csak sejtjük bizonyos esetekben. Minden jó Istentől fakadó ingyenes kegyelem. Örüljünk, ha valami jó történik, és adjunk hálát érte Istennek és a Szűzanyának, főleg, mi, magyarok.
Adja Isten, hogy minél több pap felismerje azt az óriási különbséget, ami a régi rítusú szentmise és a NOM között van.
Magyarország királynője, könyörögj érettünk!
Szerkesztve: 2010.06.06 00:52

 Füzesi Zsolt adatok | 2010.06.05 11:41 | 106
Kedves Topir!

Nem gondoltam, hogy ennyire naiv. Ne kérdezze, miért (úgyis hiába válaszolnék); járjon utána!

 Topir adatok | 2010.06.05 09:32 | 105
Horváth Beatrix szomorú beszámolóján, és azon a tényen felbátorodva, hogy ez a honlap Magyarország királynőjének van felajánlva, én is beszámolnék egy, a tradíciót közvetlenül ugyan nem érintő, de felemelő egyházi eseményről.

Egy csodálatos Trianon-megemlékezésen vettem részt tegnap Budapesten, a
belvárosi Március 15. téren.
A megemlékezést Osztie Zoltán, a Belvárosi Plébániatemplom plébánosa, a
Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke szervezte.
Osztie Zoltán csodálatos pap és igazi magyarszívű, nagy ember.
Beszédében nem más népek érzékenységével foglalkozott, hanem a magyar
nép tragédiájával, végre megvallható nemzeti egységével. Az ünnepség
lélekemelő és gerincegyenesítő, politikamentes volt, pártok nem vettek rajta részt.
Minden elcsatolt területről érkezett küldöttség, zászlókkal, táblákkal.
Buszok hozták őket, ezt is Osztie atya szervezte. Elmondta, hogy a
2004-es népszavazásnak már a kiírása is hazug volt, mert nem népszavazás
kérdése, hogy a magyar állampolgárságuktól megfosztott magyarok
visszakaphassák azt, ami az övék. És nekünk, anyaországiaknak nagyobb
szükségünk van rájuk, mint nekik ránk. A kb. 1000 fős tömeg pfujolása
közepette név szerint megemlítette azon idegenszívű nemzetárulók nevét,
akik a mostani parlamenti szavazáson nem-mel szavaztak, vagy elkéstek
onnan, ahonnan nem szabad elkésni. Jegyezzük meg mi is: Gyurcsány
Ferenc, Szanyi Tibor, Molnár Csaba, Lendvai Ildikó és Vona Gábor.
Az ünnepségen felszólalt még Tokody Ilona és Tőkés László is.
Fél ötkor megszólaltak a templom harangjai.
Az ünnepség után Osztie atya szentmisét tartott a zsúfolásig megtelt
Belvárosi Plébániatemplomban az összmagyarságért, fekete papi ruhában,
gyászmisét. Hangsúlyozta, hogy új korszak kezdődik az összmagyarság
életében, és nagy reményünk van, mert Mária országa, Mária tulajdona vagyunk, Magyarország
királynője a Szűzanya.
Magyarország Királynője, könyörögj érettünk!


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!