|
(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
|
| |
 |
Liturgia |
 |
| A liturgia helyzete a világegyházban és Magyarországon |
Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba
[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
| Robesz |
 |
adatok | 2009.04.15 12:06 | 110 |
|
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a különbség a V. Szent Piusz és a XIII. János féle misekönyv ill. mise között? Azt tudom, hogy XIII. János eszközölt változtatásokat (nem csak a misében). A tradícionalisták ill. azok a papok, akik a Summorum Pontificum motu proprio alapján végzik a hagyományos misét, melyik misekönyvet használják?
Be lehet szerezni még valahol a régi misekönyveket vagy esetleg van arra lehetőség, hogy ezeket újranyomják? |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2009.01.11 16:36 | 109 |
|
A mai Sixtus-kápolnában mondott miséről való kép:
http://img154.imageshack.us/img154/3356/72977817xf0.jpg
Ebből én azt sejtem, hogy nem kell túlságosan bizakodni, hogy Benedek pápánk hagyományos misét is fog valaha mondani.
Megjegyzésem nem szkeptikus, csak a képből számomra ez tűnik értelmes következtetésnek. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2009.01.05 20:16 | 108 |
|
Idézet az alábbi megjegyzésemben említett úr (1998-előtt írt) jegyzetéből:
A szövetség nyilvánvalóan megjelenik Lk-Pálnál: "Ez a szövetség vére". Az "értetek" (Lk-Pál), "sokakért" (Mk-Mt) jelzi, hogy ez csakugyan helyettesítő felajánlás (az utóbbit v.ö. Iz 53,12 " mindkét helyen a "sok" "mindent" jelent). A "kiontatik" is Iz 53,12-re utalhat: a Szolga kiönti lelkét, életét. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2009.01.05 12:52 | 107 |
|
A Sapientia Hittudományi Főiskolán úgy magyarázta Lukács László, hogy a "sokakért" olyan sok emberre vonatkozott, hogy szinte mindenkire, ezért bár nyelvileg a "sokakért" a helyes kifejezés, de értelmét nézve helyénvaló a "mindenkiért" kifejezés is.
Szerintem logikus következménye ennek a magyarázatnak az, hogy bárki magához veheti a Szent Testet, aki beáll a sorba. (Ezt egyébként így is tanítják, hogy helytelen, ha az áldoztató kérdéseket tesz fel áldoztatás közben - kivéve, ha valami kirívó esetről volna szó /pl. részeg ember/, vagy pedig elég diszkréten teheti fel az áldoztató a kérdést!) Az, hogy valaki esetleg méltatlanul is megáldozik, szinte szóba sem kerülhet ezek szerint. Ezért áldozhat a modern teológusok szerint egy protestáns is (pl. Roger Schütz), aki hiszi, hogy Krisztus a színekben valóban jelen van.
Sok mindent lehet olvasni a helytelen "mindenkiért" kifejezéssel kapcsolatban, mégis örülök, hogy Fuchs atya ilyen megközelítésből is megközelítette a kérdést. Annak ellenére, hogy kissé hosszasan taglalta az alapvető igazságokat a szentségekkel kapcsolatban, "sokaknak" - visszajelzésük alapján - hasznára vált!
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2009.01.04 23:27 | 106 |
|
Fuchs atya ma kezdte el a bérmálásra felkészítő prédikáció-sorozatát. Elsőnek általában a szentségekről beszélt. ("Isten megtehette volna, hogy kegyelmét csak úgy, vagy egy egyszerű imára megadja, de nem így tett, hanem konkrét dologhoz, vagyis szentségeihez kötötte a kegyelmek "átadását". Minden szentség azon túlmenően, hogy erősít és növeli a már meglévő megszentelő kegyelmet külön saját szentségi-kegyelmet is közvetít.")
A szentségek érvényes kiszolgáltatásához négy dolog szükségeltetik: érvényes anyag, érvényes forma, a szentség érvényes kiszolgáltatója és a kiszolgáltatónak az a szándéka, hogy azt tegye, amit az Egyház tesz.
