hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Vélemények
 Olyan kérdések felvetése, melyekre együtt keressük a választ

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4]
 Élthes Eszter adatok | 2010.07.24 12:06 | 88
Válasz a 86. számú üzenetre:
Erre a mondatra reagálva: "Ezt a vonalat azonban továbbgondolni sem merem, mert nem tudok a kérdésről elmélkedni anélkül, hogy meg ne érintene a szedevakantizmus kísértése, melyre valahogy senki (még a hasonló kísértéseket maga is átélt vagy átélő) Williamson püspök sem ad megnyugtató választ, vagy pontosabban: engem megnyugtató választ."

Lefebvre érsek, amikor a F.Zs. hozzászólásában feszegetett problémáról, vagyis arról kérdezték, hgyan lehetséges, hogy az Egyház feje és vezetése ilyen mértékben lett hitehagyott, azt válaszolta, hogy ez is hittitok, misztérium, olyasmi, amit józan ésszel nem tudunk felfogni.

Nos, ezért van az, hogy Williamson püspök nem tud mindenkit megnyugtató módon választ adni a fenti problémára. Hiszen ami józan ésszel nem felfogható, az hogyan lehetne érthetően elmagyarázható? Egy hittitok attól hittitok, hogy az ember képtelen ilyet kitalálni, emberi agyban ilyesmi nem keletkezhetett volna (mint például a Szentháromság, a Megtestesülés stb. titka). A mostani hitehagyás az Egyház vezetésében szintén olyasmi, amit soha, senki, sehol nem tartott volna lehetségesnek - és mégis bekövetkezett.

Viszont:
1. Urunk ugyan pontosan megmondta, hogy az utolsó időkben rengeteg tévtanító lép fel, hogy nem mindenki üdvözül azok közül, akik azt mondják: Uram, Uram, és hogy sok ál-Krisztus lesz, de arról egy szót sem szólt, hogy ezért el kell hagyjuk Péter hajóját. Csak azt mondta, hogy mi mindezekre ne hallgassunk, ne kövessük őket és tartsunk ki mindvégig.
2. Az is elfogadható érv, hogy miként az első évszázadokban a fizikai mártíromság, szenvedés tisztította az Egyházat, most a lelki szenvedés, mártíromság tölti be ezt a szerepet. Merthogy mi olyan gyenge idegzetűek lettünk, hogy a fizikai vértanúságra alkalmatlanokká váltunk.
3. De a legfontosabb, és Williamson püspök úr ezzel érvelt: az Egyház Krisztus Egyháza, Ő a feje ma is. Tehát hinnünk kell - mint ahogy a vértanúk hittek abban, hogy ki fogják bírni a szenvedéseket, hogy mártíromságuk Istennek kedves, és jó gyümölcsöt fog hozni -, hogy Ő pontosan tudja, mit miért tesz, hogy ez is jó valamire, és hogy Ő fog mindent elintézni. Az alázat és a gyermeki hit bizonyítéka, ha ráhagyjuk a megoldást, és ha a szörnyű helyzet miatt még sem keresünk egy olyan megoldást, amit Ő sohasem ajánlott, amiről Ő soha nem beszélt, azaz a szedisvakantizmust.

Maeßen atya hasonlította ezt a helyzetet ahhoz a családhoz, ahol az apa elhagyja feleségét, gyermekeit. De az anyának ennek ellenére mégis az a kötelessége, hogy gyermekeit ne a szavátszegő apa gyűlöletére tanítsa, hanem abban a szellemben nevelje őket, hogy továbbra is a vérbeli apjuk az igazi apjuk.

Amióta megértettem, hogy a hitehagyott embereknek valójában az agyuk borult el, azóta megértem Williamson püspök szavait, aki (alighanem ő is most jutott el erre a fokra) azt mondja, hogy ezek az emberek sajnálatraméltóak, hiszen mai állapotukban már nem tudják, mit tesznek (persze egy folyamat eredményeképpen jutottak el erre a szintre, és ez azzal kezdődött, hogy vétkeztek, és azzal folytatodott, hogy megint vétkeztek). Én úgy látom, hogy aki túl sokat foglalkozik ezzel a megoldhatatlan, számunkra felfoghatatlan problémával, az előbb utóbb vagy belezavarodik, vagy maga is hitehagyott lesz, ha más módon is, mint azok, akik miatt ilyen lett.

