Ezüst fény

Éjsötét égbolton át lesd meg álmomat.
Éji ezüst legyél csillag-ágyamon.
Lopózz surranó léptekkel völgyeim mélységes zugába.
Legyél útján megfáradt vándor, pihenni bújj hozzám csendben.
Tárd fel szelíd tengereid titkát.
Egy éjre csak, de érints meg, légy enyém, nem baj ha kijózanít a reggel.
Tudom, jössz és újra eljössz.
A vihar, mit jöttöd kavar, a mélyben morajló forró hasadás éltet, hajt tovább.
Tengereim bősz hullámain fényed megmerül.
...
De végetér mindig lassan az éj.
Veled együtt a csillagos ég tovább úszik.
És hajnalban, ha jő a napfény, ereje biztos léptekkel legyőzi önnön visszfényét arcodon.

2011. április 17.