A kezdetek
- archiv HotDog blogjaim -
06.05.13. - 07.11.14.

Az arcnélküli ember

Az arcnélküli ember mindenre kész
A gúnyos tükörképpel bátran szembenéz
Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs
S nem tudod, kié a féltve őrzött kincs

Az arcnélküli ember ma még jóbarát
De játszi könnyedséggel köpönyeget vált
Pecsétes papírok mögé bújik el
Minden nap egy másik álarcot visel

Az arcnélküli ember sötét lelke mély
Tőle származik a névtelen levél
Gyűlöl minden arcot s minden nagy nevet
Ha rájössz erre, könnyen felismerheted

/Omega - Gammapolis, 1979./

... a minap került a kezembe ez a szöveg ...
... mert elővettem ...
... mert megkerestem ...
... mert meghallgattam már el nem tudom mondani, hányszor ...
... elnyűhetetlen igazságok ...
... ma is ...
... aktualitása itt is megmutatkozik ...
... sok itt is az arcnélküli ember ...
... sokan ismernek ilyeneket ...
... sokan említik is őket ...
... de nem elegen ...
... sokat említenek is közülük ...
... de nem eleget ...
... kik hagynak ki és kiket hagynak ki? ...
... saját maguk saját magukat ...
... de hogy is ismernék fel az álarc vastag páncélján át? ...
... hisz a tükröt sem ismerik, mert messze elkerülik ...
... csapda ez, mély és könnyen el nem hagyható csapda ...
... az arctalanság nem jó védekezés ...
... maga a védtelenség ...
... van itt sokféle arcnélküli ember ...
... fokozatok vannak, igazságérzettől függően adnak többet vagy
   kevesebbet az arcukból ...
... van, aki semmit nem ad, van, aki ad, de hamisat, olyan is van, aki valót is
   hamisat is változó arányban ...
... lehet, hogy sokszor a semmi több a kevésnél? ...
... netán a soknál is? ...
... a semmi nem igaz ugyan, de nem is hamis, mert semmi, mögüle bármi
   szólhat - hiszi az arctalan -, de téved, mert egyedül szavai minősítik,
   jó az óvatosság, bár támadáskor kiváló álca ...
... a kevés, vagy a sok már igazságtartalmával arányban jelenti az értéket,
   szavai is ennyit érnek, bele is bukik, ha óvatlan ...
... mennyit adjunk? ...
... milyet adjunk? ...
... semmit? ...
... keveset, de igazat? ...
... mindegy milyet, csak jó sokat, elkápráztatót? ...
... arc nékül, vagy álarccal? ...
... védő, de hamis burok, vagy karakteres, de érzékeny valódi? ...
... kérdések, kérdések ...
... ismerek karakteres arcokat, kevés, de ARC az övék ...
... kikezdhetetlen, következetes, szavaik és arcuk ugyanazt mondják ...
... nekem tetszenek ...
... és neked? ...

... ezt mondják a latinok ha valakinek nagyon provokatív a pofacímere ...
... pontosan fogalmaztam - legalábbis sorvégileg ...
... aki tükörfordításra vágyik, nézzen utána, csak picit tér el a fenti
   értelmezéstől ...
... na szóval ...
... már egyszer - talán többször is, fene tudja - kiprovokálták belőlem,
   hogy írjak ...
... van, aki azzal, hogy kérdezősködött, mi ez a nagy füstbeburkolózás ...
... van, aki azzal, hogy hiányoznak a pettyeim ...
... van, aki azzal, hogy támadhatatlan ...
... hoppá! álljunk csak meg egy szóra! ...
... ha már szóbakerült ...
... támadhatatlan ...
... no, nem azért támadhatatlan, mert övé az abszolut igazság - ilyen
   ember ugyanis nincs -, hanem mert gyakorlatilag elérhetetlen ...
... pontosabban kizárólag másoknál érhető el, mint örök gáncsoskodó ...
... és ilyenkor van az hogy jóérzésű ember - kvalitásától függően - vagy
   kezeli, vagy tehetetlen vele szemben, vagy átnéz rajta ...
... ezutóbbi átnézés persze előbb-utóbb átcsap tehetetlenségbe, mert a
   látogató addig csűri-csavarja, míg végül nem bírja cérnával, és mégis
   reagál, nem tud tovább elnézni mellette ...
... de jó játék ez gyerekek! ...
... aztán akad kantáros, aki felveszi azt a bizonyos pónemet, és
   farkasszemet néz a provokátorral ...
... sajna ezt ő is csak másoknál teheti, mert szentem, az arctalan,
   profiltalan, kortalan, nemmel is csak azért bíró, mert a regisztrációkor
   kötelező valamit beírni, mindent - ezzel önmagát is - bezáró valaki (vagy
   senki, aminek az ellenkezője még sehol sem mutatkozott meg) máshol
   nem néz vele szembe ...
... a provokátornak van még egy tulajdonsága, csak szemfülesnek kell
   lenni: mint ahogy maga elérhetetlen, másokról sem informálódik, ezért
   gyakran állítja szembe kiválasztott áldozatát valótlan, vagy ferde
   állításokkal, jobb esetben csak félremagyarázott tényekkel ...
... nyakon felül erős bőr kell ehhez ...
... van, akinek ez alapadottsága, azért játssza kisded játékait ...
... van, aki felveszi ezt a páncélt, mert másképp nem lehet kezelni az
   ilyet ...
... és még valaki állítja, hogy a dog nem olyan, mint az élet ...