Az Eucharisztia szentségével kapcsolatban nagyon érdekes dolgot mondott:
E szentségnél az érvényes forma: "Ez az én testem" " "Ez az én véremnek kelyhe". Ez a NOM-os miséken is elhangzik, tehát elvileg megtörténik az átváltoztatás. Azt a kérdést azonban az Egyház még nem tisztázta, hogy az e szavak után elhangzó szavak befolyásolják-e az előzőek érvényességét vagy sem. Mert például a házasság szentségének érvényes formája a férfi és nő számára: "Én téged, X, házastársul akarlak venni". Ha viszont, ezután a szavak után valamelyik hozzáteszi, hogy "3 évre", akkor e később mondott szavak érvénytelenítik az előtte kimondottakat. Egyébként ez a többi szentségre is vonatkozik, és rájuk nézve is könnyen belátható.
Ezek szerint azonban az Oltáriszentség formáját a hozzáfűzött szavak szintén érvényteleníthetik. Vagyis, ha a pap "sokakért" helyett (ami a Bibliában szerepel Jézus szavaként) "mindenkiért" mond, előfordulhat, hogy az átváltoztatás nem jön létre, mert a forma érvénytelenné lett.
De ez még nem tisztázott kérdés, tette hozzá Fuchs atya.
Viszont, azt kijelenthetjük, hogyha a pap, aki "mindenkiért"-et mond, ezt azzal a meggyőződéssel mondja, hogy valóban mindenki, a világon minden ember üdvözül, akkor a "mindenkiért" szó egész biztosan érvényteleníti az előtte elhangzott önmagában érvényes formát, vagyis az átváltoztatás nem jön létre.
|
| Minister Primus |
|
adatok | 2008.12.17 15:03 | 105 |
|
Ejh, hát ilyesmit ne tudni! :D
Természetesen, hogy a nyomdának kell engedelmeskednie mindenkinek! :D
Én arra a kérdésemre, hogy mikor fogja a pap úgy mondani, hogy SOKAKÉRT, azt a választ kaptam: "... Majd ha újranyomtatták a misekönyvet..."!
Ergo rosszul tanitottak minket! A Katholikus Anyaszentegyház látható feje nem a pápa, hanem a nyomda! (Pfff...) |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.12.16 22:55 | 104 |
|
| A summorum-pontificum.de oldalon fent van egy cikk a "Betört ablakok teóriája" címmel. Ezt a teóriát amerikai szociológusok a 80-as években dolgozták ki, annak a megfigyelésnek alapján, hogy ha egy betört ablakot nem javítanak meg egy napon belül, akkor kitörik a második, és így tovább, míg menthetetlenül az épület minden ablaka kitörik. " Ezen elmélet igazát a cikk írója az amerikai egyház állapotán érzékeltette: elsőnek a liturgia "ablaka" tört be, és utána jött feltartóztathatatlanul mind a többi. A cikkben több ízben szó esik arról a kérdésről: hogy kell-e a híveknek és papoknak engedelmeskedniük olyan püspököknek, akik nem engedelmeskednek a pápának. Nos, ez jutott eszembe Vágfalvy utolsó mondatával kapcsolatban: tudtommal lejárt az a két év, melyet a pápa előírt a "mindenkiért" kijavítására! Akkor most kinek kell engedelmeskedni? |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.12.16 15:33 | 103 |
|
| Az utolsó mondatban leírtak nem külsőségek - ezek kimondottan nem-katolikus elemei a NOM-nak! |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.12.16 15:23 | 102 |
|
Nem vagyok biztos abban, hogy a "minél rosszabb, annál jobb" politika volna a jó gondolkodás. De ha jól megvizsgáljuk, mi vezetett a mai állapotokig, megállapíthatjuk, hogy a reform után keletkezett közönbösség (avagy kevesebb, kisebb tisztelet) a Legszentebb iránt, és a "dogmafejlődés" amely "újraértékelte" a szentmiséről szóló tanításokat, okozta a fokozatos romlást, minek köszönhetően eljutottunk a mai állapotig.
A fejétől bűzlik a hal: és hiába fogjuk szebbnél szebb edényben tartani, az mindinkább csak bűzleni fog!
Tehát a NOM méltóbbá tételének ötlete külsőleg visszajuttat a 70-es évek elejére, amikor a legtöbb helyen még térdelve áldoztattak, és az oltár felé fordulva misézett a pap, sokszor csak latinul.
Azért írtam, hogy ez a megoldás az olyan papoknak jó, akik katholikusok és (vélt) kényszerből miséznek a NOM szerint. Egyébként nincs értelme a hitetlenséget ájtatos külsővel befedni!
