|
(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
|
| |
 |
Gondolatok |
 |
| Olyan megjegyzések, amelyek nem illenek más témába... |
Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba
[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8]
| Topir |
 |
adatok | 2010.02.18 20:54 | 65 |
|
Válasz a 63. sz. üzenetre:
Azoknak a híveknek nagy része, akik a NOM-ra járnak, többnyire nem azért teszik, mert elutasítják a régi rítust, hanem azért, mert nem is tudnak róla. Nem feltétlenül a fővárosi hívekre gondolok, hanem pl. vidékre, falvakra. Tehát, ha Isten megengedte Egyházának ezt az eltévelyedését, azt biztosan nem azért tette, hogy a gyanűtlan, tanulatlan emberek elkárhozzanak. Ezért látom én úgy, hogy most, 40 év műltán, oszlik a homály, azaz jön vissza csendesen a régi rítus. |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2010.02.18 17:57 | 64 |
|
Szerintem (!!!) most egy kicsit mindenkinek igaza van.
Topirnak igaza van abban, hogy Isten eltűri, - sőt szerintem szorgalmazza is - hogy többféleképpen imádják, de rosszul érvel. És Eszter asszonynak akkor van igaza, amikor ezt az érvelést elutasítja.
A szekták vagy a zsidók istentiszteleti gyakorlata számunkra valóban nem bír bizonyító erővel. Azonban a rítuspluralitás szerintem éppen annak a bizonyítéka, hogy Isten elfogadja, hogy többféleképpen dicsőítsék. Hiszen a latin szertartás mellett fennmaradtak az apostoli eredettel rendelkező rítusok (görög, kopt, örmény, szír, malabár stb.), és ezeknek is - akárcsak a latin rítusnak számtalan változata élt és él. A latin rítuscsaládban pl.: római, karthaúzi, lyon-i, ambrózián, esztergomi, kármelita, dominikánus stb. rítusváltozatok élnek/éltek. De a görög rítus is többet ismer: Aranyszájú Szt. János liturgiája, Nagy Szt. Bazil liturgiája, Előreszenteltek (vagy Dialógus Szt. Gergely pápa) liturgiája, sőt Szt. Jakab és újabban Szt. Márk liturgiája.
Tehát minden attól függ, honnan közelítjük meg "többféleképpen bemutatott imádatot". Ha a formát, a merőben külső megjelenést tekintjük; feltéve, hogy szerves fejlődés során, apostolok és egyházatyák által lerakott alapokra épült és nem tervezőasztalon alakult ki, elfogadható, sőt kívánatos a (kánoni keretek közé szorított) sokféleség.
Ha azonban a egyházszemléletet és a doktrinális hátteret vagy magát a konkrét dogmatikai tartalmat érinti a sokféleség, akkor mindenestül elutasítandó, és mellette nem érv egyes szekták hosszú ideig tartó fennállása. Gyilkosság és paráznaság is ősidők óta van, régebben, mint az Evangélium, ezek ősisége mégsem érv megtűrésük mellett. Isten türelme nem bátoríthatja a gonoszságot. |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2010.02.18 17:11 | 63 |
|
Válasz a 62. számú üzenetre:
Már megint sokkoló lesz, amit írok, de kénytelen vagyok vele. Egy katolikus szerint csak egy Egygáz van, a többiek eretnekek. Ahogy az ariánusok, meg a donatisták, meg mit tudom én még hány felekezet volt. Úgy hogy egy katolikus számára az, hogy ők mit csinálnak, nem számít. De amit ők csinálnak, az hagyományos értelemben nem is kultusz, hiszen nem mutatnak be áldozatot, ők csak megemlékeznek valamiről. Éppen ezért mondták a protestánsok, hogy a katolikusok olyanok, mint a pogányok, akik áldoznak az isteneiknek. És ebből ered az is, hogy a protestánsoknál nincs "pap", nekik elöljáróik, lelkészeik, presbitereik vannak.
Ez a két kijelentés, pláne egy mondatban: "zsidó vallás és a kereszténység közötti átmenet egy fejlődési lépcsőfok volt" illetve "Krisztus teljesen új, addig példa nélküli hitet adott nekünk" egymással ellentmond. Vagy átmenet, vagy teljesen új. A zsidók még azt is tudták a prófétáktól, hogy mikor és hol fog Krisztus megszóletni, amikor ott és akkor megszületett, mégis elvetették, mert nem felelt meg az ő elképzelésieknek, vágyaiknak. Ugyanúgy ahogy a mostani NOM-ra járó hívek visszautasítják a régi misét, mert "nem felel meg az elképzelésieknek", mert ők vasárnaponként "meg akarnak nyugodni".
Ez a mondat: "itt a 40 év nem egy új szemléletbe történő átmenet ideje", egyre inkább világos, hogy szintén nem állja meg a helyét. ITT EGY TELJESEN ÚJ VALLÁSRÓL VAN SZÓ. Ez napról napra egyre világosabban kitűnik. |
| Topir |
|
adatok | 2010.02.18 16:52 | 62 |
|
Ha Isten nem tűrné, hogy a keresztények többféleképpen imádják, akkor már rég elpusztította volna az összes keresztény szektát és protestáns felekezetet.
