|
(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
|
| |
 |
A világ |
 |
| A világ Gondolatok különösen korunk világáról, sorsáról |
Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba
[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
| Füzesi Zsolt |
 |
adatok | 2008.11.07 17:16 | 81 |
|
Kedves Eszter Asszony!
Honorius pápával kapcsolatban most nem tudok írni, mert sietek. Annyit azonban előzetesen leírok, hogy nem teljesen evidens a helyzet, és ennek a pápának (és még kettőnek) a személye állandó vita tárgya a szedevak. és a piuszos papok között.
A szedevak. szerint ezek a kétes pápák gyengék voltak ugyan, de nem merítették ki azokat a kritériumokat, amelyek a pápa eretnekségének megalapozott vélelmezéséhez szükségesek (megrögzöttség, nyilvánosság, elrejthetetlenség, menthetetlenség).
Idézek (tartalmilag) egy szedevak. papot: "A piuszosok ragaszkodnak, ahhoz, hogy más pápa is beszélt már hülyeségeket. Ha ui. nem találnának történelmi precedenst, akkor II. J.P. liturgikus kommemorálása nem kis zavarba hozná őket." Ezt csak a hozzáállások megkülönböztetése végett írtam le. Ha lehet Honorius pápáról egy kicsit elmélkednék (röviden) holnapután. Személyével kapcsolatban én ugyan nem alakítottam ki határozott álláspontot, de mert pápa mivolta az igazhitűségnek feltételezésének kedvez, egyelőre nem hiszem, hogy eretnek lett volna. Maguk a nagy moralisták (köztük Bellarmin Szt. Róbert és Liguori Szt. Alfonz) is ezt vallják.
A Trulloszi Zsinat vagyis (a 681-es III. Konstantinápolyi Zsinat) valóban elítélte a Honoriust, de ez a zsinat bár egyetemes zsinat, csak dogmatikai tekintetben kötelezi a híveket. Egyházfegyelmi kérdéseben a hamisítás vádja is megalapozottan éri ugyanezt a zsinatot a cölibátus vonatkozásában. A Niceai Zsinatból sem fogadjuk el egy sor egyházfegyelmi kérdést (pl. az 5 patriarkátus sorrendjének a felborítását) A 681-es zsinaton csak keletiek voltak jelen, és senki nem védte a pápát. Egyetlen zsinat sem áll felette a pápának, ezért, ha a pápa maga nincs jelen, a ezáltal nem maga a pápa ítéli el utólag elődjét (erre is volt példa az ún. hullazsinaton), akkor a zsinati döntés semmis (sőt, konciliarizizmust is sugall). Nagyobb súllyal esik azonban latba II. Leó pápa jóváhagyása és a Liber diurnus Romanorum Pontificum elítélése. Folyt. köv |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.07 17:11 | 80 |
|
Ha valaki érdekelne a Trulloszi cölibátus-hamisítás kérdése:
Elöljáróban:
Elvírai Zsinat (295):
"A zsinat azt akarja, hogy teljes tilalmat rendeljen el a püspököknek, áldozópapoknak és diakónusoknak, illetve az összes szolgálatban lévő klerikusnak, miszerint tartózkodjanak a házastársuktól és ne nemzzenek fiakat; ha pedig valaki mégis megteszi töröltessék egyházi tisztségéből" (Conc. Elv. cn 33. - DH 119).
Szt. Sziríciusz pápa (385):
"Tudomásunkra jutott, hogy Krisztusnak sok papja és levitája a felszentelése óta eltelt hosszú idő után, részint a saját házasságából, részint szégyenletes elhálásból utódot nemzett, és vétkét azon előírás örve alatt védelmezi, hogy az Ószövetségben azt olvassuk, hogy a papoknak és az oltár szolgáinak meg volt adva a nemzés szabadsága. (Ellenvetésül:) Miért is volt az, hogy meg volt parancsolva a papoknak, hogy még saját házuktól is távol, a templomban lakjanak abban az évben, amikor rájuk került a szolgálat sora? Nyilván abból az indokból, nehogy testi érintkezést folytassanak, még feleségükkel sem, hogy sértetlenül fénylő lelkiismerettel Istennek tetsző legyen az az adomány, amelyet Istennek felajánlanak. (...) Ennek a szigorú kikötésnek felbonthatatlan törvénye mindnyájunkat, papokat és levitákat megköt" (Siric. Direct. Ad decess. 7,8 - DH 185).
