:: Fórum (t�m�k) ::

hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK

felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP

FÓRUM

BEJELENTKEZÉS

REGISZTRÁCIÓ

A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM


	ki a hibás?

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba

[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6]

Élthes Eszter

adatok | 2009.12.21 21:31 | 80

Itt a harmadik a szöveggel együtt:

A meghívó szövege:

MEGHÍVÓ Ökumenikus IMA és engesztelés az ÉLETÉRT A PAPSÁG ÉVÉBEN AZ APRÓSZENTEK ÉS VÉRTANÚK ÜNNEPÉN 2009. december 28-án, hétfőn, 1530-tól 19 óráig

Együtt imádkozunk az élet örömeinek felismeréséért és az élettel szemben elkövetett tévedéseink, bűneink bocsánatáért.

Kérünk mindenkit, aki nemzetünk s életünk megtisztulásáért vállalja az együtt imádkozás és közös elmélkedés segítő megújulását, a sérüléseinkből való gyógyulás megsegítését, jöjjön el erre az ünnepre! Szeretettel hívunk és várunk Mindenkit!

A Belvárosi Főplébánia (Nagyboldogasszony) Templomba Budapest, V. Március 15-e tér (az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél)

„...élek és ti is élni fogtok.” Jn 14,19

Szentlélek segítségül hívása, Komáromi János ofs bevezető szavai

Bíró László püspök Osztie Zoltán plébános Sztrilich Ágnes SSS elöljáró Szarka Miklós ref. lelkész Brebovszkyné Pintér Márta ev. lelkész Mosolygó Marcell gk. pap Fekete Ágnes ref. Lelkész Rojkovich Bernadette gk. orvos Kránitz Mihály rk. pap Komáromi Mária ofs Zenei imádság:Zs. Szabó Mária hegedűművész,
ferences imák és taize-i énekek

18.00 szentmisét mutat be Bíró László püspök

Élthes Eszter

adatok | 2009.12.21 21:23 | 79

Három „csodálatos” képet kell bemutatnom:

Az elsőt egy magyar nemzeti intézménytől kaptam karácsonyra;
A második egy katolikus (!) idősek otthonából való, tessék a pap kezeit nézni! Jó, hogy nem a markában tartja a szentostyát;
A harmadik egy meghívó, melyet külön küldöm, mert ide nem fér

Az Úr irgalmazzon nekünk!

Élthes Eszter

adatok | 2009.12.02 23:22 | 78

Válasz a 77. számú üzenetre:
Az exsultet.net-en volt néhány hete egy humoros cikk arról, hogy a kézbeáldozás mennyivel veszélyesebb a vírus-ügyben, t.i. a pénz az, ami a legszennyezettebb, és pénz mindenkinek volt az áldozás előtt a kezében, például, ha dobott a perselybe, és az ostyát kezével megérintve, majd a szájába véve sokkal nagyobb a fertőzés veszély, mint a nyelvre áldozásnál. Úgy hogy ez az egész hisztéria arra is jó, hogy telejsen indokolatlanul és a logikát meghazudtolva ráerőszakolják az emberekre a kézbeáldozást.

Kansas

adatok | 2009.12.01 20:27 | 77

Csak röviden tudom leírni, de erről otthon is tudni kell. Calgary püspöke (Henry püspök) felfüggesztette az FSSP működését egyházmegyéjében a H1N1 vírusra hivatkozva, hiszen az 1962-es Misekönyv rubrikája alapján csak nyelvre lehet áldoztatni és ez nem felel meg a kanadai egészségügyi hatóságok előírásainak, miután az FSSPtermészetesen visszautasította a kézbe való áldoztatást Miséin . Ezek után a püspöknek felhívták a figyelmét a Hittani kongregáció 2009. július 29-én kelt levelére amiben kifejezetten felhívja a figyelmet, hogy nem lehhet megtagani a nyelvre való áldoztatást. Ezek után Henry püspök azt mondta, hogy ő figyelembe veszi amit a Hittani kongregáció mond, de ez az ügy most nem rájuk, hanem csakis rá tartozik. Részletek olvashatóak angolul: http://rorate-caeli.blogspot.com/2009/12/please-read-letter-that-i-wrote.html

Vágfalvy

adatok | 2009.11.21 22:20 | 76

Az MTV 1 műsorán belenéztem egy filmbe: Tréfa (magyar játékfilm, 93 perc, 2009, 16 éven aluliak számára nem ajánlott)
rendező: Gárdos Péter
író: Kosztolányi Dezső
forgatókönyvíró: Bíró Zsuzsa
szereplők: Váta Lóránd (Zoltán atya), Lengyel Tamás (Weigl atya)

Nem bírtam sokáig nézni, nem tudom elképzelni, hogyan lehet annyi egyház iránti gyűlöletet belesűríteni abba a rövid részletbe, amit én láttam. Gondolom végig ilyen volt az egész. Ez persze nem Kosztolányi műve, hanem a rendezőé.
Szerkesztve: 2009.11.21 22:22