Úgy hogy ezek a feladataink:
1. Legyünk tisztában a helyzettel, hogy nehogy magunk is együnk a rossz gyümölcsből, vagy kövessük a vakokat - ez katolikus kötelességünk.
2. A kötelező tájékozódás után ne foglalkozzunk tovább ezekkel a dolgokkal.
3. Tartsunk ki a végletekig, különösen úgy, hogy magunk ne kövessünk el abból semmit, amint másokban - egyébként helyesen - megbírálunk.

 Füzesi Zsolt adatok | 2010.07.23 18:51 | 87
És még valami:

Amikor azt mondom, hogy a mai katolicizmus elsődleges dogmája az ÖKUMENÉ, akkor nem csak arra gondolok, hogy a gyakorlatban van így, azaz, hogy az egyházi vezetés jobb kapcsolatot ápol a hitünktől távol álló, de az ökumenizmus útján járó felekezetekkel, mint a saját konzervatív, és az ökumenizmus mai formája mellé kérdőjeleket író híveivel, hanem egyre inkább azt látom, hogy ez kifejezetten (expressis verbis) is egyre inkább igaz lesz. Gondolok itt pl. az iyen walterkasperi kijelentésekre:

"Az ökumené nem valamiféle extra luxus, hanem szerves alkotórésze az egyháznak."

Végiggondoltuk már, hogy mit jelent egy ilyen kijelentés? Nem pusztán azt, hogy az egységkeresés nem mellékes, hanem fontos. Itt a bíboros azt állítja, hogy az ökumenizmus, úgy ahogy ő képviseli, ahogyan mi ismerjük, ahogyan XI. Piusz a Mortalium Animos enciklikában elvetette, szerves része, még egyszer leírom: SZERVES RÉSZE az egyháznak.
Remélem értjük az üzenetet? Aki nem híve az ökumenének, az nincs egységben az Egyházzal, vagyis a ökumené dogma, a dogmák dogmája.

Ebből pedig az következik, hogy az Egyház 1965-ig nem volt teljes, hiszen egy szerves alkotóelem az utolsó ízéig hiányzott belőle, és a pápák tettben is írásban is kifejezetten ellene mondtak. Ezek szerint van olyan elemi részlete az Egyház alkotmányának, amelyet nem Krisztustól örökölt az apostolokon keresztül, hanem amit a XX. század embere talált ki és illesztett bele.
Mert ki merné azt állítani, hogy Egyház nem akart mindig is egységet, dehogynem. Csak éppen nem ún. testvéri egységet (majd egyszer mondja már meg nekem valaki, hogy mi az), hanem hitegységet. Azt soha nem akarta, hogy a különböző hitűek egy közösséget alkossanak, sőt ennek még a látszatától is óvott, nehogy a gyöngék megbotránkozzanak. Ezért is rendelkezett így IX. Piusz pápa:

„Sokan remélni merik s megvalósíthatónak tartják, hogy a különböző népek, bármennyire eltérő is vallási fölfogásuk, egyes vallási tételekben – a lelki élet közös alapján – testvériesen egyetérthetnek. Azért e tárgyban gyűléseket, összejöveteleket, előadásokat szoknak tartani, nem csekély hallgatósággal, s meghívnak oda vitatárgyalásra válogatás nélkül mindenkit, a különféle pogányokat, a keresztényeket, és a Krisztustól boldogtalanul elszakadtakat, akik annak isteni természetét és küldetését konokul és makacsul tagadják. Ilyen törekvéseket a katolikusok természetesen nem helyeselhetnek, mert azon a téves nézeten alapulnak, hogy az összes vallások többé-kevésbé jók és dicséretesek, mert ha nem is azonos módon, mégis valamennyien egyaránt megszólaltatják és kinyilvánítják azt a velünk született természetes érzést, amellyel Istenhez vonzódunk és az Ő uralmát hódolattal elismerjük. Akik ezt a nézetet vallják, azok nemcsak tévednek és csalódnak, hanem az igaz vallást is elvetik – meghamisítván annak helyes fogalmát, fokozatosan a természetelvűségbe és Istentagadásba süllyednek. Nyilvánvaló azért, hogy az Istentől kinyilatkoztatott vallástól teljesen eltávolodik, aki az efféle érzelmű és törekvésű emberekkel tart."

Vessük ezt össze az 1986-os Assisi vallási világtalálkozó eseményeivel.

De olvassuk egy kicsit tovább:
"Ügyüket akkora mozgékonysággal és buzgósággal szolgálják, hogy a társadalomból számosan csatlakoznak hozzájuk, sőt igen sok katolikust is megejtenek annak a reménynek csillogtatásával, hogy megteremtik az egységet, amely látszólag az Egyház óhajának is megfelel, hiszen az Egyháznak tényleg semmi sem lehet kívánatosabb, mint az eltévelyedett fiait anyai kebelére visszahívni és visszavezetni. Pedig a csábító és megejtő szavak mögött a legsúlyosabb tévedés rejlik, amely a katolikus vallás alapjait megrendítené!"