A 412-es Karthágói Zsinat:
Apostoli hagyományt rögzítette kánonjaiban a papi megtartóztatást (tehát nem a nőtlenséget feltétlenül, csak a nős klerikusok házastársuktól való tartózkodását).
A 692-es Trulloszi Zsinat, melyen kizárólag a szabadabb felfogású görögök vettek részt (!), idézte ugyan a karthágói kánonokat, de úgy egészítette ki őket, hogy a diakónusok és az áldozópapoknak megengedte nem csak a pappá szentelés előtti házasodást, hanem a papszentelés utáni házaséletet is. Ezt Róma mindekor semmisnek, sőt hamisításnak tarotta. Az ortodox egyház egészen a XX. századig visszautasította a hamisítás vádját, de 1950-ben a Moszkvai Patriarchátus elismerte, hogy a Trulloszi Zsinat váloztatott a karthágói kánonokon. Azonban ezt nem hamisításként, hanem módosításként értelmezi, hiszen - mint mondják - míg a Karthágói Zsinat csak helyi jellegű zsinat volt, és helyileg kötelező törvényeket alkotott, addid a Trulloszi Zsinat egyetemes zsinat volt és ezért joga volt fölülbírálni a karthágói kánonokat. Ennek azonban ellen lehet vetni, hogy ha a Karthágói Zsinat olyan jelentéktelen volt, akkor miért éppen az ő kánonjait kellett citálni és azokat toldozni-foldozni? Miért nem fogalmaztak teljesen új kánonokat? Erre csak egy magyarázat van: ezeknek a karthágói kánonoknak igen nagy tekintélyük volt, így teljesen mellőzni nem merték őket, mert köztudomású lehetett, hogy az apostoli hagyományt rögzítette.
|
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.07 14:59 | 79 |
|
Mivel itt egy személyt név szerint említettem, el kell mondanom, hogy az alábbiak közlését nem személyes ellenszevből tettem. Igen régen történtek mindezek ahhoz, hogy az ilyen érzések kifejezésének még értelme lehetne egyáltalán.
A leírtakat vállalom személyesen is, és kész vagyok az illető előtt is bármikor nyíltan elmondani: Fehér Roland |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.07 14:46 | 78 |
|
Az alul leírtakhoz annyit szeretnék hozzátenni, hogy válaszként az említett személyek sok rosszat mondhatnának rólam, mondhatnák, hogy "deviáns" voltam, és sorolhatnám mi mindent... Viszont én csak azt mondom, bizonyára igazuk is volna, de csak részben, mert sok rosszat még nem is tudhatnak rólam.
Az ami számomra is kérdés, illetve ami a valódi kérdés, miért távolodtak ők el a hittől, és miért van az, hogy én (bár erkölcsileg bizonyára a nyomukba sem érhetek) mégis kivétel nélkül mindig a katholikus tanításhoz próbáltam közelebb jutni?
Mi az oka annak, hogy én, aki a régi katekizmuson nőttem fel, de már a romlott, majd egyre romlottabb misén, mégis a mindig érvényes igazsághoz keresem az utat; míg azok, akik a régit nálamnál jobban ismerték, olyan elméletekkel foglalkoznak, amelyek homályba feledtetik az örök érvényű kinyilatkoztatott igazságot?
|
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.07 14:44 | 77 |
|
Ezeket megelőzően Egerben nyugdíjazták az idős theologia fundamentalis professzorát (aki még a "subsistit"-et is a traditio fényében magyarázta el).
Az új fiatal tanár nem nyerte el a kispapok szimpátiáját (ennek okai nem személyesek voltak, hanem hitbéliek). Ő mondott olyanokat, hogy el kellene gondolkoznunk azon, hogy pl. a mi szentségimádásunk nem bálványimádás-e néha, hogy a Szentháromság-tan magyarázatai, nem csak az emberi ésszel való anthropomorf megszemélyisétései-e Istennek (erre mondtam én, hogy az ember theomorf). Ő "gondolkozott hangosan" arról, hogy Krisztus talán csak az apostolok hitében támadt fel (kérdésem az volt, hogyan evett akkor a tanítványaival).
