hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Városmisszió '08
 Egy kis reklám a traditio-nak... Meglátjuk, mi lesz belőle, veszíteni nem veszíthetünk semmit.

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3]
 Pacsirta adatok | 2008.08.18 21:52 | 57
Milyen minden másnapról is van szó? A hangnem pedig szándékos volt! Ébresztő!

 Minister Primus adatok | 2008.08.18 21:35 | 56
"Átgondolta az a hozzászóló, aki azt mondta, hogy a mise időpontját igazítsuk a munkanaphoz, hogy ez milyen liberális elképzelés? Igazítsuk Istent a világhoz??? Dolgozzuk le a munkanapot, majd ünnepeljük meg Istent (Szűz Máriát) akkor, amikor már ráérünk erre?"

Kikérem magamnak ezt az egész mondatot és a hangnemet, amellyel iródott!
Engem liberalizmussal senki ne vádoljon!

Már nem élünk (sajnos!) a középkorban, hanem a 21. században! Nem csak a munkaadók, hanem az ország is fittyet hány az ünnepekre és az egész keresztény hitre!
Én reális vagyok! Nem tudom, hogy Neked milyen szuper munkahelyed van, hogy minden másnap kiveheted a szabadságot, de itt ilyesmi nincsen.


 Füzesi Zsolt adatok | 2008.08.18 21:21 | 55
Kedves Pacsirta!

Neked akkor adnak szabadságot, amikor te akarod?

 Pacsirta adatok | 2008.08.18 21:12 | 54
A kommunista "ünneprend" szerintem nem egyszerűen a misén való megjelenést gátolja meg. Mi jelenleg ezt látjuk belőle. De a háttérben van még egy érdekes, és lelkileg legalább annyira szorongató hagyomány, amit MI már talán nem érzékelünk, nem veszünk komolyan, mert nem nagyon tudunk róla, pedig legalább olyan fontos, mint a misére menni. F. atya egyszer prédikált erről, és ennek ismeretében érthető a 10 órás miseidőpont. Érthető, jogos, alkalmas.
A katolikus néphagyományban ez a "dologtiltó nap" fogalma. Élő hagyomány még. (Szívszorító igaz történetem van róla, ha van időm, beírom.) A nagy ünnepek dologtiltó napok is egyben. A vasárnapok is azok. Megtiszteljük Istent azzal, hogy nem dolgozunk, hanem templomba megyünk. Legkomolyabban nagypénteken jelenik meg, amikor tüzet sem gyújtunk, meleg ételt sem főzünk.
Tehát amikor ünnep van és állami kalodába kényszerítenek, vegyünk ki szabadságot. Bármi más hülyeségre ki tudunk venni egy-egy napot, miért pont erre nem? Azért vegyük ki a szabadságot, előre megtervezetten, mert Szűz Mária, vagy Jézus halála "százezerszer meg ezerszer" fontosabb, hogy a helyén legyen, mint az éppen aznapi munkánk.
Átgondolta az a hozzászóló, aki azt mondta, hogy a mise időpontját igazítsuk a munkanaphoz, hogy ez milyen liberális elképzelés? Igazítsuk Istent a világhoz??? Dolgozzuk le a munkanapot, majd ünnepeljük meg Istent (Szűz Máriát) akkor, amikor már ráérünk erre? Nem. Ehelyett a világban élő ember a világi nyavalyáit igazítsa az ünnephez. Szakadjon meg azért az ünnepeken - a dologtiltó napokon -, hogy ne dolgozzon, hanem imádkozhasson. És ha semmiképpen nem sikerül, biztosan bocsánatot nyer amiatt a szándéka miatt, hogy komolyan megpróbálta. Én így gondolom, és így gyakorlom. Nálunk a családban évek óta mindig kivesszük a Nagyhetet. Síszünet helyett...

 Kansas adatok | 2008.08.18 16:49 | 53
Véleményem szerint azokban az Országokban ahol parancsolt ünnep, mint pl Augusztus 15 munkanapra esik a Szentmisét meg lehet tartani esti órákban is. Itt pl az FSSP plébános felmérte azt, hogy mikorra tudnak odaérni az emberek munka után a templomba. Így náluk délben csendes mise volt pl kisgyermekes anyukáknak. Azért van délben aa csendes Mise mert pl én mint Scola és kórus vezető nem tudom csak úgy délbe elhagyni a munkahelyemet. És ezt az Atya teljes mértékben respektálja. Éppen ezért az ünnnepi Énekelt Szentmise este fél 8 kor van. Véleményem szerint a Tököly úti kápolnában is inkább esti időt kellett volna az Atyának választani. Tehát az, hogy kevesen voltak a kápolnában az az Atya rossz időpont választásának a következménye.