A Szélesszájú Kisbéka ugrándozik, és meg szeretné ismerni a világot.
Meglátja a rókát.
- Szia. Te ki vagy?
- Én vagyok a Róka.
- És mit eszel?
A róka felsorolja, mit szokott enni.
A Kisbéka széles mosollyal tovább ugrándozik, örül, hogy végre megismert valakit.
Meglátja a nyulat.
- Szia. Te ki vagy?
- Én vagyok a Nyúl.
- És mit eszel?
A nyúl is elmondja, mit szeret. Ezen a Kisbéka mégjobban felvidul.
Meglátja a gólyát.
- Szia. Te ki vagy?
- Én vagyok a Gólya.
- És mit eszel?
- Szélesszájú Kisbékákat.
A Kisbéka elgondolkodik.
Kisvártatva összecsücsörített szájjal megkérdezi:
- És olyat hol találsz?

Egy barátom küldte ezt a történetet:

   6-os villamos, szemben lévő négyes ülésen kívül mama, mellette az ablaknál 5 év körüli gyermeke, a kissráccal szemben idős néni, a mama mellett áll egy 17 év körüli fiú, mélán rágózva.
   A kissrác ütemesen rugdalja a nenő lábát, mire az a gyermek anyjához fordul:
   - Asszonyom, nem látja, hogy a fia rugdalja a lábamat? Szóljon rá, kérem!
   Mire a válasz:
   - A gyerekre nem szabad rászólni, összetöri a kezdeményezőkészségét, és nem tud kibontakozni.
   A mama mellett álló kamasz ekkor szó nélkül kiveszi a szájából a rágót, összegyúrja és a mama homlokára ragasztja. Mielőtt az felháborodottan megszólalna, flegmán benyögi:
   - Annak idején engem is hagyott anyukám kibontakozni...
   A tuján harsány röhögés, mama hóna alá kapja kibontakozásban gátolt gyermekét és tűzvörösen leugrik az indulni készülő villamosról.


No comment.

... az életerő bajnokai, a rögbipálya gladiátorai, a handicap Mad Maxai ...
... csak ültem a képernyő előtt letaglózva ...
... a világ másik felén mintha más mércével mérnék az EMBERt ...
... akit emberszámba vesznek, embernek is érzi magát ...
... ugyanolyannak, mint Te vagy én ...
... jól érzi: csak küllemre más ...
... nálunk ez underground "műfaj", rejtőzködő, alig látható élet ...
... pedig teljes élet ...
... azaz teljes lenne, ha nem lenne ajtó, ahol nem fér be, ha nem lenne
   emelet, ahova nem juthat fel, ha nem lenne zebra, ahol zöttyen a
   járdaszélen ...
... már vannak jelek, egyre több a rámpa, a tágas lift, széles bejárat,
   hangotadó közlekedési lámpa ...
... már kezdünk civilizálódni ...
... de még alig követjük a jó példát ...
... még van mit tanulnunk ...
... mentalitásban is ...


... ott is vannak mindenütt, egyenrangúként, sokan, nyiltan, vállalva
   magukat - mégis észrevétlenül, mert ha szemed van hozzájuk, nem látod
   őket másnak ...
... talán ott meg sem íródott volna ez a blog ...
... nincs miért ...

... a minap kérdezték tőlem, m'é ez a qrva nagy csend ...
... hát, txhrrrr, mittomén, most bedugultam ...
... csak tömöm a nagy pofámat ...


... és nézgelődök a nagyvilágban ...


... de jártam én már régi oszlopos doggereknél, és teli panasszal a szájuk,
   hogy ezért, meg azért, de most nem ...
... de tudom ám én, sejtem a nagy titkot, mert ügyes gyerek vagyok ám
   én, és látom ám, mi van ...
... no meg magamból indulok ki (merjen szólni, aki nem így van) ...
... hosszú volt a nyár, és forró, kimenekült mindenki a szobák zugából,
   nehogymár a kompjúter melege is ránk zúduljon ...
... hát nincs igazunk? ...
... majd jönnek az őszi esők, meg a téli hidegek, épp elég lesz akkor
   beszorulni a vas elé, meg verni a billentyűket ...
... meg azt is mondták nekem, hogy vannak itt elég fura szerzetek ...
... olyan valakik, akik senkik ...
... na, mindjárt megmagyarázom ...
... azért valakik, mert minimum két-három profiljuk van, és ugrálnak
   ide-oda, mint a nikkelbolha ...
... és azért senkik, mert mind a tíz profiljuk töküres, se kép, se arc
   - arctalanság, mondhatni pofátlanság -, meg semmi és semmi ...
... na, persze ki nem sz@rja le őket? ...
... na, én azt mondom, inkább hallgatok egy profil mögött, akik tudják,
   úgyis tudják, ki vagyok és mit gondolok, mint hogy pattogjak az
   arctalanság arcátlansága mögé bújva alattomban, vélemény, muníció
   nélkül ...
... nna, hát erről van szó ...
... a hosszú hallgatás előbb-utóbb kihoz valamit ...
... hosszú szellentésnek nagydolog a vége - mondaná a jólnevelt nebuló ...
... egyszer majdcsak bevillan valami ...

