hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Bibliothecula
 Egy csöndes kis könyvtárszoba az elmélkedésre, elgondolkodásra, elmélyülésre. Töltsétek meg művekkel, idézetekkel!

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2]
 Élthes Eszter adatok | 2010.02.17 23:03 | 43

Nagyon fontos katolikus tanítás (az idézet Lorenzo Scupolitól való):

Szolgáljon biztos szabályul, hogy oly gondolatok, melyek bűneidre emlékeztetnek, Istentől s az ő szent malasztjától erednek, ha alázatosságot, töredelmességet és isteni bizodalmat keltenek benned. Ha viszont nyugtalanságot okoznak, bizalmatlanságra és csüggetegségre vezetnek (mégha a dolog valónak, és elegendőnek látszik elhitetni veled, hogy el vagy kárhozva, s hogy lejártak már számodra az üdvösség napjai) bizonyos lehetsz benne, hogy efféle gondolatok az ördögnek kápráztatásai.

 pro Christi adatok | 2010.01.26 20:49 | 42
...folytatás a darwinizmusról, merthogy az előbb lekorlátozott a szövegmező:

Azonban!: a darwinizmus nem így fogalmazta meg tételét, hanem aképpen, hogy ezzel, mint igazsággal, feltárja a valóság működését!!!
Ekkor esik önnön csapdájába: mert ha csak hasznos, akkor nem lehet igaz. Ha igaz, akkor nem lehet hasznos önnön szempontjából. Vagyis: az elmélet általános nagyarázatigénnyel lép fel (ha nem az, akkor önnön önmeghatározása szerint sem lehet igaz!!!), de akkor megmagyarázható-e a darwinizmus létrejötte a darwinizmus elveivel?
A válasz csak egyféle lehet: nem.
Akkor viszont nem lehet bebizonyítani, hogy igaz és nem több hipotézisnél (a hipotézis viszont Russel és Whitehead óta matematikailag is semmi), mely eleve igazolni szándékozik egy eleve adott világnézetet - fosszíliák ide vagy oda.
Ha ezt a darwinista tagadja, akkor megint saját módszerének csapdájába esik: ha azzal jön, hogy ne jöjjünk neki ilyen Russel és Whitehead-axiómákkal (amelyben akár még mi egyet is érthetnénk velük), akkor viszont önnön egyik vélt igazoló módszerét tagadja, nevezetesen a matematikát (dianoia).
Ez vélemyényem szerint olyan kétváll, amiből egyszerűen képtelenség kijönnie a darwinistának. Nem lehet.
Ugyanez áll egyébként mindhárom "nagy" XIX. századi elméletre, nevezetesen a darwinizmusra, a freudizmusra és a marxizmusra. Egyik sem alkalmas arra, hogy számoljon a teljesség elvével (nem is számolnak), valamint mindhárom menthetetlenül legyőzetik a fenti paradoxonnal. Egyik sem alakalmazható önmagára, holott mindhárom egyetemesen igaz modell-igénnyel lép elő. De ez igaz az egész pozitivizmusra is (Auguste Comte és haverjai, Bécsi Kör és hatása a mai tudományra, etc).
Ha pedig a mi hitünk "mítosz-szerűségével" hozakodnak elő, akkor feltárhatjuk nekik, hogy ezek szerint ők, akik a "gondolkodás" nevében utasítják el a "mítoszt", ezek szerint a gondolkodás végső területei által megkívánt eszközök platóni fundamentumait sem ismerik el vagy nem is ismerik azokat. Arról nem is szólva, hogy a dogmák pl. nem mítoszok. De ez már egy következő lépés.

Egyébként, a paradoxon azért is jó eszköz, mert a paradoxon FELOLDHATATLAN ellentmondás. Ami nem feloldhatatlan, az nem paradoxon. Ezért alkalmas a paradoxon eszköze arra, hogy - a valóban gondolkodni képes - gondolkodó típusokat megtérítse, illetve eltérítse mondjuk egy szektától. "Természettudományos" pro és kontrával semmire sem megyünk - ezért mondtam, hogy szomorú és a végső hanyatlás egyik határozott jele az, hogy Róma elkezdett ilyen irányba mozogni.
A paradoxon feloldhatatlanságából az is következik a darwinista számára (IS), hogy azt csak a kikerülés eszközével lehet(ne) feloldani. De az meg nem feloldása a paradoxonnak, hanem MEGKERÜLÉSE annak. Tehát mégsem oldotta fel. Példa erre pl. az, amikor az említett és cáfolhatatlan Russel., illetve Whitehead-tételekre válaszul megbróbálták Carnapék hívei kiütni ezeket a tételeket. (Megpróbálták bizonyítani, hogy létezik abszolút érvényű matematika, amely viszont azt jelentené, hogy a tudomány nem találgatás, vagyis, hogy a tudomány paradigmái nem prekoncepciózus paradigmák csupán, hanem tények. Erre válaszul bizonyította be az említett két úr, hogy bizony ez nem így van.) Ezért felállították kibúvóként az ún. "értéksemleges logikát", amelyet most nem taglalok, a lényeg az, hogy ezek feltűnő módon nem feloldják, hanem megkerülik a paradoxont.