 G.I. adatok | 2008.08.18 16:04 | 52
Pontosan erről van szó!
Ha a mise munkanapon munkaidőben van, én sem lepődöm meg azon, ha nagyon kevesen vannak. A bizánci ritusban is, ahol nem kerül át vasárnapra egy hétköznapra eső ünnep sem (ez alól tudtommal csak az az ünnep a kivétel, amelyik véletlenül Nagypéntekre esne!), sőt ezeken a napokon az esetek 90 %-ában vasárnapi szertartásrend van, ott is észrevehető, hogy az emberek dolgoznak, viszont az esti liturgián többen vannak, mint egy vasárnap estin.

 Pisti adatok | 2008.08.18 12:49 | 51
én bizánci rítusú püspöki misén ünnepeltem Nagyboldogasszonyt... hogyha figyelembe vesszük, hogy sokan mások is elutaznak, valamint a mise "munkaidőben" volt, talán nem is voltak olyan kevesen.

 Vágfalvy adatok | 2008.08.18 00:37 | 50
Én nem az emberek megszólásának érzem Élthes Eszter 2008.08.16 22:29 -i hozzászólását. Bár én is magamra vettem. A "hol van ilyenkor mindenki?", vagy amikor a pap indulatosan számonkéri a távollévők hollétét, ez a legritkábban szól a becsületesen megjelenőnek, vagy az igazoltan távolmaradónak.

Ez olyasféle szomorú felsóhajtás, nem pedig a keresztény hit statisztikai adatokkal való értékelése. A több száz hagyományhű katolikus közül ha négyen vannak augusztus 15-én és máshol nincsen mise, az baj, függetlenül attól, hogy munkanapra esett, vagy sem.

De lehet szó bármelyik vasárnapról, mindig kevesen vagyunk. A Belvárosi templomban kéthetente egyszer többen vannak a hívek.

 Minister Primus adatok | 2008.08.17 23:46 | 49
Pont ezért kérdeztem, mert nem érzem helyesnek azt, hogy azért szóljuk meg az embereket, mert nem voltak képesek MUNKANAPON, DÉLELŐTT (ha jól tudom: 10 órakor?) résztvenni a misén.
Fuchs atya is tudhatta volna, hogy ez igy lesz.
Nálunk mindig általános felháborodást szokott okozni, ha a plébános munkanapon délután 6 óra előttre teszi az ünnepi misét - hiszen senki sem tudna részt venni rajta, mert délután 4-5 óráig munkán vannak...

 Gergő adatok | 2008.08.17 23:27 | 48
Sajnos igen, Magyarországon a legszebb kommunista hagyományok folytatásaként munkanap Nagyboldogasszony napja. (Tkp. én is emiatt nem tudtam elmenni a Thóköly útra, pedig szerettem volna. Kár, hogy nem este volt ott a mise, mert így egy sima NOM-on kötöttem ki...)

 Minister Primus adatok | 2008.08.17 10:03 | 47
Magyarországon munkanap volt Aug. 15?

 Élthes Eszter adatok | 2008.08.16 22:29 | 46
Az a sajnálatos tény, hogy egy elsőosztályú ünnepen, Nagyboldogasszonykor hányan voltak tridenti misén a Thököly úton, ráadásul akkor, amikor a Belvárosiban ezen a napon nem is volt mise, újabb bizonyítékul szolgál arra, hogy mennyire felesleges, mert nem ez módja a "térítésnek", MERT NEM TEREM GYÜMÖLCSÖT, MERT ISTEN NEM ADJA ERRE áldását, "erőszakkal", vitákkal, meggyőzni akarással híveket gyűjteni és téríteni. Pláne ha még azt is beleszámítom, ki volt az a pár ember, aki ott volt. Kettő kivételével olyanok, akik a LEGESLEGELSŐ PILLANATTÓL kezdve jártak, egy (jómagam), aki 12 éve jár, és csak egyetlen egy, aki nem olyan régóta (ő viszont mindig is gyakorló katolikus volt). Ennyit az elmúlt hetek ilyen témájú vitáihoz (a tyúk meg tojás kérdéséhez, meg az ebben a topicban korábban elhangzott hozzászólásokhoz).

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.07.26 00:33 | 45
176. HOL VAN A POKOL?

Válasz:
Nem tudjuk, hol van a pokol. Helye földrajzilag meghatározhatatlan, ezért minden találgatás céltalan.