... egy barátom feltette a kérdést: miben keressük a boldogságot? ...
... lám, nem kell soká keresgélni ...
... már csak telefonon értesültem a párbeszédről ...

- Petra, elviszlek az oviba. Jó? - kis dacos arc fogadja a hírt. Botrány
  fellegei gyűlnek... Rövid gondolkodás, és pillanatokon belül derűre vált.
- Ok Mami - közben mutatóujjacskáját fenyegetésre emeli -, de haza
  már Gyula hoz!

... használat előtt ne felejtsük el megenni belőle a Campingsajtot ....

... belőled csináltak már szendvicset? ...
... előtted (talán, ki emlékszik?) egy Ford, mögötted egy Merci ...
... te Toyotában ...
... ha Miss Blondie nem nyúl le az ülésről leesett vizesbutéliáért ...
... de lenyúlt ...
... Istenem, csak megszomjazott, és félt hogy szomjanhal, na  ...
... egy csatt hátul, egy csatt elöl ...
... sajgó nyak és szegycsont, hullámverés az agyvizedben ...
... egy ijedtséggel, és benyomott csomagtartóval megúszod ...
... adatcsere, sajnálkozó tekintet, ökölnyi krokodilkönnyek ...
... sorry, it's ok? ...
... fuck! hülye p*csa! muszáj neked dugóban hajlongani? mitől lenne ok,
   vazze?! látod ezt az ijedt kisgyereket?! kell ez neked? (értett belőle,
   amit megértett) ...
... tanulság: a szomjas szőke drájvert hagyd előzni, vagy húzz ki előle ...

... most csak így, félszavakban ...

... fények, végeláthatatlan fények az éjszakában ...
... alád lassan, méltósággal beúszó gigantikus, halvány fénnyel átszőtt
   derengő, narancsszín puha ködkupolával koronázott pókháló, mögötte
   - csak a tudat súgja - az óceán  ...
... hosszú az út, mérhetetlenül hosszú, tested soktonnás tolóerő
   remegése hatja át, jól esik végre a város felett a csendes lebegés ...
... meg a várakozásé, mikor csikordul meg végre a kerék, s lábad alatt
   biztos legyen a föld ...

Weöres Sándor: Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.


... ezt a képet és ezt a verset együtt találtam ...
... csak egy darabot kerestem a végtelenből ...
... és lám mily közel került ...
... szinte kézzel elérhető messzeségbe ...
... talán a hangulat teszi ...
... talán a tenger sugallata ...
... talán emlékképek sűrűjében fogant ...
... lehet, hogy csak a vágyak dohognak ...
... lehet, hogy a várakozás ...
... az út ami elválaszt jelent és jövőt ...
... az út, ami összeköt messzi földeket ...
... az út, ami elvisz messze-messzeségbe fényben lobogó légihídon ...
... a út, ami visszahoz megannyi emléket ...
... velünk együtt ...
... csak velünk ...

Kaptam egy levelet.
Gondolkodtam, bemásoljam-e.
Nem kellett, megkönnyítették a dolgomat, már beküldték. Nem tudom, szükség volt-e erre.
Én nem kommentálom. Az első mondatnál alig jutottam tovább, mert a többi az én szempontomból lényegtelen.
Talán még a kérés, hogy közöljem.
Lényegtelen? Igen, lényegtelen, mert az előző blogomról szól, amiben szó sem esik arról, hogy kiről szól. Valótlanság van benne? Na és? Amíg nincs nevesítve, úgy elmélkedünk, ahogy akarunk. Hátha csak provokáció benne a valótlanság.
Ja, csak mellesleg említem, hogy az az ominózus valótlanság olyannyira nem valótlanság, hogy ma (július 7. !!!!!!) is történt belépés, sőt komment is van egy másik blognál szintén ezzel a dátummal. Pffffffffff. Akkor ki is van hülyének nézve?
De nem is erről akarok írni. Érdekesebb ez a mondat: "Mivel szóltak , hogy írtál egy talán rólam készült blogot és abban valótlanságok vannak, a segítségedre leszek."
Ha nekem hasonló esetben valakik szólnak, hogy (talán) rólam szól egy - egyébként sehol nem nevesítő, ezért akárkiről is szólható - blog, én biztosan meginterjúvolnám az informátoraimat. Miért is? Pici logika csak. Ha egy nevesítetlen írásból rámismertek, akkor vagy rém intuitívak, vagy nekik is ez a véleményük rólam. Különben honnan tudnák, hogy rólam szól? Ennyi. Logäci, akarom mondani logice.
Nem is fecsérlek több szót erre a dologra. Lényegtelen. Annál is inkább, mert dívik a szó nélküli kiugrás, sokan megtették, és engem például érdekel a sorsa az eltűnt dogger ismerősöknek, és ha érdeklődésemre nem - vagy későn - kapok választ, elkezdek elmélkedni, amit ugyebár kötetlenül szabad.
Ja, és a nevesítésről: olyannyira komolyan vettem, hogy elutazásom előtt kimoderáltam egy kommentet, mert megnevezte az írója, hogy szerinte kiről szólhat. Bár más is ezt tette volna mindig. És ebben nagyon különbözünk egymástól. Nemde, kedves levélíróm?

