|
(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
|
| |
 |
Liturgia |
 |
| A liturgia helyzete a világegyházban és Magyarországon |
Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba
[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
| Pacsirta |
 |
adatok | 2008.11.06 00:03 | 90 |
|
"hiszen a halál nyomasztó és a hitetlen számára teljes mértékben kétségbeejtő"
Még egy, számomra szörnyű, személyes dolog. Ateista és egyben kommunista nagynéném számára az élet végén csak egy gödör van. El nem tudta képzelni, hogy az anyját odaengedje. Így most nagyanyám temetetlen holtként tölti az idejét a nagynénémnél a vitrinben az urnájában, sok éve már.
Nagymamám halálakor megkérdeztük a családunk barátját (fiatal NOM-os papot), aki figyelmeztetett, hogy az Egyház világosan kimondja: a halottakat földbe el kell temetni. Sajnos semmi ráhatásunk nem volt, hogy legyen egyáltalán temetés. |
| Pacsirta |
|
adatok | 2008.11.05 23:54 | 89 |
|
Nagyon mélyen érintett és megrendített nov. 2-án vasárnap F. atya a Thököly úti kápolnában elmondott prédikációja, ami arról szólt, hogy hogyan kell egy katolikusnak felkészülnie a halálra. Nem tudtam eddig pl., hogy a hamvasztás szabadkőműves gyökerű szokás.
(Esztert kérdezném: várhatjuk, hogy esetleg fölkerül a honlapra?)
((Ha közelebbről megnézzük a kivitelezést, sokkal extrémebb temetési mód a hamvasztásnál nincsen. Temetkezési vállalkozótól személyesen hallottam, később egy újságcikkben is olvastam.
A hamvasztás során a szív nem ég el. Milyen jelképes. Továbbá az is az, hogy a csontokat sem tudják elégetni, ezért egy mozsárban zúzzák porrá, hogy mehessen a többi hamuhoz.
/A bűnözők legnagyobb büntetéseként keresztre feszítettek csontjait összetörték, Jézus sorsáben pedig fontos momentum, hogy Ő megmenekült ettől... A hamvasztással önként választják a csontjaik összetörését maguknak az emberek... /
A csontok közül a combcsont csípőízületbe illeszkedő nagyobbik fejét azonban még összezúzni sem tudják. Az ember szívével és a combcsontjának végével tehát nem tudnak mit kezdeni, nem fér az urnába, azt tehát "tulajdonosától" elválasztják, és megy egy tömegsírba. Elnézést, de ez van. Mindenkinek tudnia kellene ezekről, aki hamvasztatni akarja magát, ill. akit a rokonai elhamvasztanak, mert nem rendelkezett másképpen. A szellemi és a lelki okok mellé fel kellene sorakoztatni a testieket is, bár tudom hogy nagyon brutális. Legalább annyira, mint élni ezzel a gyakorlattal.))
|
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.05 14:40 | 88 |
|
Elnézést az első mondatom nem következetes, valahogy így gondoltam:
az elistentelenedett világ, amely kihirdette a vallásszabadságot - kötelezővé téve ezzel gyakorlatilag az ateizmust - ezzel méginkább eltávolodott Istentől, ezért a halállal nem tud mit kezdeni... |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.05 11:27 | 87 |
|
A világ, mivel "vallásszabadság" van, azaz kötelező az ateizmus, ezért a halállal nem tud mit kezdeni. Ennek következménye az egyre eszementebb temetések bevezetése, vagy elég csak a sírok feliratait elolvasni (pl. "Örökké emlékezünk Rád..." - azaz nem örökké, hanem a legjobb esetben is csak addig, amíg élünk!). Az "emlékezet" próbálja a közeli megholtat élőként megőrizni, de gyakrabban az "örök emlékezet" azt jelenti, hogy a megholt örökre feledésbe kerül (mennyi gondozatlan sír van a Fővárosban!), hiszen a halál nyomasztó és a hitetlen számára teljes mértékben kétségbeejtő.