Egerben a Jálics és de Mello spiritualitásán nevelkedett kispapok még jóhiszemű katolikusok voltak, akik legalább az alapvető katekizmussal tisztában voltak. De tudni kell, hogy annak volt esélye, hogy tanulmányait esetleg Rómában is folytassa, aki szófogadó volt, és "elégedett" volt. Az elégedetlennek nem volt maradása, ezt mindenki tudta, ezért a "szent harag" legdurvább megnyilvánulása is az volt, amikor az egyik hallgató az adott tanár minden óráján következetesen az ablakon kifelé nézett. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.07 14:43 | 76 |
|
Kedves p. Ch.!
kötelességem, hogy pontosítsak néhány dolgot.
Dogmatika tanárom (lukács lászló piarista) nem tagadta explicite a szentmise áldozat-jellegét. Manapság a modernista nem modja ki, mit gondol!
Beszédetek legyen igen-igen, nem-nem! Ezt Luther betartotta, róla mindig lehetett tudni, mit tanít. Ezzel szemben a modernisták tanítása lassan ölő méreg!
A szentmise eucharistikus lakoma, ezt ismételgette több órán keresztül ez a kegyesrendi tanár. Aztán végül, mintegy mellékesen mondta, hogy áldozat, de ...
Kedves p. Ch., akár hiszi, akár nem, ott nem találkoztam a hallgatók között olyannal, aki valamire gyanakodott volna!!! Azt mondták, ő pszichológusként, vagy esztétaként közelíti meg a kérdést!
Én (akkor még modernista) katolikusként is azt állítottam, hogy ennek ami itt folyik nincs köze az Egyház Szent Dogmáihoz. Az órán itt-ott nyiltan szóvá tettem a tévedéseket, ennek a következménye az volt, hogy Lukács László azt mondta, hogy "a főiskolához való hozzáállásom kritikán aluli". Persze számomra ez is bók volt, hiszen a hozzáállásom az ő főiskolájához a "kritikán alulit" sem közelítette meg! |
| pro Christi |
|
adatok | 2008.11.07 06:59 | 75 |
|
Kiegészítésképpen az általam előbb írtakhoz és a reményhez, a körülmények miatt elvileg és racionálisan abnormálisnak tűnő reményhez, mert így tisztességes:
1) e tendenciák mellett is valahogyan igaznak KELL lennie annak, hogy "a pokol kapui sem vesznek rajta erőt", csak azt nem tudhatjuk, hogy ez az "erőt nem vevés" hogyan valósul meg, illetve, hogy ezt milyen állapotok fogják megelőzni.
De a remény ezért mindenképpen indokolt, sőt, ennek a reménynél többnek is kell lennie, ha ezt a tételt elhisszük. Márpedig ha nem, akkor mehetünk mi is társadalomjobbító ötéves terveket fabrikálni: akkor legfeljebb majd összehívunk mi is emiatt valami külön zsinatot vagy szinódust és dogmatikailag ebben az irányban fejlődünk boldog és kegyes, ökumenikus mosollyal és rendkívül diplomatikus módon. ..és szimpatikus vendégek hadát is meghívjuk majd emiatt körünkbe. Persze, csak ha nincs bennünk remény - mert ha van, akkor minderre nincs szükségünk, ellentétben azokkal az urakkal, akiknek viszont van, mert másuk sem marad lassan.
2) Én személyesen is ismerek nagyon jószándékú és hittel teli papokat is - igen, még a NOM-ban is és azzal együtt is, hogy nem is tudják talán egészen, milyen is az az "újkatolikus" mise az ősihez képest, amelyet bemutatnak.
Ezt a "B" tételt mindenképp kötelességem kimondani, mert előzőleg kimondtam az "A" tételt is. (Ez nem változtat semmin, csak ez is tény.)
Mondjuk felvetődik bennem az, hogy ők vajon hol tanultak? Vagy: hogyan rendelkezhetnek ilyen hittel, amikor ők is ezeket hallgatták tanulmányaik során?
Csak nem itt lép be a "pokol kapui sem..." tétel, méghozzá úgy, hogy ember törekszik, kezében a vakolókanállal, Isten meg végül is végez?
|
| pro Christi |
|
adatok | 2008.11.07 06:18 | 74 |
|
Kedves Vágfalvy!
Megihletett több bejegyzése is.
1)
Most, amikor ezeket írom, hajnali öt óra van. Nem hagy nyugodni az, amit dogmatika tanáráról mondott (bejegyzés 11.06., 21:26).