Füzesi Zsolt

adatok | 2009.11.21 17:03 | 75

A szándék (intentio) valóban mindennek a kulcsa. Valóban minden tettünket a szándék minősíti jónak vagy rossznak, de van itt egy kis csúsztatás. Mert valóban igaz, hogy ha rá akartam lőni Szt. Imre hercegre, de véletlenül a vaddisznót találtam el, attól én még gyilkos vagyok (végrehajtott gyilkossági kísérlet); s az is igaz, hogy életet akarok menteni és ennek következtében meghalnak olyanok akiknek az ottlétéről nem is tudok, akkor nem vagyok gyilkos, de...
Ez csak nyilvánvaló és nagy biztonsággal bizonyítható helyzetekben fogadhatja el a bíróság vagy más emberi fórum, egyébként "csak" az Isten előtt van jelentőssége. A jó- és rosszhiszeműség fogalmával való ilyen és sok más hasonló visszaélés csak a bűn terjedését segíti elő. Elsősorban is azzal, hogy az isteni ítélőszék peres eljárásának rendjét és szempontjait evilági bíróságok illetéktelenül alkalmazzák. A szándék ilyen mértékű mérlegelése ui. mindentudást igényel.

Füzesi Zsolt

adatok | 2009.11.21 16:49 | 74

Prohaszka

adatok | 2009.11.19 19:23 | 73

Válasz a 72. számú üzenetre:
Ahogyan a mondás tartja: "A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve..."

Élthes Eszter

adatok | 2009.11.18 13:14 | 72

Azt hiszem, ez a kulcs-mondat (idézet proChristi-től):
„Azt mondta, én vagyok a hibás, miért nem hagyom, hogy azt higgye, amit akar, ha egyszer jószándékkal teszi mindezt? Mondta a pap.”

A mai világ első számú dogmája: „jószándékkal tette”, akkor tegye, tehesse.
Erről jut szembe két történet:
A rádióban hallottam, hogy kis cégek összefogtak és bepereltek egy céget, mely milliárdos ingatlanjai kimentésével „ment tönkre”, és nem fizet nekik, mint alvállalkozóinak. A bíró egyetlen kérdést tett fel a sikkasztónak: „Eleve úgy adta ki a munkát, hogy nem akart érte fizetni?” Válasz: „Nem.” És a bíró bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. Vagyis, jószándékkal el lehet lopni mindenkinek a pénzét, ha jó a szándékom, kirabolhatom a másikat, ha jó a szándékomengedetlen lehetek szüleimmel, feljebbvalóimmal szemben, gyalázhatom Istent stb. stb. Csak azt kell mondanom: „jószándékkal tettem”. És kinek van joga jószándékomat megkérdőjelezni? Hol az a tekintély? Ki merészeli meghatározni, az egyes embereknél hol a jószándék határa, mi ennek a definiciója?

A másik történet: Német barátnőm, aki a 68-as generációba tartozónak vallja még ma is magát, a szeretetlenség maximumának tartja, ha valaki a Tízparancsolat betartását várja el másoktól. Ugyanakkor egyik beszélgetésünk közepette a fiatalkorúak meggyalázóira azt mondta, hogy azokat a legszigorúbb büntetéssel kell sújtani (sokkal drasztikusabban fejezte ki magát, hogy szerinte, mit érdemelnek az ilyen emberek). Jé, mondtam én, ez már neked sem tetszik? Itt a te türelmednek is vége szakad? Akkor milyen jogon állapítod meg, hogy kinél hol a határ?

De hát, észérvekkel nem lehet semmire menni azoknál, akiket Isten büntetés gyanánt megvakított és megsüketített.

