hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Vélemények
 Olyan kérdések felvetése, melyekre együtt keressük a választ

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4]
 Élthes Eszter adatok | 2008.08.15 00:08 | 48
A másik fórumon elhangottakhoz szeretném megjegyezni, hogy az én véleményem szerint, mindig, de különösen ennyire kiélezett helyzetben az igazság a legjobb fegyver és nem a mítoszok, legendák költése. Veres püspök úr nem gyalázta Gábor atyát, és a tridenti misét sem, csak kedvezőtlen szavakkal beszélt róla. Gábor atya pedig nem nyilvánosan, hanem - nagyon helyesen - négyszemközt kérdezett vissza, hogy hogyan képzeli azt, amit mondott. Jó lenne végre megtudni, mi történt Rómában az ad limina látogatáson, mert Veres püspök úr megnyilatkozásában nyoma sem volt annak, hogy a motu proprioról akár csak egy szó is esett volna Rómában.

 Élthes Eszter adatok | 2008.07.30 23:02 | 47
Visszatérve "akolitus" kérdésére: a piuszosoknál is lépnek ki papok, de világi, azaz többnyire nő ügyek miatt nagyon kevesen. A kilépők többsége vagy egyházmegyés pap lesz, vagy szedivakantista. Ebből az következik, hogy a papoknál nem a "nő"-probléma a legnagyobb gond, hiszen ez a piuszosoknál is ugyanúgy fennáll, mint a többi papnál, és mégis ez az ok fordul elő a legkevesebbszer. - A legnagyobb ok ma, hogy a papoknak fogalmuk sincs, mik is ők tulajdonképpen. Mivel a piuszosoknak ezt elmagyarázzák, nem is hagyják ott a papi hivatást. Pusztán egy gyülekezet elöljárójának lenni, mint amit ma tanítanak nekik, nos ez nem éri meg a sok lemondást, a fegyelmet. De ilyen sem csak most történik: Luther, vagy a francia forradalom idejében is tömegesen léptek ki papok, ugyanolyan sokan, mint a II. Vatikáni Zsinat után és azóta is. Vagyis mindig akkor, amikor elvesztik az identitásukat. E mindig is létező okokhoz ma még hozzájön a "pap-anyag" gyengesége, a személyiségek hiánya, vagyis a mai világ kulturális, erkölcsi és szellemi romlottsága.

 Pacsirta adatok | 2008.07.26 23:26 | 46
Kedves Eszter, nagyon egyetértek minden szavával. Bennem ugyanez motoszkált, csak nem tudtam megfogalmazni. Gyakorlatilag ezek között az egyházi és világi körülmények között ha valaki 100 %-ban betartja, amit vállalt, szellemileg, lelkileg, testileg, akkor arra szerintem elmondható, hogy szent. Amivel pedig ez együtt jár: hogy az összes körülötte lévő megbélyegzi, és/vagy balgának tartja. Ha az illető következetes, akkor vértanú lesz.
Most olvasom Jáki Szaniszló "Miért van szentmise?" c. könyvét, és nagyon elgondolkodtatott: a könyv fényében úgy érzem, hogy visszatekintve csak néhány olyan papnak voltam a miséjén életemben, akiről azt láttam, hogy tudatában van annak, milyen súlyú a cselekedet, amit végez nap mint nap. De ha ez a sziklatömb (a szentmiseáldozat) egy szikrányit is csorbul bármiben, akkor viszont minek végzi el?...
És ehhez manapság már szinte szentnek kell lenni. Mert ebben a világban mindent meg- és ki lehet magyarázni, "nem kell túl nagy gondot csinálni semmiből", "csak nehogy sérüljünk bármiben is". Ez az alaphelyzet, a kiindulási pont és ez már maga is "sérültség".
Az a baj, hogy ahogyan én láttam, nagyon komoly bajok vannak a sokgyerekes katolikus nagycsaládokban. A katolikusságuk nem tudja kivonni őket a világ tendenciáiból. Pedig ha a katolikusságuk (nem a hitük!) ép lenne és egészségesen működne, szerintem bizonyos értékeket könnyebben találnának és tartanának meg a katolikus gyerekek. Helyette olyan dolgokat művelnek, hogy felmerül a felnőttben a kérdés, megértett-e egy ilyen gyerek a hovatartozásából akár egy morzsányit is? És ha nem, akkor nem volt senki, aki elmagyarázta volna neki?