Ha latinul mondták volna mindehol a miséket, és énekelve, tömjénnel, és térdelve áldoztattak volna a mai napig, nem hiszem, hogy elgondolkoztam volna valaha azon, hogy itt komoly gondok vannak. Ha a NOM-ot vasárnap visszaöltöztetik a szép ruhába - bár akkor egy időre elfedi a hiányosságot, de hétköznap a csupasz valóságában fog újra mutatkozni.
A lényegen kell elsősorban változtatni, ez hatással lesz a liturgiára (ez gyakorlatilag a NOM megszűnését jelenthetné), és viszont a liturgia képes lesz erősíteni az igaz katholikus hitet.
Hogy az ehhez való út a tévedés félútjára való visszatérés volna, abban kételkedem! Viszont elméletben elképzelhetőnek tartom a katholikus hit által megalapozott fokozatos visszatérést, amelynek kiindulópontja lehet a leírt félút (itt pedig mindig világos lesz mindenki előtt, hogy ezáltal a NOM előbb-utóbb el fog veszni, mert visszaútról van szó!). De attól a szemináriumi oktatás még mindig hiányos marad.
És végezetül, mi van az Úrfelmutatás előtti térdhajtással? A rubrikák pontosan leírják, mikor kell térdet hajtani. Tehát a kiszépített NOM nem engedélyezi az ún. "felesleges" térdhajtásokat. És mi van az áldozáskor kimondandó "Ámen"-nel? És az új hivatalos magyar fordításig érvényben lévő "mindenkiért"-tel? (Ezt sem szabad még másként mondani!)
|
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.12.16 00:49 | 101 |
|
Kedves Eszter,
nem olyan dolgokról van ott szó, amelyek a rubrikákkal ellentétben lennének.
A rubrikákban nem szerepel, hogyan álljon misézésnél a pap, szemben vagy az oltár felé fordulva... Nem szerepel olyasmi sem, hogyan tárja ki karjait, vagy hogyan tartsa az ujjait. Ezeknél a NOM végzésekor is a rubrikákban nem szabályzott testtartásokat a hagyománynak megfelelően betartani.
Ettől függetlenül fenntartom, amit 12.13-án írtam.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.12.15 22:51 | 100 |
|
Elsőként szeretném leszögezni, hogy sem a kérdéses dokumentumot nem olvastam, se a vitát róla. És azt is, hogy az is tény, hogy a NOM-t sokféleképpen lehet bemutatni, és hogy ezek közül az a jó, ha minél "méltóbban" mutatják be.
Ugyanakkor két olyan pap, aki "pisztollyal a háta mögött" sem olvasná az új misét, is azon a véleményen van, hogy a NOM "méltó" bemutatása az, ha szigorúan betartják az előírásokat, vagyis nem tesznek bele olyan rubrikákat sem, melyeket Bugnini "kifelejtett" belőle. ("NOM hiányzó rubrikáit igyekeznek pótolni, amit ugyebár Bugnini és társai "elfelejtettek" mellékelni a NOM-hoz") Merthogy ez a RÍTUS lényege, vagyis, hogy egyetlen papnak sincs joga se elvenni, se beletenni semmit. A rítus attól rítus, hogy nem magán-produkció, vagyis a pap nem a maga személyében végzi, hanem azt teszi, amit az Egyház tesz. Azok, akik a NOM-t "méltatlanul" mutatják be, ez ellen " is " vétenek. Egy vétket pedig nem lehet ellensúlyozni azzal, hogy egy másik hibát követnek el. Tehát a "jó irányba" való változtatás ugyanannyira nem a helyes megoldás, mint a rossz irányban való visszaélések.
Az én tapasztalatom az, hogy az a magyar pap, akik "méltóvá teszi" a NOM-t, és nyilván a többi pap és mi hívek is mind, nem igazán tudjuk, mi is egy RÍTUS lényege, definíciója.
|
| akolitus |
|
adatok | 2008.12.15 09:51 | 99 |
|
Kedves Vágfalvy!
Erről a témáról (a NOM megújítása és "méltóbbá" tétele) Gergely atya fórumán talál egy kialakult beszélgetést. Érdemes megnézni.