Tényleg csak a kíváncsiság hajt, de az nagyon, amikor megkérdezem:
Dogmatika tanára tagadta a mise áldozat-jellegét. De hiszen nem is tehet mást - nem volna következetes vagy "becsületes",- hiszen azt is állítja, hogy Krisztus feltámadása azapostolok hitében történt meg.
Most tekintsünk el attól, hogy ez az undorító figura egyértelműen hittagadó, mert mivel ez nem kérdés, ezért nem is foglalkoztat, mint dilemma. Egyébként érdekes, hogy ezek alapvető hittételek még protestánséknál is, akkor tehát ha ezt az urat nem nevezzük katolikusnak, akkor minek nevezzük? Klasszikus protestáns sem lehet.
Nevezzük unitáriusnak?
A kérdés, ami íly korai órán nem hagy nyugodni: akkor hogyan definiálta tanára a szentmisét?
(Egyébként igen, mindenki, aki olvassa, jól látta: én, mint keresztény, undorító alaknak neveztem ezt a figurát. Ez nem keresztényietlen tett, hanem egyenesen kötelező mindazoknak, akik kereszténynek ismerik magukat. Nem is értem, hogy a leendő papok miért nem állnak fel ilyenkor az órán, a szent haragtól eltelve miért nem kevernek le ennek két hatalmas pofont és miért nem hagyják el azonnal ezt az oktatási intézményt?)
2)
Arra a költöi kérdésére, hogy az éppen aktuális, egyértelműen a "világvallás" útját hűségesen egyengető budapesti párbeszéd-esemény során vajon nem a magyar-kérdést tisztázzák-e a "testvérek" ott az "erdőben" sorra kerülő összejövetelükön, csak személyes benyomásomat adhatom válaszként:
De igen, valószínűleg és nagy eséllyel. (Ez persze nem állítás, csak benyomás: csókoltatom az adatforgalmat figyelő központot, szép reggelt, Big Brother!)
3)
az eutanáziát az idősek számára kötelezővé tenni szándékozó fikcióját illetően ajánlhatom (már ha van erre "érkezése"), hogy olvassa el a "Luganoi tanulmány" című munkát Susan George klaviaturájából. OTT EZ KONKRÉTAN LE VAN ÍRVA.
(Persze előbb szelíden, érvelve és "píszí" módon rá kelll beszélni az öreget az orvosnak, hogy jobb lenne mindenkinek, ha most már eltakarodna az elefánt-temetőbe, de ha nem elég modern felfogású az idős, akkor ...)
Vagy elolvashatjuk a Római Klub jelentéseihez kapcsolt javaslati tanulmányait is ezügyben, ott még keményebb dolgokat talál. (A túlnépesedés visszaszorítása érdekében helyi fegyveres konfliktusok, járványok, éhínség előidézése gazdasági manőverekkel, sterilizálás, stb). Nem titkosak, hozzájuk lehet férni.
1984 itt van, csak beláthatatlanul hatékonyabb eszközökkel fog megvalósulni, mint ami ott le van írva. (Orwell egyébként magas rangú páholytag volt és amikor meghasonlott és kiugrott, felkiáltójelként írta meg azokat a KONKRÉT TERVEKET, amiket ott hallott.)
Nem baj, majd a következő, netán afrikai pápa mindent rendbetesz társadalmi ötéves terveivel. Már, ha nem lesz muszlim. Vagy akkor is... (Egyébként az amerikai kampány alatt már az volt a megérzésem, hogy ez e lőjáték a következő vagy egy eljövendő pápaválasztás számára. Erre tanúim lehetnének egyes ismerőseim, ha elhitték vagy megértették volna azt, amit akkor mondtam.)
Egyébként, hogy a "világ" zuhanása (apokaliptikus állapota) korántsem egyenletes, hanem egyre hatványozódó iramban, örvényszerűen megy végbe, azt mi sem bizonyítja jobban számomra, mint az a kisszerű, igen lokális, ám beszédes tény, hogy itt a fórumon a "világ" topic míly nagyon felkapott lett az utóbbi napokban,mintegy a "lelkiségi" témákkal ellentétben. (Valahol persze ez is lelkiségi téma: minden az.)
Valahogy olyat sejdítek, hogy esetleg aktuális lenne egy KERESZTES hadjárat, kiváltképp a belső ellenség ellen.