pro Christi

adatok | 2009.11.16 22:51 | 71

Mondom, épp mostanában ezen járt az agyam, látván a buddhizmusimádatot. (A rejtélyes régebbi sejtetéseim is, bizonyos vállalkozásomat illetően ezzel vannak összefüggésben. Annyira tisztán érzékelem mindezt, hogy régóta szeretnék tenni valamit, nem tudom, mit, csak úgy éreztem, ki kell használnom ritkának mondható ezirányú felkészültségemet az Egyház javára – ha ravaszul, akkor úgy: „legyetek szelídek, mint a galambok és ravaszak, mint a kígyó”.) A buddhizmus azért is jó talaj az egyenvallásnak, mert tolerál mindent, így alkalmas arra is, hogy a világuralkodók ennek kebelén meghagyhassanak minket katolikusnak úgy, ha elismerjük, hogy "ez is egy vallás" és mi épp katolikusok vagyunk, hát üssek kő, mások pedig mások. Ha nem így dondolkodunk, az persze más: akkor kiderítik, hogy a nácizmus az Egyházzal vette kezdetét, a Holocaust kétezer éve tart (katolikus kereszténység mint nácifasizmus)
És pl. kezdetben az Egyház azért állt zsidókersztényekből (pl. a római kolónia, akihez Szt. Pál a levelét írta), mert a keresztény Egyház a zsidó küldetés továbbvivőjének beszélte be magát nekik az Újszövetségre hivatkozva, ők pedig ettől identitásválságba kerültek és önazonosságuk megőrzése végett, mintegy skizofréniából lettek keresztényekké (tehát pl. Lukácsot kivéve, az evangelisták is, gondolom, meg a mártírok is). Mindez persze nem volt jó, mert ez a tudathasadásos kereszténykedés nem érte meg nekik, mivel permanens pogromokba és bűnbakalkotásba torkollott, mely a nácizmusban jegecesedett ki (Protomártír Szent Istvánnal hogy is volt a dolog, kérdem én?) Majd hozzáteszik, hogy a zsidóság Holocaustja az a szenvedés, mely tulajdonképpen a megváltás a világ számára, mert küldetésjellegénél fogva az egész emberiségre vonatkozik. Forrás: Maybaum, zsidó teológus műve, 1949.
Mindezt egy buddhista képzésen hallottam, a saját fülemmel.
Majd hozzátette az előadó: a buddhisták is ölték már meg egymást, de hát mit várjunk a keresztényektől vagy a muzulmánoktól, ha a már buddhisták is csináltak ilyet! Hiszen, bár Jézus sokat tudott, mint bölcs, de a teizmust képtelen volt elhagyni, és nem is testesítette meg egészen Buddha Tanát, ami nem csak teizmusából látszik, hanem abból is, hogy rossz karmájának köszönhetően, ki is végezték. Egy célbaérkezett Buddha pedig csendben, teljes nyugalomban "lobban el". Ez a buddhizmus tanítása erről, amellyel mi úgy haverkodunk.
Bizony. És amikor előadás után odamentem az előadóhoz és visszaolvastam a jegyzetemben leírt SAJÁT SZAVAIT(!), akkor csak ennyit mondott NEKEM: „Ez antiszemitizmus.” S miért? – kérdeztem a „buddhistát” elcsodálkozva, hiszen nem is vagyok antiszemita. De jobbnak láttam hallgatni, mert gyenge voltam ahhoz, hogy helyből elvállaljam a bírósági tárgyalást és a sittet. Ugyanott, a legvehemensebb Istentagadást és gyalázást is hallhattam, persze a békés tolerancia mosolygós és engedékeny hangnemében.
És ha mindezt elmondanám bármely buddhizmust propagáló papnak, gyanítom, kapnék a fejemre. (Különben megpróbáltam: egyszer elmondtam egy papnak, hogy anno
részt vettem két híres buddhista tanító előadásán is, ahol két-két lételméleti kérdéssel úgy megszorítottam őket, hogy nem tudtak kijönni a kétvállból, nagyon kellemetlen is volt. Ezt nem elterveztem kötekedésből, hanem spontán jött. Azt mondta, én vagyok a hibás, miért nem hagyom, hogy azt higgye, amit akar, ha egyszer jószándékkal teszi mindezt? Mondta a pap. De megérdemeltem, igaza volt.)
Hát, kedves emberek, ha valaki belegondol az én példámon keresztül a katolicizmus Dalai láma rajongásába, és ezen kersztül az egész tendencia abszurditásába, az szerintem
egy nem mindennapi módon érzékletes példát nyújt. Én szerettem a lótuszt és ma sem utálom az eredeti buddhizmus erényeit, de Krisztus keresztjének és Egyházának igazságában hiszek. Ez más dolog. Akkor pedig miért botolhatok bele én, bármikor belépve egy katolikus orgánum ajtaján, ölelkező papokba és lámákba?
Ha már ez szóba került, hát az én példám épp ide kívánkozott: elmondtam, egészségünkre!