Ugyanez a helyzet egyébként a két legklasszikusabb Isten-érvvel is: az ontológiai istenérvvel (Szent Anzelm) és Aqunói Szent Tamás istenérveivel is. Ugyanis: akár Tamást, akár Anzelmet még például én magam is percenként tudnám cáfolgatni, ha akarnám (nem akarom, mert szerintem nekik van igazuk), mert minden tétel cáfolható. Csak egy a bökkenő a két említett szent istenérvének cáfolatakor is: bármilyen cáfolattal kizárólag csak megkerülöm a tételeiket. Tamás, de főleg Anzelm istenérve - cáfolgatható ugyan, persze - csakhogy KIKERÜLHETETLENEK és mindig, minden gondolkodás ezért ezekbe az érvekbe tér vissza szükségszerűen. Már, ha a gondolkodás becsületes és valóban mély és elmegy az út végéig (ez ritka). Hiába jött Kant, aki bebizonyította, hogy Isten léte nem bizonyítható, így az ontológiai istenérv sem érv és valóban, Kant bizonyítása sem cáfolható logikusan sehogy, mégis, ezzel ő is csak megkerülte az érvet, nem sikerül nem megkerülnie (hiába, ő is csak a Skull and Bones páholy tagja volt). Ha nem becsületes a gondolkodás, akkor úgyis megmarad a tagadásban, mert akkor eleve csak úgy hajlandó gondolkodni, hogy alátámassza a tagadását. Nekem pl. fiatalon az egyik első gondolati alapélményem volt Anzelm istenérve, pedig akkor még - és utána még évtizedekig! - azt sem tudtam, hogy létezik Anzelm és létezik az ontológiai istenérv. Ez azóta is velem maradt úgy, mint gondolkodásom kikezdhetetlen (ám megkerülhető!) fundamentuma. Ezért egy időben szinte sportot űztem abból, hogy Anzelm és Tamás tételeit cáfoljam és direkt hallgattam is ezek cáfolatait arra érdemes "filozófusoktól", de mindig, minden kísérlet csak a problémák megkerülésének és az oda való óhatatlan visszatérésnek bizonyult - melyet persze a hitetlenek nem így látnak.

Ceterum censeo: szerintem még egy kellően mély gondolkodó sem hihet az evolucionizmusban, nemhogy az, aki emellett még hívőnek is mondja magát: annak ezt eleve és teljes mértékben, egészében és részleteiben is el kell utasítania. Nem is értem az egészet, hogyan fordulhat elő ennek ellenkezője. De biztosan korlátolt vagyok

 pro Christi adatok | 2010.01.26 20:43 | 41
Én ezt első megközelítésben nem is értem: aki a Credot vasárnaponként elmondja és / vagy hisz is benne, az nem lehet semmilyen formában és semmilyen mérétkben sem evolucionista. Ez annyira evidens számomra, hogy nagyon.

De: a darwinizmussal szemben alapvetően két magatartásformát vehetünk fel:
- nem vitatkozunk (nem is kell). Mi a Szentírásnak hiszünk és ebből érvelünk, ők meg fordítva. Amíg ők a kegyelemnek nem engednek, nem térnek meg, addig ez két párhuzamos világot jelent.
- de ha segíteni akarunk másoknak, akkor néha beszélnünk kell erről, miközben egy tapodtat sem engedhetünk. Az Isten-hit és az evolucionizmus (nem csak a biológiai, hanem bármilyen evolucionizmus!) kizárják egymást.
Pont.
Azonban, ha mégis egy kóbor és felkészültebb darwinista bele találna kötni egy ilyen állításba, akkor meg kell tudnunk védeni tőle önmagát – már, ha erre legalább elvben hajlandó.

Sok tudós és közember a Nagy Bummot és a Teremtés-ellenességet összekapcsolja Darwin tételeivel. De egy vonalas darwinistának egyáltalán nem muszáj tagadnia a Teremtést, mitöbb, egyenesen akár vadul tagadhatja is a Nagy Bummot úgy, hogy közben darwinista (persze nem ez a jellemző). Mert: Darwin egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a világ hogyan keletkezett.
Példa erre a deizmus: ha Isaac Newton - aki életét és munkásságát arra tette fel, hogy a fizikájával IGAZOLJA A VILÁG TEREMTETTSÉGÉT és Isten létét, csak éppen a Gondviselést tagadta -vagy Leibnitz, ha ma élne, simán lehetnének a filozófiájukkal együtt is darwinisták. Ugyanis ha valaki hisz abban, hogy az "órásmester" egyszer felhúzta az órát, majd hagyta működni, abba teljesen belefér a darwini elmélet és az illető elvileg ugyanakkor harcos teremtéshívő és istenhívő is lehet - lásd az eredeti angol típusú szabadkőművességet vagy éppen Voltaire-t. Neki olvashatók harcias kirohanásai az ateisták ellen, miközben a mi fogalmaink szerint nem volt hívő. Természetesen a mi fogalmaink szerint egy deista istenhívő sem Istenben hisz, mivel egy nem gondviselő isten nem Isten.

Sőt, sok ún. "hívő" van, aki nem tagadja az evolúciót, de híve a teremtettségnek. És ez már sajnos nem csak a liberális protestánsokra jellemző, hanem már Rómára is, amennyiben egyes katolikus "teológusok" az evolúcióban egyenesen Isten gondviselésének egyik módszerét fedezik fel. Maga az előző pápa is nyilatkozott egyszer ilyen értelemben.
Az megint más kérdés, hogy én például ezeket sem tartom hívőnek. Ezen nemcsak T. de Chardin "munkásságát" értem, hanem napjainkban is sajnos erősödnek az ilyen "teológiai" hangok Rómából. Ezért szomorú az is, hogy a pápa láthatólag egyre többet foglalkozik azzal és nyilatkozik azügyben pl., hogy vannak-e UFOk és, hogy asztrofizikai konferenciákat rendez. Mert az UFO-téma nem elsősorban azért irreveláns, mert tényleg az, hanem, mert üdvtanilag az égvilágon semmi jelentősége sincs. Az asztrofizika pedig tudomány és mint ilyen, hipotéziseken és paradigmákon alapul, de Russel óta biztosnak látszik, hogy mindennek, ami matematikailag bizonyítható és paradigma, éppen ugyanolyan érvénnyel bizonyítható az ellenkezője, illetve bármi más is. Ekkor pedig a tudomány nem más, mint paradigma, amelyre viszont érvényes a Russel-tétel, valamint akkor minden tudományos érv merő hipotézis, mely egy eleve meglévő világszemléletet kíván igazolni. Vagyis csak merő hipotézis akkor is, ha éppen mondjuk ezen hipotézisek alkalmazásával működik a fütésünk, autónk, rakétánk, biotechnológiánk, etc. Ezért kár, hogy Róma ilyesmibe belemegy. Ez nem Róma és a katolicizmus dolga, ill., nem ez lenne a dolga, de főleg, ezzel csak magát gyengíti.