Közben körülnéztem, és látom, a rejtély megoldódott. Törölhetném is ezt a postot, de legyen memento. Azért köszi a kommenteket.

... átverik a dogot ...
... átverik a doggereket ...
... már aki átveri ...
... már akit lehet ...
... van aki úgy megy el, hogy elköszön ...
... van aki úgy megy el, hogy nem szól, csak sarkonfordul ...
... de van, aki úgy megy el, hogy igazából mégsem megy el ...
... ki érti ezt? ...
... na, egy kis fényt azért vessünk a dologra ...
... hogy is van ez? ...
... aki törli magát, az "már nem tag" ...
... ugyebár ...
... nincsenek cuccai, semmije nincs ...
... elvileg ...
... de úgy látom, lehet eltűnni másképp is ...
... teljes cucclista, de egyik link sem vezet sehova ...
... nincs profil, de profilkép van ...
... és láss csodát, van a nagy eltűnés után datált belépés ...
... na, ezt add össze! ...
... lehet levelet küldeni, a rendszer nem dobja vissza ...
... vajon a HotDog látja rosszul, vagy mi? ...
... ő lát minket belülről, de mi őt nem? ...
... nem rossz, nem rossz ...
... legalább úgy tenné a nézgelődést, hogy nem lép be ...
... erre is van ám lehetőség, persze kommentelni kívülről nem lehet ...
... érdekes hozzáállás ...
... aki tud magyarázatot, dobjon meg vele ...
... itt ...
... kommentben ...

Szőröm fénye megkopott, szememből sem a régi tűz villan. Karmaim élétől tapasztaltabb egér régen nem fél már.
Most éppen meleg kapualjat keresek. Félek - s egyre jobban félek - az őszi esőtől...
Ilyenkor, őszelőn, ha a háziasszony ki nem rúg hőn áhított s nehezen meglelt rejtekemből, álomra szenderülvén eszembe jutnak cicakorom szép emlékei.
Akkor még más volt minden. Sárga szemeim, éles karmaim előtt egér meg nem állhatott. Dús bundámról regék szóltak tejfaló macskatársaim körében. Ma már macskatársaim is csak rezignált vén kandúrt látnak önmagam helyében.
Szerettem a kis szürkéket. De sokkal jobban a csinos tarkát, a bájos fehéret, és a titokzatos feketét. Szerettem kergetni őket kifulladásig. Faltól falig; át a kerten, egérlyuktól egérlyukig s vissza...
Hamar rájöttem, a tarka csínye, a fehér bája, a fekete varázsa hamisgyöngy, értéktelen. Szőrük hullik, csak prüszköl tőle a macska minden kergetőzés után.
De most! Itt az a Kis Szürke! Csak tudnám, miért jár örökké a fejemben! Valahogy más, mint a többi.
Nagyon szép szín a szürke.
A Kis Szürke! Rózsaszín pofácskáját felém fordítja, kecses farkincáját kacéran tekergeti előttem, szemével, mozdulataival bíztat: "fogj meg, gyere hát!". ’Tudja jól, mi hajt felé. "Gyere hát! Kapj el!" - incselkedik.
De nem tesz semmit, nem enged többet! Lesi szemeimet, figyeli karmomat, s ha látja: ugrásra készen állok, már el is iszkol. Talán szórakoztatja is, mint roskadok - immáron sokadszor - önmagam árnyékába.
Hát, igen, a Kis Szürke! Hhhh! Szereti a macska-egér játékot. Csoda tudja, én már nem annyira, mint régen - a daliás szép időkben.
Figyelj hát - gondolom egy-egy ilyen keserves "játék" után -, te Kis Szürke! Eljön egyszer az én időm. És leszel talán egyszer te is ... virgonc cicából bölcs macska ...