Az ortodox zsidó vallás és a kereszténység közötti átmenet egy fejlődési lépcsőfok volt, Krisztus teljesen új, addig példa nélküli hitet adott nekünk. A tridenti rítusú mise viszont
évszázadokon keresztül már megvolt, itt a 40 év nem egy új szemléletbe történő átmenet ideje, pont ellenkezőleg: a régi, de követendő szemlélettől történő eltévelyedés rövidebb időszaka.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2010.02.17 23:10 | 61 |
|
| Nekem a 40-es számról - a lentebb felsoroltakon kívül - az jut az eszembe, hogy Jeruzsálem, vagyis inkább a zsidó templom 40 évvel Jézus keresztrefeszítése után pusztult el, mégpedig mindörökre. Mert az Úr 40 évet adott a zsidóknak, hogy belássák, melyik kultusz az igazi kultusz. Vagyis nem engedte tovább, hogy kétféleképpen dicsőítsék. Na mármost: ugyan Olaszorsazágban már 1969 adventjában bevezették a NOM-t, de a világ többi részén csak 1970 adventjában. Azaz 40 évvel eezlőtt.... És Isten nem szereti, nem tűri, hogy kétféleképpen imádják. Ha igaz az, hogy a NOM egy új vallás kiefejeződése, akkor ... szóval akkor a 40 év ezzel kapcsolatban is jelent valamit. |
| Topir |
|
adatok | 2010.02.17 20:57 | 60 |
|
A ma esti szentmisén annyiszor emlegette az atya a 40-es számot, (40 napos nagyböjt, Illés próféta 40 napos vándorlása és böjtölése, a zsidók 40 éves vándorlása a pusztában), hogy nekem óhatatlanul eszembe jutott egy másik 40-es szám. 40 éve telt el a II. Vatikáni Zsinat óta, 40 éve vette el a szentmisénket az Úr, és most kezdi visszaadni. És vajon miért vette el? Azért, amiért a zsidóknak is 40 évig kellett vándorolniuk: nem érdemeltük meg! Hókuszpókot csináltunk belőle, nem értékeltük a kincseit, szeretetlenek, bűnösök voltunk.
De az Úr nem feledi övéit, és ha elvesz, többszörösen adja vissza, amint megérdemeljük. |
| Jagiello |
|
adatok | 2010.02.14 18:55 | 59 |
|
A világban mindig is volt káromlás és piszkos beszéd. Üldözte is az Egyház, keményen. Csak most lett általános. Régen nem ez volt a köznyelv, a katolikus paraszt meg is ütközött ezen. Tiltották, sőt súlyosan bűntették ezt a fajta beszédet. Akkor az iskolák nagy többsége egyházi volt, vagy legalábbis keresztény.
Én sokat jártam Moldvába, a csángók közé is. Ott feltűnt, hogy magyarul nem tudtak káromkodni, csak románul. Aztán találkoztam valaki helybélivel, aki átjárt Csíkba vendégmunkásnak, büszkélkedett azzal, hogy már magyarul is tud káromkodni. Ezen elgondolkoztam. Azt hiszem a katolikusok számára mindig is visszataszító volt a piszkos beszéd, az ordenáréság. Ez a reformációval hódított teret, meg az úgynevezett szabad egyetemeken tanuló vándordiákokkal, akik hazajöttek, és hozták ezt a "kultúrát". Katolikusok sose írtak le ordenáré szavakat, a papneveledékben nem lehetett így beszélni.
Egyébként érdemes kis utazást tenni a magyar irodalomba is ennek kapcsán. Kezdeni lehet mondjuk Virág Benedekkel (katolikus) és Csokonai Vitézzel (református).
Ma a piszkos beszéd az úgynevezett értelmiség soraiban kifejezetten méltányos, sőt bizonyos körökben megkövetelt. Valami közös haveriságra szólít: az ördöggel, és nem az Úr Jézussal. Saját tapasztalatom. Undorodom tőle. Annak, akinek füle van a hallásra, rögtön elárulja, ki abban a társaságban az úr vagy a hangadó, ahol ordenáré kötőszavakat használnak és sikamlósan csúsztatnak még a látszólag legokosabb beszédben is, értekezleteken vagy tudományos üléseken.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2010.02.12 22:41 | 58 |
|
Tegnap színházban voltam, egy igazi békebeli hagyományos operettet láttam. A rendezőt személyesen ismerem, és eddigi munkásságában kifejezetten jóízlésről tett tanúbizonyságot (melyre büszke is volt). Ehhez képest a tegnapi előadás csaknem egyedüli „vicceit” a darabba erőszakkal beleírt toldalékok jelentették, melyek kivétel nélkül abból származtak, hogy valamilyen kifejezést a nemi szervekkel hozták kapcsolatba. Egy héttel ezelőtt szintén színházban voltam, egy másik hasonló darabot láttam, hasonló felfogású rendezővel, akinek ezen újabb produkciójában szintén a „nadrág-letolások” adták az egyetlen humor-forrást.
Ezek már nem az erkölcstelenség kategóriájába tartoznak, hanem ezekre csak a közönséges, undorító, ocsmány, sőt, ördögi jelzők illenek. Én nem élek a „világban”, így hát nem tudom, hogy ez mennyire általános a mindennapokban, de azt tudom, hogy mindkét rendező meg akar felelni valaminek, vagy valakiknek, vagyis a kor elvárásainak.
