hagyományhű magyar katolikusok

SZŰZ MÁRIÁNAK, MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJÉNEK
felajánlott honlapja

"BÍZZATOK, MERT ÉN LEGYŐZTEM A VILÁGOT"

KATOLIKUS-HONLAP FÓRUM BEJELENTKEZÉS REGISZTRÁCIÓ
 
A hozzászólások nem a honlap szerkesztőjének, hanem az egyes hozzászólóknak a véleményét tükrözik.

(153) Honlap-II.
(8) Róma
(13) Végidő ??
(157) Pius-ügy
(16) A honlapról
(165) Gondolatok
(278) Honlap
(244) Magyarország
(121) Világegyház
(54) Jövő/Remény
(199) Hírek
(1) Lelkiség
(58) Mások helyett
(199) Kérdések
(34) Hitünk
(77) Fatima
(16) Assisi-ügy
(47) Közlemények
(20) Hallottam...
(66) Fórumozás
(12) AZ ISTENI IRGALMASSÁG
(88) Evolúció
(151) Liturgia
(12) Katolikusok tennivalói
(141) A világ
(9) "Nemcsak kenyérrel..."
(1) Adok-kapok
(140) ki a hibás?
(50) Magán üzenetek
(12) Történelem-hamisítás
(23) Örömeink
(77) Városmisszió '08
(17) Erkölcs
(55) Tekintély
(88) Vélemények
(9) Kis Római Zsolozsma - "reklám"
(8) Problémák
(44) Bibliothecula
(44) Hibajelzés
(20) Mi a teendő?
(28) Viták
(9) Anglikán-kérdés
(2) Aláírásgyűjtés vagy fsspx
(1) KATEKIZMUS
(8) Ha a Katolikus...
(7) Klerikalizmus
(27) Reakciók
(8) Tudomány és fejlődés
(20) Mindennapok
(9) Metanoia
(5) Kapcsolatok
(6) Pisti
(5) "Bízzatok..."
(27) SJM
 
Liturgia
 A liturgia helyzete a világegyházban és Magyarországon

Még nem jelentkezett be, így nem írhat a fórumba


[0] [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7]
 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.25 18:55 | 70
Nos, ez igaz... bár finom gúnynak szántam, és nem nyugdíjasnak, hanem Schönborn bíborosnak szólt... De már megbántam... töredelmesen... :)

 Élthes Eszter adatok | 2008.10.25 00:34 | 69
A Hírek topicban olvastam valamikor:

Füzesi Zsolt e-mail nem jelenik meg adatok 2008.09.23 18:18
alig várom...

nyugdíjas e-mail nem jelenik meg adatok 2008.09.23 10:47
A honlap látogatói számára fontos liturgikus esemény lehet a következő:
2008. szeptember 30-án kedden, 18.30 órai kezdettel az esztergomi Bazilikában,
a CCEE közgyűlésének megnyitó szentmiséje lesz, melynek főcelebránsa CHRISTOPH SCHÖNBORN bíboros, bécsi érsek. Ezen a szentmisén résztvevő 45 püspök közül 15 bíboros.

Bevallom, nagyon jól szórakoztam rajta. De ha szigorúan vesszük, "az ironikus, élcelődő, kioktató vagy gunyoros stílus" közé tartozott.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.24 17:40 | 68
"Igazán megható, hogy legalább ezt nem állítja valamiről, ami pont az ellenkezőjét képviseli."

Úgy tudom, hogy a fórum szabályaival ellentétes az ironikus, élcelődő, kioktató vagy gunyoros stílus. Szeretném, ha ez a személyemmel szemben is érvényesülne. Köszönöm!

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.24 17:26 | 67
Félre értés ne essék, én nem akartam a cikket támadni. Azt is mondtam, hogy nagyjából egyetértek vele, de úgy látszik túlságosan hangsúlyoztam azokat a részeket, amelyek zavartak, ezért nem jött át, hogy a cikkel majdnem azonosulni tudok.

Debreceni ismerőseim a megmondható (főleg akolitus és bécsé), hogy hányszor akartam lebeszélni őket arról, hogy a kis misszáléval vegyenek részt a tridenti misén, mert széttöri az áhítatot. A misszálét előtte vagy utána kell olvasni. És ennek semmi köze a párbeszédes miséhez, hiszen ahhoz nem kell misszálé.