És itt a kulcs: az egység már most teljes, mert az Egyház egységes és teljes (societas perfecta):
"Ezzel kapcsolatban kell megvilágítani és megcáfolni azt a hamis vélekedést, amely körül az egész kérdés forog, és amelyből a nem-katolikusoknak a keresztény egyházak egyesítésére törekvő sokfajta mozgalma és igyekezete származik. E mozgalomnak vezetői ugyanis szüntelenül ajkukon hordják Krisztus szavait: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek. Legyen egy akol és egy pásztor” (Jn 17,21;10,16), de abban az értelemben, hogy ezek a szavak csak Jézus Krisztus óhaját és imádságát jelentik, amely még eddig nem teljesedett” (Mortalium Animos).

 Füzesi Zsolt adatok | 2010.07.23 12:52 | 86
Az Avvenire című olasz katolikus lapnak adott interjújában Erdő Péter bíboros leszögezte:

"A katolikusok és ortodoxok szinte teljesen egyek a hitben."

Hát akkor nézzük azt a néhány "jelentéktelen" dogmatikai (egész pontosan: kifejezetten a kimondott dogmákat illető) különbséget, melyet az ortodox egyház a Katolikus Egyházzal szemben állít:

- Mária nem fogantatott szeplőtelenül, vagyis Mária az áteredő bűnben született. - mariológia
- Nincs tisztítótűz. - eszkatológia
- Nincs különítélet. - eszkatológia
- A Szentlélek kizárólagosan az Atyától származik, vagyis nem az Atyától és a Fiútól (Filioque). - pneumatológia, trintológia
- Az Egyháznak nincs látható feje, csak láthatatlan: Jézus Krisztus. - ekkleziológia
- Nincs pápai tévedhetetlenség (még "ex cathedra" nyilatkozatokat illetően sem). - ekkleziológia
- Nincs a pápának Krisztustól eredő joghatósági elsősége sem az egyes hívek, sem az egyes püspökök, sem a püspökök testülete felett (legfeljebb tiszteletbeli elsősége "primus inter pares" alapon).- ekkleziológia
- Az egyetemes zsinat felette áll a pápának. - ekkleziológia
- Az átváltoztatáshoz lényegileg szükséges szavak nem az alapítási igék ("Ez az én testem." / "Ez az én vérem ill. vérem kelyhe."), hanem a lélekhívás, az ún. epiklézis, vagy a kettő együtt - szakramentológia
- A papszentelés nem nyom eltörölhetetlen bélyeget a lélekbe (character indelebilis), tehát egy hivatalától megfosztott pap egyben meg is szűnik papnak lenni. - szakramentológia
- A gyóntatás érvényességéhez nem szükséges, hogy a papnak rendes, vagy szubdelegált joghatósága legyen. - szakramentológia
- A bérmálás rendes kiszolgáltatója az áldozópap, vagyis az áldozópap bérmálása nem köthető az egyházi felsőség engedélyéhez, mert a pap bírja úgy a "munus"-t, mind a "potestas"-t a szentség érvényes és törvényes kiszolgáltatásához. - szakramentológia
- A HÁZASSÁG FELBONTHATÓ, mégpedig nemcsak házasságtörés esetén. (Ez különösen vicces, ha meggondoljuk, hogy hajdan még az Apostol által engedélyezett szukcesszív poligámiát is elvetették, "illedelmes paráznaságnak" bélyegezve.) - szakramentológia
- A házasság szentégét a pap szolgáltatja ki, és nem házasfelek egymásnak, és a házasság lényegi részét nem a beleegyezés (consensus), hanem a papi áldás teszi. - szakramentológia
- A születésszabályozás megengedett eszköze a direkt fogamzásgátlás.

És ezen kívül még számos kisebb-nagyobb eltérés van, de ezek nem érintenek közvetlenül de fide tételeket.

Ezek szerint a bíboros úr ezeket a dogmákat nem tekinti olyan fontosnak, és a számos mariológiai, eszkatológiai, ekkleziológia, trinitológiai, pneumatológiai és szakramentológiai eltérés ellenére majdnem egyek vagyunk a hitben. Ennyi erővel szerintem ez a muszlimokra is kijelenthető, sőt sokan ki is jelentik. De persze a lefebvreistákat azért szívesen megégetnék, hiszen velük még csak "majdnem" sincsenek azonos hiten, hiszen a mai hit alapvető dogmája: ÖKUMENÉ.