A megreformált liturgia a világgal együtt halad, magán viseli a világ kétségbeesését, ezért - bár a feltámadás reményére hivatkozik - az isteni ítéletet, a végelszámolást szándékosan kifelejti, kifelejtvén egyúttal az Örök Bírót is, aki a holtakat feltámasztja.
Közben a modern teológia nem győzi átkozni a középkori - a Zsinatig fennmaradt - "Dies irae" hangulatát az egyháznak!
Hát ez van ma! Mi pedig a "Dies irae" hangulatunkkal együtt hiszünk Jézus Krisztusban, aki ott ül az Atyaisten jobbja felöl; aki onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat, és hisszük a bűnöknek bocsánatát; testnek feltámadását, és az örök életet.
Szeretném csak óvatosan megkérdezni, csak nekem tűnik úgy, mintha ezzel a gyakorlatával pont ezt tagadná a "zsinati egyház"? Nem ellentmondás az, hogy pont a feltámadás reményére hivatkozva gyakorlatában úgy tesz, mint a pogányok, akik nem hisznek a feltámadásban?
|
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.11.03 23:35 | 86 |
|
A summorum-pontificum.de oldal szinte szószerint azt írja, amit Fuchs atya is mondott mind a Halottak napjáról, mind a gyászmise helyett manapság megtartott "feltámadási istentriszteletről". Majd igyekszem lefordítani: addig egy kis részlet:
Bei den Gemeinden und Institute des alten Ritus fällt Allerseelen nie auf einen Sonntag " es wird erforderlichenfalls wie in diesem Jahr auf Montag, den 3. November verlegt.
Während die reformierte Liturgie für diesen Tag die Verwendung violetter und sogar weißer (in Erwartung der Auferstehung zur ewigen Seligkeit) Gewänder erlaubt, ist in der außerordentlichen Form nur die Farbe schwarz als Ausdruck eines betonten "Memento mori" üblich. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.03 20:30 | 85 |
|
| Megnéztem, ezekben az években - fordított sorrendben - esett vasárnapra Mindenszentek napja: 2003, 1997, 1986, 1980, 1975, (és 1969?). |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.03 18:10 | 84 |
|
| Bocsánat a helyesírási és gépelési hibákért, mely mind a magyar mind a latin szövegben előfordulnak (pl. nem "de ae", hanem "de ea"). |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.03 18:03 | 83 |
|
Egyébként a sokat kritizált Szt. X. Pius-i reform előtt is meglehetősen háttérbe szorult a vasárnapi proprium, és ezáltal kissé elfelejtődött, hogy a minden vasárnap kis húsvét. Ezért nem mer(t) az Egyház böjtöt parancsolni, legfeljebb engedni a nagyböjti vasárnapokra. (Egyébként ezért kezdjük a böjtöt hamvazószerdán, melynek zsolozsmája még őrzi, hogy ez az idő valaha még a böjtelőkészítő időhöz tartozott, de így jön ki a 40 nap.) Ezen kívül azonban a vasárnap az évszázadok alatt lassan elvesztette erejét (liturgikus szinten), majdnem minden ünnep és szent elnyomta a vasárnapot. Ezen változtatott a szent pápa. De igaz, a halottak napja sohasem überelte a vasárnapot. Ezt éppen most néztem meg egy 1910-es és egy 62-es breviarium-ban. Az 1910-es még nem is említi nevén a napot (commemoratio omnium fidelium defunctorum), egyszerűen csak mindenszentek nyolcadának 2. napjaként tartja számon, melyen kegyeletből el kell végezni a halotti zsolozsmát is(!!!), meg a napit is:
1910. A 62-es kiemeli, de egybeesés esetén el is engedi hagyni:
Si prima dies post fest. omnium sanctorum fuerit dominica, fit Officium de ae, ut in rubr. generales, et offic. defunct. transfertus is seq. Feriam II. - KB.: Ha mindenszentek nyolcadának 1. napja vasárnap van, a zsolozsma arról (ti. a vasárnapról van), az általános rubrikák szerint, és a halottak zsolozsmáját is a következő hétfőre kell áthelyezni.