Azonban amit nagybetűvel sem tud megtalálni a cikkben, az - újra átolvasás után is - szerintem benne van, de van egy olyan érzésem, hogy egy újabb véget nem érő vitát indítanék el, ha ezeket mind egyesével citálnám, ezért kénytelenek vagyunk annyiban megegyezni, hogy van aki teljes egészében egyetért a cikkel, és van aki nem teljesen. (Egyébként maga a cikk írója is lehetőséget ad a másként gondolkodásra.)

Négy dologra azonban reagálok:
1. Azt hiszem a nézetkülönbség itt csúcsosodik ki: "cikk írója úgy véli, hogy egy RÍTUS attól rítus, hogy azt felszentelt papok, illetve klerikusok végzik TELJES EGÉSZÉBEN. Vagyis a laikusoknak a rítus végzésébe nem kellene beavatkozniuk." - Szerintem a liturgia ideális esetben liturgia (leiton ergon - közös mű), ahol vannak kifejezetten papi részek és vannak nem papi részek. De tudomásul veszem, ha valaki nem ért ezzel egyet, és azt is ha ezért modernistának tartanak.
2. Amikor azt írtam, hogy a szerző a gregoriánt csak dísznek (fontosnak, de mégiscsak puszta dísznek) tartja, akkor erre gondoltam: "A szövegek éneklése esztétikai segítségéül szolgál a laikusoknak áhítatukban, és nem jelent a tényleges áldozati cselekményben való részvételt. Az "esztétikus" kifejezés használatával nem szándékom a laikusok áhítatának jó liturgikus muzsikával való támogatását alábecsülni. Mivel az esztétika a szépségre irányul, nagy értéke van." " Ezekből a szavakból számomra következett, hogy a szerző a mise normatív típusának az olvasott misét tartja.
3. A cikk írója végeredményben mégis azt mondja, hogy a szentizedikpiuszi buzdítás helytelen, még ha ezt nem is mondja ki. PL: "A hangos párbeszéd bevezetése elveszi a laikusok szabadságát, hogy a medítatív elmélyülés számukra legalkalmasabb módját választhassák. Az állandó locsogás és az a természetes hajlam, hogy az egyén bekapcsolódjon a kollektív viselkedésbe, a belső összeszedettség e lehetőségeit kizárja, vagy legalábbis erősen akadályozza."
4. És ez már személyes... Amikor én azt írom, hogy "szentségi szempontból azonos, de liturgikus szempontból csökkent értékkel bíró egyszerűsítés", akkor egy kicsit zavar, ha ezt fűzik hozzá: "azt a látszatot keltheti, hogy a csendes miséből valami hiányzik a rítus érvényességéhez."

 Élthes Eszter adatok | 2008.10.24 16:46 | 66
Válasz Füzesi Zsolt hozzászólására:

1. Idézet F. Zs.-tól: "Ahol mégis, ott sem volt soha tilos a kórus énekébe bekapcsolódni."
Válasz: A cikk írója ezt sehol nem állította.
2. Idézet F. Zs.-tól: ""Ne a misén imádkozzatok, hanem a misét imádkozzátok!" A rossz túlzás nem igazolhatja a helyes alkalmazás megszüntetését."
Válasz: a). a cikk írója nincs ellene, hogy valaki a misszáléból a mise szövegét kövesse és azt imádkozza. Csak azt mondja, hogy aki ezt teszi, az hangos válaszaival nagy valószínűséggel zavarja azokat, akik nem így szeretnék lelkükben a szentmisét követni. b). A cikk írója úgy véli, hogy egy RÍTUS attól rítus, hogy azt felszentelt papok, illetve klerikusok végzik TELJES EGÉSZÉBEN. Vagyis a laikusoknak a rítus végzésébe nem kellene beavatkozniuk.
3. Idézet F. Zs.-tól: "A cikk szerzője egy kicsit bedől az Sátán új-régi csapdájának."
Válasz: Úgy gondolom, a) miután a cikk szerzője nem tud reagálni, b) a cikk pont ilyesminek az ellentétjét sugallja " ilyesmit állítani, nem helyénvaló és nem ildomos.
4. Idézet F. Zs.-tól: "A gregorián korálist (és ez majdnem botrányos) a liturgiának csak díszítő elemeként értékeli, mely mellett a népi jámborság szabadon megélhető."
Válasz: Nagyítóval sem találok a cikkben olyan helyet, ahol az író ezt állítaná. Ehelyett ilyet ír: ".. a kórus szintén liturgikus hivatal és ezért lehetőleg klerikusokból kell álljon."
5. Idézet F. Zs.-tól: "Természetesen én nem állítom, hogy a cikk szellemisége vezetett a NOM-hoz."
Válasz: Igazán megható, hogy legalább ezt nem állítja valamiről, ami pont az ellenkezőjét képviseli.
6. Idézet F. Zs.-tól: "Nem a csendes mise a normatív."
Válasz: Nagyítóval sem találok a cikkben olyan helyet, ahol az író ezt állítaná.
7. Idézet F. Zs.-tól: "...de liturgikus szempontból csökkent értékkel bíró egyszerűsítés."
Válasz: Másokkal együtt az én megítélésem szerint ez a cikk nem a mise liturgikus szempontjait vizsgálta. Következésképpen ezzel a cikkel kapcsolatban ilyen véleményt nyilvánítani, megint csak nem szerencsés (lásd: a 3. pontot). Már csak azért sem, mert azt a látszatot keltheti, hogy a csendes miséből valami hiányzik a rítus érvényességéhez. Márpedig ugye az abszurdum.

Maessen atya megígérte, hogy leírja a véleményét a cikkről. Amint ez megvan, közlöm.
Másodszor: A cikk szellemisége teljesen más volt, mint ami F.Zs. kritikájából kitűnik. A fő témája az volt, hogy a szentmisén résztvevőknek ma oly annyira elterjedt külső aktivitása szinte lehetetlenné teszi, hogy mások másképp mélyedjenek el a szentmise misztériumában. Az már csak a magán véleménye volt, hogy ő a csendes elmélyülést többre tartja, mint a válaszok hangos megadását.

Utolsó megjegyzés: kezdő tradicionalista hívő koromban Maessen atyával való egyik beszélgetésem során valamivel kapcsolatban kiderült, hogy soha nem olvasom a misszálét a mise alatt (inkább előtte, vagy utána). Mire ő spontán így reagált: "Az jó jel." Akkor még fogalmam sem volt, mit ért ez alatt, nem is kérdeztem meg. Pont ez a cikk értette meg velem, mire gondolhatott.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.22 13:24 | 65
Ja, és a legfontosabb:
Az ív, amit a cikk a párbeszédes misétől a NOM-ig leír logikus, de túl nagy. Ilyen ív a cikkből is húzható, amikor a gregorián korálist (és ez majdnem botrányos) a liturgiának csak díszítő elemeként értékeli, mely mellett a népi jámborság szabadon megélhető. Ebből levezethető, hogy a gregorián helyett a nagymisében is legálisa nénekelhetünk népénekeket (és ez már 60-as éveikben járó papjaink lelkisége). Innen pedig már csak egy ugrás a karizmatikus énekelgetés és a NOM.
Természetesen én nem állítom, hogy a cikk szellemisége vezetett a NOM-hoz. Csak azt, hogy a NOM hatására, egyes pontokon annyira a másik végletbe hajlik, hogy már ugyanolyan mélységekkel fenyeget, mint a NOM-ot megelőző valóban viharos időszak.

Summa summarum:
Nem a csendes mise a normatív, melyhez képest a nagymise pusztán esztétikai többlettel bír ugyan, de lényegivel nem (ez éppen a modernek felfogása, direkte szemben a SC-al is), hanem fordítva a nagymise a normatív, melyhez képest a missa lecta (mely a IX. században jelent meg a papság nagy száma miatt) egy szabályos, szentségi szempontból azonos, de liturgikus szempontból csökkent értékkel bíró egyszerűsítés, mely a gregoriánra csak emlékezik, de nélkülözni kénytelen. KÉNYTELEN.