Ha a Szentatya nem ítéli el a NOM-ot, ellenben példát ad arra, hogy hogyan kellene végezni, akkor a realitások figyelembevételével érdemes elgondolkodni az alábbiakon:
- 1970 óta sajnos a szemináriumok többsége mellőzi a tradicionális rítus oktatását, tehát a papjaink zöme nem ismeri a hagyományos katolikus rítust. Ellenvetés: meg lehet tanulni, ahogyan egyre több pap esetében látjuk.
- A súlyosabb probléma, hogy a papok egy jelentős része intoleráns a hagyományos tradicionális rítussal szemben, akadályozza annak elterjedését, szélsőségeseknek nevezi azokat, akik ilyen misét kérnek, s ők önszántukból nem fogják megtanulni ezt a rítust.
- A világ nagy részén - sajnos - NOM van, nem mindegy tehát, hogy azt a lelkek kárára, vagy javára mutatják be. Az említett honlap nyilván az előbbit (lelkek javára) tartja szeme előtt, vagyis ezért ajánlja ezt a végzési módját a NOM-nak.
Felfoghatjuk úgy is, hogy a NOM hiányzó rubrikáit igyekeznek pótolni, amit ugyebár Bugnini és társai "elfelejtettek" mellékelni a NOM-hoz. |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.12.14 20:50 | 98 |
|
| Salzburgban egy templomi kórus vezetője advent kezdetén előadást és kurzust tartott a gregorián énekből. Ő mondta, hogy ahogy Nagy Szent Gergely nem szűnt meg hangoztatni, hogy a szent liturgián ezt az éneklést kell művelni, ugyanolyan gyakran és állhatatosan hangoztatta Szent X. Pius, hogy a gregorián latin énekekben a római kiejtést kell követni. Még pedig azért, hogy ezzel is kifejeződjön, hogy az Egyház római, a pápa attól pápa, hogy Róma püspöke. Ezt egyébként Lefebvre érsek is így írta elő, nyilván ebben is Szent X. Piust parancsát követve. A római kiejtés pedig egyenlő az olasz kiejtéssel. A kórusvezető szerint egyébként az ének is ezt a kiejtést követeli meg. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.12.13 11:19 | 97 |
|
A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján (http://capitulumlaicorum.blogspot.com) érdekes írás található, amely a NOM megújítását és "méltóbbá" tételét szolgálná.
Én nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Halottat nem tudunk feltámasztani! Talán olyan papoknak hasznos lehet, akik még katholikusok, és valamilyen kényszer (vagy vélt kényszer) alatt kénytelenek a NOM szerint misézni. De csak azért alkalmazni, hogy megmentsük az életképtelen torzszülöttet, kár pocsékolni az erőinket. |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.11.25 23:17 | 96 |
|
Elsikkadt az előző kérdésem, lásd lejjebb. A kérdés egy részét megsimétlem, mert tényleg nagyon érdekelne mások véleménye (pl. Zsolt, Gábor stb,): "Már régóta szerettem volna felvetni a következő problémát: Mellékes és ezért elhanyagolható kérdés-e az, hogy nők ne vegyenek részt, lányok ne ministráljanak a misén. " Ami engem illet, "emancipált" nő létemre iszonyúan zavar (és többnyire ez az a pillanat, amikor lezárom a mise vagy körmenet közvetítést), amikor nők jelennek meg a szentélyben vagy a mikrofon előtt, különösen hogy a túlnyomó többségük még nadrágot is visel ehhez.
Most nem a teológiai magyarázat érdekel, arról már volt szó, itt a fórumon is, hanem az, hogy ez valóban olyan másodrangú kérdés-e, amit nem "kell" feltétlenül megoldani." |
| Parsifal |
|
adatok | 2008.11.25 08:23 | 95 |
|
"Fölöttébb örvendetes hír Aachenből"
A hírhez szólok hozzá.
Tudtommal a trappisták (OCSO) a cisztereknek (OCist) a Trentói Zsinat után szervezetileg is önállósult ága, mely szigorú elvonultságban él, az eredeti monasztikus eszménynek megfelelően.