De hadd gondoljam ezt tovább:
Egyetlen dogma elvetése, elvetése az egész hitletéteménynek, mert aki egy dogmát elvet, az hallgatólagosan elveti az Egyház tévedhetetlenségét, és így elutasítja az Egyház dogmafenntartó tekintélyét is, megfosztva ezzel alapjától a többi dogmát. Ha ugyanis egy dogmában tévedhet az Egyház, miért ne tévedhetne kettőben, háromban, vagy akár az összes dogmát illetően.

Nem mondhatjuk tehát egyetlen hitvallásra sem, hogy majdnem a mienk, ha az akár egyetlen dogmánkat is sérti. Ezért tanítja a II. Konstantinápolyi Zsinat, méghozzá kiközösítés terhe alatt, tehát dogma-erővel, hogy "aki az eretnekséget és az eretnekek vezetőit (a hereziarchákat) nem veti ill. ítéli el, az maga is ki van közösítve" (Conc. Constplt. II.: Can. 11.; DH - 433.; Dz 223.).

Ha ezt komolyan vesszük, és miért ne vennénk komolyan (egyrészt mert senki sem vonta vissza, másrészt mert naponta tapasztaljuk a mondat mai napig is érvényes, súlyos igazságát), akkor ez a bíborosra nézve súlyos következményekkel jár. Nyilván nem a mostani egyházi viszonyok és divatok vagy akár a jog szerint...
Ezt a vonalat azonban továbbgondolni sem merem, mert nem tudok a kérdésről elmélkedni anélkül, hogy meg ne érintene a szedevakantizmus kísértése, melyre valahogy senki (még a hasonló kísértéseket maga is átélt vagy átélő) Williamson püspök sem ad megnyugtató választ, vagy pontosabban: engem megnyugtató választ.

Szerkesztve: 2010.07.23 12:56

 Topir adatok | 2010.03.17 20:52 | 85
Fáy Dávid a protestáns édesanyja, vagyis egy közeli hozzátartozója kedvéért (nyilván a megtéréséért) ment világgá. Ebben minden benne van. Nagyon nagyot kért Istentől, nagyon fontos volt neki, és nagyon nagyot vállalt. Kérdés az, hogy úgy általában, pl. a katolikus tradíció térhódításáért tudna-e valaki ekkora áldozatot hozni.
A Katolikus Egyház valóban egyetemes, ás nagyobb lelki közösség fűzhet egy katolikushoz, mint egy protestáns vagy ateista hozzátartozóhoz, de melyikükért tudok többet vállalni? Melyikük a fontosabb számomra? Ez itt a kérdés.
Mi hárman-négyen minden csütörtökön este egy órát imádkozunk nem a tatár nép, nem a német nép, hanem a magyar nép megtéréséért a Katolikus Egyházba.

 Élthes Eszter adatok | 2010.03.17 20:24 | 84
Válasz a 83. számú üzenetre:
"Mi, földi emberek, a szeretteinken, a hazán keresztül tudjuk csak megtapasztalni Isten országát." - hát ezt a mondatot erősen vitatnám. Van az Evangéliumban egy igen erős Jézusi mondat: amikor szólnak neki, hogy anyja és rokonai keresik, azt válaszolja, hogy neki nem azok kint, hanem azok a rokonai, akik hallgatják szavát. Szerintem egy magyar katolikushoz egy újzélandi katolikus közelebb áll lelkileg, mint egy magyar ateista. A honlapra pont azért tettem fel Fáy Dávid történetét, mert abban benne van, hogy a magyar hazafi a világ végére ment misszionálni, szolgálni más népeket, - és ezt ajénlotta fel protestáns édesanyja és nyilván népe megtéréséért. A katolikus Egyház egyetemes, azaz katolikus: nincs se határa, se nemzetisége.
Amikor katolikus lettem - de még nem voltam tradicionalista - elmentem édesanyámmal Rómába, és amikor a Szent Péter bazilikában jártunk, ott éppen mise volt. Én is oda mentem, és katolikusságom egyik legnagyobb élményét éltem át: mellettem mindenféle nemzetiségű hívő volt, és egyszer csak belémnyilalt, hogy az egész világ a "rokonom", tudjuk, miről van szó, tudjuk mit hiszünk, TESTVÉREK vagyunk, mert az Egyház egyetemes. Én utálom a szentimentalizmust, de ez a hit-, vallás-, lelki közösség igenis jobban összekötött engem ezekkel az emberekkel, mint a vérségi rokonság a protestáns rokonságommal. Akikhez az állapotbeli kötöttség fűz, de nem a szellemi, lelki. Vagyis, ez előbbi választott, az utóbbi adott, nem szabad akaratomból való. Természetes, hogy a rokonaimért több felelősséget érzek, jobban szeretem őket, de sokkal kevesebb a mondanivalóm a számukra, mint egy tradicionális katolikusnak.
Úgy gondolom, hogy a hazaszeretet nagyon fontos erény a katolikusok számára is, de semmiképpen nem a meghatározó, hanem az egyenes függeléke a jó katolikusságnak, de semmiképpen nem valamifajta kiindulási pont. Tehát az nem helyes, hogy "a hazán keresztül tudjuk csak megtapasztalni Isten országát", sőt.