 Füzesi Zsolt adatok | 2008.10.22 11:58 | 64
A "Novus Ordo gyökerei..." című cikk alapvető koncepciójával teljesen egyetértek, de némely gondolata - legalábbis a megfogalmazás szintjén - nem mentes a túlzásoktól.

pl.:
- Ahogyan valóban nem igaz az, hogy az ősegyházban vagy a 3.- 4. században a kórus azonos volt a néppel (Erről világosan tanúskodik Aranyszájú Szt. János és Nagy Szt. Gergely pápa is), ugyanúgy az sem igaz, hogy a népet mindenestül a paraliturgia világába szorították volna, és a kórus kizárólag klerikusoknak volt fenntartva. Ahol mégis, ott sem volt soha tilos a kórus énekébe bekapcsolódni.
- A szentmisén való paraliturgikus vagy népi jámborságból forrásozó részvétel (miseimák, rózsafűzér, stb) valóban nem helyteleníthető, azonban nem is idealizálható. Mert ahogyan sok "koncelebráló" nénike félreérti, úgy a ez a cikk elhallgatja Szt. X. Piusz pápa méltatlanul lejáratott buzdítását: "Ne a misén imádkozzatok, hanem a misét imádkozzátok!" A rossz túlzás nem igazolhatja a helyes alkalmazás megszüntetését.
- Az is súrolja a történetietlenség határát, hogy a pap felszólításai (Dominus vobiscum, Orate fratres stb.) eredetileg nem a népnek szóltak (Itt megint csak elegendő Nagy Szt. Gergelyre hivatkozni). Az is igaz ugyan, hogy nem kell minden ősi gyakorlatot kritikátlanul át- vagy visszavenni (ez az archaizálás eretnekségébe vezetne).
- Úgy érzem, hogy a cikk szerzője egy kicsit bedől az Sátán új-régi csapdájának: Az ördög ui. gyakran kiválaszt egy jó gondolatot (vö. párbeszédes mise), hiteltelen emberek szájába adja, majd túlhajszolva kihozza belőle a legnagyobb rosszat. Ez kettős fegyver: aki belemegy a túlzásba, elvész, aki nem, annak nagy valószínűséggel az eredetileg jó gondolat is gyanús lesz (vö. Hans Küng lelkesedése a dilagozált mise kapcsán), és azt sem fogja követni.
Ilyen volt a középkori szegénységmozgalom is: jött egy jó gondolat, majd jöttek az eretnekmozgalmak, s végül jött Szt. Ferenc és Domonkos. Ezért mondták már a szentatyák is a zsoltáros nyomán: "Az Ördög jár az Úr lába előtt.

 katolikus adatok | 2008.10.16 22:57 | 63
Megjegyzés a nemrég feltett "A Novus Ordo gyökerei az 50-es években" című cikkhez, illetve a párbeszédes misével kapcsolatos megfontolásokhoz:
Az Egyház az első századoktól Opus Dei-nek nevezte a liturgiát, vagyis Isten művének. Jézus, az örök Főpap, maga is Isten, hozta le a mennyei liturgiát, és annak végzését felszentelt papjaira bízta. Vagyis a katolikus szentmisében Isten szól Istenhez, második Krisztus, a felszentelt pap szól az Atyaistenhez. A Novus Ordo viszont " még akkor is, ha Istennek csinálták " emberi mű marad.
A laikusoknak a szentmisében úgy kellene viselkedniük, mintha a Golgotán, Krisztus kereszthalálánál lennének jelen. Úgy ahogy János apostol és Mária Magdolna viselkedett. Megrettenve, mélyen megrendülve, szent "rettegésben", de hűségesen, mélységes szeretettel a halálig. Vagy még inkább úgy, ahogy egyedül Szűz Mária, az egyetlen, aki pontosan emlékezett Jézus szavaira, amelyekben feltétel nélkül hitt: abban, hogy három nap múlva feltámad, és hogy kereszthalálával legyőzi e világ fejedelmét és megváltja a benne hívőket. Szűz Mária nyilván azért is imádkozott a kereszt lábánál, hogy Jézus szenvedései minél előbb véget érjenek, a halál minél előbb beálljon, de ő, és egyedül ő tudta, mi az értelme az Istenember keresztáldozatának. Ezért benne nemcsak a fájdalom, a hűség, az imádat, de a hála túlcsorduló érzése is megvolt.
Az 1920-ban kiadott Officium Divinum még ilyen lelkiségben íródott. A laikusok számára nem azt ajánlja, hogy a misszéléból a pap szövegét kísérjék, hanem más imákat közöl, melyeket a hívek a szentmise alatt végezhetnek. Hogy a mai ember nem tud meglenni aktivitás nélkül, annak sok minden oka közül az első, hogy nem tudja, valójában, mi is a szentmise, de rögtön a második, hogy elfelejtett rendesen imádkozni. Arra talán még képes " mert ez is egyfajta "szereplés" ", hogy csoportban a rózsafüzért hangosan imádkozza, de arra, hogy magába mélyedve, az oltárnál történő cselekedet előtt elnémulva, belső megrendüléssel, imával kövesse a szent cselekményt, és azért könyörögjön, hogy alkalmas " nem méltó! " legyen annak gyümölcseinek a befogadására, nos, ez már szinte elképzelhetetlen számára.