Saját trappista úzusról (nem rítus!) nem tudok. Szerintem (esetleg kisebb módosításokkal) ők is a római rítus ciszter úzusát használták 1965-ig ill. 1970-ig. Az egyetlen római rítusnak többfajta használata (usus) vagy alakja (forma) van, amit ma már anakronisztikus önálló "rítusnak" hívni (bár régen használták ezt a kifejezést rájuk), mert a rítus mára letisztult jelentése szerint ezek egyazon rítus sajátos alakjai. Hasonlóan ahhoz, ahogy pl. a bizánci rítusnak van görög, szerb, román, magyar, albán stb. úzusa, kisebb liturgikus eltérésekkel is.
Ez az eltérés elsősorban a zsolozsmarendben mutatkozik meg. Már az órómai korban (a prekaroling időszakban), azaz a római és gallikán rítus vagy liturgia összeolvadása előtt a római rítusnak két típusa volt:
* "katedrális" alak (forma) vagy "szekuláris" használat (úzus)
* "monostori" alak (forma) vagy "monasztikus" használat (úzus)
Ezeket a korban "ritus cathedralis"-nak vagy "ritus monasticus"-nak hívták, a rítus szót nem mai értelemben használva. Ez utóbbi tkp. a későbbi "bencés úzust" jelentette, melynek zsolozsmarendje alapszerkezetében is eltér a katedrális úzustól.
A ciszterek mint "reformált bencések" a bencés úzust vették át, az formálódott a sajátos "ciszter úzussá". Sajátos úzusukat 1134 körül a Cîteaux-i Általános Káptalan rögzítette 15 könyvben. Később ezekből alakult ki a sajátos ciszter misszálé, breviárium, rituálé, martyrologium. Mivel 1570-ben több mint 200 évnél idősebb volt ez az úzus, így fönnmaradhatott, és a ciszterek (később a trappisták) ragaszkodtak hozzá.
Claude Vaussin OCist általános perjel ideje alatt (XVII. század közepe) számos reform történt, az úzus konvergált a trentói úzushoz. Ezeket a változtatásokat VII. Sándor [1655"1667], majd IX. Kelemen [1667"1669], végül XIII. Kelemen [1758 " 1769] is jóváhagyta.
Szent V. Piusz pápa privilégiumát 300 évvel később Boldog IX. Piusz újra és külön megerősítette a ciszter és a trappista rend számára 1871-ben.
Részleteiben a következőkben tért el a "trentói úzustól" (forma tridentina) a "ciszter úzus" szerkönyveiben:
* Breviárium: már említettem, hogy a bencés zsolozsma alapján fejlődött ki a ciszter zsolozsma. Ez már Nagy Szent Gergely [+604] idején eltért szerkezetében a "katedrálisbelitől".
* Misszálé: elsődlegesen a Claude Vaussin OCist által eszközölt módosítások előtt tért el jelentősen a "trentói úzustól":
o A "Judica me" zsoltár helyett a "Veni Creator Spiritus" hangzott föl;
o Az "Induligentiam" egy "Pater noster" és egy "Ave Maria" után következett;
o Az oltárcsók előtt (után?) nem volt "Oramus te Domine";
o "Pax Domini semper vobiscum" után háromszori "Agnus Dei" következett;
o Virágvasárnapon, és más, nagyobb ünnepeken az énekelt nagymise és a magánmisék szövege különbözött.
o Más különbségek is voltak;
o N.B: Ezek többsége eltűnt a XVII-XVIII. században, így gyakorlatilag (olvasmányrend, néhány ima kivételével) azonossá vált a korabeli trentói úzussal.
* Rituálé:
o Eredetileg is kicsi eltérések voltak;
o Az utolsó kenetet a szent útravaló (Oltáriszentség) előtt adták föl;
o "Peccasti" szó volt használatos a "Deliquisti" szó helyett az utolsó kenet ceremóniájában;
o Rövidebb alakú volt és kicsit eltért a szövege a feloldozásnak, term. nem az érvényes szentségtani alak rovására.
A XX. század első felében a ciszterek ill. trappisták körén belül is volt egy organikus liturgikus mozgalom, mely a ciszter rítus XVII. század előtti alakjának fölújításáért küzdött, hasonlóan a bencés liturgikus mozgalomhoz.
1964-ig ezeket a változásokat ki is eszközölték, jóvá is hagyták, a "reformált ciszter könyveket".