Mottó: Ha valóság lesz az álom, csodálkozhatsz, mert megláttad a jövőt. Ha álom lett a valóság s mégis csodálkozol, nem jól ismered a múltat.

Sohasem szerettem ezeket az állatokat.
Gyerekkorom távolából dereng egy régi emlék. Forró nyári délutánon a kiskertben lepkék után szaladtam. Egy árnyas fordulóban két fa közé volt kifeszítve a háló. Csak arra emlékszem, hogy fémes pengések közepette feszült arcomra a sok vékony szál, s már orromon ült a nagy barna lény, majd megindult a nyakamra, a gallér mögé. Emlékszem még az iszonyatra, ahogy igyekeztem kisöpörni onnan, miközben a hideg futkosott a hátamon, pedig kellemes meleg nap volt akkor régen... Nem szeretem vadászhajlamukat sem, mindig sajnálattal néztem a hálóba gabalyodott áldozatokat.

... Ültem, vagy álltam, már nem tudom, lehet, hogy a kettő közt félúton voltam éppen. A mennyezetre meredtem, néztem az ablakon beszűrődő fényeket - az is lehet, hogy belülről jöttek. Fehér volt a fal is, a mennyezet is. Ekkor indult felém. Vékony szálát megeresztve függeszkedett és közelített hozzám. Barna volt, vagy szürke, nem emlékszem. Nem tudom miért, de úgy éreztem, én vagyok a célpontja. Csak ereszkedett, s lassan a vállamra ült, mint mikor búcsúnál hajtja fejét e helyre a hűtlen. Karjai hajtincsként simogatták arcomat. Elrettentett a gondolat: kezemmel hadonászva igyekeztem ellökni, de mindahányszor sikerült letaszítani, a vékony fonal - mint az inga, ahogy leng -, vissza-visszahozta. Elült bennem az iszonyat, többször is arcomhoz ért közben, de nem éreztem mást, csak a sima érintést. Megfoghatatlan illat lengte körül. Nem bírtam tovább. Kezeimmel a szálat kerestem - el kellene tépni -, de acélos fonata csak körülfonta ujjaimat, ragacsot hagyott kezemen, érintése mély gödröket vállamon, barázdákat arcomon s tán hajamra is hullott belőle néhány szálacska, nézzétek csak!...

Ma sem szeretem őket. Ha hallom a háló szikár pattogását, mindig kiráz a hideg, mint azon a délutánon. De mégis: csodálom tehetségüket. A legjobb takács se szőhetne szebb, erősebb kelmét - valahol olvastam, hogy selyemként használva, fonva és szőve golyóálló textília készíthető fonalából.
A többi: bocsánatos bűn...

... vannak, akik jönnek ha hiányzunk ...
... vannak, akik ugyanazért nem jönnek, amiért mi: besokaltak ...
... vannak, akik latolgatják, miért nem jövünk: nem kérdeznek, csak
   várnak, várnak, türelmük fogytán, okokat kreálnak ...
... és törölnek: nem tudni miért ...
... történetek ...
... berobbanunk az ismeretlenségből ...
... barátok, ismerősök, szerelmek az idegenből ...
... nemcsak megszerezni, megtartani is tudni kell ...
... aki feladja, meghátrál: így lesz egyre magányosabb, s úgy érzi, ő
   csalódott ...
... de többé már nem idegen ...
... csak egy ismeretlenné vált ismerős ...
... s ha visszakopogtat - nyitott kapukat dönget ...

... most így áll a világ ...


... vagy így? ...


... helyüket vesztett tárgyak dobozban várják sorsukat; így a munka
   közepén már egyik-másikuk kezdi jobban érezni magát ...
... mi is ...


... szeretem a friss mész szagát; van még mesterember, aki a műanyag
   alapú festékek helyett a falnak levegőt hagyó friss mésszel dolgozik,
   érdekes megfigyelni a veritékező falat amint megköt rajta a javító
   vakolat és a mész ...
... állványrengeteg ...
... ajtók, ablakszárnyak ontják a hígító gőzeit ...
... finom facsiszolat, meszes por a legkisebb résben, alapozott párkányról
   macsek seggére kenődött festék ...


... ebéd a romhalmaz közepén ...
... csípős reggelen trikók gatyák keresgélése a szabad ég alatt lefóliázott
   fiókos szekreterben ...
... ha pechje van az embernek, meztelen feneke néz farkasszemet a
   belépővel a levett fürdőszoba ajtón át ...
... szóval tiszta táborozás, így messze a nyártól és a Balcsitól ...
... meggyérültem; de jövök még ...

Lehetek a...

Szemétre vetett kacatok
közöttük turkál a szürke fény,
széttépett mindennapok,
ó, valakit várnak...
Néha az arcod meggyötört,
kidobott levelek véresek,
törékeny cseppkő összetört,
ó, mindent láttam...

Ott várok a sorok között,
talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked,
de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

Nem kellenek a nagy szavak,
hallom minden sóhajod,
elárul minden szívverés,
ó, nálam jártál...
Kezed nyomával díszített
pulton felejtett pohár,
ez a film lassan pereg,
ó, már százszor láttam...