 gábor adatok | 2008.10.16 22:31 | 62
Hogy valami pozitívat is megemlítsek. Én kb. 6-7 hónapja csak térdelve áldozok, s voltam már több templomban, több atyánál is, de eddig semmiféle retorziót, sőt megrökönyödést nem tapasztaltam.

 akolitus adatok | 2008.10.16 17:37 | 61
Egy ismerősöm, aki hosszabb ideig dolgozott Németországban, elmondta, hogy egy templomból rendőrséggel vitették el azt a hívőt, aki térdelve, nyelvre akart áldozni. Micsoda sátáni erők működhetnek egy olyan helyen, ahol a valódi Krisztus iránti imádatot bűnügynek titulálják! Hiszen már azon is megbotránkoznak, ha valaki nem kézbe akar áldozni. Nem véletlen, hogy a kézbeáldozási divat is Németországból származik.
Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a tradiciót visszacsempésző XVI. Benedek pápa is német.

 Vágfalvy adatok | 2008.10.16 15:20 | 60
Egyik szemináriumban (kb. 15 évvel ezelőtt) a spirituális a beöltözés előtt álló kispapoknak elmondta, hogy helyes, és jámbor gyakorlat, ha az áldozás előtt térdet hajtanak. Ennek legalkalmasabb ideje az, amikor a sorban közvetlenül az előttük lévő áldozik.
Helyes viszont az áldozás az azt megelőző térdhajtás nélkül is, mivel előtte is és utána is térdelni illik, és a "sorbanállás" közben is tulajdonképpen "lélekben térdel" az ember. De az állva áldozás azt is jelentheti, hogy a hívő az útra "készen áll", t.i. az Isten által kijelölt úton elindulni.
Ezenkívül helyes gyakorlat a kézbeáldozás is (Az azt megelőző térdhajtással, vagy anélkül!).
Mindez a szemináriumi kápolnára vonatkozik, más helyen az áldozás előtti térdhajtással igen körültekintőnek kell lenni, és gyakorlati szempontból jobb inkább mellőzni - mivel előfordulhat, hogy a kispap után sorakozó hívő számára a térdhajtás váratlan volna, és véletlenül megbotlik...

Amint látjuk, önmagában nem biztos, hogy egy nemkatolikus dologról volna szó, hiszen jámbor magyarázat a kézbeáldozással kapcsolatban is létezik (a kézbeáldozás esetében hozzá kell tenni, hogy bármilyen magyarázat ellenére szentségtörő gyakorlatról van szó!).

Súlyosabb probléma, hogy a térdelve áldozni akarót nemritkán az áldoztató pap felszóllítja, hogy álljon fel, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja. És tudok olyanról is, amikor az ilyenről gúnyosan tett említést.

Ez pedig komoly ellentmondás: hiszen megmagyarázható egy nemkatolikus gyakorlat, mintegy beépíthető a katolikus lelkületbe, viszont éppen egy katolikus szokásnak nincs helye többé.