 Topir adatok | 2010.03.16 08:44 | 83
Még valami eszembe jutott. Ha én az igazságért, a hazám, vagy a szeretteim igazságáért harcolok, (Jakab apostol fegyvereivel), akkor mindig az Isten országáért harcolok. Minden, ami szép és jó, az Isten, vagy Istentől van. Nem tudom elválasztani a helyes földi szeretetet Isten országától. Tehát nem lehet azt mondani, hogy én inkább Isten országáért harcolok, és csak azután a hazámért, nem lehet azt mondani, hogy nekem Isten országa fontosabb, mint a hazám, mert nincs értelme ennek az összehasonlításnak. Mi, földi emberek, a szeretteinken, a hazán keresztül tudjuk csak megtapasztalni Isten országát. Ha senkit sem szeretünk, Istent sem szeretjük.

 Topir adatok | 2010.03.16 08:29 | 82
Válasz a 81. sz. üzenetre:

A szentek valóban MINDIG Isten országáért és katolikus meggyőződésből harcoltak de gyakran nem csak úgy, nagy általánosságban, hanem egy konkrét nép tagjaiként, annak fájdalmán keresztül érzékelve az emberiség nagy tragédiáját. Isten országa nélkül egy nép sem lehet boldog. Megint jönnék Árpádházi Szent Margit példájával, aki a tatárok által sújtott Magyarország szabadulásáért vezekelt, (bizonyára azért közben a tatárokért is imádkozva), hogy jöjjön el az Isten országa ide, a mi hazánkba. Most ugyanolyannak látom a (határok nélkül értelmezett) magyar nép helyzetét, mint akkor, ugyanolyan pusztítás folyik lelki téren, mint a tatárjárás idejében. Tehát most sem segíthet más, mint a böjt, ima, vezeklés, és akkor talán megmenekülünk a pusztulástól.

 Jagiello adatok | 2010.03.15 21:05 | 81
Válasz a 77. számú üzenetre:
A szabadság miatt válaszolok. A nyelv. a nemzetiség pontosan azért adatott, hogy otthonunk legyen a Teremtésben, és ne legyen benne szabadságunk. Legyenek határaink. Ahogy a madár is valahol otthon van, határai vannak. A magyar madár soha nem lesz otthon Alaszkában (vagy akár a Dardanellákon). Az isteni szabadság nem korlátlan fizikai (horizontális), hanem korlátlan lelki (vertikális) szabadság. Akinek nemzetisége van, annak határa is van fizikailag, de lelkileg megvan a lehetősége a végtelen szabadságra. És ez az isteni rend. Akinek nincs nemzetisége, az lehet fizikailag mindenütt otthon, de nagyon nagy a veszélye annak, hogy soha nem lesz lelki szabadsága. Legfeljebb szabadossága. És ezért bontja a rendet. Ma kizárólag rendbontás folyik. Az új egyházmegyék határai is ezt a rendbontást erősítik. Visszarendezni már sose fogják őket. A szentek sose a nemzetükért harcoltak, hanem Isten országáért, és kizárólag katolikus meggyőződésből. Nem válogattak német és magyar, lengyel vagy zsidó, tatár vagy török között, de mindegyikükről tudták, hogy kicsodák, és úgy szóltak hozzájuk. A gonosz nem akar nemzetiséget. Úgynevezett emberi jogokat akar: szabadságot, egyenlőséget, testvériséget.