Magyarázat:
Sok minden múlik azon, hogyan értelmezzük a poklot. Ha a kárhozott állapotot, az elvetett lelkek örök gyötrelmét értjük alatta, akkor nincs szó helyről. Ha azonban a kárhozottak közös és az üdvözültektől elszigetelt szenvedéseire gondolunk, akkor állítjuk, hogy a pokol az állapot mellett feltétlenül jelent helyet is. (Ezért mondjuk, hogy a kárhozat a pokollal rokon kifejezés, de annyiban szűkebb értelmű, hogy pusztán az elvetett állapotot jelenti.)
Ha a pokol mindössze a lélek egyedi gyötrelmét jelentené, akkor feltételezhető lenne, hogy csupán egy állapot. De mivel a keresztény hit tanítja, hogy az emberi test fel fog támadni, ezzel együtt azt is tanítja, hogy a pokolnak vannak topográfiai dimenziói is, hiszen a feltámadás után a kárhozottak testükkel együtt lesznek jelen a másvilágon, és a testeknek is el kell valahol "férniük." Isten új eget és új földet ígér a jövendőben, ezzel pedig szintén együtt jár a kiterjedtség. A szédítő arányú világegyetemben Isten könnyedén találhat helyet a másvilági állapotok számára is. A másvilági helyek azonban nem lokalizálhatók még körülbelül sem, hiszen nem kell feltétlenül a Földre vagy a hétköznapi értelemben felfogott helyre gondolni. A zsidók és egyes egyházatyák megkísérelték ugyan a másvilági helyeket meghatározni, azonban koruk természettudományos felfogása (az óbabiloni vagy a ptolemaioszi világkép) még erősen befolyásolta elképzeléseiket. A túlvilági helyek titka Istené marad. Isten ui. nem akar természettudományos pontosságú adatokat közölni a másvilágról (éppen mert a biztos tudással az érdemszerző hit csökkenne). Szt. Ágoston témánkkal kapcsolatban mondja: "Nem olvassuk az Evangéliumban, hogy az Üdvözítő azt mondta volna: elküldöm nektek a Szentlelket, hogy kitanítson benneteket a Nap és a Hold járásáról. Keresztényekké akart tenni, nem matematikusokká (csillagászokká)" (August. Act. c. Felice Man. 1,10). Marad tehát a "fent" és a pokol esetében a "lent". Ezek a szavak azonban minden kétséget kizáróan nem irányt akarnak kifejezni, amerre a mennyet és a poklot keresni kell. Sokkal inkább azért használjuk ezeket a kifejezéseket, mert igazodunk az általános lélektani törvényszerűséghez, mely óhatatlanul így önti nyelvi formába a jobb és rosszabb dolgokat: pl. magasröptű, emelkedett, de alantas, alsóbbrendű, aljas.
Az egyházatyák (pl. Szt. Ágoston és Aranyszájú Szt. János) és a legjelentősebb hittudósok (pl. Aquinói Szt. Tamás) is ezen a nézeten vannak (August. in Ps. 30, De Civ. Dei. XX. 16; Chrysost. in Rom. Hom 31,5; Thom. Aq. Opusc 10,25).

Igazolás
Nem tudjuk, hol a pokol. Sem a Szentírás, sem a hagyomány nem ad alapot a találgatásra (Így ez az igazolás csak hiányból áll /negatív érv/).
A pokol hely is. Maga a Szentírás is sokszor úgy beszél róla, mint egy helyről: "...ott sírás és fogcsikorgatás lesz" (Mt 13,44). "...ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki" (Lk 13,17). "Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: "Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban". "Fiam - felelte Ábrahám -, (...) köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki"" (Lk 16,22). "A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették" (Jel 21,13).
A pokol nem úgy hely, mint a földi helyek, melyek léteznek, függetlenül attól, hogy van-e ott valaki vagy sem, hanem úgy, mint az egy állapotban lévők gyűjtőhelye. A pokolnál tehát elsődleges az állapot-jelleg. Ezért, ha kárhozat nincs, pokol sincs; ám ez fordítva is igaz. A pokol kérdésében tehát az állapoton van a hangsúly, hiszen a bukott angyalok mint testetlen lények nem is igényelnék a pokol kiterjedtségét. Ám a Biblia az angyalok és az emberek poklát azonos helyként mutatja be: "Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a Sátánnak és angyalainak készült" (Mt 25,41). Isten tehát csak abban az értelemben "készítette" a poklot, hogy az erkölcsi törvényeket úgy alkotta meg, hogy áthágásuk magában hordja a büntetést is.