De jaj!
Hiszen ez nem "píszí" !!! És nem is tükrözi a szeretet fogalmának korszerű értelmezését és az erről szóló tanításokat, óh, jaj!
Így hát finomítok, méghozzá letagadhatatlanul keresztény példával:
Kéne már egy orbitális nagy kötelet fonnia Valakinek a templom függönyéből és orbitális módon szétcsapni vele odabent (idebent)!
Nem baj, innen szép győzni, valamint minél közelebb a vég, annál közelebb az új eljövetel (de nem a Nagy Parodistáéra gondolok természetesen, hanem az Igazira).
Valamint: lehet, hogy akinek heroikus hajlamai vannak, mégis most kell, hogy papnak álljon?
Van egy olyan megérzésem, hogy az Egyház szent "maradékának, vagyis "AZ" Egyháznak épp azok lesznek a klerikusai, akik most hangosan tiltakoznak amerikában (kis "a"-val írva) és mindenütt. Amíg meg nem halnak, mint vértanúk, vagy amíg éhen nem halnak, mert megtagadják a bőr alá ültethető mikrochip-személyi igazolvány beültetését, vagy a gerincvelőbe ültetendő, szerves alapú, programozott biológiai implantátumot. Vagy, amíg "el nem változnak", mert meghalni már nem lesz módjuk az épp zajló végső kifejlet miatt.
E gondolatokkal övezve, rám köszöntött a reggel első derengése: lassan indulok dolgozni, építenem kell világunkat és hát enni csak kell, ugye ...
De hát a világvége-hangulat és a reménytelenség érzése viszont tényleg nem keresztényi jellemvonás.
Szerintem imádkozzunk. (Szüntelen és nem is annyira szavakban, inkább állapot-szerűen.)
Mindenkinek szép napot.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.11.07 00:29 | 73 |
|
| Kedves Zsolt, tudtommal Honorius pápát eretneknek nyilvánították halála után. A 681-es VI. zsinaton "kimondották rá az egyházi átkot". Igaz, hogy ez halála után volt már, de hát akkor is megtörtént. |
| pro Christi |
|
adatok | 2008.11.06 22:45 | 72 |
|
Pápa-téma, más, egyben kevésbé "teológiai" szinten taglalva, csak úgy a maga egyszerűségében, de talán nagggggyon közvetve mégis kapcsolódva a probléma tágabb értelemben vett egészéhez (friss MTI-hír):
"A katolikus egyház kész lenne fekete bőrű pápát választani
Forrás: MTI
A katolikus egyház mostanra már felkészült arra, hogy egy újabb pápaválasztáson fekete bőrű egyházfőt válasszon az Egyesült Államok mintájára, amely történetében először afroamerikai jelölt mellett voksolt az elnökválasztáson - jelentette ki a La Stampa című olasz lapnak adott csütörtöki interjújában Wilton Daniel Gregory érsek, az amerikai püspöki konferencia volt elnöke, aki maga is afroamerikai..
Barack Obama megválasztása "nagy lépés az emberiség történetében", annak a jele, hogy az Egyesült Államokban a faji kérdés és a diszkrimináció problémája már a múlté. Ha Obama a Fehér Házban olyan, mint az első ember a Holdon, akkor ugyanez bizonyára megtörténhet Szent Péter trónján is. Időközben az egyház is figyelemre méltó fejlődésen ment keresztül" - jelentette ki az érsek, hangsúlyozva: a kúria és az egyház vatikáni vezetésének jellege egyre inkább "nemzetközi és kozmopolita".
Gregory szerint bizonyosan lehetséges fekete bőrű - nevezetesen afrikai - pápát választani. A bíborosok bölcsességének köszönhetően ez akár már a következő konklávén megtörténhet - tette hozzá.
A Chicagóból származó Gregoryt 2001-ben választották meg az amerikai püspöki kar elnökévé. A tisztséget jelenleg Francis George bíboros, chicagói érsek tölti be. A hatvanéves Gregory 2004 óta Atlanta érseke."
|
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 22:22 | 71 |
|
Előre leszögezem, hogy ezzel a kis összefoglalóval nem szándékozom sem burkolt, sem nyilvános szedevakantista propagandát folytatni. Egyszerűen csak elméleti kérdést feszegetek, arra az esetre, ha a pápa (és ez lehetetlen) lehetővé tenné a fogamzásgátlást.