pro Christi

adatok | 2009.11.16 22:40 | 70

Hát, igennnn ...
A Tihanyi apátságban magyar katolikus főpap és a Dalai láma együtt sétálgatnak és IMÁDKOZNAK (????). Mármint ő kihez is? A Tudata Abszolút Mivoltához, vagy mihez???
Pannonhalmán, a könyvesbolt tele van buddhista könyvekkel.
Meg aztán, egy szösszenet a jezsuita blogról (ez nem az a magyar jezsuita, aki mostanság jelentetett meg közös könyvet az egyik külföldi maszon nagymesterrel, melyet átleng a szimpátia fuvalma, ez egy másik):
http://jezsuita.blog.hu/2009/04/25/amida_buddha_irgalmazz_nekunk_tudatlanoknak
A helyzet annyira súlyos, hogy sajnos ma már elmondható, hogy a protestánsok - e kérdésben - nem ennyire idióták:
http://elmondo.blog.hu/2008/11/28/buddha_kontra_krisztus
http://elmondo.blog.hu/2009/03/31/buddhizmus_es_a_zold_mozgalom
Ha valaki anno nem olvasta a "metanoia" bejegyzésemet, mely tényleg udvariatlanul hosszú, akkor itt röviden elmondom: én magam tizenéves korom óta lényegében semmi mást nem csinálok, mint az Igazságot hajkurászom. (Ezt addig kell csak csinálni, amíg az nem jön el hozzánk. Utána "csak" elfogadni és abban megmaradni kell tudni. Ami nem mindig megy, én pl. nem vagyok biztos a rám vonatkozó ítéletben, de legalább az iránytű helyes állását próbálom megtartani és a hitványságaimra nem próbálok tan vagy világnézetmódosítással reagálni, hanem magamat okolom és kész. Még akkor is, ha "amúgy" esetleg "rosszul járok" majd, tehát fizetség reményétől függetlenül, mert csak.) Tehát: elmondhatom, hogy átlagon felüli filozófiai és vallásismereti tájékozottsággal rendelkezem, a keleti vallásokat és filozófiákat is azok legfinomabb árnyalataiig ismerem. (A tibeti buddhizmusban még az a nemesen kolosszális emberi tévedés és grandiózusan egyszerű és férfias, bár tévedésen alapuló jelleg sincs meg szerintem, amely az eredeti buddhizmusban megvan. Az bizony setét mágia, agyburjánzás és sámánizmus, buddhista terminológiával. A Dalai láma pedig ugye a "tantrikus", tibeti setétség irányzata - amivel nem azt mondtam, hogy buta, hanem egészen mást. És ő most a sztár.) Jómagam évtizedekig a buddhizmus tisztább formáinak bűvöletében éltem: ez sok "szellemi" beállítottságú embert megfog, hazugság azt mondani, hogy ez nem így van.
Majd még tovább kerestem, olvastam, érlelődtem és végül mindezt eldobtam és katolizáltam (lásd bővebben a "metanoiá"ban). Erre a saját egyházamban azt látom, hogy egyszerűen elborítja a buddhizmushódolat, ahonnan tulajdonképpen én betértem és amit én már a Nagy, Nemes Tévedésnek gondolok. Már régóta látom, hogy a legnagyobb veszély ezirányból jön és nem onnan, ahonnan sokan gondolják (bár az sem gyerekjáték!). Mitöbb - ez meggyőződésem - a buddhizmust tudatosan is felhasználják az egyen-világvallás legalkalmasabb talajaként, mert agnoszticizmusa és "minden szellemi út ugyanoda vezet" tétele és toleranciája, valamint fejlett intellektusa miatt erre a legalkalmasabb. Ráadásul, Jézust tisztelik és elismerik, mint szuper bóddhiszattvát, tehát minden rendben van.
Amit itt állítottam, azt tapasztalatból tudom. A mai buddhizmus is már inkább külsőségeiben és terminológiájában az (már, ha nem a gagyi-változat egyenesen), ez ma inkább már az új, "minden út ugyanoda vezet" egyenvilágvallás új vallása, mert követői is ezt vallják jórészt, buddhistának képzelvén magukat. Mondom, ezt én magam tapasztaltam, nem olvastam vagy mások mondták. Mindez nem azt jelenti, hogy utálom a buddhizmust, hanem, hogy már tévedésnek tartom és mást követek és azt tartom, hogy nem minden út ugyanoda vezet, hanem csak egy Igazság van és Az ezt teljesen egyértelműen kinyilatkoztatta Magáról. Innentől kezdve ezt vagy elfogadjuk, vagy nem. Ha nem, akkor el kell dönteni, hogy katolikus apátok vagy buddhisták vagyunk-e? (Ez nem azt jelenti, hogy szimpátia ne lehessen, csak DÖNTENI KELL, azt viszont igenis kell.
szerintem nagyon ritka az olyan katolikus, aki ilyen mélységig ismeri a keleti filozófiát, mint én és ezzel együtt, tudatosan, felnőttként, nem "beleszületve" lesz meggyőződése s katolikus.
Azonban, épp mostanában gondolkoztam el azon, hogy ha pl. elmennék a saját Egyházamhoz és elmondanám e véleményemet ezügyben, akkor olyan érzésem van, hogy tán még rendre is utasítanának nem kellően nyitott vagy nem kellően "zsinati" mentalitásom miatt. Ők, engem, aki viszont onnan jövök.

Élthes Eszter

adatok | 2009.11.16 15:37 | 69

A következő irományt egy magán levélben kaptam, melyet küldője így kommentált:
„Ma kaptam ezt az írást e-mailben, és rögtön az jutott az eszembe, hogy vajon a II. Vatikáni Zsinat után is mertek-e a papok ilyen nyílt leveleket írni, nem egyetlen szó, de az egész szentmise elváltoztatása miatt. Vagy, ha mertek, mi lett azokkal a papokkal? És mi lesz ezzel, aki egy pápai döntés ellen emeli fel nyilvánosan a hangját. (Nyilván megdicsérik érte.)
Ráadásul ellentmondások is vannak az írásban.”