 Pacsirta adatok | 2008.10.14 21:12 | 59
Elmesélésből hallottam, de gondoltam, hogy elmegyek és pontosan lemásolom annak a falragasznak a szövegét a Ferenciek terén (köszönjük, Kolos atya!), ami felhívja a híveket, hogy ne tartsák föl az áldoztatást a különböző helyeken és időpontokban megejtett térdhajtásokkal. Gondolom ez arra a 10-15 emberre vonatkozik, aki hétköznapi misére egyáltalán elmegy, abból is arra az 1-2 hívőre aki még térdet hajt... Katolikus-e egyáltalán az, aki erre a gyakorlatra buzdítja és hívja föl a híveit?!?!

Régi és új szentmisével kapcsolatban mindig az a kérdés motoszkál bennem, hogy miért feledkeznek meg az öreg, esetleg már nyugdíjas II. V. Zs. előtt fölszentelt papok a régi rítusról, akik már igazán közel érezhetik magukat Isten ítélőszékéhez, és így aztán az idő előrehaladtával egyre súlytalanabbá válhatnak számukra holmi földi retorziók (pl. megélhetés...)? Nagyon szívesen elmennék egyszer egy papi otthonba nyugdíjas, öreg papok közé, és megkérdezném őket, ki végzi még esetleg magánmisében, ill. mit gondolnak, vagy miért nem gondolnak rá, stb.? Nekik már igazán semmi vesztenivalójuk nincs, viszont komoly bölcsesség birtokában kellene lenniük... Vagyis: hogy lehet az, hogy senki sincs az öregek között???

Van néhány idős, karakán pap, aki nagy példakép volt a kommunista időkben - jelenleg az egyházi vezetés a sorból való kilógásukat "biológiai problémának" tekinti, ami hamarosan megoldódik - mégsem halljuk egyikről sem, hogy mondaná az igazi misét... (Gondolok pl. az Esztergomban a havi egy Mindszenty-misét mondó öreg papra, vagy arra, akinek a Kútvölgyben van az engesztelő kápolnája, vagy az öreg mariánus ferencesekre a Ferenciek terén. Bulányira nem gondolok. Ő acsarog a NOM-ban elhangzó ószövetségi olvasmányok ellen. Mondjon tridenti misét, és nem kell ószövetségi olvasmányt felolvasnia! :) )

 akolitus adatok | 2008.10.14 14:59 | 58
"Régen volt csak igaz, hogy a katolikust arról lehet megismerni, hogy az oltár előtt térdet hajt? Ma mondjuk ki finomabban, hogy aki traditionalista akar lenni, tanuljon meg térdet hajtani?"

Sajnos igen. Elég szétnézni katolikus templomainkban, hogy hányan vannak olyanok, akik Úrfelmutatáskor nem térdelnek. S, nem ám öreg, beteg, mozogni alig tudó emberek állnak, hanem életerős fiatalok és középkorúak. S, amikor ez szóvá tesszük nekik, akkor az "öreg, beteg, mozogni alig tudó emberek" védelmére kelnek, de sajátmagukat elfelejtik megemlíteni. Vagy azzal védekeznek, hogy az állás is a tisztelet jele. Az lehet, hogy a tisztelet jele, de nem az imádás jele.

 Vágfalvy adatok | 2008.10.14 12:53 | 57
Ezek után elgondolkoztam azon, kell-e nekünk minden áron a régi mise? Mert láttam idősebb papokat a NOM-ot mondani - ők átvették a régi rubrikákból a kötelező térdhajtásokat, és a Szentséget is a legnagyobb tisztelettel érintették.
Ilyen szempontból szívesen mondanám, hogy maradjunk akkor inkább a NOM-nál, ott legalább tudjuk, mire számíthatunk. Ha pedig valaki az új misében próbál az Oltáriszentség iránt a lehető legnagyobb tisztelettel lenni, törvényszerűen rájön, hogy ennek egyetlen módja, hogy azt elhagyja, és a régi szerint misézik.

Régen volt csak igaz, hogy a katolikust arról lehet megismerni, hogy az oltár előtt térdet hajt? Ma mondjuk ki finomabban, hogy aki traditionalista akar lenni, tanuljon meg térdet hajtani?