 Bence adatok | 2008.07.25 21:47 | 44
Én hittanon azt tanultam, hogy a pokol nem egy hely, hanem egy állapot, de az én értelmezésem szerint a szentírás mindig helyként ír a pokolról nem egy állapotként. Az lehetséges, hogy a pokol olyan valami aminek földi életünkben nem igazán tudunk pontosan meghatározni, így mindkettő meghatározás jó egy hely és egy állapot is?

 sassi adatok | 2008.07.25 17:11 | 43
Mt 10,26-33

"Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van."

"Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában." Isten aki ezzel a hatalommal bír, vagyis egyedül neki van hatalma a testet és a lelket is a kárhozatba juttatni.

Ugyanakkor ha megvalljuk Jézust az emberek előtt, akkor nincs félnivalónk, mert még a hajszálaink is meg vannak számlálva, és Jézus megvall az Atya előtt. De ha megtagadjuk Jézust az emberek előtt, akkor Ő is megtagad minket az Atya előtt, s akkor bizony a szöveg alapján a büntetés vár ránk!

Vagyis a témához kapcsolódóan ez a rész elég egyértelműen kijelenti Istenről, hogy van hatalma kárhozatba taszítani (ezzel büntetni) az embert, és ha nem valljuk meg Jézust, akkor okunk van ettől félni.

Vagyis Jézus "Ne félj" kijelentése nem azt jelenti, hogy "Ne félj, mert úgysincs pokol, Isten nem büntet", hanem azt jelenti, hogy "Ne félj, hanem valld meg Jézust az emberek előtt, s akkor Jézus is megvall az Atya előtt".

Természetesen a Szentírás és a Szenthagyomány egész összefüggéséből világos, hogy Jézus megvallása az emberek előtt nem merülhet ki pusztán a szavakban, ez egész életünk Istennek szentelését, vagyis a kegyelmi állapotot jelenti.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.07.25 15:06 | 42
Pontosan!

Isten a rosszat vagy a bűn nevelő jellegű büntetéseként, vagy a nagyobb jó érdekében, vagy a nagyobb rossz elkerülése végett, vagy az emberi szabadság következtében engedi meg. Az, hogy Isten jóságos, nem jelenti azt, hogy ne engedné meg a rosszat vagy a bűnt. Azonban ezeknek is a jóság a forrása, hiszen a bűn Isten legnagyobb ajándékának, a szabad akaratnak a következménye. A világban lévő rossz pedig egyrészt a bűn következménye, másrészt olykor az isteni jóság eszköze. (Pl. egy nagy bűnös súlyos betegesége, melyet a beteg nem érez ugyan jónak, de Isten az alázatot és a bűnbánatot akarja felébreszteni a bűnösben, hogy megtérjen és ne kárhozzon el. Így Isten jóságában már vele nem is tehetne egyebet, csak rosszat, hogy elkerülje a legnagyobb rosszat. Ez olykor állhat nemzetekre és az egész világra is.)

 Pisti adatok | 2008.07.25 14:56 | 41
Isten "büntetését" úgy kell felfogni, hogy Isten megengedi, hogy valami rossz bekövetkezzen, sok esetben azért, hogy ez az ember üdvösségére váljon. Istentől semmi rossz nem származik, Isten nem bánt senkit, csak megengedheti, hogy a sátán bántsa az embert. Ugyanúgy a pokolban sem Isten kínozza majd az embereket, hanem a sátán, Isten csak megengedi az ember kárhozatát.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.07.25 12:30 | 40
ÉS HA MÁR ITT TARTUNK, NÉHÁNY KLASSZIKUS KÉRDÉS A POKOLRÓL (BOCSÁNAT A HOSSZÚSÁGÉRT...):

LEHET-E ÜRES A POKOL?

Válasz:
Nem, a pokol nem lehet üres.