 Élthes Eszter adatok | 2008.07.25 23:47 | 45
Csak annyit még az előző válaszhoz, hogy - szerintem - ma már alig van lelkileg teljesen egészséges ember. Ez a világ nem alkalmas a normális életre, mindannyian sérültek vagyunk, és mivel a papi hivatás napról napra nehezebb, és ebben nem csak az említett okok, de a modern egyház is hibás, ez a kettő egyszerűen már elviselhetetlen. Katolikus ép család nélkül ma sérült emberek tömege teng-leng ebben az idegen, rideg Isten nélküli világban. A terhelés olyan mértékú egy fiatal pap számára, különösen, ha komolyan akarja venni a hivatását, hogy ezt szinte lehetetlenség elviselni. És ezért jönnek a problémák, kinél ez, kinél az. - Nem tudom, hallottak-e arról, hogy a piuszos szemináriumot az interneten megtámadta egy kirúgott szeminarista családja. Hogy tudniilikl, milyen szigorú a napirend, meg ilyesmi. És egy ismerős magyar fiatal pap mondta nagyon okasan: ha a szemináriumban nem nevelik rá őket a komoly nehézségekre, akkor a kinti életben biztos, hogy nem bírják ki.

 Vágfalvy adatok | 2008.07.25 23:30 | 44
Rosszul tudtam - Feliks Dzierżyński nem volt pap, "csak" szeminarista. Szerelmi afférjai miatt kirúgták a szemináriumból.

 Vágfalvy adatok | 2008.07.25 15:37 | 43
Voltak régen is, akik elhagyták a hivatásukat, kiléptek a szemináriumból, vagy elhagyták a papi hivatást. A leghírhedtebbek közé Magyarországon Gecse Gusztáv, vagy Oroszországban Dzerzsinszki (aki lengyel pap volt állítólag).
De a mai kor más, ma senki nem akar sehova elköteleződni, és nem csak a papságra vonatkozik. Ma nem akarnak az emberek házastársat, nem akarnak családot, ha vállalnak is, akkor is tizenéves korukban magukra is hagyják, akkor, amikor a fiatal legnagyobb segítségét várná a szüleitől.

Ezért, amikor ma a hűtlenséget kimondottan reklámozzák, nem csoda, hogy annyian elhagyják a hivatásukat. A mai világi életszemlélet és a katolikus papi életmód (amely marad, ott ahol lennie kell) között egyre nagyobb űr nyílik.
Ha a szemináriumok nyitottabbá válnak a mai világra, ez a hűtlen papok sokaságát fogja jelenteni. Ha nem így lesz, nem lesz fiatal férfi, aki vállalná a szemináriumi tanulmányokat.

A köztes lépcsőt a katholikus családok jelenthetik!

Egy barátom nem egész fél évvel felszentelése után már házasodni akart. Természetesen elhagyta a papi hivatást. A jövendő felesége hogyan tud ilyen emberben megbízni?

 akolitus adatok | 2008.07.25 13:51 | 42
Nem tudom, jó témakörben teszem-e fel a kérdésemet, de nincs időm végigolvasni az összes eddigi hozzászólást.
Mostanában az a kérdés foglalkoztat - megint -, hogy vajon a nagyszámú papi hivatás elhagyása (egy ismerős papról derült ki, hogy kiugrott), egyértelműen a NOM "gyümölcse", vagy pedig régen is ennyi volt, csak nem volt ekkora hirverése? Ma mindent azonnal megtudhat az ember, hála a technika csodáinak, de vajon a telekommunikációs forradalom előtt is ennyi pap fordított hátat a hivatásának?

 Pacsirta adatok | 2008.07.19 19:52 | 41
Nagyon köszönöm a választ!

 Minister Primus adatok | 2008.07.19 17:42 | 40
P.P.S.