Rá egy évre meg el is hagyták, mert a rend zömét magával ragadó progresszivista mámorban átvették az "úzus vaticanus"-t. Egyedül a zsolozsmarendben maradt meg a nyoma a sajátos ciszter úzusnak.
|
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.18 15:26 | 94 |
|
Nálunk még pár évvel ezelőtt nem volt szokás, hogy nő olvasson (de a sekrestyés nő volt már néhány évtizede). Elvétve előfordult, hogy a sekrestyés olvasott fel, sőt megtörtént, hogy lány ministrált.
De alapvetőleg a pap, vagy a ministráns feladata volt az olvasás, és alapvetőleg fiú ministrált.
Pár éve fiatal plébános jött a faluba, aki a lelkipásztorkodás egyik főbb feladatának tartotta, hogy a híveket aktívabb bekapcsolódásra késztesse.
Felszóllította a híveket, hogy jelentkezzen, aki szívesen vállalná a lektori feladatot. Persze a hívők közül kevesen voltak, akik értették, mi is a kívánság. Végül a pap körül ügyködő Mária-légiós asszonyokra hárult a "lektori" tisztség (a sekrestyést pedig lecserélték).
Talán már most is probléma volna, ha valaki rendet szeretne tenni, és felháborodás volna és harag, ha a pap azt mondaná, hogy ez helytelen.
Én lényeges különbséget érzek az alkalmi felolvasó és a tisztségként lektori feladatot ellátó (vagy természetszerűen, rendszeresen felolvasó) személy között. Mégis látni kell, hogy a feladatot arra hivatkozva adták ki nőknek, vagy a nők azért vállalták, mert előtte már volt arra példa, hogy alkalmanként nő olvasott fel.
Mindenképpen a "fejétől bűzlik", hiszen a pap nincs tisztában a liturgiával, és hadd ne mondjám, az egyházi rend szentségével sem, ha lektornak nevez egy nőt. Ez az a pont, amikor már nincs megállás a protestantizmusba való átmenetből!
|
| Pacsirta |
|
adatok | 2008.11.18 12:33 | 93 |
|
| Az érzelmeken kívül rendetlenség is uralkodik. Mert lehetnének bármilyen érzelmek, ha a pap kimondaná, hogy "NEM" és kész, magában mindenki dohoghatna (szerintem nem is mérgelődne ezen senki). Tehát ismét ugyanoda jutottunk: fejétől bűzlik... |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.11.18 12:28 | 92 |
|
Már régóta szerettem volna felvetni a következő problémát: Mellékes és ezért elhanyagolható kérdés-e az, hogy nők ne vegyenek részt, lányok ne ministráljanak a misén. " Ami engem illet, "emancipált" nő létemre iszonyúan zavar (és többnyire ez az a pillanat, amikor lezárom a mise vagy körmenet közvetítést), amikor nők jelennek meg a szentélyben vagy a mikrofon előtt, különösen hogy a túlnyomó többségük még nadrágot is visel ehhez.
Most nem a teológiai magyarázat érdekel, arról már volt szó, itt a fórumon is, hanem az, hogy ez valóban olyan másodrangú kérdés-e, amit nem "kell" feltétlenül megoldani.
Én a teológiai igazságon kívül, azért tartom "elsőrendű" kérdésnek, mert nő létemre " úgy gondolom " ismerem az okát: és ez a szerelni vágyás. A ministráns lányoknál egészen biztosan (pont ebben a korban ilyenek a lányok), de a felolvasó nőknél is. Egyébként is, ha nem így lenne, meg lehetne nekik magyarázni, hogy miért nem szabad nőnek a szentélyben lennie és a templomban megszólalnia. Éppen, mert nem lehet nekik megmagyarázni, mutatja, hogy nem ész-érvek, hanem érzelmek uralkodnak ebben a kérdésben " ami ugye nem lehetne.
|
| pro Christi |
|
adatok | 2008.11.06 14:39 | 91 |
|
Valóban, hamvasztásnál a csontokat mozsárban törik meg, vagy ledarálják.
És valóban, a hamvasztás szokása a szabadkőművesség által preferált gyakorlat. De nem úgy, hogy ők "találták fel", hanem úgy, hogy ők elevenítették fel és terjesztették el az újkor hajnalán csak azért, mert az Egyház ezt tiltotta a XVIII. században, amikor ők nyíltan kidugták fejüket a felhők fölé, mint világalakító tényező. Amúgy maga a szokás igen ősi, sőt, többek között ószövetségi királyok, honfoglaó magyarok és néhol őskeresztények gyakorlata is volt.