Magyarázat:
A kárhozat tagadói gyakran hangoztatják, hogy szerintük a pokol üres. Emögött azonban saját félelmeik és bűntől elszakadni nem akaró önáltatásuk húzódik meg ("Isten majd megbocsát, hiszen az a dolga"). Azonban az intellektuális tisztességtelenség könnyen tetten érhető: éppen azok állítják legerőteljesebben, hogy a pokol kizárólag állapot és nem hely, akik ürességét is hajlandók elfogadni. Márpedig ha a pokol csupán állapot, akkor lehetetlen, hogy üres legyen. Csak egy hely lehet üres. Egy állapot csak akkor állhat fenn, ha valaki vagy valami tartózkodik abban az állapotban. Nem mondhatjuk ui., hogy a Földön van élet, ha a földön egyetlen élőlény sincs. A Földön csak akkor van élet, ha legalább egy élőlénynek van rajta. Ugyanígy, ha van kárhozat, akkor legalább egy kárhozottnak lennie kell. De mi is áll az üresnek képzelt pokol hátterében? Az, hogy a poklot csak azért nem merik tagadni, mert a Szentírással nem mernek nyílt homlokkal szembeszegülni, de erejét mégis el kívánják venni azáltal, hogy a poklot üresnek titulálják. Azonban elkerüli a figyelmüket, hogy a pokol nem úgy hely, hogy Isten csinált egy kínlódásra alkalmas helyet (ez tényleg összeegyeztethetetlen lenne irgalmával), hanem abban az értelemben felfogott hely, hogy a kárhozott állapotban lévők gyűjtőhelye. Vagyis a pokol elsősorban állapot, és csak ezen keresztül hely, és ezt a helyet sem lehet teljességgel úgy felfogni, ahogyan ebben a világban megtapasztaltuk. A pokol ürességének állítása tehát nem más, mint a kárhozat kifejezett s így a pokol létezésének alig burkolt tagadása.
Mások Júdás bűnével akarják az örök kárhozat valóságát tagadni vagy megkérdőjelezni, mondván, az Egyház sokszor nyilatkozott arról, hogy valaki üdvözült (vö. szentté avatás), de arról még sohasem szólt bizonyossággal, hogy ki kárhozott el. Szerintük ezt még Júdásról sem tanítja az Egyház. Ez azonban nem igaz, mert az Egyház mindent tanít, amit a Biblia tanít. Valóban nem szokta ugyan hangoztatni az Egyház, hogy ki kárhozott el, de csak azért nem, mert ezeket - az üdvözült szentekkel ellentétben - nem akarja például állítani. Másfelől az Egyház nem csak azt tanítja, amit definitíve kijelent, /a konkrét kijelentés ui. általában csak akkor születik, amikor egy tant megkérdőjeleznek/ hanem mindent, amit a Szentírás tanít. Márpedig ha az Egyház nem is tanítja kifejezetten Júdás kárhozatát, a Biblia igen. Ennek pedig az az értelme, hogy ébren tartsa az emberekben a kárhozat lehetőségének tudatát. Júdás ugyan megbánta tettét, de nem volt igazi bűnbánata, és nem tért meg Istenhez, hanem öngyilkossággal pecsételte meg sorsát.
A kárhozat lehetőségének tagadása nem csupán tévedés, de káromlás is, mert Istent hazudtolja meg. Vagy azt feltételezi, hogy Isten szívjósága folytán nem képes igazságot szolgáltatni, vagy azt, hogy irgalmassága folytán nem is akar, pusztán fenyegetőzik. Ez nem csupán méltatlan Istenhez, nem csak Isten Igéjének komolyságát kérdőjelezi meg, hanem egy nagyon torz, túlontúl "emberszabású" (antropomorf) istenképet feltételez, mert hallatlanra veszi, hogy Istenben az igazságosság és az irgalom nem harcol egymással, hanem teljes egységet alkot (ez következik Isten egyszerűségéből, ld. a 44. kérdést). Még nagyobb sértés a Teremtővel szemben, ha egy teremtménye tökéletesebbnek, irgalmasabbnak akar látszani nála. Ahol Isten ítél, az embernek nincs joga könnyezni: Itt akkor él a jóság, hogyha meghal; jajgatni az ellen, mit Isten intéz, lehet-e nagyobb bűn és bűnösebb jaj? (Dante: Com. Div. /Babits fordítás/ "Pokol" XX. 28. A kárhozottak önakaratukból szakadnak el Istentől, mivel Isten senkit nem kényszerít a jóra. Az isteni ítélet szinte csak megállapítja és elfogadja az embernek ezt a szabad döntését. Aki tehát azt kapja, amit önmaga választott, azzal szemben nem történik igazságtalanság.
A szentatyák álláspontja e kérdésben teljesen egységes, és mind a pokol létét, mind örök fennállását illetően igen határozott. A görög és latin atyák, főleg Szt. Iréneusz, Római Szt. Kelemen, Nagy Szt. Gergely és Szt. Ágoston, éles szavakkal bírálták az ún. "irgalmasokat" (misericordes - pl. Origenész), akik Isten irgalmára hivatkozva azt tanították, hogy a kárhozat is megszűnik egyszer (Iren. IV 28,2; V,21; Clem. Rom. 17,20; Gregor. M. Dial 4,29,32,44; Moral 14,17; August. De Civ. Dei. XXI. 17,23).