Visszetérve a tompaelméjű és metafizikailag frusztrált Darwinra: ő mindössze utazásai során azt vette észre, hogy 1) van a világban rossz, amely rossz látszólag felesleges rossz 2) voltak a Földön fajok, amelyek már nem léteznek.
Így a darwinizmus, reductio ad minimum, a sallangok nélkül, mindössze a következő négy állítást jelenti, annak ellenére, hogy persze, a darwinizmus egyben és folyományként legtöbbször teremtés-ellenességet is jelent:
1) Az organizmusok szaporodnak és ennek során szükségszerűen túlszaporodnak, amennyire csak tudnak.
2) Ennek során a tulajdonságaikat örökítik (ez szerintem eleve kérdéses, ha a biológiai hajlamokon túltekintünk, pl. betegségek, stb),
önmagukat reprodukálják és a tulajdonságaikat is.
3) Ennek során hibák, mutációk jelennek meg. Ezek a környezet szelektáló hatására vagy megmaradnak vagy nem.
4) Új tulajdonságok jelennek meg. Ergo a fajok nem eleve adottak. Ennek modern folyománya a mémelmélet, amely azt mondja, hogy ez nem csupán a DNS-re igaz, hanem a gondolati archetípusok is ugyanígy viselkednek és versenyeznek a túlélésért: ezek a mémek és szerintük a vallások is ilyen mémek hordozói, melyek a vallások gazdatestjeiben, mint egyfajta szellemi DNS-ek, küzdenek a fennmaradásért.

Darwin és a darwinizmus tehát ezért nem írta le a földi élet keletkezését, ezért igaz, hogy ez nem ezt önmagában még állítja, ezért enged teret a deizmusnak, sőt, annak a ronda és perverz eretnekségnek is, amely a teremtés és Isten hitével és a gondviseléssel összeegyeztethetőnek tartja az evolúciót. Ezért lehet egy ún. "hívő" (nem a mi fogalmaink szerint) akár darwinista is, ezért lehet egy nem hívő, de nem is erős ateista, azaz agnosztikus gyenge ateista is darwinista, miközben mindezek egyúttal harcosan tagadhatják is a nem-teremtettség elvét vagy a Nagy Bummot.

A Nagy Bumm ugyanis más komolysági szintet képvisel, mint a darwinizmus, holott mindkettő a hitetlenségen, mint prekoncepciózus önigazoláson alapul és mindkettő csupán semmi több, mint paradigma, teória (lásd Russel és Alfred North Whitehead). A Nagy Bumm, bármilyen komoly pofesszorok is a hívei, egy bulvárszintű feltételezés, abszolút komolytalan, bármilyen komolyan is taglalják és bármennyire is iskolai tananyaggá vált. A Nagy Bumm csak egy képregény-szintű, szellemtelen játék. A darwinizmus ellenben tényleg ellenfél, mert ugyanúgy képes érvelni, mint mi és tud felmutatni fosszíliákat, etc. (Ami ezen túlmutat, az meg már hit és a hitből való megértés - lásd Szt. Anzelm vagy az Angyali Doktor, nem pedig fordítva, de hitük az nekik nincs, tehát abból adódóan nem is fognak elgondolkodni.)

Ám van valamink a darwinistával szemben, - ha már vitatkozni akarunk vagy arra kényszerülünk vagy szeretnénk embertársainkat mintegy szolgálatképpen gondolkozásra és megtérésre késztetni. Ez pedig úgy látom, soha, sehol nem kerül szóba, pedig olyan egyszerű, hogy ebből a fogásból a darwinista nem tud kijönni.
Platón óta tudjuk (akire az egész vitatkozó patrisztika-filozófia épül a Szentíráson kívül), hogy a nyelv max. a találgatás szintjét (doxa) már meghaladó, de a kizárásos-logikus, szükségszerűen végül körbeérvelő gondolkodást (dianoia) még nem meghaladó területet szolgálja (vagyis az "életet"), ezért nem alkalmas a végső igazságok (noéton) kifejezésére egzakt formában. Ezért van szükség a költészet, a mítosz eszközére, mert a nyelv önmagát meghaladó eszköze a költészet és a mítosz (lásd: a barlang hasonlat az Államban, vagy a szárnyasfogat-hasonlat a Phaidroszban - erre nemrég - vagyis Erósz platóni értelmezésére még XVI. Benedek pápa is hivatkozott, hozzátéve, hogy eretnekgyanús az az újdivatú hozzáállás, amely a görög filozófiát kizárná, csak a zsidó hagyományt meghagyva a katolikus teológiából, mivel mindenképpen csak Isten munkája lehet az, hogy az előbbi legalább olyan mértékben dolgozott az Egyház tanításában - ha nem jobban -, mint maga az Ótestamentum zsidó Istenfelfogása és üdvtörténetisége).

A nyelv ilyetén határait felismerve folyamodik az érvelés egy filozófiai-költészeti eszközhöz, a paradoxonhoz: ugyanis a dianoia itt ütközik - szükségszerűen - önmaga falába.
Ez által a fordulat által adódik Szent Pálnak és a dogmatikának azon tétele, miszerint Isten, ha nem is teljesen megismerhető az elhomályosult értelem számára a Kinyilatkoztatás nélkül, de mindenképpen felismerhető a józan ész által. (Még Szt. Pál is hivatkozik a paradoxon eszközére: a hazug krétaiaknál, azt hiszem, a Tituszhoz, 1,12-ben.)
Így, ha egy darwinistát meg szeretnék szorongatni, hogy gondolkozzon el, akkor semmiképp sem állítanék olyat neki, amit Darwin nem állított, nem kutatott és ami őt nem is motiválta.
Sőt, léteznek könyvtárnyi nagyon erős tudományos érvek a darwinizmus ellen (kreacionista tudósok is vannak), de viszont irányban ez ugyanúgy fennáll. Ezért, ha a másik oldalon nincs hit, hanem eleve önmaga hitetlenségét akarja igazolni vélt kényelemből, akkor ún. "bizonyítékokkal" nem sokra megyünk.