Vagyis kompromisszumokat hoznak, illetve hoztak a múltban, és ezzel egy körhintára ültek. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy élete első kompromisszumát azért nem akarja meghozni, mert tudja, hogy akkor kivédhetetlenül jönnek a következők. Például, ha valaki kompromisszumot hoz a régi rítusú misék kapcsán, például nem a hitigazságok, hanem a liturgia szépsége miatt mutatja azt be, akkor az már csak egyenes következmény, hogy nemsokára egy ilyen régi misén az ökumenizmus szépségeiről prédikál. Ez törvényszerű. Ilyenkor csak az a kérdés marad hátra, hogy ezen személyeknél csak a kompromisszumok száma és súlya nő, vagy az illetők „értelme” is átformálódott. Azt hiszem, az első automatikusan hozza magával a másodikat.
|
| Jagiello |
|
adatok | 2010.01.14 17:15 | 57 |
|
| Nem tudtam befejezni az alábbit. Itt és most fejezem be. Amikor farkas támad a nyájra, akkor irtózatos acsarkodások között szaggatják szét a nyájat és a juhokat. Ezért írtam kezdőgondolatként, hogy Jézus háborúságot hozott. Háromkúton, fönn a Fekete-hagymáson laktam pár napig a pásztorokkal egy esztenán, két órányira a forrásától, ami a hegy gyomrából mélyzöld kartszvízként ömlik ki a barlang száján a napvilágra. Minden éjjel két medve kerülgette az állást. Döbbenetes volt, ahogy a megijedt juhok, mannyire megnyugszanak a csobánok hangjára. Pedig a kutyák majd megőrültek. Aztán egy este a medvék vették a bátorságot - feltehetőn az előző éjjeleken felmérték a lehetőségeket - betörtek a karámba, a juhok közé. A medvék és a kutyák egyaránt acsarkodtak, a nagy hangzavarban alig lehetett hallani a csobánok ordibálását. Apokaliptikus élmény volt. Mindezt az Egyház maradék nyájára értelmezem. Mindenütt háborúság, hogy a Pásztor hangját csak azok tudják meghallani, akik közel, nagyon közel vannak hozzá. |
| Jagiello |
|
adatok | 2010.01.14 08:34 | 56 |
|
Válasz a 54. számú üzenetre:
Arra a kérdésemre, hogy egy objektív véleményre miért válaszol az érintett mindig azzal, hogy igen, maga nem szeret engem (lásd Lefebvre érsek híres történetét VI. Pál pápával. Lefebvre érsek: „Szentatya, a NOM nem jó.” VI. Pál: „Maga, nem szeret engem.”)
A fentihez: maga az az Úr Jézus mondta, hogy nem békességet, hanem háborúságot hozok. Nekem egyre több ilyen tapasztalatom van. Akiket szeretek és becsülök, és akiktől azt gondolom, tudják, hogy miért tettem szóvá azt, amit szóvá tettem, nagyon sokszor így felelnek. Nem katolikusokkal még lehet egyet lépni ilyenkor: visszakérdezni, tudja-e mi az, hogy szeretni. Ez után rendszerint bereked a diskurzus, mert a szeretetről az a fogalmuk, hogy az semmi más, csak érzelem, ami a zsigerekből jön. Az irányított, tudatos - szerintük rideg - szeretről hallani sem akarnak. Az nem szeretet. Persze, mások a definiciók. Az új szeretet olyan mint a modern hit. Csak érezni kell, hogy hiszel, és már hiszel. Nekem főképp ilyen tapasztalataim vannak. De az megdöbbentő, hogy a Pápa így kérdez vissza. Ez azt mutatja, hogy sokkal inkább politizálni szeretett volna ebben a helyzetben, mint pásztorolni. Az érsek "zsigereire" akart befolyással lenni. És természetes, ezt a hangot az érsek nem hallotta meg, mert nem a Jó Pásztor hangja volt. |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2010.01.13 19:05 | 55 |
|
Maessen atya szokásjoggal kapcsolatos gondolatait szeretném egy kicsit árnyalni.
(Valószínűleg ő maga is úgy értette, amit ahogyan alább leírom, de egy kicsit leegyszerűsítve fogalmazott, és mintha azt sugallná, hogy minden abúzus /amely önmagában nem bűn vagy eretnekség/, amiről tud és amit eltűr a pápa, vagy akár maga is gyakorol törvényessé válik.) Ezzel szemben:
"A szokásjog olyan nem írott jog, melyet hosszas gyakorlat honosított meg, s amelyet a törvényhozó is jóváhagy. Ez a jóváhagyás lehet külsőleg megnyilvánuló (consensus expressus), hallgatólagos (tacitus), vagy föltételezett (præsumptus).
Ha a törvényhozó a jogszokást külsőleg is jóváhagyja, akkor az jogerőre emelkedik.
Hallgatólagos jóváhagyásról akkor beszélünk, ha a törvényhozó tud egy szokásról, alkalom adtán fel is szólalhatna ellene, de nem teszi.
Feltételezett jóváhagyásról akkor beszélünk, amikor egy szokás emberemlékezetet meghaladó (legalább 100 éves), ésszerű és az általános rendelkezésekkel nem ellentétes, s emellett dicséretes és a keresztény nép javát és az isteni jog érvényesülését segíti elő.