 Jagiello adatok | 2010.03.15 21:04 | 80
Válasz a 77. számú üzenetre:
A szabadság miatt válaszolok. A nyelv. a nemzetiség pontosan azért adatott, hogy otthonunk legyen a Teremtésben, és ne legyen benne szabadságunk. Legyenek határaink. Ahogy a madár is valahol otthon van, határai vannak. A magyar madár soha nem lesz otthon Alaszkában (vagy akár a Dardanellákon). Az isteni szabadság nem korlátlan fizikai (horizontális), hanem korlátlan lelki (vertikális) szabadság. Akinek nemzetisége van, annak határa is van fizikailag, de lelkileg megvan a lehetősége a végtelen szabadságra. És ez az isteni rend. Akinek nincs nemzetisége, az lehet fizikailag mindenütt otthon, de nagyon nagy a veszélye annak, hogy soha nem lesz lelki szabadsága. Legfeljebb szabadossága. És ezért bontja a rendet. Ma kizárólag rendbontás folyik. Az új egyházmegyék határai is ezt a rendbontást erősítik. Visszarendezni már sose fogják őket. A szentek sose a nemzetükért harcoltak, hanem Isten országáért, és kizárólag katolikus meggyőződésből. Nem válogattak német és magyar, lengyel vagy zsidó, tatár vagy török között, de mindegyikükről tudták, hogy kicsodák, és úgy szóltak hozzájuk. A gonosz nem akar nemzetiséget. Úgynevezett emberi jogokat akar: szabadságot, egyenlőséget, testvériséget.

 Topir adatok | 2010.03.15 17:48 | 79
Nem adom fel. :-))

E honlapon olvastam a minap a Medjugorje-i jelenésekről szóló legújabb cikkben, hogy Guadalupe-ben a csoda hatására 8 millió indián tért meg! Nem tudjuk, hogy mit készít a magyarok számára Isten, én bízom benne, hogy valami nagy-nagy jót. A mocsári szentekben én sem hiszek, viszont nekünk mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a nagy-nagy jó bekövetkezhessen, azaz azok helyett és azokért is böjtölni, vezekelni és imádkozni kell, akik tudatlanságukból kifolyólag erre képtelenek.

 Élthes Eszter adatok | 2010.03.15 16:12 | 78
Válasz a 77. számú üzenetre:
Ez elvileg mind igaz. - Azt szokták mondani, hogy a pesszimisták valójában csak reálisan látják a helyzetet. Én elfogadom, hogy valahol az erdő és mocsaroak mélyén lapul egy-két magyar szent ma is, de látni nem látok senkit. És arra sem látom a legeslegkisebb esélyt sem, hogy ezek majd onnan a mocsár közepéből előretörnek és megváltják ezt a népet. - Az egyetlen amit látok, hogy Isten valamilyen csodálatos módon közbeszól: vagy úgy hogy lesöpör mindent vele ezt az prszágot is, vagy úgy, hogy olyan katasztrófát küld, ami észhez térítheto egy időre az ember. Nme tehetek róla, de minden egyéb elméletet alaptalan rajongásnak érzek.

 Topir adatok | 2010.03.15 14:06 | 77
Enyém az idézett hozzászólás, és megint hozzászólnék. Ha egy eszmét, mint a hazafiasságot, a hazaszeretetet politikai célra használják fel, az biztosan nem Istentől van, mert a politika sem Istentől van, de erről nem a hazafiasság és a hazaszeretet tehet. A sátán minden jóba próbál belekötni, és torzót, karikatúrát csinálni belőle, ez a jelen Magyarországon sajnos, a hazafiasságnál figyelhető meg a legjobban. A hazafiasság torzói hangosak, harsányan üvöltik világgá erőszakos, istentelen tanaikat, míg az igazi hazaszeretet csodálatos, csendes magyar szentjei, mint pl. Árpádházi Szent Margit, Mindszenty, Boldog Özséb, életüket adták a hazáért. Ők, és napjaink magyar szentjei formálják a történelmünket, menthetik meg a magyar népet a pusztulástól, nem a törpe torzók. Hazaszeretet nélkül, fél szívvel, tessék-lássék nem lehet nagy dolgokat művelni.
Isten országa valóban nem ismer határokat, de mi (még) az anyaghoz kötve élünk.

 Jagiello adatok | 2010.03.15 09:28 | 76
"Én szeretem a hazámat és a magyar népemet, a múltjával, történelmével, hibáival, bűneivel együtt. Lehet, hogy emberi gyarlóság, de jobban szeretem, mint más népeket, és jobban fáj a szenvedése, mint más népeké. Mint ahogyan a saját gyerekemet is jobban szeretem, mint a szomszédét, vagy a saját anyámat is jobban szeretem, mint a szomszédét. Ezért sokkal nagyobb szívvel és szeretettel tudok értük imádkozni, mint a szomszédokért, akikért szintén szoktam. Azt gondolom, Isten azért teremtett az embernek mikrokörnyezetet, családot, barátokat, hazát, mert rajtuk keresztül jobban be tudunk épülni a teremtett világba. Én legalábbis nem tudom a számomra idegen embereket ugyanolyan forrón szeretni, mint a szívemhez közel állókat. Ez nem mond ellent az igaz katolikus hitnek."