Igazolás
A Szentírás tanítása világos: "Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát" (1 Kor 6,9). Aki Istent elveti, azt Isten is elveti: "Ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, Ő is megtagad minket" (2 Tim 2,12). "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik" (Mk 16,16).
A Szentírás kifejezetten is tanítja, hogy nem mindenki üdvözül (a "sok" és "kevés" itt relatív, és "mindenki" ill. "nem mindenki" értelemben kell venni): "Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak" (Mt 22,14). Az Üdvözítő nem tréfának szánta: "Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz" (Mt 13,41).
Jézus kijelentései nem alapozzák meg a Júdás esetleges üdvösségébe vetett hitet: Jézus Júdás távozása után mondja a tanítványokról: "Megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás" (Jn 17,12). "Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik" (Mk 14,21). "Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt" (Lk 22,22).
A pokol nem úgy hely, mint a földi helyek, melyek léteznek, függetlenül attól, hogy van-e ott valaki vagy sem, hanem úgy, mint az egy állapotban lévők gyűjtőhelye. A pokolnál tehát elsődleges az állapot-jelleg. Ezért, ha kárhozat nincs, pokol sincs; ám ez fordítva is igaz. A pokol kérdésében tehát az állapoton van a hangsúly, hiszen a bukott angyalok mint testetlen lények nem is igényelnék a pokol kiterjedtségét. Ám a Biblia az angyalok és az emberek poklát azonos helyként mutatja be: "Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a Sátánnak és angyalainak készült" (Mt 25,41). Isten tehát csak abban az értelemben "készítette" a poklot, hogy az erkölcsi törvényeket úgy alkotta meg, hogy áthágásuk magában hordja a büntetést is.


MIÉRT BÜNTET ISTEN ÖRÖK KÁRHOZATTAL?

Válasz:
Isten azért büntet örök kárhozattal, mert igazságos. Aki Őt elutasítja, azt Ő is elutasítja.

Magyarázat:
Isten szuverén fölsége megköveteli, hogy a teremtményekkel szemben minden vonatkozásban Övé legyen az utolsó szó, és törvényei feltétlenül érvényesüljenek. Senkinek sem lehet Istennel szemben igaza, senki sem játszhatja ki Őt. "De ha Isten végre is kénytelen volna a mennyei hajlékba befogadni a bűnöst, vagy irgalomból, vagy mert unja a folytonos huzakodását, akkor a bűnös diadalmaskodnék Isten fölött; meg nem törten, büszkén lépné át annak a mennyországnak a küszöbét, melyért meg nem fáradott, és ülne le annak a királynak fejedelmi asztalához, akivel szemben csak megvetés és lázadás élt és él a lelkében" (Schütz. Dogm. 123§). - "Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanul tisztességet. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével" (Iz 26,10).
Isten bölcsessége is megköveteli, hogy szent igazsága teljes kibontakozásában diadalmaskodjék. Isten nem pusztítja el a gonosztevőt, még ha sokak szerint ez irgalmasabb is volna. Nem, az Isten elleni lázadásnak nem lehet az az elintézési módja, hogy Isten a bűnöst hagyja a semmibe menekülni, hogy legyen alkalma kisiklani az igazságszolgáltatás elől, és örökre elkerülni az Isten előtti meghódolást. Így nem jönne napvilágra Isten fölsége és abszolút hatalma. Csak a földi zsarnokok végeztetik ki a felségsértőket. Istenhez azonban az illik, hogy térdre kényszerítse őket alázatos hódolat vagy remegő félelem alakjában.
Isten szentsége is igényli, hogy a jó és a rossz különbsége megfellebezhetetlenül és eltörölhetetlenül kifejezésre jusson. Nem történne-e igazságtalanság, ha végső soron Sztálin és Hitler örök sorsa megyezne Teréz anyáéval és Szt. Edith Steinével? A gyöngéden szerető Isten, az abszolút hatalom, a végtelen bölcsesség és szeretet "alkotta" meg tehát a poklot, amint Dante biztos teológiai érzékkel és zseniálisan állapítja meg pokol kapujának feliratán: "Énrajtam jutsz a kínnal telt hazába, / énrajtam át oda, hol nincs vigasság, / rajtam a kárhozott nép városába. / Nagy Alkotóm vezette az igazság: / Isten Hatalma emelt égi kénnyel, / az ős Szeretet és a fő Okosság. / Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, / csupán örökkel s én örökkön állok, / Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" (Dante /Babits fordítás/ "Pokol" III. 1)
Ne feledjük, Isten nem leli örömét a kárhozottak szenvedésében, csak megengedi a kárhozatot; amiképpen a bűnben sem leli kedvét, csak megengedi azt. Nem bosszúvágy vagy hatalomfitogtatás vezeti tehát az Istent, amikor a pokollal büntet. A pokol egyetlen célt szolgál, hogy meglegyen az erkölcsi rend megfelelő következménye, szankciója: a jó megkapja jutalmát, a rossz pedig büntetését. Nem lehet tehát értelmetlennek nevezni a pokol büntetését, mégha nem is tud már bűnbánatot kiváltani, mert kétféle büntetés van: gyógyító jellegű (poena medicinalis) és megtorló jellegű (poena vindictiva). Az első arra való, hogy a bűntől visszariasszon (a pokolban ez már nem aktuális), a második célja viszont az igazság, a szeretet, a jóság és egyéb