 Vágfalvy adatok | 2008.10.14 12:51 | 56
Azt mondták a piuszos atyáknál a SP után, hogy ez az engedélyezett mise, ez nem a minden idők miséje.
Ezen akkor igencsak megütköztem, és nem hittem, hogy ez a kijelentés nem az elfogultság miatt történt. Annak ellenére, hogy Fellay püspök a legutóbbi Fulda-i zarándokoknak szóló prédikációjában valami olyasmit mondott, hogy a FSSPX megőrizte és a SP által visszaadta a frigyládát - a szentmisét - az Egyháznak, egyre inkább úgy tűnik, hogy az Oltáriszentség tisztelete az, amit még fontos megőrizniük az Egyház számára.

Miért is írom mindezt? - Két konkrét dolog késztetett erre:

Az első az egy "szépen" bemutatott NOM! Egy fényképet mutattak nekem, amelyiken látható, hogy a pap az oltár felé fordulva misézik, és éppen a Szent Vért mutatja fel. A fényképet egy fiatalember mutatta nekem, és lelkesedve mondta, hogy a mise latinul volt, szép miseruhában, és "háttal". A fénykép alapján megállapítottam, hogy ez nem a régi mise volt, és csak annyit tudtam erre mondani, hogy pont a lényeg maradt ki. Azt hogy a "háttal" az nem háttal van, hanem az Úr felé fordulva, nem is említettem.

A másik esetnél jelen voltam: az egy régi mise volt, és abból is csak a lényeg hiányzott. A miséző pap többek között "elfelejtett" térdet hajtani. Úgy gondolom, csak ez az egyetlen "apró kis" hiba elég ahhoz, hogy nyugodt szívvel kimondjam, ennek az égvilágon semmi köze a katholikus traditiohoz. A többi "többek között"-ről nem is beszélve.
Ehhez tenném hozzá, hogy más helyen is van állítólag ilyen, hogy az a pap, aki a régi misét (is) mondja, a régi misén, vagy az újon (teljesen mindegy!) kézbe áldoztat.

 Bence adatok | 2008.08.24 00:10 | 55
A II. vatikáni Zsinat óta a szentáldozás rendje gyakorlatilag nincs szabályozva. Az áldozás rendje a helyi szokástól függ, ami általába az, hogy sorban állnak a hívek egymás után és úgy veszik magukhoz Krisztus testét, de előfordulnak más szokások is. Emlékszek rá, hogy régebben egy másik városba úgy zajlott az áldozás, hogy az emberek egymás mellé álltak a lépcső előtt. Szerintem ez forma talán jobban elősegíti a térdelve áldozás elterjedését, mert egyrészt a hívő lépcsőre letérdelhet, másrészt pedig mivel nem sor áll mögötte, talán nincsenek olyan gondolatai, hogy "maceráns" térdelve áldozni. Bár egyébként úgy gondolom, hogy ez égatta világon semmi macera sincs abban, ha valaki, hosszú sor esetén térdelve áldozik, mert egyrészt a térdelésből egyik oldalra felkelni nem tart sokkal hosszabb ideig, mind amíg megfrodul az ember, másrészt pedig amíg a pap kiszedi a kehelyből a szent ostyát addig is elteleik egy kevéske kis idő. Én magam a mi egyházközségünkben térdelve áldozok és ezzel semilyen módon nem zavarom meg a liturgiát. Van akinek "nincs bátorsága" térdelve áldozni arra tudom biztani az ilyen hívőket , hogy győzze le félelmeit és ők is elkezdhetnek térdelve áldozni. Nem az emberek véleményével kell foglalkozni, hanem azzal, hogy Krisztusnak megtudjuk adni a tiszteletet.