A fenti hozzászólást az "Örömeink" téma alól másoltam ide, mert ott az örömeinkről kell diskurálnunk. A fentihez én véleményt fűznék, azért jöttem ezzel ide. Szóval: én se tudom máshogy elképzelni az életemet, csak magyarként és én is elsősorban az enyéimet szeretem, hiszen őket nemcsak tudom, hanem érzem is. Amit mondani szerettem volna: minden nemzetieskedés nekem kissé pornográf dolog. Akárcsak minden természetes dolog túllihegése: a férfiasság, a nőiesség, stb. stb. Ugyanígy valakinek a nemzetisége természetes, azt nem szabad "kilihegni", mert így rossz szag árad belőle. A katolikus világban a nemzet sose volt kérdés. Bár latin volt az egyházi nyelv, magyarul is imádkoztak és énekeltek. Természetes dolog volt. Mindenki úgy beszélt, ahova született. A hegyekben tótok meg gorálok, a síkságon meg magyarok laktak. Érdemes kicsit utánajárni, mikor és kik által lett program a "haza", kik tűzték a zászlajukra a "nemzetet". Ma nagyon is aktuális.

Egy kis további eszmefuttatás: érdemes azon is elgondolkozni, hogy az egyházmegyék határait, amelyek természetes határokat is jelöltek, milyen alázatos módon igazították a politikai határokhoz - azzal érvelve, hogy haladni kell a korral. Egy madár habozás nélkül átrepül Biharból Békésbe. Neki nincs emberi határa. Viszont a Dardanellákhoz már nem mindegyik madár fog elrepülni. A gazdálkodó embernek már komoly gátakat kell leküzdeni ha Békésben és Biharban is akar gazdálkodni. Régen természetes dolog volt. (Pár éve még élet-halál kérdése volt a határ átlépése.) Ez már nem az a világ, amit az Atya teremtett. A katolikusság viszont az Isten által teremtett világhoz ragaszkodik, az utolsó óráig, percig, pillanatig. Ebben mozog, ebben gyümölcsözik, ebben kell, hogy learassák, nem a világban (Jel 14,14-16).
Szerkesztve: 2010.03.15 09:31

 Élthes Eszter adatok | 2010.03.07 23:11 | 75
A mai szentmise, illetve prédikáció kapcsán egy 20 éves fiatalember ezt mondta:
Intézményesíteni kell az elvárásokat, a helyes viselkedést. A szabályokat akkor kell meghozni, amikor „buzgó” állapotban vagyunk. Az intézményi keret éppen arra szolgál, hogy amikor már eljön a lanyhulás korszaka (amikor kikerülhetetlenül kopik a buzgóságunk) tudjuk, mit kell betartani és BETARTATTATNI. Az intézményesítés éppen arra szolgál, hogy „konzerválja” a buzgó, azaz helyes állapotot, illetve annak objektív helyes és mindenkor megkövetelendő elvárásait. Persze mindennek csak akkor van értelme, ha valaki felügyeli e szabályok betartását. Csak ez garantálja a rend fennmaradását. Ha nincsenek intézmények erre a célra, illetve, ha nincs aki betartatja ezeket, akkor a rendetlenség, majd a zűrzavar lesz mindenütt úrrá. – Mindezt a saját magán átélt tapasztalataiból szűrte le.

A fiatalember tisztánlátása egészen meglepő, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy hány vezetésre kijelölt ember képtelen ezt felfogni és eszerint cselekedni.

 Élthes Eszter adatok | 2010.01.23 11:05 | 74
Válasz a 72. számú üzenetre:
Igen, a katolikus tanítás szerint, minden ami a világban történik, vagy azért történik, mert Isten akarja, vagy azért, mert nem akadályozza meg. Tehát, lehet, hogy egy büntetés nem Isten "ötlete", de az, hogy mégis megtörténik, már az Ő egyedüli döntése, mert ha nem akarná, akkor megakadályozná. Ha nem akadályozza meg, akkor ez azt jelenti, hogy beépül, vagyis eleve megvolt az Ő terveiben. (erre vonatkozik az az sokszor idézett igazság: hogy Isten görbe utakon is egyenesen ír)

 Topir adatok | 2010.01.21 23:52 | 73
Nem biztos, hogy Isten az, aki büntet, de az biztos, és a világban mindenhol megfigyelhető, hogy ahol elhagyják az emberek Istent, ott átveszi a hatalmat az ördög. Az a sok rossz, ami a világban történik, az mind az ördögtől van és a bűnök következménye. Ezt felismerni nem kell sok ész, csak egy kis figyelem és hit.

