Gasztromátrix

A mi szép új világunk egy újabb szelete.

Dudás Kata gasztro-pszichológus

"Ortorexia: azt az állapotot jelenti, mikor valaki képtelen arra, hogy a szigorú szabályokat feloldja és visszatérjen az addigi, normális étkezési szokásaihoz."
A múltkoriban hallottam - információforrást ne kérdezz, nem az volt a lényeg -, hogy egyes állateledelek élvezhetőségét fokozandó olyan adalékok kerülnek bele, amelyektől az állat favorizálja az adott eledelt, sőt adott esetben előfordulhat, hogy ez egy jól célzott adalékolással egy gyártó termékére korlátozódik.
De még cifrább, amit a mai Napkelte interjújában hallottam nem éppen hiteltelen szakértő szavaiból: bizony az emberi fogyasztásra készült számos - gesztusaiból ítélve alighanem számtalant akart mondani - élelmiszer élvezhetőségét ízfokozó szerekkel manipulálják.
Példaként azt a konkrét esetet magyarázta, hogy van, aki csak azt a paradicsomból készült ételt képes élvezettel elfogyasztani, ami konzerv sűrítményből készült.
Nekem nagyon ismerősnek tűnt a dolog, mert hasonló jelenségen már magamat is rajtacsíptem párszor.
De a döbbenet ezután jött, mert olyan hangzott el, amit így szemtől pofába elég kevesen szoktak kimondani csak úgy. Ha alaptalan lenne, bizony könnyen ugorhatna erre sok élelmiszer-szintetizátor. Ez pedig a kemény szembesülés a ténnyel: az ízfokozó szerek, lévén, hogy a hiányuk az étkezés élvezeti értékét csökkenti ha megszokjuk, bizony drogok. Legalábbis abban az értelemben, hogy végső soron függőséget okoznak.
És itt van ez az új kórság, az ortorexia. Ha fenti állítás, miszerint droghatásúak ezek a szerek, nem lenne helytálló, akkor miért ne lehetne csak úgy ukk-mukk-fukk elszakadni a műanyagételektől? Miféle belső kényszer akadályozza meg az átállást valódi ételekre? Ezt ne keverjük az anorexiával, vagy a bulémiával, ami a fogyásra való kóros késztetés következménye. Itt nincs semmiféle trendi - pl. fogyási - törekvés a háttérben, csupán csak a természetes, kertben, napfényt, esőt látott termények fogyasztására való, egyébként teljesen normális törekvés.
Ezek után felmerül pár kérdés:
Vajon miért reklámozzák olyan átkozottul nagy erőkkel a vitaminkészítményeket?
Miért vállalja a korábban elismert orvos, hogy a pénz mákonyától elvakulva olyan vitaminkészítmények forgalmazására adja a fejét, amelyekről európai szakértők régen megállapították, hogy veszélyes mennyiségben tartalmaznak bizonyos vitaminokat?
Miért állítják állítólagos szakértők, hogy a mai termények vitamintartalma tizede sincs a 20 év előttieknek, és ízanyaguk is hasonlóan gyatra?

2008. szeptember 13.