Ott várok a sorok között,
talán egyszer rám találsz.
Üvöltök, integetek Neked,
de ha nem látsz...

Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, akkorsem értenél!
Lehetek a víz, lehetek a tűz,
lehetek a szél, - ami Téged mindig űz -,
az árnyék, lehetek a fény, úgysem értenél!

/Zanzibár/


... elmúlt a nőnap már ...
... mégis ...
... kis adalék még, mit jelent nekünk ...
... utólagosan is még egyszer köszönet nektek ...
... amúgy kelgyó módra ...
... meg aztán hallottam ezt a dalt és zsong, csak zsong valahol mélyen ...
... és tán férfitársaim is megélik, megélték ezt ...

... hosszú hallgatás volt ...
... okait ne kérdezd, ha érdekelt, már megtetted, s tudod ...


Mottó:
Aki nem tudja hogy tud, az bölcs, tőle tanuljatok;
aki tudja hogy tud, az veszélyes, tőle óvakodjatok;
aki tudja hogy nem tud, az okos, azt tanítsátok;
aki nem tudja hogy nem tud, az ostoba, azt hagyjátok.

... mekkora hatalom a tudás? ...
... meddig csak tudás, és honnan bölcsesség? ...
... meddig oktató értelem a tudás, s honnan kioktató? ...
... a papírok lobogtatása tudás, vagy látszattudás? ...
... kire hat a tudás? aki adja, vagy aki kapja? talán mindkettő? ...
... okítani: saját képünkre faragni, vagy kérdezni és hagyni tanulni? ...

... megannyi kérdés ami zsong még ...

... megcsökött régi, betokosodott dogmák ...
... a terror papja elfedi a fényt ...
... köpönyegét védő szerepben tetszelegve suhogtatja, hogy saját
   árnyékát alkossa s gyüjtse büszke nyáját ...
... s ha kell fordít ...
... a tudás hatalom: erőszakos, nagy és veszedelmes hatalom ...
... szeret hódítani, leigázni ...
... magánál különbet nem ismer ...
... követel mert önző ...
... abszolut igazság: az értelem terrorja ...
... illúzió: aki bedől, árnyékba dől, mély árnyékba ...
... árnyékában megkövül a jég ...
... nincs kritika, mit szikrázva vissza ne verne ...
... a tudás vak: nem látja hibáit ...
... észre sem veszi, a fény máshonnan jő: fennebbről ...

... a bölcsesség szolíd és megengedő ...
... tanulva tanít ...
... kézenfog, magához ölel ...
... maga fölé emel, hogy lásd a fényt ...
... a bölcsesség nem tud: kérdez, szemlél ...
... rányitja a szemed a világra: látni tanít ...
... nem ural: szolgál ...
... a bölcsesség kegyetlen kritikus: önmagával ...
... veled is, de érted s nem ellened ...
... követel mert tisztel ...
... addig csiszol, míg meglátja fényedet, míg meglátod fényedet ...
... árnyékodban várja, míg fényed rávetül: mert bízik benned ...
... a bölcsesség magányos, csakúgy mint a tudás ...
... de magányuk más: a bölcsességé ok, a tudásé következmény ...
... a bölcsesség elenged, a tudás eltaszít ...

***

... és most jöhetnek a vélemények ...
... ha egyetértesz, ha vitatsz, írd meg ...
... de ne hallgass ...

Klikk ide, ha érdekel az ihlető zene. Vigyázat, hangulatfokozó!

Lélegző, furcsa hajnalon

Lélegző, furcsa hajnalon,
mikor hold ül a dombokon,
ha velem alszol, átkarolsz,
lelkem korlátján áthajolsz.

Bújik a csókod, kismadár,
inni csak a számra jár.
Fűrészfogú nappalok
harapdálják a holnapot.

Mondd el nekem a titkokat,
mely rontásunkra megfogant.
Oly rettenetes, oly emberi,
napfénytakarónk szétveti

Lélegző, furcsa hajnalon,
egy csepp halál az arcomon
ha velem alszol, úgy ölelj,
halálomnak is megfelelj ...

                                    /Non Stop/

(Ha még nem hallottad a dalt...)

... régi dal ...
... régi idők ...
... voltál már úgy, hogy egy dallal ébredtél? ...
... bármit teszel, ott zsong, már minden hangját ismered ...
... szövegét betéve tudod ...
... nem tudsz, nem akarsz szabadulni tőle ...
... átjár, átitat, benned szól ...
... közben peregnek a gondolatok ...
... napi dolgokról, gondokról-bajokról ...
... barátságról, szerelemről ...
... megfér mellettük ...
... mint halk háttérzene ...
... szeretnéd ha más is hallaná ...
... szeretnéd ha átadhatnád ...
... ha rezdülnének rá ...
... ha rezdülnének rád ...
... van néha, hogy csak jönnek a gondolatok ...
... elárasztanak ...
... szavak nélkül ...
... a szavak nem követik a gondolatokat, csak halvány másaik ...
... válaszok ...
... szavakra vagy gondolatokra? ...
... szavakkal vagy gondolatokkal? ...
... megtalálnak a gondolatok? ...
... megérted a szavakat? ...
... s a zene csak szól ...
... csendben szól ...
... valahol mélyen a múlt emlékei közt ...
... mégis a jelenben ...
... itt és most ...
... csendben szól, szépen szól ...
... s ha nem érted, az se baj - csak dőltek a szavak halomra ...