 Topir adatok | 2010.01.21 23:50 | 72
Nem biztos, hogy Isten az, aki büntet, de az biztos, és a világban mindenhol megfigyelhető, hogy ahol elhagyják az emberek Istent, ott átveszi a hatalmat az ördög. Az a sok rossz, ami a világban történik, az mind az ördögtől van és a bűnök következménye. Ezt felismerni nem kell sok ész, csak egy kis figyelem és hit.

 Élthes Eszter adatok | 2010.01.21 21:55 | 71
A HÍREK oldalra a napokban tettem fel Robertson prédikátor véleményét Haitival kapcsolatban. Bár Robertson protestáns, és olyannal, hogy gyilkosságra szólít fel, egy katolikus sohase érthet egyet, a cikket azért közöltem, mert végre valaki ki merte mondani, hogy a természeti csapások igenis sok esetben Isten büntetései (ez leginkább az 5 évvel ezelőtti tsunami esetében volt tetten érhető). Sajnos nem tudom leellenőrizni a cikkben említett „ördöggel való paktum” valódiságát, de egyrészt Robertson-ról feltételezem, hogy nem állít valótlant, másrészt úgy gondolom, hogy léteznek ilyen paktumok, és mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy az ördöggel való egyezkedés, együttműködés, vagy akár csak „játszadozás” milyen veszélyeket rejt magában.. Amorth atya egész könyvében erre figyelmeztet. Szóval, sok szempontból tanulságosnak és érdekesnek tartottam a cikket. (És van egy félig személyes élményem is: 30 évvel ezelőtt évfolyamtársaim Haitire mentek nyáron segíteni – fogorvos-gyakornokként –, és ők is arról számoltak be, hogy Haitin milyen borzalmas körülmények uralkodnak. Akkor nem értettem, hogy egy Karib tengeri sziget, hogyan lehet ilyen nyomorúságos helyzetben.)

Ma viszont kaptam magánban egy levelet egy magát „katolikus, magyar hazafi”-nak nevező úrtól, aki a kuruc.info egyik cikkére hivatkozva ezt írta:
„Mielőtt leközöl egy ekkora elmebetegséget, nem árt jobban utána nézni a dolgoknak. Óvódásoknak szokták mondani, hogy nem szabad elsőre mindent elhinni. Egy ország gazdasági állapotában nem feltétlenül Isten büntetését kell látni. Ha változtatás és semmi kommentár nélkül közli a cikket, az ember azt hiszi, hogy ez a szerkesztő véleménye is! A témában való jobb eligazodásához segítségül küldöm az alábbi linket.” (m. m. a kuruc.info cikkét)

Innen üzenem, hogy a kuruc.info-ról nem áll módomban semmit elolvasni, és azt is, hogy ugyan nem „feltétlenül”, de azért nagyon valószínűnek tartom, hogy mielőtt Isten büntet, nagyon sok mindennel – például rossz gazdasági állapottal – megpróbálja figyelmeztetni a Tőle elforduló embereket, népeket. Azt hiszem, régen az emberek jobban megértették Isten üzeneteit. Ma nem tudom, minek kellene még megtörténnie, hogy végre észre térjen az emberiség.

 Minister Primus adatok | 2009.12.18 22:01 | 70
A római beszámoló első része nagyon pompás és igen részletes! Kiváncsian várom a folytatását! :)

 Minister Primus adatok | 2009.12.12 17:39 | 69
Kedves Akolitus, én pedig csak azt tudom válaszolni hogy fölháboroásom/fölháborodásunk jogos, mert a másik fél a korábbiakból nem tanult semmit, és még csak azt sem akarják belátni, hogy bizony vétettek. A "titulusokat" pedig elsőként "amott" kezdték el bőkezűen osztogatni, hát végleg nem értem, miért engem szólit meg a "veszekedésért". Tőlem még nem kaptak ilyen titulust. Amit pedig mondtam: ha nem igaz, bizonyitsa be hogy nem igaz. Ha pedig igaz, akkor miért akar elhallgattatni? Mint ahogy Maga is megmondta: a koncertmise ügy már korábban meg lett dumálva, igen. DE! Nem vontak le belőle semmilyen tanulságot. Ezután majd talán igen. Csak hát attól tartok: nagyon drága lesz az ára...


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!