 Minister Primus adatok | 2008.08.23 22:54 | 54
Na, liturgikus konferencisták? :D
Milyen volt az első nap? :)

 Pacsirta adatok | 2008.08.16 22:05 | 53
Nagyboldogasszony ünnepén Szentkúton voltunk a búcsúban. A nagymisén az áldozás előtt tájékoztatták a híveket, hogy az ő gyakorlatuk szerint náluk a nagy ünnepeken nincs kézbe áldozás, tehát most sem lesz. Az áldozáshoz aztán nem egymás után (sorba), hanem egymás mellé álltak a hívek egy hosszú láncba, és a pap lépett mindig tovább, úgy áldoztatott. Én még nem találkoztam ezzel a formával, kaphatnék esetleg egy paptól választ arra, hogy milyen megoldás volt ez?
(Hálás vagyok Istennek azért, hogy a gyerekeim, amikor kértem őket, hogy térdeljenek le áldozáskor, nem törődve a tömeggel, meg merték vallani a hitüket, és - tisztelet a gyermeki tisztaságnak, őszinteségnek és odaadásnak! - térdelve áldoztak.)

 Élthes Eszter adatok | 2008.08.15 22:34 | 52
Az eredeti kérdésre: "hogyan is van ez akkor a tyúkkal és a tojással?" - én úgy gondolom, hogy a liturgia a kezdet, az egyesekben "termést" hoz, és azok egyesülve ezzuután mgevédik a liturgiát. - Ha azok egyesülnek, akikben a liturgia valójában nem hozott termést (Parsifal szerint az emberek 85-90%), akkor azok a liturgiát sem lesznek képesek megvédeni. Következésképpen teljesen fölösleges, sőt, helytelen olyanokat tömöríteni bármely jó cél érdekében, akik maguktól erre nem is gondoltak volna. Ha arra gondolunk, Isten hány esetben hagyja, főleg az elmúlt negyven év alatt, hogy egy rossz pásztor rossz felé vigye a nyájat és mégsem tesz semmit, akkor - szerintem legalábbis - megbocsátható az a következtetés, hogy nem akar "automata" megtérőket. Csak olyanokat, akik saját akaratukből választják a jó utat. Vagyis másfélezer évig az emberek többsége azért üdvözült, mert készen kapta a "jót". Most pedig Isten azokat keresi, akik mindenek ellenére tudatosan, maguktól keresik meg, még akkor is, ha ez mennyiségileg "kevesebbet hoz a konyhára".

 Parsifal adatok | 2008.08.15 13:41 | 51
Istenem, ő az! :-)

A jó, öreg Bandi bácsi (Földi Endre).
Ő az én bérmaapám is.

Mesélt az 1938-as eucharisztikus világkongresszusról, ő "emerikánás" volt a műszaki egyetemen. benne voltak a szervezésbe, persze nem modernista városmisszió volt! Elvégezte az egyetemet, pap akart lenni, méghozzá jezsuita! (Akkor az mást, az ellenkezőjét jelentette mint ma! Főleg a magyar jezsuitákat tekintve!) Közbejött a háború, leventeként besorozták, amerikai fogságba esett. Hazajött, de a tüdőbaja miatt nem akarták fölvenni a jezsuitákhoz. Akkor még nem az volt, hogy minden jelentkezőt fölvesznek (lásd Kaszap István)! Egy diplomája megvolt. (Akkor még úgy volt, nem tudom, ma így van-e, hogy a teológiai és filozófiai végzettség mellé kellett még egy világi diploma is a jezsuitáknak!)

Ő szervezte meg az "Eucharisztia Évében" (2004/2005.), hogy a háború előtthöz hasonlóan legyen állandó (24 órás) szentségimádás a fővárosban, kitett Oltáriszentség előtt, a főváros templomaiban felváltva. Sajnos ez abbamaradt tudtommal az "EÉ" után... :(

Nagy aszkéta volt (nem pocakos pap volt!). 80 fölött is heti háromszor kenyéren és vizen böjtölt. Elsőpénteki és elsőszombati engeszteléseket végzett. Igazi "tridenti" pap volt, a tridenti zsinat szellemében. Rózsafüzér, szentségimádás, apologetika...

Őm egtette azt, hogyha nem is áldoztatott két szín alatt, nem adta kia szentséget kézbe; egy német diákokból álló turistacsoport áldoztatók sorába beállt muszlim tagjainak meg nem adott Eucharisztiát, hiába háborodtak föl ezen.

Egy éve (aug. 25.) kísértük el utolsó húsvétjára, a Farkasrétre...


  MAGYARORSZÁG KIRÁLYNŐJE, KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!