... nem vész el ...
... csak átmenetileg ...
... vagy átalakul ...
... de megtalálják, megkeresik ...
... melengetik ...
... hálából csendül kicsit ...
... mert jólesnek a hívó szavak ...
... mert a kezek melegéből erőt merít ...
... a vész rengetegéből újra kilép ...
... fürdik a fényben ...
... és elhiszi, hogy rosszpénz nincs ...
... csak emberek vannak ...
... emberek és ítéletek ...
... és van, kinek a szemében vas is arany, és van, kinek az arany vas ...
... a rossz pénzt szeretni nem kell félnetek jó lesz ...
... ismerős a mondat? ...
... nem baj ...
... az éremnek is három oldala van ...
... élére állított világ ...
... van, hogy fénylik, van hogy árnyékban van ...
... a kettő közt ott a valóság ...
... kicsi, éles, de igaz ...
... sosem tudod, melyik oldalt járod ...
... most éppen hol jársz? ...

... lassú víz partot mos - szól a régi mondás ...
... elülnek az indulatok ...
... elfogynak a gondolatok ...
... pauza ...
... de beüt egyszer csak mint a villám ...
... váratlanul ...
... és dőlnek megint ...
... van, hogy éjjel hozzák az álmok ...
... van, hogy egy szó, egy hang csak ...
... egy baráti gesztus ...
... egy rég nem látott tekintet ...
... egy dalszöveg ...
... egy kép ...
... egy bájos, élettel megtöltött tárgyi világ ...
... megannyi évődő szösszenet ...
... mívesen, édességbe csomagolt bókok ...
... ihlet ...
... múzsák ...
... nyitott a világ, ötletek tára ...
... most betakarni készül a hó ...
... de az ÚT sohasem vész el, mindig ott van előttünk ...
... csak látni kell és lépni tovább ...
... lépni ...
... a kutya megint rosszul viselkedett ...
... rosszul jár a naptára ...
... pár nap késéssel jelzi a kort ...
... jó ez néha, ki szereti ha elmegy felette az idő? ...
... de ...
... vajon a kaszás is késni fog, ha eljön az ideje? ...

... ha volna ki meghallgatná ...
... tán múlna lassan ...
... de visszatér ...
... mint ködlő éjből a sötét árnyak ...
... ha hajtasz úttalan utakon ...
... előkúszik ...
... kísért ...
... szél ha szisszen téli estén ...
... lélegző néma szusszanás ...
... tssssz .... psssssz .... tssssz .... psssssz ...
... csengő ha szól elhaló távol ...
... csak szól ha elfeledsz becsukni egy ajtót ...
... galang ... galang ... galang ... galang ...
... lépted hangja koppan ...
... visszhangja elhal ...
... csak vársz ...
... hosszú az út ...
... miről érkezik a kedves ...
... még nem tudod, ölelő karod magába zárja-e ...
... pedig tudod ...
... rég volt ...
... már egyszer megnyugodtál ...
... mégis vissza-visszatér ...
... visszatér múlhatatlanul ...

... neked ment már el barátod? ...
... messzire ...
... nem tudtátok, visszajön-e ...
... ő sem ...
... Te sem ...
... csak azt tudta, mennie kell ...
... csak azt tudtad, elfedte a homály ...
... miért? ...
... keresed a választ ...
... reméled: tőle még megtudhatod ...
... egyszer talán ...
... és teltek a napok, hetek ...
... vártad: jön-e róla hír ...
... elszakadt a húr ...
... ostobán, már másra vakon ...
... Te már vesztettél el barátot? ...

... volt már, hogy megszólíttattál? ...
... úgy érzed, ez neked szól ...
... benne vagy ...
... Te is ...
... talán, mert veled is megtörtént ...
... talán, mert Te is ott voltál ...
... talán, mert csak a vágy él benned ...
... sorstársak ...
... párhuzamos utak ...
... lélektársak ...
... mind itt vagytok ...
... engem már megszólítottak ...
... többször is ...
... és téged? ...