Ellenben megpróbálnék - a fenti okfejtésből kiindulva - egy paradoxont eléje állítani.
Nevezetesen:
Mi van akkor, ha a darwini elméletet önmagára alkalmazzuk: lássuk, hogy érvényes-e akkor a darwinizmus?
Ekkor paradoxon, vagyis feloldhatatlan ellentmondás áll elő, mert:
a darwinizmus a hasznosság elvén alapul, így ha valami nem hasznos, akkor az szerinte nem lehet igaz. Az érvényesség szempontjából egyedüli szempontként azt tartja, hogy valami a túlélés szempontjából hasznos-e vagy haszontalan? Ami így hasznos, az feltétlenül igaz és teljesen igaz, ami nem hasznos a túlélés szempontjából, az pedig nem lehet igaz és akkor az a valami semmilyen mértékben sem lehet igaz.
Ám: ha a darwinizmust önmagára alkalmazzuk, akkor a darwinizmus nem lehet igaz, mert aszerint mindent a túlélésért folytatott harc hasznossága igazol. Tehát, ha a darwinizmus igaz, de célszerű a túlélés szempontjából, akkor a darwinizmus nem lehet igaz, hanem csak hasznos. Ha pedig CSAK hasznos, akkor nem igaz.

Azonban!: a darwinizmus nem így fogalmazta meg tételét, hanem aképpen, hogy ezzel, mint igazsággal, feltárja a valóság működését!!!
Ekkor esik önnön csapdájába: mert ha csak hasznos, akkor nem lehet igaz. Ha igaz, akkor nem lehet hasznos önnön szempontjából. Vagyis: az elmélet általános nagyarázatigénnyel lép fe

 Élthes Eszter adatok | 2010.01.26 20:02 | 40
Most valami nagyon szabálytalan dolgot fogok mondani: Tisztában vagyok, hogy ha van ennek a honlapnak fóruma, akkor be kell tartani bizonyos játékszabályokat. Én megpróbálom ezeket betartani. De most teszek egy kívételt:

Én személy szerint olyan módon irtózom az evolúciótól, és annyira az a megingathatatlan MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy az evolúció alap-kérdése az Isten-hitnek, hogy felszólítok minden fórumozót, hogy ide ne írjon többé olyan hozzászólást, ami az evolúciót bármely formájában igaznak tartja, vagyis védelmezi. Bár Ouweneel valóban református, de azért nagyon logikusan érvelt: Vagy teremtés vagy evolúció, ez pedig azt jelenti, hogy vagy Isten vagy ateizmus. Nincs is-is, csak vagy-vagy van. Az Óda a szellemhez című könyvemben több tíz oldalt szántam ennek a témának, a honlapon is van belőle.

Kérek midnenkit, hogy tartsa tiszteletben: ennek a honlapnak ez a szellemisége: az evolúció abszolút keresztényellenes, mert az elvei (véletlen, az erősebb győz stb) teljes mértékben keresztényellenesek. Ezért még egyszer kérem, hogy evolúció mellett ne írjanak többet. Még akkor sem, ha fel vannak háborodva ezen a fórum-ellenes kérésen. Aki mégis ilyet ír, azt a jövőben törölni fogom.

 Augustus adatok | 2010.01.26 13:52 | 39
Válasz a 38. számú üzenetre:
Először is elnézést kérek, nem annyira személy szerint öntől, inkább a honlaptól, mert időközben beleolvasgattam a fórum "Evolúció" rovatában írt üzenetekbe - ez azért nagyban árnyalja a képet. A könyvet sajnos nem tudom megküldeni, de az egyik szerzőnek a tárgyban elhangzott előadását igen. A katolikus-református hozzászólás kompatibilitásáról csak annyit: legalább annyira, amennyire az a honlap könyvtárában lévő ultraprotestáns Ouweneel műve. Teilhard tanításától pedig magam is irtózom, hasonlóképpen a fent említett előadás szerzője. Az nemhogy nem katolikus, de nem is keresztény. És még egy: nem tudom a Hiszekegyet latinul...

 Jagiello adatok | 2010.01.26 09:21 | 38
Válasz a 37. számú üzenetre:
Az én eredeti üzenetem egy újságcikkről szólt. Megtalálható az világhálon, rögtön. Nem kívánok belemenni gyümölcstelen üzenetváltogatásokba, mert már az eleje így indul: valamit felvetek, és arra nincs válasz, hanem el- vagy mellébeszélés. Ismert taktika. Ez azt hiszem katolikus fórum, ezért így "zsigerből" már megkérdezem: mennyire kompatibilis egy katolikus-református hozzászólás ehhez a fontos kérdéshez? Nem olvastam a könyvet, de ha megküldi, veszem a fáradtságot, és szívesen elolvasom, és vitázok róla magánban.

Sokáig olyan voltam, mint maga (tegyük fel, nem provokálni akar). Én is "reméltem" sejteni, hogy talán ki lehet engesztelni az evolúcionista tanítást a katolikus tanítással (szándékosan nem írok keresztényt). Nekem is volt Teilhard korszakom, fő művét még franciául is megszereztem; de volt és van egy kollégám, akivel közel két évtizede polemizálok. Két évtized után javasolta, hogy most, megértem arra, hogy elolvassam a Pascendi-t, ami itt van a honlap könyvtárában. Elolvastam, és összeállt a kép.