1962: Si Comm. omn. Fid. Defunct. tamen inciderit in dominicam in seq. feria secunda celebratur, translato, vel penitus omisso iuxta rubricas. - KB.: Ha a minden elhunyt hívők megemlékezése egybeeseik a vasárnappal, akkor a következő hétfőn kell ünnepelni áthelyezéssel, vagy teljesen el is lehet hagyni, a rubrikák szerint. |
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.11.03 17:37 | 82 |
|
Csodálkozom a meglepődéseken. Az utóbbi 20 évben ezt így oldják meg (hozzáteszem szerintem is helytelenül). A liturgia horarum nov. 2 -hoz azt írja, hogy, ha vasárnapra esik, akkor a misét a halottak napjáról kell venni, a zsolozsmát pedig a vasárnapról. Na ez viszont tényleg furcsa, hiszen a zsolozsma igazából a szentmise egész napra való kiterjesztése, ezért az ünneplésük tárgyának azonosnak kéne lenni. Bár ez már régen megtört azáltal, hogy köznapokon egészen más könyörgést mond a pap a misében, a Laudesben (mely a reggellel foglalkozik), és a vesperásban (melynek témája az alkonyat lett). Túl azon, hogy az új zsolozsma, hol eretnek (pl. minden vallás egyenlő, a zsidók őrzik a szövetségi hűséget, minden ember üdvözülhet stb.), hol szánalmasan gyengéd és érzelgős (bocsánat, de nagyon ide kívánkozik: kicsit buzis), össze is törte a zsolozsma igazi szerepét azáltal, hogy - szerintem szándékosan - elvette az egyes órák sajátos jellegét. Pl. a prima és a kompletorium nem igazán foglalkozott az ünnepekkel, ezek témája a reggeli kegyelemkérés és az esti önvizsgálat és oltalomkeresés volt. A többi hóra, kivált a Laudes és Vesperas, fő gondalata a nap ünnepe vagy olvasmánya volt. Ám mivel az új zsolozsma törölte a prima-t, mely pedig ősibb, mint a completorium, a Laudes nem találja a szerepét. Ünnepen és Vasárnap a misekollektát hozza, tehát Laudes szerepet játszik, köznapon pedig a reggelt próbálja 24 féle formában ecsetelni (ez olyan középszerűen sikerült, hogy alig több mint erőltetett szószaporítás). A vesperás ünnepen vesperás, köznapon alkonyati elmélkedés. A kishórák ugyanígy, pontosan 24 féle formában. De legjobbak a hibák: pl. aug 14-nak van vesperása, holott aug 15 első vesperása minden évben elnyomja. Aug 14 és 15 pedig ugye minden évben egymást követi. Háát...
Tegnap falun voltam misén. Nem volt semmi: gyászmise volt fehér miseruhában zöld kehelytakaróval. Az ostyák papírborítékban kerültek átváltoztatásra (gyenge szentségtörés), a többit el lehet képzelni.. |
| Vágfalvy |
|
adatok | 2008.11.03 16:03 | 81 |
|
| Eddig nem fordult elő, hogy november 2. vasárnapra esett volna? Szerintem kellett hogy legyen ilyen... Akkor hogyan oldották meg? |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.11.03 16:01 | 80 |
|
Szent Pál apostol szavai: "Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. .. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk" (1 Kor 15,12/19) Vagyis hitünk alapja Krisztus feltámadása. Ez az az igazság, melyre a katolicizmus mind az elméletben, mind a gyakorlatban épül. És ezt az igazságot, Krisztus feltámadását csaknem két évezred óta a minden vasárnap megünnepeljük a vasárnapi szentmisében. Ez így volt egyetlen kivétel nélkül egészen 2008. november 2-ig.... E naptól azonban a hivatalos egyházban új időszámítás kezdődött.....