Az olyan szokás, amely egyenesen ellentétes az írott törvénnyel, vagy azon lényeges és önkényes változtatásokat eszközöl (!!!!), sohasem válhat törvényessé, hiszen az ilyen szokás mindig ésszerűtlen (irrationabilis). Az ilyen szokásokhoz a törvényhozó jóváhagyását sohasem lehet feltételezni." |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2010.01.12 20:46 | 54 |
|
Most beszéltem Maessen atyával. Nem tudom elégszer elismételni, mekkora baj, hogy nem tudnak találkozni vele. A Bodeni tó partján van most egy lelkigyakorlatos házban, ahol a „rendes” lelkigyakorlatok mellett minden hónapban ú. n. „lelki napokat” (Einkehr-Tage) is tartanak. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek.
A témák, amiről beszéltünk:
1. Az én kérdésem: meddig lehet ezt az „őrületet”, ami ma van az Egyházban, a világban kibírni? P. Maessen: Isten addig tartja fenn ezt az őrületet, amíg erőt ad annak elviselésére. Amikor már elfogy az erőnk, illetve nem ad több erőt annak elviseléséhez, akkor szűnteti majd meg az „őrületet”.
2. Elmagyarázta, mi a különbség a civil és az egyházjog között. Nagyon alapvető: a civil jogban, ha egy törvényt meghoznak, az akkor is érvényes, ha nem tartja be senki. Az egyházjogban nem: ha a pápa egy törvényt meghoz, de valakik nem tartják be, és a pápa NEM tiltakozik emiatt, akkor bizonyos idő után a helytelen gyakorlat törvénnyé válik.
Példa: kézbeáldoztatás. Ez ugye „indult” volt, amit bármikor vissza lehetett volna egyszerűen vonni. De nem tették, és ha valahol 20-30 éve gyakorlatban van, és a felettes hatóság nem tiltakozik, akkor ott törvénnyé válik, mint ahogy ez most a legtöbb helyen előállt, és ezt már körülményesebb megváltoztatni.
Példa: az esztergomi rítus (amit Maessen atya is ismer) az egyházi jog szerint jogellenes, mert a magyarok átvették a tridenti rítust, következésképpen már nem érvényes számukra az a kitétel, hogy a 200 évnél régebbi rítusok Szent V. Pius pápa rendelete után is érvényben maradhatnak. Viszont, ha elég sokáig (ez minimum 10 év) újra mondják, és az illetékes megyéspüspök nem tiltakozik, akkor újra törvényes lesz. (Ez mutatja, mekkora felelőssége van az elöljáróknak az Egyházban, vagyis Isten őket fogja elsősorban mindenért felelősségre vonni.)
Példa: a pápa előírta, hogy két éven belül a mindenkiért-t sokakért-re kell mindenütt változtatni. Alig egy-két helyen tették ezt meg (Mexiko, Magyarország, ?) A többi helyen azonban nem lép érvénybe ez az előírás, mert a pápa nem tiltakozik, nem figyelmeztet, És mivel ezt nem teszi meg, marad törvényesen a „mindenkiért”.
Egyébként maga pápa most január 6-án, a Sixtusi kápolnában mondott misén szintén „mindenkiért”-t mondott. (az interneten látható, hallható)
3. A NOM-mal kapcsolatban elmondta, hogy a teológiai kifogásokon kívül formailag sem történt meg törvényszerűen az előírása. VI. Pál már akkor promulgálta, amikor még nem is volt készen. Semmit nem lehet törvényerőre emelni, ami még nem is létezik! Aztán: nem pápaként írta elő, hanem minden ország püspöki vezetésére bízta. Olaszországban ő mint az olasz püspöki konferencia elnöke (akkor még a pápa volt egyúttal az olasz püspöki konferencia elnöke) vezettette be 1969. november 30-án. Azért nem világos, hogy a többi országban mikor vezették be, mert azt már nem ő határozta meg, mint pápa, hanem az egyes országok püspökei. Hát ilyet!
4. Arra a kérdésemre, hogy egy objektív véleményre miért válaszol az érintett mindig azzal, hogy igen, maga nem szeret engem (lásd Lefebvre érsek híres történetét VI. Pál pápával. Lefebvre érsek: „Szentatya, a NOM nem jó.” VI. Pál: „Maga, nem szeret engem.”) Maessen atya a következőket mondta:
– ez a szubjektivizmus;
– így viselkedik a 68-as nemzedék, illetve az azóta felnövekvő nemzedékek, mégpedig azért, mert nem volt apjuk. Ahol hiányzik az „apa-figura”, ott a gyerek számára nem fejlődik ki az a képesség, hogy az a személy, aki meginti, esetleg meg is veri őt, egyúttal ugyanaz, aki őt szereti, aki gondoskodik róla. Ő csak vagy a mindent megbocsátó, „gügyögő” anyát ismeri, vagy egy külső embert, aki megüti, esetleg tényleg érdemtelenül. Ennek az apátlan társadalomnak a következménye bizonyos fokig az is, hogy nem lehet a pokolról beszélni, a fenyítő Istenről, szóval csak a „szeretetről”, ami persze nem igazi szeretet. Így lett vége annak a társadalomnak, ahol a „sachlich” = tárgyilagos vitákat lehetett folytatni egymás kölcsönös megbecsülése mellett.