Végül: A katolikusok minden vasárnap és ünnepnap elmondják a Credo-t. Mondja el maga is, suttogja maga elé a mondatokat (latinul még hatásosabb, mert akkor csak az értelméhez és nem az érzelmeihez is szól), és gondolkodjon rajta. Már az első mondat után megütközik. Nem kompatibilis az evolucionista tanítással. A hittétel nem kompatibilis a darwinizmussal. Mert bárhogy is nézzük, hitünk szerint az Atya mindent teremtetett, számunkra felfoghatatlan módon (az eredeti héber szöveg azt az igét használja, amit arra a mozdulatra alkalmaznak, amikor megnyesik a szőlőt), és az életen keresztül értjük meg őt, ezért lett a világban élet (János 1,4-5). A modernek ezen átlépnek, és már azt tanítják, hogy az élet a szerveződő anyag egyik tuljadonsága. Micsoda káromlás! És efölött szemet húnyjon egy katolikus?

A tudomány főáramlatában kényelmesen evezők azzal magyarázzák, hogy a Credo akkor született, amikor még nem voltak természettudományos eredmények. Persze, ezt mondják, mert modernisták. Én tudom, hogy a folyó alsóbb szakaszán hatalmas zuhatag van. Halálos mélységekbe zuhog ott a víz (érdemes megnézni a Misszió című filmet, onnan veszem a képet). Én inkább kievezek a folyó szélére, kikötök, és a csónakomat az erdőben vezető keskeny ösvényen viszem a hátamon, elhagyva a zuhatagot. Mindezt jelképesen is lehet érteni.



 Augustus adatok | 2010.01.25 09:35 | 37
Válasz a 35. sz. üzenetre:
Az ÉLŐVILÁG evolúciójával kapcsolatban ajánlom figyelmébe Kókay József - Magyar Imre könyvét: Elmosta-e az evolúciót az özönvíz? Két hívő keresztény (katolikus, illetve református) paleontológus szakember írása, amely röviden helyre teszi az egész kérdéskört, teljesen szinkronban Egyházunk tanításával. Egyébként Prohászka Ottokár minden további nélkül elfogadta az élővilág evolúciójáról szóló darwini tanítást - igaz, vette a fáradságot a tárgyi szakirodalom tanulmányozásához, sőt geológus szakemberrrel elment föltárásokhoz. Nem tett mást, mint nyitott szívvel és elmével elfogadta szt. Ágoston tanítását, miszerint ha tudományos vizsgálódásaink során, teljesen egyértelműen olyasmire bukkanunk, ami LÁTSZÓLAG ellentmond a Szentírásnak, nyugodtan higyjünk a józan eszünknek - nyilván a Szentírást értelmeztük rosszul, azt kell felülvizsgálnunk. Egyébként változatlanul nem értem az élővilág evolúciójáról szóló tudomány és az erre alapozott zagyva, és valóban rossz ideológiák összemosását. A Jézus nevében hirdetettekkel kapcsolatban csak annyit, elsősorban pl. a mai szekták tanításaira gondoltam, nem félvén attól, hogy ezen a fórumon az Egyház, illetve Jézus Krisztus elleni támadásnak veszik.

 Topir adatok | 2010.01.22 15:34 | 36
Köszönöm a Pascendi Dominici Gregis-t és a Darwin cikket is! Nagyszerű olvasmányok!

 Jagiello adatok | 2010.01.22 14:37 | 35
Válasz a 34. számú üzenetre:
Nem olvasta a cikket. Akkor nem ezt írta volna. Darwin nem volt paleontológus. A cikkben senki se vádolta Darwin személyét, viszont az általa szakmai nyelven és tudományos módszerek segítségével leírt gondolatok, elért eredmények és megfogalmazott megállapítások magukban hordozzák mindannak a szörnyűségnek a "objektív" igazolását, ami a XX. században megtörtént, és ami most történik és majd következik. Egyébként ez a kérdés: "Mi mindent hirdettek és követtek el már Jézus Krisztusra hivatkozva?" nagyon nem hívő ember tollába való, és egy időben ezt is nagy ütőkártyának hitték azok, akik nem szeretik a mi Urunkat. Aki bár csak eljönne végre, hogy átkarolhassam a lábát, és leborulhassak előtte (lásd Máté 28,9). Nagyon ajánlom, tanulmányozza a Pascendi Dominici Gregis c. enciklikát. Itt van a honalp könyvtárában. Magyarul van. Ennek ellenére én már három hónapja emésztem. Kötelező olvasmány kellene, hogy legyen minden katolikus számára.

 Augustus adatok | 2010.01.22 10:58 | 34
A 33. sz. üzenethez: Darwin paleontológus volt. Hogy az ő szakmai, tudományos munkásságának eredményeire, megállapításaira hivatkozva milyen ideológiákat kreáltak, és ezen ideológiák alapján miket követtek el, az teljesen más kérdés, abban neki felelőssége nincs, annak ő nem oka. Mi mindent hirdettek és követtek el már Jézus Krisztusra hivatkozva?

 Jagiello adatok | 2010.01.21 21:07 | 33
Aki jól tud angolul, annak felhívom a figyelmét egy nagy fontos cikkre: The Sunday Times (London), November 8, 2009: Charles Darwin and the children of the evolution. A világhálón könnyen megtalálható. A cikk arról szól, hogy elmúlt a Darwin év (2009), nagy hűhóval és csindadrattával, de bizonyos dolgokat nagyon elhallgattak. Többek között, hogy a Darwin nevéhez kötött evolúciós elmélet motivált több egyetemista gyilkos ámokfutót is. És az, hogy Darwin elméletében már kódolva voltak a XX. század legborzalmasabb ideológiái: a nácizmus és a bolsevizmus. Bár újságíró írta, és nagyon jó tollal, azért kell legyen igazság abban, amit írt, mert a hivatkozásai leellenőrizhetőek és helytállók. A cikket olvasva még inkább megerősödik a tudat: Mivel az Egyház volt az egyetlen, aki felismerte az evolúciós elméleten alapuló modernizmus sátáni jellegét, és minden erejét erre a küzdelemre fordította. Bennem már-már az is megfogalmazódott, hogy ezért robbantották ki az I. majd a II. világháborút, és nagy horderejű dolgoknak is ez volt az indítéka. Le sem merem írni...
Szerkesztve: 2010.01.21 21:11