Aki nem hajt térdet az Úrnak, az rosszabb az ördögnél, mert még az ördögök is térdet hajtanak Előtte! Az exorcizmusok alatt ezt sokszor meg lehet tapasztalni.
"... Az Ő nevére hajoljon meg minden térd...".

 Minister Primus adatok | 2008.07.19 17:34 | 39
P.S. Tehát áldozás előtt a térdeplő előtt hajtok térdet, és miután megáldozok, félre állok, és akkor hajtok térdet, hogy a mögöttemlevő személyt ne zavarjam.

És még csak annyit, hogy az igen nagy hiba, hogy manapság senki sem hajt térdet. Súlyos hiba, és hallatlan tiszteletlenség a mi Urunkkal szemben.
Nem is csoda, hogy már a hívek is alig hisznek az Oltáriszentségben, hiszen ezek a kis "jelek" táplálják bennünk a hitet! És ha a külső jelekkel felhagyunk, akkor a hitünk is kárba vész.

 Minister Primus adatok | 2008.07.19 17:29 | 38
A térdhajtás csakis és kizárólag a tabernákulumot illeti, nem az oltárt. Az ott jelenlévő Urunknak hajtunk térdet (bal láb előre, jobb térd le. Amikor pedig Egyházi dignitásoknak tisztelgünk, akkor jobb láb előre, és bal térd le. A teljes térdelés pedig a kitett Oltáriszentséget illeti. Ezt így tanultam). Az oltárnak fejet lehet hajtani, ha el van távolítva róla a tabernákulum (ha viszont rajta van a tabernákulum, akkor térdhajtás, de nem kell fejet hajtani az oltárnak).
Akárhányszor elmegyünk a tabernákulum előtt, térdet kell hajtani, ha percenként - percenként. Én még akkor is betartom ezt, amikor a gyertyatartókat szedem össze, meg ilyesmi.

A NOM-on való áldozás előtt- és után is térdet szoktam hajtani.

 Pacsirta adatok | 2008.07.19 17:19 | 37
Egy amatőr kérdésem lenne azokhoz, akik értenek a dologhoz. Úgy emlékszem az elsőáldozáskori tanulmányaimból, hogy mindig térdet kell hajtani, mielőtt az ember hátat fordít az oltárnak. Nem tudom, ha elmegy előtte, akkor is? Valahol szó esett már erről, elnézést az ismétlésért. Manapság senki nem hajt térdet, szinte semmikor. Mekkora hiba ez?
Aztán láttam olyat, hogy az illető megállt, meghajtotta magát egy kicsit, és úgy haladt tovább. Ez a térdhajtással egyenértékű?
Igazából azonban az ütött szöget a fejemben, hogy szervezetten ez a hiányosság akkor jelentkezik, amikor az áldozás van. Mert a térdelve áldozástól felkelve a helyükre mennek a hívek: a megfordulás előtt megvolt a térdhajtás. De amikor sorban állnak (NOM), megáldoznak, kilépve a sorból kellene térdet hajtaniuk a megfordulás előtt (ami nincs)?

 Élthes Eszter adatok | 2008.07.11 22:01 | 36
Nagyon okos és helyes, amit Gergő írt, tökéletesen megfogalmazta (azt is, hogy sokak számára valóban a prédikáció a mise legfontosabb része). Csak egyet hagyott ki belőle, nevezetesen a hívek felelősségét. - Mindenki tudja, mi lesz a misén, így hát jó előre, már templombamenet előkészíthetné a pénzt. Akkor se csörgés nem lenne, se időpocsékolás. Azt hiszem, a hívek könnyen hárítják át mindenért a felelősséget a papokra, ahogy ez visszafelé is igaz.
Kedves Pacsirta, nyilván rosszul fejeztem ki magam, nem hittem egy pillanatig sem, hogy magát a pénzadás intézményét bírálod. Csak azt szerettem volna mondani, hogy véleményem szerint, sokan nem fizetnek vagy nem elég adót, és az Egyház a minél nyilvánosabb, feltűnőbb perselyezéssel a hiányzó pénzhez szeretne hozzájutni (hiszen szüksége van rá), mert tudják, hogy sokan szégyellnek nem adni. Ezért olyan feltűnő a perselyezés - gondolom én.