Aki így gondolkodik, annak hiába érvel bárki is. De azt mondta, hogy ennek ellenére, mindig újra, meg újra meg kell mondani, ha valami rossz, röviden, sachlich (tárgyilagosan).
|
| Jagiello |
|
adatok | 2010.01.11 09:51 | 53 |
|
Válasz a 52. számú üzenetre:
Nincs ezen mint meglepődni. A totális virtualitás lesz a Gonosz országa. Londonban, ahova vissza kell járjak lassan húsz év óta, mindig csodálkoztam hogy annak a városnegyednek a főutcájában miért változnak évről-évre, szünet nélkül az üzletek. Ez is a jelenséghez tartozik. Nincs már állandóság, nehogy gyökeret eresszen és életet, gyümölcsöt hozhasson bármi és bárki. Nehogy közösség alakuljon ki, ahol felütheti fejét nem a gonosz, hanem annak ellenkezője, a jó. Bolyongani kell és "keresni"...
Egyébként pár év múlva már nem lesznek bankjegyek se, meg érmék. Csak kártyák, amin utalgatni kell össze-vissza. A pénz egészen megfoghatatlanná válik, és akik birtokolják, azt csinálnak vele és velünk amit akarnak. Varázslók.
Nem szabad elfelejteni: a Föltámadt Jézusnak is volt csontja és húsa, együtt evett a tanítványokkal. Pedig a föltámadás után neki aztán nem volt szüksége testre, jöhetett ide-oda, falon át (belépett a zárt ajtón), tűzön-vizen át (!). Szépen
kisétált a sziklasírból is, de azért utasította az angyalt,
hengerítse el a követ, hogy bemehessünk és lássunk... Ami él, annak valóságosnak kell lennie. Megfoghatónak. Testének kell lennie. Nem szellem - mert a szellemnek nincs csontja, se húsa. A föltámadt Jézus nem szellem volt, hanem valóság. Mert ami nincs, az nincs. Csak a virtualitásban létezik, tehát csak virtuál de nem egzisztál.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2010.01.09 16:19 | 52 |
|
Mindennapi történet, melynek első látásra nincs is köze a valláshoz. Pedig dehogynem!
Amikor csaknem 5 éve elkezdtem ezt a honlapot csinálni, egy céggel kötöttem szerződést. Írásban, pecséttel, számlával, ahogy kell, egy olyan céggel, melynek volt címe, telefonszáma, információs vonala. Soha nem volt semmi probléma. Aztán mintegy két év múlva eladtak egy másik cégnek, melynél eleinte nem működött semmi, de volt címük, telefonszámuk, amin meg is ígérték, hogy a kezdeti problémák után minden újra működni fog. Így is lett, bár sokáig tartott a „bejáratás”, de utána minden rendben volt, volt információs vonal, lehetett a szervízessel beszélni stb.
Aztán tavaly ezek is eladtak egy újabb cégnek, melynek már se telefonja, se címe, se felelőse, se senkije nincs. Csak pénzt követel, számlát nem ad, és kizárólag e-mail-en lehet velük kommunikálni, amire aztán vagy válaszolnak (ha igen, akkor is csak napok után), vagy egyáltalán nem. Mivel 2011 decemberéig mindent kifizettem náluk, és mivel az áttöltés igen körülményes lenne, de főleg azért, mert mára már kizárólag csak ilyen cégek léteznek a piacon, nem is tudok hova menni.
Ez a mindennapi eset is mutatja, mennyire romlott csak a legutóbbi 5 év alatt is minden. Azt hiszem, az emberek idegrendszerét és közérzetét ez a teljes kiszolgáltatottság rohasztja el a legjobban. Hogy senki és semmi nincs, ahova fordulhatna, és lassan egész élete lila ködbe vesző pénznyelő automatákkal folytatott egyoldalú küzdelemből áll.
|
| Jagiello |
|
adatok | 2009.12.23 21:10 | 51 |
|
Válasz a 50. számú üzenetre:
Nem merem megnyitni a képeket, de biztos tanulságosak. Szerintem azzal, hogy mi lesz ha katasztrófa lesz és kitör a pánik, nekünk nem kell foglalkozni ezen a honlapon. Ezt megteszi hállivúd minden mennyiségben - aki akar, csámcsoghat rajta.
Viszont az a gondolat engem végtelen örömmel tölt el, hogy a mennyei Jeruzsálemben nem lesznek autópályák, felhőkarcolók, nem lesz pénzügyi adok-veszek. Hanem egy hatalmas park lesz vagy talán kert, az élet forrásával és az abból fajadó folyammal, és a partján lombos fák, aminek a levelei gyógyulásra szolgálnak. És az élet vizéből ingyen meríthet minden szomjazó. |
| pro Christi |
|
adatok | 2009.12.23 20:10 | 50 |
|
Et egy város:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b9/Lecce_from_the_air.jpg
és még egy:
http://falu.me/files/images/m0-autopalya-earth.png
Ez pedig egy rákos sejt:
http://www.hopeforcancer.com/images/BreastCancerCell.jpg
Milyen a valódi szeretet? Eszter Asszony kérdésére Eszter Asszony megadta a választ.