 Horváth Beatrix adatok | 2010.01.12 09:16 | 32
Szentcsalád-vasárnapi prédikáció: A helyes engedelmesség abba a hierarchiába illeszkedik, ahol a legtetején álló elöljáró Istennek veti alá magát és ez jogosítja fel, hogy lefele elvárja az engedelmességet, és így az alárendelt tulajdonképpen Istennek engedelmeskedik, amikor az elöljárójának aláveti magát. Ha ez nem így van, és az elöljáró nem engedelmes Istennek, Vele ellenkezőt parancsol vagy kér, akkor közvetlenül Istennek tartozunk engedelmességgel, és nem a neki engedetlen elöljárónak.

Ez érvényes a gyerek-szülő viszonyra is. A gyermeket nevelni kell, és nem bálványozni. A gyerek elsősorban Istené, hasonlóan ahhoz, ahogy Jézus sem Józsefé volt, hanem Istené, csak Józsefre volt bízva. És nekik még a gyermek Jézust is nevelniük kellett megtanítani az életben szükségesekre (pl. ácsmesterség), nem pedig „körbeimádni”, és minden vágyát azonnal kielégíteni, pedig a gyermek Jézus egyszersmind maga volt a fölséges Isten. Jézus nem parancsolt a szüleinek, pedig Isten is volt, hanem alávetette magát nekik a hierarchiának megfelelően.

 Élthes Eszter adatok | 2009.12.28 12:17 | 31
Újabb tanmese: most rövid, de szintén igaz

Töröcsik Mari mesélte nekem a következő igaz történetet:
Egyik darab próbája közben a rendező állandóan veszekedetett vele. Mindig talált valami kifogásolni valót a játékában, állandóan újra és újra kezdette vele az egyes jeleneteket. Mari egy idő után nem bírta tovább és megkérdezte a rendezőt: „Miért csak engem dirigál, miért nem szól a másik színésznek is?” A rendező így válaszolt: „Neki minek szóljak, ő úgyse tudja megcsinálni, amit kellene, neki fölösleges a bíráló szó, az utasítás. De Maga képes jól megcsinálni, ezért akarom magából kihoznia legjobbat.”

Remélem, érthető a történet. Ha valakinek nem egészen világos, akkor elmagyarázom.

 Jagiello adatok | 2009.12.12 21:16 | 30
Minthogy ez egy kis könyvtárszoba, amit a honlap szerint művekkel és idézettekkel kell föltölteni, itt ajánlok egy könyvet, amit szerettem volna magyarul is megjelentetni a Darwin évre, de nem sikerült. A címe: Explore Evolution. The Arguments for and against Neo-darwinism. Ez a világhálós honlapja: , ahol a könyvön túl olvashatók a könyvet ért kritikák és a válaszok. Aki tud ennyire angolul, az elgondolkozhat és elmélyülhet.

 Horváth Beatrix adatok | 2009.12.07 20:47 | 29
Ha kicsit megkésve is, de végre jelentkezem egy kis beszámolóval a Graz-i templomszentelésről. (Abba a kis magyar „különítménybe tartoztam, akik ott lehettünk – két pap és nyolc laikus.)
Mielőtt az ismertetésébe kezdenék, megpróbálom magát az élményt leírni.
Talán valamit visszaad belőle, ha azt mondom, 3-4 órán keresztül abban a fenséges érzésben léteztünk, hogy a világon a legnagyobb hatalom az Egyház, ilyen nincs még egy, és ehhez tartozni, az a legnagyszerűbb dolog a Földön.
Az a jelképrendszer, a szimbólumok gazdagsága, amely a szertartás során előttünk kibontakozott, és amelyet Fellay püspök a szentbeszédében a teljes részletesség igénye nélkül ismertetett (túl hosszú lett volna az amúgy is hosszú szertartás mellett, ő maga mondta, de azért hozzátette, hogy így is beszélni fog legalább háromnegyed órát – nem bántuk! sőt) az Egyház mélyen gyökerező, sziklára épített és ma is élő voltát mutatta meg nekünk, teljes hitelességgel.
Nem egy jól begyakorolt „színielőadást” láttunk, hanem az Egyház életébe vonódtunk bele, a ma divatos kifejezés szerint „aktív részvétellel”, hiszen a kis füzetkékből követtük, és több ima-válasszal-énekkel a hívek is megszólaltak.
Teljesen Isten szent színe előtt éreztem magam, ez így leírva persze nem sokat mond, hiszen minden szentmisén az Ő színe előtt állunk, de ez még több volt, nemcsak hittem, de szinte tapasztaltam a jelenlétét, ahogy pl. az oltár felszentelése után a teljesen elégő tömjén-viasz-áldozat füstje szállt fel a félhomályban lévő templomban, betöltve az egész teret (az oltár díszes felöltöztetésére csak ezután került sor).
Közben a férfiszkóla végig énekelte a megfelelő zsoltárokat .... elmondhatatlan. Nem a középkorban, hanem szinte még régebbi időkbe visszamenve éreztük magunkat, jólesően volt „félelmetes” az egész.

Nagyon szépen kifejtett, erőt és hitet sugárzó és adó, atyai szeretettel tanító prédikációt hallottunk Fellay püspök úrtól. Bennem talán a legjobban az elején mondottak visszhangzanak még mindig. Az a rész, amikor azt magyarázta, hogy miért kell kívülről-belülről lemosni a falakat legelső mozzanatként, és miért van ő ekkor lilában.
Azt mondta, hogy ugyan ebben az épületben nincs semmi rossz, nem is történt itt semmi szennyes dolog, de a Földön minden meg van jelölve az eredeti bűn jelével, tehát Isten szemével nézve a legnagyszerűbb dolog is szennyes, és ahhoz, hogy megszentelhessük és eléje vihessük, le kell mosni szenteltvízzel legelőször, mert Isten elé semmi szennyes dolog nem kerülhet. És nem is pusztán szenteltvízzel, hanem speciális, erre az alkalomra készült gregorián vízzel mosta, amelyben a szenteltvízen kívül hamu és bor van. Ezek mind Krisztus jelképei, a szenteltvíz a romolhatatlanságé, a hamu a keresztfán teljesen megsemmisült emberségéé és a bor, mint a legnemesebb anyag, az istenségéé.