Aki olvassa a honlap e témáról szóló írásait, az tudja, hogy a cikk nemcsak anti-katolikus, hanem még ostoba, és téves adatoktól hemzsegő is. Tudvalevő, hogy nem a zsinat írta elő az átváltoztatás szavának megváltoztatását, a sokakért-et mindenkiért-re nem ő fordította le. Ez egy alattomban bejött gyakorlati használat, melyet Róma utólag engedélyezett. Ha a levélíró, ahogy írja, 46 év óta (2009-46=1963) „mindenkiért”-et mondott a szentmiséjében, akkor a legnagyobb engedetlenséget és szentségtörést követte el, amit papként elkövethetett. Nem tudom, hogy ez nem zárta-e ki a mise érvényességét is?
A cikket azért itt és nem a honlapon közlöm, mert oda ilyen tömény ostobaságot nem teszek fel. Hogy ide felteszem, annak két oka van: 1. lássa mindenki, hogy a zsinat igenis törés volt, hogy a zsinati atyák igenis így rontották meg az elkövetkezendő papnemzedéket és a híveket;
2. lássa mindenki, hogy észérvekkel, az igazsággal, a logikával, és egyáltalán semmivel nem lehet azokra hatni, akik letértek az igaz útról (vagyis hiába magyarázta el a pápai irat és azóta ezer cikk, hogy miről is van szó tulajdonképpen);
3. aki nem az igaz úton jár, azt az értelem is „elhagyja”, hiszen a Biblia szerint ez Isten büntetése az őt megtagadók számára (megvakítom őket, hogy ne lássanak, megsüketítem őket, hogy ne halljanak);
4. lássa mindenki, hogy a mai klérus megszólaló alakjainak fogalma sincs, hogy mi is az a szentmise. Nem képesek a hitoktatást, a missziót stb, a szentmiseáldozattól megkülönböztetni.

Íme egy jezsuita pap nyílt levele:

„Mindenkiért”, vagy „sokakért”?

A II. Vatikáni Zsinat után a szentmise szövegeit az érthetőség kedvéért latinról a nép nyelvére fordították. Azóta az átváltoztatás szavai sok nyelven, ahogy magyarul is úgy hangzottak, hogy Jézus Krisztus mindenkiért vérét ontotta. 2006. november 17-én a Szertartások Kongregációjának Prefektusa, Francis Arinze bíboros a pápa jóváhagyásával a világ minden püspöki karához levelet intézett, amelyben ezt a kifejezést újra szabályozza. Ezután a szentmisét bemutató pap ne azt mondja, hogy Jézus a vérét ontotta „mindenki-ért”, hanem „sokakért”. A katolikus szertartásnak látszólag jelentéktelen változtatásáról van szó. Két kis szó, amelyekről a Szentírás szakértői különben is azt állítják, hogy a Bibliában tulajdonképpen ugyanazt jelentik.
Sokunk számára mégsem jelentéktelen ez a szócsere. Felkavarta a lelkemet, fájdalmasan érint, megsebez, hogy a szent-misében átváltoztatáskor nem hangsúlyozhatom ki azt a reményt, hogy Jézus mindenkiért kiontotta a vérét. Meg-döbbent, hogy milyen sokan érzik magukat érintve, és mennyire örülnek, amikor védelmembe veszem Krisztus minden emberhez szóló meghívását és áldozatát. Képviselem azokat, akik nem szólnak, de érintettek, hangot adok azoknak, akiknek a lelkét megzavarja ez a rendelet.
Nem engedelmességre szólít most fel a lelkiismeretem, ha-nem párbeszédre. Az engedelmesség nagy mestere, rendalapítóm, Szent Ignác azt tanácsolja, hogy ha nem értesz egyet elöljáróddal, akkor imádkozz, és ha ima után is úgy érzed, hogy lelkiismereted mást mond, mint az elöljáró, térj vissza hozzá, tárd fel neki lelkiismeretedet. Ha annyira fontos, térj vissza többször is elöljáródhoz.
A Püspöki Karnak természetesen joga és kötelessége a liturgia szavai fölött őrködni, de kérem, hallgassák meg, hogyan hangzik az új szó, mit vált ki ez a változtatás nagyon sok hívő emberben, nemcsak a papokban.