"s mi lesz, ha katasztrófa lesz? Pánik. Egymást fogják taposni az emberek." - igen, már akik tehetik és a taposásig nem haltak meg a fagytól, éhségtől, víz, élelem és orvosi ellátás hiánytól és a közművek, valamint a szemétszállítás leálltának következtében kitört járványoktól és a fegyveres rablóbandák támadásaitól, akik addigra megtámadták már azokat, akikről feltételezik, hogy van nála víz, élelem, gyógyszer. |
| Jagiello |
|
adatok | 2009.12.23 18:17 | 49 |
|
Válasz a 48. számú üzenetre:
Ezen nincs mit csodálkozni. Szodoma és Gomora, Jeruzsálem, ahol a mi Urunkat megfeszítették, a jelenésekbeli Nagy Parázna. Mind városok. Nincs fejük, nincs végtagjuk, nem a Teremtésből nőttek ki - mint egy faluközösség, hanem testetlen-lelketlen organizmusok. Szegények, hogyan szeressenek?
A megfáradt utazónak a város csak pénzért ad menedéket az egy csillagtól kezdve az ötig, de azt keményen meg kell fizetni. (ezért kell a falusi turizmus, hogy még ebben is város legyen az elpusztított falu.) Saját fertőjében él, annak örvend. Másról nem is tud. Nem az életre, hanem a halálra van. Ez az ő hagyománya.
Az egészséges közösségnek feje és testrészei vannak, ahogy Szent Pál apostol is tanítja. Ami nem szófia beszéd, hanem valóság. Így élhet csak a keresztény közösség. Az élethez tekintély, autoritás kell. Ezért van a keresztény közösségnek egy feje, és nem több, mert akkor már legalább ökumenikus dinoszaurusz. Mert az élet csak egyvalakitől származik.
És mi lesz, ha katasztrófa lesz? Pánik. Egymást fogják taposni az emberek.
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2009.12.22 21:01 | 48 |
|
Tanmese (kicsit hosszú, de igaz)
Miután állandó téma a katolikusok között – itt nálunk is –, hogy mennyire kell szeretetteljesnek lennünk, és egyáltalán mi is az a katolikus szeretet, ennek illusztrálására elmesélem egyik utolsó kalandomat:
1975 óta járom a magyar-német oda-vissza utat, képzelhetik eme hosszú idő alatt, mi mindenen mentem már keresztül. Végigcsináltam a Gorenje-akciót és ehhez hasonlókat, melyeket a fiatalok már nem is ismernek.
De mostani szombati hazajövetelem még engem is meglepett. Olyannal még nem találkoztam, hogy már Salzburgban úgy néz ki az autópálya két, majd három sávja, mint a Rákóczi út Pesten a délutáni csúcsforgalomban. Eddig csak a törökök, meg a magyarok utaztak, mostanra egész Kelet-Európa, egészen le Macedóniáig úton volt. Ez aztán az igazi népvándorlás! Bár eleinte nem esett a hó, de az út végig havas volt, ezért a kocsisor számára az átlag-sebesség nem haladhatta meg a 70-t. Még arra is gondoltam, hogy ez Isten segítsége, hiszen így nem volt baleset, ami ha gyorsabban lehet haladni ekkora forgalom mellett kikerülhetetlen többször is bekövetkezett volna.
Így értük el 8 óra alatt Tatabányán a hegyeket, ahol lementünk 30-40 km sebességre, de ez sem volt baj, mert ha lassan is, de egyfolytában haladtunk. Egészen a 22. km-ig, ahol aztán vége volt. Mozdulatlanul álltunk három és fél órán át, 3 km-re a Budapestet elkerülő M0-s kezdetéig, éjjel a mínusz 10 fokban. Olykor-olykor néhány 100 métert előre jutottunk, mit kiderült nem azért, mert az M0-áson megindult valami, hanem mert néhány kocsi elérte a csomópontot és elindult Budapest felé, és ezek helyére jöttünk mi előre.
Egész idő alatt egyetlen rendőr nem törődött semmivel. Az egészben az volt a legborzasztóbb, hogy tudtam, hogy valójában a budapesti út szabad, csak a 0-s dugult be. Három és fél óra múlva, éjjel háromnegyed kettőkor erről meg is bizonyosodhattam. A háromsávos Bp-re vezető út szinte teljesen üres volt, míg a 0-s mozdulatlanul állt még mindig – és nyilván még órákig.
Na már most. Nyugaton a kamionok már nem közlekedtek, tehát nem lévén átmenő forgalom, kamion elég kevés volt az úton. Ezt a közlekedés-rendészet ugyanúgy tudhatta, mint én, már napokkal, órákkal korábban. Hogy hó lesz, ezt szintén napok óta jelentette a meteorológia. Hogy a 0-áson a kamionok ilyen időben nem tudnak felmenni, ezt is mindenki tudta/tudja. Hogy előbb utóbb keresztbe áll közülük egy-kettő, azt kitalálni nem volt nehéz. Hogy ezért a személyautók nem fognak tudni elmenni, ez is világos. Hogy ezek az emberek többszáz kilométerrel a hátuk és ugyanennyivel az orruk előtt karácsonyra mentükben ezért hosszú órákat kell töltsenek várakozva az autópályán, ez is tudható volt.
És, törődött ezzel akár egyetlen személy is? Miért nem lehetett a kamionokat átengedni a Petőfi vagy a Lágymányosi hídon? Legalább este 8-tól? Vagy ha már bedugult tőlük a 0-s, akkor miért nem lehetett az üres éjszakai Budapesten átvezetni a személygépkocsikat az M5-re? Miért nem állt ott egyetlen egy rendőr sem, aki vezesse, irányítsa őket? Miért? Miért ez a felelőtlen nemtörődömség?