Idézet "A hamvasztás története" c. munkából:
"A hamvasztás az emberiség történetének egyik legrégebbi és legelterjedtebb temetési szertartása.
Az első bizonyítékok egészen a neolitikumba nyúlnak vissza. A hamvasztás elsősorban a nomád életmódhoz kötött népek körében volt ismeretes, de (időnként az elföldeléssel együtt) a letelepedett népeknél is előfordult. Néhány esetben csak a csatában elesett harcosokat vagy a szülés közben elhunyt nőket hamvasztották el.
Afrikában, Dél - Amerikában és Óceániában szinte ismeretlen, viszont a Csendes óceán északi vidékén és az Észak - Amerikában élő népeknél széles alkalmazásra talált, akárcsak a mediterrán civilizációban. A görögök és az etruszkok a lelket felszabadító és megtisztító eljárásának tekintették, mely csak a neves emberek számára volt fenntartva. (Socrem Firenze, 2000)
Európában a halottégetés első temetőit a Római Birodalom északi határvidékén találhatjuk, az itt levő várak környékén. (Baloghné Ormos, 1995) "A régi rómaiak használták először a hamvasztófülkét. A hamvak maradványait összegyűjtötték és rendszerint a földben, vagy pedig e célra szolgáló, galambdúchoz hasonló fülkéjű épületekben (innen a latin név: columbárium) helyezték el". (Papp, 1995) A hamvasztás szertartása azonban a római világban is csak a nemes osztályok kiváltsága volt, hiszen csak a gazdagok engedhették meg maguknak a fényűző gyászszertartásokat, az értékes fából készült máglyákat és a balzsamozást. Ez volt az oka annak is, hogy az első keresztény közösségek (az alázatosság és egyenlőség érzésével) a hamvasztás ceremóniájának tipikus pompájánál jobban szerették az eltemetés egyszerűségét.
A zsidó kultúra a hamvasztást rendkívüli tiszteletnek vélte, mely csak a királyoknak és hősöknek (Saul, Dávid, Salamon, stb.) járt, minthogy ez Szent Jeromos írásaiban is olvasható.
A valóságban a kr. u. IV. század végén a keresztényeket azoknak az országoknak a szokásaitól függően temették vagy hamvasztották el, ahol tartózkodtak. Rómában például ebből a korból keresztény halotti urnákat találtak. (Socrem Firenze, 2000)
Kezdetben a keresztények megtartották ezeket a szokásokat, (Papp, 1995) néhány évszázaddal később azonban a keresztény vallás hivatalosan is eltörölte a holttestek elhamvasztását pogány eredete miatt, (Socrem Firenze, 2000) így vált az eltemetés a temetkezés egyedüli formájává. (Révai Nagy Lexikona, 1913)
A keresztények később is kerülték a hamvasztást a test feltámadásának hiedelme szerint. Az eretnekekkel és a boszorkányokkal azonban kivételt képeztek, őket még a XVIII. században is az elevenen való megégetéssel büntették. (Papp, 1995)
A keresztény vallással párhuzamosan a mohamedán vallás is elrendelte az eltemetést az összes országban, amelyben érvényesült. Végül az ezredforduló felé a hamvasztás csaknem az egész mediterrán térségből eltűnik, és majd csak a francia forradalom után (az egyházellenes és a felvilágosodás mozgalmainak születésével) igyekszik néhány értelmiség ismét előnyben részesíteni a hamvasztást.
Az egyház továbbra is kegyeletsértőnek és elveitől ellenkezőnek tartotta, valamint büntetőjogi szempontból sem szimpatizáltak vele, mert a hamvasztás után a bűntények utólag gyakorlatilag kideríthetetlenek, hiszen az egyes jelek teljesen megsemmisülnek. (Tolnai Világlexikona, 1927)
"Az első modern halotthamvasztó berendezést (krematórium) 1876 -ban Milánóban állították fel", (Papp, 1995) az első hamvasztás pedig már 1876. jan. 22. - én megtörtént. (Révai Nagy Lexikona, 1913)
A II. vatikáni zsinat (1962 - 1965) után az egyház már nem utasítja el a halottak eléhamvasztását egyetlen kikötéssel, miszerint "a hamvasztást ne a keresztény tanítással ellenkező okokból válasszák". (Tamási, 1999)
|
|