Egy szerzetesnő ezt írja:
„Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogyha egy meghalt MINDENKIÉRT, akkor mindenki meghalt, és azért halt meg MINDENKIÉRT, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és fel-támadt” (2Kor 5,14).
Péter, itt ülök a könyvtárban, egy igen akadozó gép előtt, de megpróbálom leírni, amit szeretnék. Ma csend-napot tartok, és előjött a „sokakért-mindenkiért” beszélgetés veled, a fájdalmad az egyház miatt, és a vágyad, hogy leírjad, amit erről gondolsz. Engem belülről érint, és örültem, hogy cikket fogsz írni.
Amikor kistestvér lettem, az első munkahelyemre utazva reggelente a HÉV-en szerettem mondani Charles de Foucauld imáját: „Istenem, add, hogy minden ember üdvözüljön!” És amikor sokan ültek a HÉV kocsijában, örültem, és reméltem, hogy mind üdvözül közülük. Később a metró aluljárók tisztán tartásánál dolgoztam és sepregettem, meg amikor ugyanott virágot árultam, ez az ima kapcsolt össze az emberekkel, akikkel együtt voltam, vagy akik rohantak a dolguk után. „Istenem, add, hogy minden ember üdvözüljön!”
Megtapasztaltam saját életemben, hogy SENKI nem veszhet el. Tudatosan választottam az örökfogadalmamkor az elve-szett bárányról szóló evangéliumot. Itt, nálunk minden cigány temetésére elmegyek. Egyszer egy fiú temetésén kértem a plébános atyát, hadd olvassam fel a jó pásztorról szóló szentírási olvasmányt, mert a fiú bűnözése miatt halt meg.
Jó lenne egyszer a Bibliából kigyűjteni azokat a mondatokat, ahol Isten terve kitűnik, hogy „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28). Vasárnap az unokaöcsém sírjánál fogok imádkozni a volt Leninvárosban, ahol a helybeliek órákat töltenek szeretteik sírja körül állva. A bátyámék nem „vallásosak”. Mégis a tragikus körülmények között meghalt fiuk sírjára ezt íratták: „Szeretetünk tovább kísér!”
Szeretem a könyvedben a „Kinn vagy benn” részt, ami így fejeződik be: „Csak Isten képes országába befogadni, és benntartani azokat, akiket mi szívesen kinn hagyunk.” Remélem, soha nem felesleges a fájdalom az Egyházunk miatt. Kistestvéri szeretettel.”

A II. Vatikáni Zsinat vallotta ezt a nyitást mindenki felé. Azt a bizalmat és hitet, hogy Jézus Krisztus mindenkihez szól.
A hatvanas évek végén egy hittanár a müncheni angol-kisasszonyokat figyelmeztette, hogy óvakodjanak azoktól a papoktól, akiket a zsinat ideje alatt szenteltek. Ezek a papok veszélyesek, mert megfertőzte őket a zsinat nyitottsága.
Ténylegesen azok közé tartozom, akiket egészen komolyan megérintett a zsinat lelkisége. A zsinat idején végeztem teológiai tanulmányaimat, és szenteltek pappá. Frankfurti tanáraink a püspökök tanácsadói közé tartoztak, és a zsinat három éve alatt, a szünetekben hazalátogattak. Ilyenkor lelkesen számoltak be arról a szellemi megmozdulásról, ami Rómában az összegyűlt kétezer püspök között megindult. Mi, teológiát tanuló diákok csak ámultunk és bámultunk. Kezdtem igazán büszke lenni Egyházamra, mert megértette az idők jeleit, figyelni kezdett korunk emberének nyugtalanságaira, kérdéseire. Nem zárt ki senkit, nem ítélt el senkit, nem látott ellenfelet azokban akik mást hisznek, mint mi, akik más kultúrában vannak otthon. Nem félt a gonosz világtól. Merészelt bízni Isten szent Lelkében, aki nem csak bennünk, hanem más vallásúakban is működik, és győzni képes minden rossz fölött.
Olyan kép született meg a lelkemben, mintha az Egyház egy vár lenne, amelyikben védetten, biztonságban élhetünk. De lassan észrevettem magas falait, amelyeket régebben nem vettem tekintetbe. Felfedeztem, hogy a várfalak mögött is élnek emberek, más világnézetűek, más gondolkodásúak. Nekik is van mondanivalójuk, bennük is működik Isten. És ha megpróbáljuk lebontani azt, ami minket elválaszt, akkor közeledhetünk egymáshoz. Ha nem zárjuk ki őket, nem ítélkezünk felettük, nem határoljuk el magunkat tőlük, érdeklődünk irántuk, akkor tanulhatunk is tőlük, sőt, ők is tanulhatnak tőlünk, talán megérthetik a mi hitünket is.
Fontos lett számomra, hogy az Egyház nem ezért van, hogy közösségem legyen, ahol biztonságban, lelki békében élhetek, azért sem, hogy legyen egy közeg, ahol én is karriert csinálhatok. Az Egyháznak küldetése van, hogy kapcsolatot vegyen fel mindenkivel, vigye a jó örömhírt, amit Jézus Krisztus hozott mindenkinek. Éppen mindenkinek.
Negyvenhat éven át minden szentmisében átváltoztatáskor hangosan és érthetően kimondtam, hogy Jézus vére „értünk és MINDENKIÉRT kiontatik a bűnök bocsánatára”. Jézus nemcsak értünk, nemcsak néhány emberért, hanem mindenkiért jött a világra, tanítása mindenkinek szól, minden-kiért szenvedett, mindenkiért újra feláldozza magát, mindenkinek reményt, bocsánatot, gyógyulást ígér. Éppen ez a szó vált számomra a legfontosabbá a szentmisében. Mikor, ha nem az átváltoztatás csendjében vallhatom meg a hitem, és mondom ki a szentmise lényegét, Jézus áldozatának univerzális mivoltát? Azt a Megváltót szolgálom, arra emlékeztetem az embereket, hogy Jézus Krisztus minden ember megváltója. Ha a megváltás nem minden embernek szólna, a szentmise nem lenne általános jellegű áldozat.
Ha most negyvenhat év után egyik napról a másikra azt mondom, hogy sokakért ontotta vérét, akkor ennek a szónak egyértelműen kizáró értelmet adok, mert azt állítom, hogy mostantól kezdve nem mindenkiért halt meg Jézus. Pedig arra tettem föl az egész életemet, azért vagyok pap, azért vagyok szerzetes, mert azt hiszem, arra vágyom, hogy legyen egy Jézus, aki megvált minket, és aki mindenkit megvált.
Vagy nem mindenkihez szól Isten megváltó, gyógyító, befogadó üzenete? Csak néhányan vagyunk? Száznegyvennégyezren? Ha nem mindenkiért, akkor kikért nem ontotta a vérét?
Hogyan szelektálok? Kiket kellene kizárni? Kiket „hagynánk ki” mi is szívesen Isten országából? Ez személyes érintettség, nemcsak elméleti, jogi kérdés.
Kérdezem, kinek érdeke ez az értelmi változtatás? Mit akarnak kifejezni azok, akik ezt a szócserét sürgetik? Miért fontos ez nekik? Mi zavarja őket abban, hogy sokunknak éppen ez a szó font