Nos, a mai világ harsog a szeretettől, különösen így karácsony táján. És erre futja nekik a szeretetből. A katolikus szeretet nem épít Mikulás-gyárakat és nem zengedez a szeretetről, De odafigyel másokra. Törődik másokkal, gondjukat viseli, és ha szükséget szenvednek, bajba kerülnek, gondoskodik róluk. Azért meséltem el ilyen hosszan egy privát élményemet, mert nagyon jó példának tartom a kétfajta szeretet – hamis, igaz – bemutatására,
Egyébként az is felmerült bennem, hogyha egy ilyen borzasztóan egyszerű problémát ennyire nem tud kezelni a hatóság, akkor mi lenne/lesz itt egy igazi katasztrófa esetén?
|
| pro Christi |
|
adatok | 2009.12.07 03:07 | 47 |
|
A templomszentelésre egyébként én is kíváncsi volnék - hát még, ha képek is volnánal róla esetleg, én magam még sosem láttam ilyet, nemhogy hagyományost nem.
Az előzőhöz pedig, mert úgy látom, a bemásolt linkre kattintva nem jön fel semmi, részletek abból a hosszú tanulmányból:
"A költő nagyapja, Madách Sándor is szabadkőműves volt. Fontos feladatot látott el, a Martinovics-per védőügyvédeként. A költő diákévei során találkozott a szabadkőművesség eszméivel. Az olvasmányai között is számos szabadkőműves szerző volt: Kölcsey Ferenc, Victor Hugo, Eugene Sue – kedvence a Párizs rejtelmei című műve – alkotásai. Victor Hugo lett költői példaképe. .... Az egyetemen franciás szellem uralkodott. A diákokat megérintette a francia forradalom, szóbeszéd tárgya lett a felvilágosodás eszmerendszere. Olvasták, népszerűsítették, vitatták a forradalmat előkészítő szabadkőművesek műveit, Voltaire-ét, Rousseau-ét, Diderot-ét és a többi"...Madách a megyegyűlésen is a szabadelvű javaslatok mellett tör lándzsát. Esküdtszék, népképviselet bevezetését javallja 1848. márciusa előtt. A halálbüntetés eltörlése mellett érvel, javasolja a szabadkereskedelmet, a reverzális eltörlését a házasságkötéskor. 1860-ban készült el a Tragédia. ".„Szabadság, kereszténység, tudomány, szabad verseny” – ezeket az eszméket jelöli meg műve fő gondolataiként a szerző. – Ezek egyben a szabadkőművesség pillérei is. – Még egy szabadkőművesi vonás, a fejlődés. A Tragédia egésze szabadkőműves. A szabadkőműves Hegel dialektikája már a kezdő jelenetben jelen van. Lucifer részese a teremtésnek...Az első emberpár önként megy ki az Édenből. Ádámot az erő, Évát a jóság és a szépség irányítja, az őstermészetük. A „világ” jelentése a család és a tulajdon intézménye. Ezek fejlődnek majd hon és iparrá... Péter apostol a római színben így nyilatkozik: „Új eszmét hoznak, a Testvériséget és az egyénnek felszabadulását.... Az egyén szabad érvényre hozni mind, mi benne van...a haladás szabadkőművesi jellegű fogalom. A zárósor is szabadkőművesi: „ember: küzdj és bízva bízzál!...Madách főműve szabadkőművesi ihletésű, részleteiben is szabadkőművesi gondolatokat fogalmaz meg...Madách nem volt beavatott szabadkőműves, hanem úgynevezett „kötény nélküli” szabadkőműves. Ennek egyszerű a magyarázata. Madách életében lakhelyének közelében nem működött szabadkőműves páholy...Így tehát Madách Imrét a magyar irodalom egyik legnagyobb kötény nélküli szabadkőműves alkotójaként tarthatjuk számon. Megbecsülték a szabadkőművesek is ekként. Páholyt neveztek el róla..."
Félreértés ne essék: a tanulmány ezt pozitívumként értékeli: az igzságosság, emberségesség, elvhűség mintájaként. (Erre mondják a "klerikálreakciósok", hogy ez szép, de mi nem humanisták, hanem humánusak vagyunk.) Ha nincs igazam és mindez nemes dolog, akkor sajnálom. De ha mégis, akkor ez még az Illyés példánál is rosszabb (vagy Németh Lászlónál, aki elvhű ateista volt, csak hasznosnak találta a hitet a nemzet számára, ezért pártolta, praktikusan) és azért rosszabb, mert azzal ellentétben itt nem a butaság az alap, melyre "építkezünk", hanem a nagyon is csiszolt elmeképesség és az mindig ártalmasabb, amikor eltéved és még nagyobb a hatása is. |
| pro Christi |
|
adatok | 2009.12.07 02:33 | 46 |
|
Elűztük és ehhez még tartottuk is magunkat büszkén. Ezért aztán kérhetünk közbenjárást akárkitől, ha mi magunk nem vagyunk úgymond a helyzet magaslatán. De még az országért való Istenhez fordulás és a közbenjárások kérésének újonnan kialakuló kultusza is hol jelentkezik (Szent László és Szent Margit-kultusz, melyeknek egyébként néha szép és bensőséges jeleit is látom)? Jellemzően inkább a sámánfertőzött-félújpogány vonalon. Sorsunkon éppen ezért - és nem másért, mert ha ez rendben lenne, akkor minden meglenne - nincs mit csodálkozni.