 Gergő adatok | 2008.07.09 20:25 | 35
Én meg azt nem értem, hogy ha a perselybe helyezett pénzadomány a korábbi természetbeni adományok (köztük kenyér és bor) jelképes továbbélése, azaz a hívek véges anyagi áldozata, ami Krisztus végtelen isteni áldozatához "kapcsolódik hozzá", akkor miért csak a felajánláskor kezdik el gyűjteni? Ezáltal azt érik el, hogy az egész felajánlás, prefáció, kánon alatt, meg néha még a Miatyánk alatt is pénzcsörgés van. Tehát a hívek áldozata valójában nem kapcsolódik hozzá a Legszentebb Áldozathoz, hanem azzal párhuzamosan zajlik. Nem az lenne a logikus, hogy a felajánlás kezdetekor az adományok már összegyűjtve odahelyezhetők legyenek az oltár elé?

Ebből viszont az következne, hogy a pénzt hamarabb, már a prédikáció alatt kellene gyűjteni. Gondolom, ezt meg egyetlen pap se engedné, mert hisz az ő szentséges tanítását zavarná a pénzcsörgés. Érdekes, hogy akkor meg miért nem gond az, hogy a mise legszentebb részét zavarja ugyanez? Ez már talán a Klerikalizmus témába lenne való. Mármint hogy miért hiszi sok pap a prédikációt a mise legfontosabb részének.

Én ahhoz hasonlót tudnék leginkább elképzelni, amit valaki már írt itt: a mise előtt, illetve elején, a bejáratnál gyűjtenék az adományokat, aztán a felajánláskor odahelyeznék a perselyeket az oltárhoz. Így se az adományozás felajánláshoz kapcsolódásának hagyománya, se a kánon szentsége nem sérülne.

 Pacsirta adatok | 2008.07.08 20:45 | 34
Én nem is az adomány intézményéről beszéltem!
Nagyon szemléletes Mindszenty emlékirataiban, hogy hogyan tudtak gazdálkodni, iskolát, plébániát építeni az adományokon felül az egyházi földbirtok jövedelméből - milyen óriási különbség, ha az egyház független, és él a birtoka jövedelméből, és milyen körmönfont, ha ettől az állam megfosztja, és az államtól függő állapotba helyezi. (Más kérdés, hogy jelenleg a mezőgazdaság mennyire lenne jövedelmező..., valószínűleg semennyire. De ettől függetlenül az egyházi földbirtok maradt az állam markában.)
Én erőmön felül szoktam adni pénzadományt ott, ahol ezt nem kérik tőlem, de sosem dobok a csörgetők perselyébe, mert rendkívüli módon zavar a mise közben az, ahogyan ezt intézik.
A nyugati hívek adományát pedig nagyon köszönjük, érzékeljük, hogy törődnek velünk. Mi sem örülünk annak, hogy rá vagyunk szorulva - sajnos, mert ez azt jelenti, hogy kevesen vagyunk és szegények vagyunk. Biztosan mi is adnánk, ha a helyzet fordított lenne, hiszen mi is támogatjuk, amennyire tudjuk Erdélyben azokat, akik nálunk is rosszabb körülmények között élnek. (Kifejezetten megrendítő, és jelképnek is gyönyörű az "Emlékirataim"-nak az a része, amikor talán 1945-ben Mindszenty Rómába ment, és beszámolt a magyar nép elkeserítő fizikai nyomoráról is, és a vele szemben ülő főpapok az elbeszélését hallgatva, némán, kérés nélkül elővették a pénztárcájukat sorban, és mind letették Mindszenty elé az asztalra.)
Tehát nem az adomány tartalmával, hanem a begyűjtés formájával van a gondom. A mozgolódással, a pénzcsörgés zajával, a pappal való párhuzamos beszéddel. Én nem tudnám egyetlen részét sem megjelölni a misének, ahol ennek helye lenne.