Fuchs atya mondta, hogy Németországban már a halottakért sem mondanak gyászmisét, hanem "feltámadási-istentiszteletet" fehérben vagy az évszaknak megfelelő színben. (Fekete szín úgy sem létezik többé, nehogy az embereket megrémisszék vele!) Vagyis amit egy emberért, akinek halála utáni sorsát csak Isten ismeri, nem lehet gyászmisét mondani, azt most egy vasárnapi napon az egész egyházban megtették. Mintha az ünnep-eltolódás ismeretlen gyakorlat lenne! Mintha ebben az évben sem lett volna számos eset, amikor csúsztak az ünnepek (pl. Szent József). Azt hiszem, ennél nagyobb bizonyíték nem kell arra nézve, hogy itt egy egészen más vallás van már.
|
| G.I. |
|
adatok | 2008.10.28 20:42 | 79 |
|
Véleményem szerint egy ilyen kérdést inkább magánban illene feltenni, ha egyáltalán illik úgy is és semmiképp sem ebben a stílusban...! Nem tudom pontosan, mert személyesen nem ismerem az Atyát, de gyanítom, emögött más van, amiről Ön nem tudhat (nem mindenki beszél róla szívesen!) és esetleg mást megbánt egy ilyen kérdéssel! Nem biztos, hogy az Egyház luxusa, vagy a kényelem az oka egy pap 56 éves korban történő nyugdíjazásának!
Ismerek egy papot, aki szentelése után pár évvel egy baleset folytán tolókocsiba kényszerült. Saját magánkápolnája van, ahol az Oltár olyan alacsonyra van csinálva, hogy tolókocsiból misézve is tudjon misézni. Márra a kezét annyira sem tudja használni, hogy misézni tudjon. Nyugdíjazták és csak akkor misézhet, ha valaki mellett koncelebrál, mivel képtelen áldoztatni. Görög Katolikus Atyáról van szó, még a ma oly divatos civil áldoztatós megoldás sem jöhet nála szóba, mivel görög katolikusoknál nincs civil áldoztató! Az az Atya még 56 éves sincs! Remélem, az emlitett Atyánál azért nem ilyen súlyos a helyzet!
Ezt csak azért írtam le, hogy gondolja át, mielőtt egy ilyen kérdést így feltesz, mert nem tudhatja, mi van mögötte. És bár hívő emberről van szó, aki Isten segítségével hamarabb feldolgoz egy ilyen, vagy hasonló traumát, azért nekik sem könnyű. |
| Kansas |
|
adatok | 2008.10.28 16:41 | 78 |
|
| és ezt a luxust megengedheti magának az Egyház Magyarországon, hogy egy 56 éves papot nyugdíjaz? |
| nyugdíjas |
|
adatok | 2008.10.28 15:51 | 77 |
|
| Füzesi Zsolt |
|
adatok | 2008.10.28 09:09 | 76 |
|
Kedves nyugdíjas!
Megkérdezhetem, hány éves? |
| nyugdíjas |
|
adatok | 2008.10.27 22:28 | 75 |
|
| dispozicio - beosztás nélküli - nyugdíjas pap |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.10.27 20:59 | 74 |
|
| Kedves nyugdíjas, én nagyon örülök, ha pap létére megszólal. Csak nem egészen világos előttem, mert nem értettem egészen a szövegből, mostani státuszát. |
| Élthes Eszter |
|
adatok | 2008.10.27 20:56 | 73 |
|
Maessen atya kommentárja a Novus Ordo gyökerei ... című cikkhez
Nagyjából megfelel Füzesi Zsolt megjegyzéseinek tárgyi (nem szubjektív) pontjaival:
1. A párbeszédes mise fogadtatása, elterjedése a föld különböző részein " a népek temperamentumának megfelelően " különböző. Az angol nyelvű területen, ahonnan a cikk írója is származik, a hívek nagyon nem szeretik a mise eme formáját, és nagyon zavarta őket, amikor rájuk akarták erőszakolni. Egyébként is, ha valamit totalitárius eszközökkel akarnak bevezetni, az már eleve gyanús. Ezért védte meg XII. Pius pápa Mediator Dei kezdetű enciklikájában kifejezetten azokat, akik a mise alatt a rózsafüzért imádkozzák vagy más egyéni ájtatossággal kísérik a szent cselekményt. Egyébként Lefebvre érsek (lévén francia) nagyon szerette a párbeszédes misét.