A püspök a belső mosás befejeztével átöltözött a lila palástból az aranyszínűbe, mert már le volt mosva a szenny, következhetett a „megvilágosítás” (Erleuchterung), a falak megkenése. Arról is beszélt még, hogy azért állít elénk szimbólumokat az Egyház, mert ha csak egy pillanatra megmutatná magát nekünk Isten az Ő teljességében, nem tudnánk fölfogni és nem bírnánk ki. Az történne velünk, mint az apostolokkal a Tábor hegyén illetve a Getszemáni kertben a katonákkal az első „kit kerestek” kérdés-válasz után.
Kitért még az előbb említett, ma oly divatos „aktív részvételre” is; azt mondta, ez a mi számunkra abból áll, hogy mindig, mikor a szentmisére jövünk, hozzuk magunkkal becsülettel a saját keresztünket és tegyük oda Jézusé mellé a Golgotára, ténylegesen mindent, őszinte, odaadó, bűnbánó lélekkel. Lakomáról úgy emlékszem, egy szó se hangzott el.

Még az is nagyon megkapó volt, hogy a falak lemosása után középen a botjával hamuba írta a püspök a görög illetve latin ABC betűit, András-kereszt alakban, annak jeléül, hogy Isten birtokba veszi a talajt is, melyen az épület áll. Hallottuk, ahogy a bot vége kopog, és közben zengett a zsoltár ...
A prédikációban arra is kitért, hogy minden Istené a Földön, miért kell akkor mégis birtokba venni. Azért, mert bár valóban minden az Övé, mindenütt jelen van, de ezeken a birtokba vett helyeken még különlegesebben van jelen, mint máshol.
A püspök által mondott könyörgések arról is szóltak, hogy Isten különlegesen hallgassa meg az imákat, melyeket ezen a szent helyen mondanak majd neki, és minden teher enyhüljön meg.

Egyszóval: elmondhatatlan. Én e szombat óta már máshogy lépek be egy templomba, mint ezelőtt.

És a hazafelé úton átsuhant rajtam pl. az a gondolat is, hogy mi lesz azok „jutalma” vajon, akik a zsinat után nagy buzgalmukban szétverték az így felszentelt oltárokat? És hogyan tekint le Isten az asztalokon bemutatott áldozatokra? Netán, mint Káinéra, tudniillik, hogy „nem kedves előttem...”?
Ha ezeket tudják a papok, hogyan mernek az asztalon misézni, meg sportcsarnokokban? Akkor 40 éve fölösleges, netán káros dolgokat tesznek és félrevezetik a híveket... Végül nem csoda, ha itt tart a világ. A mennyiség csak Marxnál csap át minőségbe, Istennél nem. De ebbe jobb nem belegondolni, még jó, hogy Isten irgalmas, és van különbség az objektív és szubjektív bűnösség között....

 Élthes Eszter adatok | 2009.11.04 21:27 | 28
Mäder atya könyvének végefelé az egyik fejezetben (a fordításban még nagyon a könyv elején járok) ezt írja, hogy „ha Isten azt akarja, hogy valami egészen az ő műve legyen, akkor mindent, amit az emberek csinálnak, semmissé tesz, és egyedül Ő cselekszik”. Ezt Mäder atya azzal kapcsolatban írta 1919-ben (!), hogy az emberiséget nem lehet emberi erővel megmenteni. Nos, ma ugyanilyen helyzetben vagyunk.

 Élthes Eszter adatok | 2009.09.06 14:42 | 27
Az Egyház szeptember 3-án ünnepli Szent X. Pius pápát. Mivel ez a nap idén munkanap, ünnepélyes külsőségekkel a Szent X. Pius Papi Közösség ma, vagyis szeptember 6-án, a vasárnapi szentmisén emlékezett meg patrónusáról, a nagy pápáról.
Ez alkalommal Salzburgban Göttler atya (az a pap, aki a tridenti mise-oktatófilmen szerepel) nagyon érdekes és tanulságos dolgokról beszélt. Megpróbálok egy-két dolgot visszaadni beszédéből:
A modernizmus, amit X. Pius pápa annyira világosan felismert, valójában az agnoszticizmusból keletkezett. Vagyis abból a tanból, mely azt állítja, hogy az objektív valóságot az ember nem képes felismerni, minden csak olyan, amilyennek az ember látja. De mivel az emberek sokfélék, a világot is sokféleképpen látják. Az embernek tehát csak szubjektív benyomásai lehetnek a világról. Így Isten sem az emberen kívül létező lény, hanem benne van magában az emberben – ez az az Énre-vonatkozás, amit a honlap PROTESTÁNS oldalán található „Az ÉN a hitben Luther Mártonnál” című cikkben Paul Hacker fejt ki –, vagyis olyan, amilyennek az ember saját „Isten-élménye” által megtapasztalja. Ennek az egyenes következménye, hogy Isten annyiféle, ahány ember, és hogy minden ilyen embercsinálta isten a mennybe viszi a benne hívőt. Tehát nem létezik egy objektív, az emberen kívül és evilágon felül álló igazság, hanem sok kicsi igazság van, miden egyes ember, vallás, meggyőződés igazsága. Magyarul: mindenkinek igaza van, egészen addig, amíg az emberek viszonylagos békében elviselik egymást. Az egyetlen cél tehát az evilági béke fenntartása, a vallásszabadság kivívása, a jólét megteremtése, hogy mindenki szabadon,s aját elképzelései szerint, szükség és áldozat, szenvedés nélkül álmodhasson a saját istenéről.