Élthes Eszter

adatok | 2009.11.16 12:22 | 68

Válasz a 67. számú üzenetre:
Aki tud németül, annak ajánlom az fsspx.info-n a napokban megjelent cikket a Dalai Lámáról, illetve arról, hoygan esik hasra a nyugat előtte. - Tudomásul kell vennünk, hogy MEGBOLONDULT A VILÁG! Mäder atya írja, hogy ahol Isten diekt akar cselekedni, ott minden emberi igyekezetet teljesen eredménytelenné tesz. (Vagy már írtam ezt?) Nos, a mai helyzet úgy néz ki, hogy az igazságnak sehol semmilyen lehetősége nincs megszólalni, hatni. Vagyis Isten egyedül fog tenni valamit. Mi már semmit nem tudunk csinálni, azon a nagyon fontos dolgon kívül, hogy igyekezzük önmagunkat megmenteni.

Vágfalvy

adatok | 2009.11.15 22:39 | 67

"Márfi Gyula érsek november 13-án a veszprémi érseki palotában fogadta Tanpai Rinpocse nepáli buddhista lámát." Magyar Kurír híre, november 14-ről.
Nem akarok destruktív lenni, és az összes ostobaságra felhívni a figyelmet. Mégis megütközik az ember az ilyen híreken: ezek szerint ez manapság annyira fontos dolog, amiről a magyar katolikusoknak tudniuk kell???

akolitus

adatok | 2009.11.12 20:29 | 66

Válasz a 64. számú üzenetre:
A történelem ismétli önmagát. A római birodalom is belebukott az égbekiáltó bűneinek sokasága miatt, s bár tűzzel-vassal irtották a kereszténységet, még az maradt meg, s nem a hamis isteneket imádó, szodomita római birodalom. A mai társadalom úgy látszik semmit sem tanult a múlt bűneiből; ugyanazokat követi el a demokrácia nevében. Lehet, hogy ez már az antikrisztus kora, lehet, hogy még csak annak előkészítője, mindenesetre számíthatunk az üldözésekre. Jelek már vannak, csak észre kell vennünk őket, vagy pedig komolyan kell vennünk őket, gondoljunk például Bosco Szent János látomására.

Vágfalvy

adatok | 2009.11.12 15:45 | 65

"...egy dolog nyilvánvaló: hogy a Jó Istent újra és újra, és egyre inkább, és egyre jobban sértegetik, elhagyják, gyalázzák és megvetik. És Ő ezt nem fogja a végtelenségig eltűrni. A végtelenségig nem! Elkövetkezik az a pillanat, amikor majd azt mondja: "Elég volt!" És akkor majd mindenki megtudja, hogy Ő itt van, hogy gondoskodik rólunk, és hogy még mindig Ő a Mindenható. És akkor mindannyian, vagy legalábbis sokan közülünk – azt hiszem, magamat beleértve – reszketni fogunk a félelemtől, amikor a Jó Isten csak egy keveset mutat meg hatalmából és haragjából. Az Isten haragja! Igen, Isten irgalmas, végtelenül irgalmas, ez így van! De igazságos is. És nem lenne igazán irgalmas, ha nem lenne igazságos is.
Ha létezik még valami módja, ami sok lelket megmenthet, akkor ez nem kevesebb, mint Isten olyan közbelépése (mint Nóé idejében)!"