2. A cikk írója tévesen állítja (ahogy F. Zs. is írta), hogy a mise bizonyos részeibe a népnek nem kellene bekapcsolódnia. Míg a lépcsőimát csak a ministránsnak kell imádkoznia, vagyis az valóban csak a klerikusok feladata, addig a Kyrie, a Credo stb. a nép imái is ("Volks-Teile"). Még akkor is, ha a hívek nem liturgikusok, és nem kell tőlük elvárni, hogy egyszerre mozogjanak és szabályokat tartsanak be a mise alatti viselkedésben. (Ezt egyébként "helytelenül " bizonyos piuszos papok is szorgalmazzák.) Míg a szentélyben minden liturgikus cselekedetnek a lehető legpontosabban kell lezajlania, addig a hívek magatartását nem szabad szabályozni, előírni.
A liturgia a szentélyben zajlik ugyan, de a nép bizonyos liturgikus imákban részt vállalhat. A cikkben említett (XII. Pius által adott) opciók egy része túlzásba esett, például az, amelyik megengedte, hogy a Pater noster-t a nép együtt mondja a pappal.
3. Bizonyos helyeken a hívek fel vannak háborodva, ha látják, hogy egy pap, aki részt vesz egy misén (vagyis nem ő celebrálja, ő csak a padban ül), a breviáriumot olvassa, holott ez is megfelelő részvétel.
A csendes mise bizonyítottan kb. a 8. században jelent meg ugyan, de lehet, hogy már korábban is létezett. Megjegyzendő, hogy a keletieknél ma sincs csendes mise. Bár az ünnepélyes mise ("Hochamt") a liturgia fő ünneplési formája ("Hochform"), a csendes mise fontos és elengedhetetlen a papi áhítat számára ("für die priesterliche Frömmigkeit"), és mindenképpen fejlődést hozott a papok saját papi léte számára ("Fortschritt ... für das eigenes Priestertum"). Ezért minden olyan kísérlet, mely a csendes mise teljes kiiktatására törekszik, a papi ájtatosságot gáncsolja ("unterlaufen"). Ezért fontos, hogy egy pap " még ott is, ahol a gyülekezetben hétköznapokon a párbeszédes mise van szokásban " rendszeresen csendes misét is mondjon.
4. Még egyszer: "Az ünnepélyes mise ("Hochamt") a liturgia fő ünneplési formája ("Hochform"), és minden más mise ennek alformája ("alle Anderen sind Unterformen davon"). A párbeszédes mise alkalmas " volt " arra, hogy a csendes miséhez szokott népet, miután azok már az ünnepélyes misében sem "szólaltak meg" ránevelje arra, hogy abban "aktívan" vegyenek részt benne, azaz a nekik is szóló imákba bekapcsolódjanak, pl. az Et cum spiritu tuo, Amen-t válaszolják.
Mindazonáltal míg a csendes és ünnepélyes mise ("Hochamt") keretei rendezettek, addig a párbeszédes mise már 100 év óta okoz problémákat. Egyébként Maessen atya szerint a bajt még régebben a jezsuiták okozták, akik sok mindent tudtak és jól csináltak, de a liturgiához nem értettek. Ők szoktatták le a népet arról, hogy az ünnepélyes misén bekapcsolódjanak az imákba, aminek az lett a következménye, hogy a párbeszédes misével újra rá kellett őket szoktatni az aktívabb részvételre.
És most Füzesi Zsolt és Maessen atya kommentárjai után saját személyes véleményem.