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.07.25 12:21 | 39
AZ ISTENI BÜNTETÉSHEZ MEG KELL ÉRTENI AZ ISTENI IGAZSÁGOSSÁG ÉS IRGALOM ÖSSZJÁTÉKÁT:

MIT JELENT AZ ISTENI IGAZSÁGOSSÁG?

Válasz:
Az isteni igazságosság Istennek az a tökéletessége, melynél fogva minden lényt a valódi értéke szerint méltányol és kezel.

Magyarázat:
A nagy római jogász, Ulpiánusz úgy fogja fel az igazságosságot (iustitia), mint "állandó készséget, mindenkinek megadni, ami neki jár." Isten esetében ez azonban nem, vagy csak módosítva alkalmazható. Isten ui. senkinek sem tartozik. A teremtménynek Isten nem adósa, a teremtménynek Istentől semmi sem "jár". Azonban mégis használhatjuk ezt a meghatározást, mert Isten engedi az embert érdemeket szerezni, s ezen keresztül jutalmaz és büntet.
Az Isten megadhatja és meg is adja mindenkinek, ami neki jár. Nem úgy, hogy az ember az isteni törvényt visszaolvassa Istenre és követelőzik, hiszen Isten felett nincs Úr és törvény, hanem úgy, hogy Isten méltányolja a teremtény, s főleg az ember törekvését, és bünteti gonoszságát. Isten igazságosságához tartozik az is, hogy minden ember egyenlő elbírálás alá esik nála, és csakis nála, hiszen egyedül Ő ismeri teljesen az embert, és Ő látja teljességgel körülményeibe való beágyazódottságát, részleges meghatározottságait és tetteinek titkos körülményeit.
Az isteni igazságosság tehát elsősorban osztó, jutalmazó és büntető igazságosság. Isten megtorló büntetése nem bosszúvágy következménye, hanem Isten abszolút szentségének a bűnnel szembeni érvényesülése. Szt. Ágoston szavaival: "Nem sóvárogja Isten a bűnösnek büntetését, mintha jól akarna lakni a bosszúval, hanem ami igazságos, azt határozza nagy csöndességgel, és hajtja végre helyes akarással" (August. Ap Prosper. Sent 12). Ezzel nem áll ellentétben, hogy a földön az igazakat is sújthatja Isten szenvedéssel. (Ld. a 30. kérdést!)

Igazolás:
Az embernek a szó szoros értelmében semmi sem "jár" az Istentől, hiszen minden élő és élettelen teremtmény Istentől származik: "Ki adott előbb Neki a visszafizetés reményében?" (Róm 11,35).
Az Ószövetség sugalmazott íróiban Isten Szodoma és Egyipom és más népek feletti ítélete kiváltotta az ihletett felkiáltást: "Igazságos vagy, Uram, és igaz a Te ítéleted!" (Zsolt 118,137).
A próféták még pontosabban körülírják az igazságosságot: "Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít (...) "Nem igazságos az Úr útja." Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?" (Ez 18,21).
Az Üdvözítő az Utolsó ítéletről szóló beszédében pontosan megvilágítja Isten igazságosságát (Mt 23 - 26), melyet Szt. Pál is hirdet: "Ő kinek-kinek tettei szerint fizet: örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, haraggal és megtorlással annak, aki haszonleső, s nem hajlik az igazságra, hanem a gonoszsággal tart" (Róm 2,5).


MIT JELENT AZ ISTENI IRGALMASSÁG?

Válasz:
Isten irgalmassága azt jelenti, hogy Ő föltétlen igazságossága mellőzése nélkül is érvényre tudja juttatni megbocsátó jóságát.