pro Christi

adatok | 2009.11.12 12:33 | 64

Mitöbb: az utcán is megjelentek már óriásplakátok, melyen két férfi csókolózik, premier plánban (már bocsánat, de hát ezt teszik). A Pesti úton biztosan látható egy, de ezekből nem egy szokott lenni.
Anyakönyv-vezető (eleve már ez is) ismerősöm mondta, hogy amikor nemrég meghozták a törvényt az egyneműek házasodásáról, az irodáikat elárasztották színes, képes kiadványokkal, melyekben ezt próbálják természetessé tenni a hivatalnokok számára. Van külön homo és külön leszbikus kiadvány.
Az pedig e heti hír, hogy most készül a PTK-módostás, mely szerint bizonyos rokonok is házasodhatnak és a válóokok közül kiveszik a hűtlenséget. Vagyis, legalizálják a számításból történt házasságot (vagyis a prostitúció egyik formáját): valaki mondjuk megélhetési ok miatt házasodik, eleve esze ágában sincs nem bárkivel nem „félrelépni” (akár azonos neművel is, hiszen az is csak „hűtlenség”), majd, ha a másik fél erre rájön és nem szeretné, hogy ezzel együtt anyagilag kizsigereljék, akkor elutasítják a keresetét, mivel az nem jogos.
Ám említhetjük a Gender-programot is. Az EU más részein már keményen dívik, de nálunk is azt hiszem, jövőre már a tanterv részének szánják. Akit érdekel és nem tud róla, az beütheti a keresőbe, de könyv is jelent meg róla magyarul – a Kairosz Kiadónál megrendelhető. Ez a legnagyobb szemétség. Iskolai tananyag: azonos nemű párok tartanak előadásokat az általános iskolásoknak, a tanár pedig arról beszél a gyerekeknek, hogy a biológiai nemük az egy dolog, az igazi a választott, a társadalmi nemük. Amit akár váltogathatnak is: ha mondjuk hétfőtől péntekig fiúk voltak, de ez már túl unalmas, akkor pl. hétvégénként legyenek lányok – vagy fordítva. (Ez – is -tényleg benne van a Genderben.)
Olvastam, hogy Németországban azon szülőket, akik nem is, hogy lázadtak ez ellen, csak akár megkérdezték az iskolát, hogy ez most mi, azokat az iskolák feljelentették, perbe fogták és meghurcolták antiszociális hozzáállásuk miatt.
Csak enyit adalékként a témához, amolyan „kis színesként”.

Élthes Eszter

adatok | 2009.11.04 11:36 | 63

Már sokszor elhangzott, hogy „ilyen nincs, ez már tényleg a világ vége”, aztán mégsem történt semmi, úgy hogy amiről most beszámolok, nyilván annál is lesz még rosszabb, és mégsem jön el a világ vége, de azért kissé elképesztő: tegnap néztem egy filmet a tévében és közben láttam néhány reklámot is. Most először olyanokat, ahol a párok nem férfi és nő, hanem szigorúan egyneműek voltak. Például egy kocsi-reklámban a gyönyörű tájakon száguldó kocsiban nem egy férfi és nő örvendezik, hanem két férfi örül egymásnak. A vonaton három nő, illetve külön három férfi teszi ugyanezt, a nők ugyan még nem, de a férfiak már egymás nyakába borulva örvendeznek. Aztán két egymás mellett elhaladó kocsiból nem egy férfi és nő, hanem két férfi kacsintgat egymásra. Szóval: leckét kaptunk abból, hogyan lehet a legbiztosabban, vagyis a fű alatt szemléletet, szokást manipulálni, terjeszteni, vagyis úgy, hogy nem is vesszük észre és átalakították a világnézetünket, azt, hogy mit tartsunk normálisnak, természetesnek. Azért nem árt elfelejteni, hogy a Bibliában az özönvíz után – tudtommal – csak Sodomát és Gomorrát pusztította el az Úr direkt nyomtalanul.

akolitus

adatok | 2009.09.19 19:01 | 62

Válasz a 61. számú üzenetre:
Nem téved, tényleg indetitás- és fogalomzavar van. Nagy-Brittaniában nincs "kálvinista püspök", hanem moderátor van. Magyarországon azonban mindent kevernek. Papnak nevezik a protestáns lelkészt, még katolikus körökben is. Ez pedig azt jelenti, hogy nincsennek tisztában a pap fogalmával. Pap az, aki áldozatot mutat be, s nem az, aki elöl áll.

Élthes Eszter

adatok | 2009.09.18 21:47 | 61

Nagyon kérem, hogy javítsanak ki, ha nem úgy van, ahogy én gondolom!

A rádió mai vallási félórájában a budapesti zsinagóga főrabbija és a hitközség vezetője beszélt: a zsinagógáról következetesen mint templomról szóltak, sőt, olyan templomról, mely „Isten hajléka”. Tudtommal a zsidóknak nincs templomuk, a zsinagóga nem templom, és soha nem volt Isten hajléka, ez a jeruzsálemi templom volt egyedül.
Tegyük fel, hogy nem én tévedek, és ez így van, akkor milyen identitás zavart mutat ez a zsidó fő-fő vezetők részéről? Ugyanakkorát, mint amikor a protestánsok saját elöljáróikat papoknak, püspöknek nevezik.

MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!