Mint ezt már eddig is megírtam, számomra ez a cikk maga volt a "felismerés"! Én ugyanis azok közé tartoztam, akik betartották Schmidberger atya útmutatásait, és ezt másoktól is elvártam. Vagyis azok közé, akik "komor pillantásokat vetettek a többiekre", olyanokra, akik nem tartották be ezeket az előírásokat. De a cikk főleg azért volt rám olyan felemelő hatással, mert ebből a "komor pillantásokat vető" magatartásból éppen mostanában kezdtem magamtól "kinőni". Azaz olyan lelkiséget írt le a cikk, mely bennem is bontakozni kezdett: a külső " fölösleges, illetve túlzó " aktivitás feladása a misztérium iránti jobb közeledés és megértés érdekében.
Korunkban, amikor az embereket inkább fenyegeti, hogy e "külső aktivitás" miatt elvesztik minden érzéküket a szakralitás iránt, amikor az átlag hívő már nem akarja elfogadni a "háttal misézést", vagyis azt a liturgikus formát, mely nem őt állítja a középpontba, vagy legalábbis nem engedi őt az egyik fő szereplőnek lenni, ez a cikk "helyére tette" a dolgokat. A helyzet mai állása szerint, hogy újra a középútra kerüljünk, azaz az egyik oldalra való elhajlás kiigazodjon " szerintem " szükséges a másik irányban is jobban "húzni" egy kicsit.
A másik és hatalmas érdeme a cikknek, hogy nagy erővel rávilágított és ráébresztette a híveket a mise valódi értelmére, arra, hogy itt a Főpap mutatja be áldozatát Istennek, és nem a gyülekezetnek tartanak "előadást".
Ezért az a véleményem, hogy " egyes túlzó állításai ellenére " ez a cikk nemhogy kárt, de sokkal inkább csak jót idézett elő a hívek lelkében, illetve arra volt alkalmas, hogy a legfontosabb kérdésben helyes útra terelje a hívek liturgikus ismereteit, gondolkozását.
|
| nyugdíjas |
|
adatok | 2008.10.27 18:26 | 72 |
|
1.) "a honlapon klerikus nem jelent meg"
Kinek szól a papság hallgatása?
Carlo Maria Martini a nyugalmazott milánói bíboros egy papi lelkigyakorlaton pellengérre állít sokakat: "Vannak püspökök, akik nem beszélnek, mert tudják, hogy különben nem léptetik elő őket. Néhányan nem beszélnek, hogy ez ne legyen bíboros-jelöltségük akadálya." Vidéki lelkipásztorként túl hamar fogalmaztam meg a valóságot, ma fiatalon nyugdíjasként élek.
2.) A szentmise a Bazilikában, azért nem latinul volt, mert a résztvevők közül csak kevesen tudtak latinul; ebből sokminden következik.
|
| katolikus |
|
adatok | 2008.10.27 17:25 | 71 |
|
Krisztus Király ünnepének magyarázata a Szunyogh-Xavér Misszáléból
E liturgikus ünnep tárgya Krisztus legfőbb uralma minden teremtmény felett. A korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Krisztus uralmát ismét be kell vezetni az állami és társadalmi életbe. Ezt a célt szolgálja ez az esztendőnkint visszatérő ünnepnap, amely mind a feljebbvalóknak, mind az alattvalóknak hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok felett való fölséges és föltétlen uralmát.
Ezt az ünnepet XI. Pius pápa rendelte el 1925-ben a kegyelemteljes jubileumi év végén, és minden évben a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap Krisztusnak való felajánlással kell az egész Egyházban megünnepelni, ezzel is kinyilvánítva, hogy Jézus Krisztus hatalma nem csak a túlvilágon abszolút, hanem földi életünknek is ő az egyetlen uralkodója. Ezért ünnepeljük Krisztus királyságát nem az egyházi év utolsó vasárnapján, hanem még a Mindenszentek előtti vasárnapon. Ezzel a pompás liturgiával koronázzuk meg Krisztus élete titkának egyházi ünnepeit és mielőtt az Egyház Mindenszentek megdicsőítését ünnepli, annak a tiszteletét és dicsőségét magasztalja, aki diadalt ül minden szentekben és kiválasztottakban.
|
|