Ide is kapcsolódva: ami az Eszter asszony által feltett, a jellegzetes és hagyományos magyar értelmiségi iránymutatás jellegét és ennek következményeit illeti, nos, szerintem az írás a probléma és okfeltárás terén ismét a dolog kevesek által észlelt, értett és bontránkozás nélkül, objektív módon elfogadott magvára tapintott rá. Mintha maga a nemzeti karakter ezen összetevője, mint valamire való hajlam és az erre való lelkes-szangvinikus érzékenység volna az a turáni átok. (Egyébként az ún. hétköznapi-egyéni szinten is ezt figyelhetjük meg ugye? Mármint, hogy a felszínes, ám annál magabiztosabb butaság az, amellyel szemben majdnem bárki és bármi tehetetlen, mert ez az egyetlen, ami teljesen kikezdhetetlen és bevehetetlen bástyaként áll minden értelmes belátással vagy érvvel szemben: a tompaságon nem lehet fogást találni. Aki meg egyedül tud, az meg általában nem teszi, hiszen Ő meg nem irányított robotokat akar Magának társul, hanem szabad belátást és szabad döntést Őmellette. Így tényleg nehéz.
De kérem, ne ijesszen meg túlságosan, lehessen tovább édes álomban élnem: ugyanis ha mindenki olyan uralkodót kap, amilyet megérdemel (ami így van - csak mindig reménykedünk a meg nem érdemelt kegyelemben), akkor nekünk rég rossz. Még jobban, mint eddig gondoltam és akkor ami eddig van, az még csak az enyhe kezdetet jelntené. Ne így legyen. Ébredjünk hitre vagy reméljünk kegyelmet, de inkább mindkettőt.
Azonban ha már úgyis elkezdtem a szégyenletes nemzeti tabudöntögetést (bár épp igazi hazaszeretetből), akkor az Illyés Gyulás íráshoz egy kis adalék, másik nemzeti irodalmi és mentálisan iránymutató fároszunkról.
Madách. Ő az egyik, aki nem a vulgártompa vonalat képviseli, mint pl. Illyés, hanem aki egyik útmutatója népünknek spirituális megértés és útmutatás terén, mit egyfajta ilyen értelemben vett minta.
Nos: Az ember tragédiája. Legfőbb - bújtatott, de erőteljesen ható fő spirituális üzenetei:
1) deizmus: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen." Vagyis: a Nagy Építőmester megalkotja művét, majd magára hagyja, így gondviselés sincs, innentől az emberé a "terep". Vagy: "Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát ujítni kell." Vagy: "másítni nincs erőd (!!! a mindenhatóság és abszolút mivolt tagadása), Nehány golyóba összevissza gyúrva, Most vonzza, űzi és taszítja egymást, Nehány féregben öntudatra kél" (?- az Isten lehelletátadásának tagadása, evolucionizmus, az Istenképmásiság tagadása).
2) manicheista és dualista gnoszticizmus: két, egyenlő, örök ősprincípium, nem Egyetlen Első Ok. Lucifer: "Te szülted őket, mint árnyát a fény, De mindöröktől fogva élek én." De a legsúlyosabb: "Együtt teremténk" (lucifer mondja az Úrnak!) Vagy: "Te, Lucifer meg, egy gyürű te is Mindenségemben - működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz" - nincs tüzes tóba vettetés, dualizmus van, "jin és jang" összhangja van. Ez egyébként a másik szabadkőművesnél, az egyébként lenyűgöző nyelvezetű Tamási Áronnál is előkerül, az "Ábel a rengetetgben" c. műben, amikor a ferencesek fát vinni jönnek Ábelhez a rengetegbe (a barát megcélozza puskával az ördögöt, de rászól a másik, hogy el na találja, mert akkor a papok kenyér nélkül maradnának: jin és jang).
3) a küzdés célja végül öncél, nem pedig az, hogy a kegyelmet elfogadva (igaz, kegyelem és Gondviselés a deizmusban nem is lehetséges, ezért kell az embernek magának kézbe vennie a világot), ennek tudatában és ezt elfogadva folytonos önmeghaladásra törekedve, végül Istenhez, az Ő színről-színre látását "megcélozva", Őt, mint egyetlen békét adó kikötőnket keresve, Hozzá visszajutni, főként, Krisztus meg aztán nincs sehol.
Mindezek na vajon, mely világnézet alapdogmái? Hát persze, hogy a szabadkőművességé. És ő osztja a nemzetnek az észt és tartást spirituális iránymutató nagyságként. Én magam voltam olyan hittanoktatáson, ahol a pap Madáchot állandóan idézte és hivatkozott rá. De ez is csak egy példa. Akkor most mi az igazi hazaszeretet? Mi is az, ami valóban a javát akarja? Ami felismeri, hogy mindennek az alapja csakis az igazi Istenhez való - és nem önfejű hűség? Ha ez megvan, minden megvan (vagy lesz), ha ez nincs meg, semmi sincs meg? Sem az egyénben, sem a világban, sem a hazában, sem a családban, sem a gyerekünkben? Sem az örök tétet, üdvösség-kárhozatot illetően sem? Hogy az önzetlen Isten-szeretetről már ne is beszéljünk?
http://www.madach.hu/MadachIThonlap/tanulmanyok/SzimpoziumV/8. |
|