 Élthes Eszter adatok | 2008.07.08 18:41 | 33
Kedves politikusaink szokták mondani, hogy felháborító, hogy vannak olyanok, akik nem adóznak. Az iskolában mi még azt tanultuk, hogy a kizsákmányoló társadalmakban 1/9 világi adót és 1/10 egyházi adót kellett fizetni. Nos, ebben az országban egyetlen ember nincs, aki ne fizetne sokkal-sokkal több adót, mint a "legsötétebb kizsákmányolásban". Hiszen fizetünk ÁFÁ-t, és fizetünk illetéket és alapdíjat, és fizetünk csaknem 50 % adót a benzinre, aminek az ára ugye mindenben benne van. - Nos, ezzel azt akartam mondani, hogy ezekután nem szívesen fizetünk még külön adót is. És ahhoz is hozzászoktunk, hogy az Egyház szolgáltasson, és karitatív legyen. Ugyanakkor az Egyháznak is kell valamiből élnie. És ezért érthető módon szüksége van a hívek pénzére. A tridenti misén is gyűjtenek pénzt. A piuszosok CSAK adományból élnek. Ahogy Füzesi Zs. írta, a mostani pénz adomány a régi természetbeni adományokat helyettesíti. A Biblia határozottan felszólít az adakozásra és a papok eltartására. Ez minden katolikus hívő kötelessége. - Csakhát. Maessen atya mesélte, hogyha pénzt kért a hívektől, alig kapott. Ha viszont pontosan megmondta, mire kell a pénz, akkor mindenki a legnagyobb készséggel segített. - És hát a perselyezés. Szerintem sok ember csak azért ad, mert szégyell nem adni. Velem is előfordul, hogy idegenben - pláne ahol tudom, hogy gazdagabbak, mint mi - nem szívesen adok, de szégyellem, ha körbehordják a perselyt, és nem dobok bele semmit. De a saját buta viselkedésemen túl, sokszor bántóan kihívóan állnak ott addig, amíg szinte ki nem kényszerítik a pénzt. A kosár egymásnak adogatása sokkal tapintatosabb (én a piuszos miséken soha nem tapasztalom, hogy ebből bármiféle zaj származna). - Egyszóval az Egyháznak szüksége van a perselyezésre, de én örülnék, ha ezt tapintatosabban tenné, és feltárná a célját. - Egyébként az fsspx szinte megszégyenítően sok pénzt fordít a magyar hívekre, s teszi ezt a nyugati hívek adományaiból.

 Élthes Eszter adatok | 2008.07.08 12:14 | 32
A normális tridenti miséken is van perselyezés. Éppen a nálunk uralkodó különleges helyzetre jellemző, hogy az ajtóban, vagy az ajtónál elhelyezett perselybe gyűjtenek.

 vatikan adatok | 2008.07.08 06:31 | 31
Hát ez méginkább visszatetsző. A hivek teljesen a kosarak adogatásával vannak elfogllalva, és azt figyelik a mellette ülő mennyit dob bele. ez a "kufárszellem" biztosan nem tetszik az Urnak! Szivesebben adakoznak az emberek, ha nem érzik "kőtelezőnek" és nem nyomják az orra elé erőszakosan a kosarat.

 Bence adatok | 2008.07.08 00:46 | 30
Ez a pereselyezes tema érdekes. Felőlem szedhetik a pénzt feljánláskor, ahogy áltlában teszik,d e akkor, ha az kivitelezhető. Például múlt vasárnap egy ksiebb templomban voltam misén, ahol úgy zajlott a perselyezéss, hogy a pénzgyűjtő kosárt hátra fele adták egymásnak tovább a hívek. Ilyen esteben ténleg jobb lenne, ha mise előtt vagy után szednék a pénzt, de abba is érdems belgondolni, hogy akkor valószínűleg sajnos lennének olyanok, akik nem nem dobnának be pénzt.

 vatikan adatok | 2008.07.07 20:51 | 29
Tudom, hogy könnyü a "pestieknek" mert minden vasárnap hozzájuthatunk a gregorián miséhez, vidéken ez nagyon nehéz, sokszor lehetetlen is.


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!