Annak problémájával, vajon egy törvényesen uralkodó pápa eretnekségbe eshet-e, számos mű foglalkozik. Az 1913-as "Catholic Encyclopedia" így szól: "A pápa önmaga, ha nyilvános eretnekségbe esik, azaz közismerten eretnek lesz, megszűnik pápának lenni, mivel megszűnt az Egyház tagjának lenni". Sok theológus vizsgálta a pápa eretnekségbe esésének lehetőségét, és e konszenzusukat idézi az előbb említett mű. A pápának nyilvánvalóan katholikusnak kell lennie. Ebből kifolyólag, ha a pápa megszűnik katholikusnak lenni, aligha maradhat Krisztus Helytartója, az Egyház látható feje. Bellarmino Szt. Róbert egyházdoktor tanítja: "A nyilvános eretnekségbe eső pápa önmaga által megszűnik pápának és az Egyház látható fejének lenni, mivel megszűnik kereszténynek és az Egyház tagjának lenni, ezért az Egyháznak jogában áll elítélnie és megbüntetnie az ilyen személyt. Minden egyházatyának ez a konszenzusa." Szt. Róbert - természetesen - elméleti eshetőséget tárgyalt, miközben meg volt arról győződve, hogy a gyakorlatban lehetetlen az, hogy a pápa eretnekségbe essen. Azonban mivel a konszenzus éppen abból indul ki, hogy ez lehetséges, Szt. Róbert szükségesnek látta, hogy az elvi lehetőség megvalósulása esetére tisztázza a gyakorlati teendőket: "Ez esetben könnyebb út azt vélelmezni, hogy mindez a gyakorlatban sohasem fordulhat elő ... Azonban a tapasztalat alapján ez ki nem zárható, a közvélekedés pedig az ellenkezőjét vallja, ezért hasznos megvizsgálni a kérdést, hogy mi a teendő akkor, ha lehetséges az, hogy egy pápa eretnekké válik." Hozzá hasonlóan a nagy jezsuita theológus, Francisco de Suarez azt gondolta, hogy Isten "kegyes gondviselése" sohasem fogja megengedni, hogy az, akinek a "tévedhetetlenség" megadatott, alaki tévedésbe essék, a neki adott ígéret - "Ego autem rogavi pro te ..." (Lk 22: 32) - miatt. De Suarez - akárcsak Bellarmino - hajlandó elfogadni egy eretnek pápa elméleti lehetőségét, különösen azon tény folytán, hogy számos "egyetemes zsinat foglalkozott a kérdéssel elméleti szinten". Ligouri Szt. Alfonz egyházdoktor véleménye szerint Isten sohasem engedné meg, hogy a Pontifex Maximus nyilvános vagy titkos eretnek legyen, akár mint magánszemély is: "Valószínűsíthető, hogy Bellarmino bíbornok véleménye igaz, miszerint Isten nem engedte, nem engedi, és nem fogja megengedni sohasem, hogy a római pápa, akár mint magánszemély, nyilvános vagy titkos eretnekké váljon.". Ha az a képtelenség áll elő, hogy egy pápa alaki eretnek (hereticus formalis) lesz egy de fide hittétel makacs tagadása által, hogyan lehetnek biztosak a krisztushívők abban, hogy ő elveszítette hivatalát, mivel megszűnt katholikusnak lenni? Hiszen dogma, hogy senkinek - még az egyetemes zsinatnak - sincs joghatósága arra, hogy egy pápát letegyen, ill. a pápa felett senki sem ítélhet. Ezzel kapcsolatban nagy tekintélyek nyilatkoznak úgy, hogy ha egy pápa makacsul tagad egy igazságot, amelyet isteni és katholikus hittel kell vallani, miután ez bizonyossá vált, és felelős tagjai az Egyháznak erre figyelmeztették (hasonlóan ahhoz, ahogy Szt. Pál megfeddte Szt. Pétert), akkor egy egyetemes zsinatnak be kell jelentenie, hogy a pápa megrögzött eretnek, megszűnt katholikusnak és ezáltal pápának lenni. Fontos megjegyeznünk, hogy az egyetemes zsinat nem ítélkezik vagy leteszi a pápát, mivel erre nincs hatalma. Csupán nyilatkozatot tesz az Egyház felé, hogy a pápa saját tette folytán ez a helyzet állt elő. Más tekintélyek véleménye szerint egy ilyen nyilatkozatnak a Bíborosi Testülettől kell jönnie, avagy püspökök meghatározó csoportjától, míg mások szerint nem szükségeltetik semmiféle nyilatkozat. Abban minden változat képviselője egyetért - Bellarmino Szt. Róbert nyomán -, hogy egy pápai hivatalvesztéshez elengedhetetlen, hogy az deklarált legyen, azaz megrögzött és nyilvános (notorium et palam divulgata). A megrögzött és nyilvános tagadás feltétele, hogy bizonyos, elrejthetetlen és menthetetlen legyen Sohasem történt meg eddig, hogy egy pápa kétségbevonhatatlanul, alakilag eretnek lett volna, és nem valószínűsíthető, hogy bármikor is ez be fog következni.