Magyarázat:
Isten irgalmassága (misericordia) az Ő jóságának folyománya. Isten elárasztja ajándékaival a világot. Ő nyilván semmit vissza nem kaphat, mivel mindennek a forrása, és a kölcsönösség csereviszonyába semmilyen lény nem léphet vele. Tehát amit ad (a bűnbocsánatot is), ingyen, jóságból adja. Szt. Ágoston szavaival: "Isten irgalmassága nagyobb, mint az összes nyomorúság."
Azonban Isten irgalmasságában semmi nincs az emberi irgalom gyöngeségéből. (Innen a tévedés, mely vakmerően bízva Isten irgalmasságában bűnt bűnre való halmozáshoz vezet.) Istenben - egyszerűsége és tökéletessége folytán - az irgalom azonos az igazságossággal.
Istenben ezért nem beszélhetünk érzelmi alapokon álló irgalomról. Szt. Ágoston szerint: "Ha az irgalomból gondolatban eltávoztatod az együttszenvedést, úgy, hogy megmarad a támogatásnak és a nyomorúságtól való megszabadításnak a jóakarata, akkor lesz némi sejtelmed az isteni irgalom mibenléléről" (August: Quest. ad Simpl II, 2,3).

Igazolás:
A szentírási helyek nem igénylik az isteni jóság mellett szóló érveket: "Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja" (Bölcs 11,24). "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen"(Jn 3,16). A Zsoltárok is gyakran visszhangozzák: "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló" (Zsolt 135).


HOGYAN KÖZELÍTHETŐ MEG ISTEN IGAZSÁGOSSÁGÁNAK ÉS IRGALMÁNAK AZONOSSÁGA?

Válasz:
Isten igazságosságának és irgalmának azonossága lételméleti szempontból Isten egyszerűségén, erkölcsi szempontból pedig ítélkezésén keresztül közelíthető meg.

Magyarázat:
Itt az erkölcsi megközelítés megragadhatóbb, mint a bölcseleti (Isten egyszerűségéről ld. a 31. pontot). Isten ítélete ui. egyetlen akarati mozzanat, mégis teljesen igazságos, mert minden körülményt figyelembe vesz, és ugyanezért irgalmas is, mert nem a tények pőre tárgyilagosságát tekinti, hanem, mint mondtuk, minden körülményt figyelembe vesz. Tehát nem elsősorban bűnöket elnéző szemet hunyás az irgalom, mint inkább az emberi törékenységet figyelembe vevő méltányosság.
A klasszikus teológia így magyarázza e titkot: Isten maga teremtette olyannak az embert, hogy nélküle tehetetlen legyen, és ezt figyelembe véve ítéli meg. "S ez irgalom, mert nem a konkrét helyzeteket méltányoló elnézés; de egyben igazság is, mert a valós értéke szerint kezeli az embert" (Schütz: Dogmatika I. 37 §/4.).

Igazolás:
A Szentírás pontosan ábrázolja az isteni igazságosság és irgalom egybesését: "Az Úr minden útja irgalom és igazság" (Zsolt 24,10). vagy: "Csókot vált az irgalom és az igazság" (Zsolt 84,11).
Ezékiel is azt sugallja, hogy az Úr irgalmassága jelen van igazságában is, és fordítva: Ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. (...) Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia.(Ez 18,21)?
Szt. Jakab pedig szinte önellentmondásig fokozza ezt az ember által teljességgel meg nem érthető titkot: "Irgalom nélküli ítélet vár arra, aki nem cselekedett irgalmasságot" (Jak 2,13).

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.07.25 12:07 | 38
Bence!

Ez nézőpont kérdése. Mondhatjuk, hogy Isten nem büntet, mert Isten olyan világot alkotott, hogy abban a bűn magában hordja a büntetését. Ugyanakkor nem helyes ezt agyonhangsúlyozni, mert az igazság ellen vétünk vele. A mi nézőpontunkból ui. Isten büntet és ítél. Méghozzá kettő módon: gyógyító büntetés - poena medicinalis - által (pl. betegség)
és megtorló büntetés - poena vindictiva - által (örök kárhozat).

Ha valljuk, hogy van kárhozat - és az csak akkor van, ha vannak kárhozottak -, akkor szamárság azt mondani, hogy nincs isteni büntetés. Ez csak egy modernista csökevény. Azonban megfelelő megkülönböztetéssel és magyarázattal mondhatjuk, hogy a kárhozott embert nem Isten büntette meg, hanem csak azt kapta amit maga választott, aki pedig "azt kapja, amit önmaga a legnagyobb tudatossággal választott, azzal szemben nem történik igazságtalanság."

Ha tehát csak igennel vagy nemmel lehetne felelni, akkor:
IGEN, Isten büntet, sőt igazából egyedül csak neki van joga büntetni. Minden földi büntető hatalom, vagy illegitim (önbíráskodás), vagy Istentől származó hatalom. Szt. Pál szavaival az államhatalom Istentől származik: "Isten eszköze, hogy végrehajtsa az ítéletet a gonosztevőn".


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!