Szent X. Pius pápa éppen azért volt szent, mert felülemelkedett ezen a világon: például nemcsak szegényen született, de szerette is a szegénységet, nem lett rabja semmilyen evilági vágynak – ugyan e világban, de nem a világból élt. Így vált képessé arra, hogy kívülről lássa a dolgokat, hiszen ezeket csak ily módon lehet világosan megítélni.

Ha nem létezik egy a világon kívül álló valóság, akkor ebből az is következik, hogy csodák sincsenek. Holott Isten, aki a világ felett létező személy, és aki kinyilatkoztatta magát az embereknek, e kinyilatkoztatás igazságát csodáival bizonyította. De a csoda, mely a természet törvényét átlépi, azok számára, akik csak e világban élnek, nem létezhet.
A modernista számára tehát több igazság is van egyszerre. A pápa tudatosan nem tanulmányozta soha Aquinói Szent Tamás munkáit. Az ú. n. liturgikus reformjai tehát nem az igazság felismeréséből származnak, hanem egyfajta nosztalgiából, azokból a vallási emlékeiből, melyeket gyermekkorában megélt és nagyon szeretett. Szerinte annak is igaza van, aki azt mondja, hogy 2 x 2 az 4, de annak is, aki szerint 2 x 2 az 5. Ugyanis, úgy nem lehet állítani, hogy 2 x 2 = 4, ha egyúttal nem teszik hozzá: és nem 5. Ugyanis az igazság elismerése kikerülhetetlenül együtt jár a hazugság, a tévedés tagadásával és elvetésével.

Az objektív igazság elvetéséből következik az is, hogy a modernisták X. Pius pápa reformjait a maguk igazolására igyekeznek kihasználni. Ők úgy értékelik, hogy a nagy pápa utasításai csak egy „homogén állandó fejlődés = evolúció” kezdő lépéseit jelentik. Holott X. Pius pápa szándéka éppen ennek ellenkezője volt: „mindent Krisztusban restaurálni”, vagyis minden olyat megszüntetni és betiltani, amit a modernista áramlatok hoztak magukkal, és minden olyat megteremteni, lehetővé tenni, újra alkalmazni, ami a modernizmus terjedését megakadályozhatja, ami az igaz, tradicionális katolikus hitet erősíti.

A Szent X. Pius Papi Közösség, csakúgy mint minden hagyományhű katolikus hívő, a nagy pápa szellemiségét követő ember, a kés élén táncol: egyfelől őriznie és csorbítatlanul továbbadnia kell a hitet, amit elődeitől kapott, másfelől hűnek kell maradnia a pápához. Ez olyan feladat, mely felőrli az erőt. És olyan, amit az ember önmagától nem képes magából felmutatni: kizárólag Isten kegyelme tarthatja meg ebben a szédítő helyzetben.

Körülbelül ennyi, amit Göttler atya beszédéből megjegyeztem.

Én két dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni: ezen a kés élén való egyensúlyozáshoz, vagyis a mostani válságban való kitartáshoz szerintem elengedhetetlenül szükséges, hogy tudjuk, mi miért történik, miért viselkednek a modernisták úgy ahogy. Egy példával élve: szerintem kisebb félelmet okoz, ha valaki tudja, hogy egy meglazult falból omlanak a fejére a téglák, mintha azt hiszi, hogy kísértetek szórakoznak vele, vagyis ahhoz, hogy megküzdjünk egy helyzettel, ismernünk kell annak mozgatórugóit.
Ezért kell tudnunk, honnan ered a modernizmus, miből alakult ki, milyen emberi becsvágyak állnak mögötte. Lefebvre érsek újra és újra ezt mondta: „Azért utasítjuk vissza a NOM-t, mert protestánssá tesz, és mi nem akarunk protestánsok lenni.” Magyarul, a modernizmus nem más, mint a protestáns szellemiség elfogadása, és a katolicizmusba való átültetése. Ezt tudnunk kell, ha ellent akarunk állni, ki akarunk tartani az igaz katolikus hit mellett.

Ezért szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a PROTESTÁNS fiók cikkeit. Még ha nehezek is, belőlük pontosan megérthető, mi folyik ma körülöttünk.


 Élthes Eszter adatok | 2009.07.24 22:51 | 26
A gloria.tv megtalálható Stephan Maessen atya július 4-i prédikációja, amiből próbáltam idézni a honlapon Aki tud németül, meg van szálessávú internete, annak nagyon tudom ajánlani:
http://gloria.tv/?media=29754
http://gloria.tv/?media=29754&connection=dialup

Tévedtem, ez nem az a prédikáció, csak ahhoz hasonló. Ami a honlapon van, azt prédikálta július 4-én.
Szerkesztve: 2009.09.06 14:44

 gábor adatok | 2009.07.12 11:54 | 25
A könyv windows-osoknak olvashatóbb formátumban is letölthető:

http://www.ppek.hu/k290.htm

A "help" (hlp) formátumot kell letölteni a gépre (az első a listán), majd rákattintva lehet is olvasni, akár fejezetek szerint is, valamint keresni is lehet benne.

 Vágfalvy adatok | 2009.07.11 23:51 | 24
Ezen a címen:
"http://www.piar.hu/pazmany/konyvek/rwiltg01.txt"
olvasható elektronikus formában is Ralph M. Wiltgen verbita atya műve, a "Rajna a Tiberisbe ömlött". Talán csak én vagyok így megkésve, a hetekben idegen nyelven vettem meg, nem is sejtettem, hogy csak otthon kellett volna szétnéznem.
Külföldön a Piusz közösségnél mindenütt árulják. Itt a modernisták között is hirdetik (talán külföldön is).
Biztos annyira figyelmetlen vagyok, hogy bár valaki felhívhatta rá a figyelmet, nem vettem észre.


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!