|
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 22:21 | 70 |
|
Kedves Vágfalvy!
Nem teljesen világos, hogy az a kérdésed, hogy "ki az, akik a kiközösítést megállapítja?" kire vonatkozik? A bíborosra, vagy a pápára, vagy úgy általában.
Általában ez egyházi felsőbbség nyilvánítja ki. De egyébként mindegy is, hiszen az önmagától beálló kiközösítés kinyilvánítás nélkül és titkos bűnök esetében is beáll.
Ez igaz mindenkire, pápára és bíborosra is, de egy bíboros esetében nyilván fontos, hogy ha kiközösítésre méltó, akkor ez ki is legyen nyilvánítva. Ezt megteheti a pápá, a pápa felhatalmazásával működő testület, egy egyetemes zsinat, vagy - egészen egyedi esetben - nép közfelkiáltása (per sensum fidelium). Ez ugye manapság...
A pápa esetében egy kicsit zűrösebb a dolog... De erről külön írok, mert ide már nem fér. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.06 21:26 | 69 |
|
Kedves Zsolt, köszönöm részletes válaszodat.
Valahol ilyen területen sejtettem a megoldást, csak éppen az erkölcsi megközelítés miatt nem találtam volna... Ilyen megközelítésben a fogamzásgátlás alkalmazása mellett a poliagámia sem egyéb, "mint nemi összevisszaság". Ilyen esetben is van alapja a kettő megkülönböztetésének?
Azt hiszem a rossz hírrel kapcsolatos harmadik kérdésre Veled egyetértve tudnék válaszolni. Az önmagától beálló kiközösítést igen sok személy nyilvános kijelentésével kapcsolatban meg lehetne állapítani.
Az volna a kérdésem, ki az, aki a kiközösítést megállapíthatja?
Számomra mi következik abból, ha a dogmatika tanárom eretnekséget tanít? Ha pl. tagadja a mise áldozat jellegét, vagy Krisztus feltámadásáról azt tanítja, hogy "az apostolok hitében támadt fel", ezzel tulajdonképpen nyíltan megtagadja a katolikus hitét! Vagy rosszul látom? |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 20:25 | 68 |
|
| Bocsánat: nem Humana Vitae, hanem Humanae Vitae |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 19:07 | 67 |
|
A többférjűség és a többnejűség keresztény mértékkel szubjektíve valóban ugyanolyan súlyú. Itt azonban (az elsődleges és a másodlagos természeti törvények rangsorolásánál) nem az egyéni dispozíció oldaláról közelítünk, hanem a cselekedetet úgy, amint van, önmagában vizsgáljuk.
Első rangű természeti tilalom azokra a cselekedetekre vonatkozik, amelyek soha semmilyen körülmények között, semmilyen kényszerhelyzetre tekintettel nem engedélyezhetők, és Isten egyszer sem engedte meg, mert soha nem válhatnak az ember vagy a társadalom javára.
Másodrangúak azok a természeti törvények, melyek társadalmi szintű áthágásával nem omlik össze mindenestül az erkölcs, és bizonyos kényszerhelyzetek (vis maior) lehetővé teszik áthágásukat súlyos bűn nélkül. Ilyen a többnejűség is.
A természeti és az isteni törvény erejében ki van zárva mind a többnejűség (polygynia), mind a többférjűség (polyandria). A monogámia természeti törvény. Erre utal, hogy a legtöbb pogány nép is monogám törvényeket követ. Igaz, Krisztus előtt nem volt tilos a zsidóknál a poligámia (Ter 4,19; Deut 21,15; Jer 29,4), de ennek csak részben oka az ószövetségi kinyilatkoztatás alacsonyabb erkölcsi foka (Augustin. Faust. XXII. 47). A természet rovására tett isteni engedmény igazi indítéka a messiási nemzet gyors szaporítása volt, melyhez képest alárendelt szerepet játszott a természeti törvény (Augustin. Nupt. concup. I. 13,14). Azonban Krisztus visszaadta a házasság eredeti méltóságát és rendjét, és ezért a legszigorúbban tilos és érvénytelen a férj második "házassága", ha a feleség még életben van. Ezzel szemben a többférjűség Isten rendje szerint mindenkor és mindenhol tilos és törvénytelen volt, hiszen nemhogy gyorsítaná a szaporodást, hanem drámai módon lassítja. A poliandria nem egyéb, mint nemi összevisszaság, mely eltévelyedés gyakorlati meddőséget eredményez (a férfiak tekintetében), de mindenképpen bizonytalanná teszi az apa személyét, kikapcsolva őt a gyermek neveléséből. Ugyanakkor a többférjűség gyakorlata hetérává zülleszti, és így súlyosan meggyalázza a több férfivel kapcsolatban álló nőt is. |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 19:06 | 66 |
|
Kedves Vágfalvy!
Van különbség a többnejűség és a többférjűség között, de nem annyira erkölcsileg. Ide másolom, amit a másik fórumon válaszoltam ugyanerre a felvetésre |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.06 19:04 | 65 |
|
A sok rossz hír között elmerült az én tegnapi rossz hírem. Kíváncsi vagyok a véleményükre. Megismétlem:
A milánói érsek, Martini bíboros, aki egyébként kicsi híján pápa lett :shock: , elhatárolódott a Humana Vitae enciklikától, mely szerinte rendkívüli károkat okozott úgy a családoknak, mint az Egyháznak. Martini időszerűtlennek tartaja a fogamzásgátló szerek tilalmát is, többek között. Reméli, hogy véget ér VI. Pál és II. J.P. e tekintetben szigorú kurzusa, és a HV 40. évfordulóján nyilatkozik a pápa arról, hogy szerint is meghaladott-e az enciklika vagy sem.
3 kérdés:
- Mivel ez a kijelentés nyilvános volt, az kérdésem, hogy az érsek tagja maradt-e a katolikus Egyháznak, vagy e kijelentésével önmagától beálló kiközösítést vont-e magára?
- Ha a pápa az érsek reményei szerint nyilatkozna, az kimerítené-e az eretnekség kategóriáját, azaz ....
- Az előző két kérdés másképpen felvetve: a fogamzásgátló szerek tilalma az egyház tévedhetetlen tanítása-e, azaz a megváltoztathatatlan hitletétemény erkölcsi mozzanat-e vagy sem? (Szerintem igen) |
| pro Christi |
|
adatok | 2008.11.06 14:42 | 64 |
|
Jó, rendben, elismerem, hogy a sorrend egyáltalán nem lényeges, amennyiben ez nem elvi belenyugvást, hanem a jelen állapotok gyakorlati tudomásul vételét jelenti...
Ez vonatkozik arra a másik megjegyzésre is, hogy "e biztonság kedvéért meg kellene nézni, ki lesz ott a magyar, ha egyáltalán lesz". Erre írtam én is finoman azt, hogy: "mi" adunk helyt.. A hangsúly az idézőjelen van, a "mi" szó körül. Más az, ha azt mondom, hogy "magyar" és az, ha azt mondom, hogy "magyarországi". Ez azonban itt nem vígasz, sőt ...
Az már viszont igaz, így némi megkönnyebbülésre is adhat okot, hogy - bár én pl. (a) Lukács László(k) nevével és munkásságával közvetlenül még nem ismerkedtem meg - az igazi "kulcsember" nem ő és "mi", hanem Szent Péter.
Próbálom ebbe plántálni minden reményemet, hogy olykor azért meglássam az "erdőtől" magát a fát.
|
| Pacsirta |
|
adatok | 2008.11.06 13:15 | 63 |
|
Félreértettem, elnézést.
Azt. :) |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.06 12:45 | 62 |
|
| Egy konkrét találkozóról beszéltem, ott tudtommal nem volt. Azt mondod, ha jelen lett volna, az sem változtat az arányokon? |
|