... lettél már szerelmes a neten? ...
... titokzatos ...
... semmivel össze nem hasonlítható ...
... eltűnik minden ...
... minden, mi addig volt ...
... csak a test van ott a képernyő előtt ...
... a lélek valahol a rengetegben ...
... nem érzed elveszni ...
... méginkább a tiéd ...
... mert megoszthatod ...
... arcodat nem látja senki ...
... csak a monitor falja tekinteted ...
... mintha azt várnád, hogy odaát látja valaki ...
... pedig tudod, nem láthatja ...
... de odaát is valaki ezt érzi ...
... tudod, érzed ...
... körötted megszűnik minden ...
... sötét éjeken ketten vagytok, csak ketten, és senki más ...
... faljátok a betűket ...
... a másik keze nyomát ...
... és jönnek az első telefonok ...
... és mennek ...
... vajon ki van nagyobb zavarban? ...
... nem törődtök idővel ...
... csak a vágy van ...
... meg a megérzések ...
... rezdülések ...
... gyűlnek a közös pontok ...
... utatok már együtt megy tovább ...
... érzitek, ez másként nem lehet ...
... nem is lehet ...
... találkozások ...
... végzetes találkozások ...
... nem menekülhetsz ...
... nem is akarsz menekülni ...
... tudod: menned kell ...
... várnak rád, nagyon várnak ...
... édes várakozás, édes találkozás ...
... édes szavak ...
... semmivel össze nem hasonlítható ...
... s nem ér véget ...
... soha nem ér véget ...
... ez az, ami nem múlhat el ...
... soha, soha nem múlhat el ...
... Te voltál már szerelmes a neten? ...

... ismeretlen ismerősök ...
... ismerős ismeretlenek ...
... vannak körülötted ismerős ismeretlenek? ...
... van ismeretlen ismerősöd? ...
... rád talált ...
... rátaláltál ...
... csak úgy ...
... véletlenül - mondanád ...
... kérded: vannak véletlenek? ...
... felkeresed, mert mond neked valamit ...
... s Te is mondasz valamit, hát felkeres ...
... más utakat jártok ...
... mégis vannak közös pontok ...
... pár gondolat ...
... egyezések ...
... viták ...
... és mentek tovább ...
... de csak azért, hogy megint visszatérjetek ...
... vannak visszatérő látogatóid? ...
... Te visszajársz ismeretlenül? ...

... van testvéred? ...
... ismersz embert, akit testvérként elfogadsz? ...
... és aki téged? ...
... tesókák ...
... fiak s lányok ...
... felmenők és oldalágiak ...
... keresztanyák ...
... alteregók ...
... virtuális rokonok ...
... mi hozza őket? ...
... mi visz hozzájuk? ...
... hasonlóságok? ...
... ráérzések? ...
... gesztusok, ötletek ...
... rezonanciák ...
... zodiákusok ...
... vannak ikreid ...
... akikkel együtt ünnepeltek évről évre ...
... ismersz legalább egyet? ...
... talán mert kezetek egyformán ügyesen vezetik a rajzceruzát ...
... talán mert tiszteltek egymásban valakit ...
... talán mert pótoltok egymásnak valakit ...
... valamit ...
... hangokat, érzéseket, illatokat ...
... képeket ...
... rejtély az ember ...
... aki hiányzik, megtalálja ...
... ha közelben nem, hát távolban ...
... mégis valahol mélyen ...
... a gyökerekben ...
... Te megtalálod, aki hiányzik? ...

... szálltál már vitába valakivel? ...
... amúgy istenesen ...
... igazi vitába ...
... az igazi vita éles ...
... egymásnak feszülő ...
... érvekkel cikázó ...
... mentes személyes indulattól ...
... és éppen ezért egymás tiszteletén alapul ...
... szereted a vitafeledet? ...
... ha nem, akkor ne is szállj vitába ...
... egyszer eljön ...
... egymásnak feszültök ...
... mint két oroszlán ...
... tud valamit ...
... Te is tudsz valamit ...
... mást ...
... győzhet valaki? ...
... KELL valakinek győzni? ...
... ellenség vagy ellenfél? ...
... barát ...
... ellenfél ...
... baráttal lehet vitatkozni? ...
... baráttal KELL vitatkozni ...
... ellenféllel is ...
... ellenséggel nem lehet ...
... a vita szülhet barátságot ...
... erős bástya az ilyen barátság ...
... nincs ki éket verhet közétek ...
... neked kezet nyújtott már ellenfél? ...
... Te nyújtottál már kezet ellenfélnek? ...
... fogadd el ...
... ne engedd el ...
... összeköt valami ...
... barát ...
... ellenfél ...
... biztos, hogy nagy különbség? ...

... voltál már úgy, hogy valaki bekopogtatott hozzád? ...
... csak úgy ...
... talán valakit felismert benned ...
... talán valakiben felismert téged ...
... talán hasonlítasz valakire ...
... talán hasonlít valaki rád ...
... nem tudod még az okokat ...
... megérzéseire hallgat ...
... de tudod: ok nélkül nincs semmi ...
... Te is rácsodálkozol ...
... aztán jönnek a nagy beszélgetések ...
... magát adja ...
... elmondja nagy titkait ...
... megerősítést vár ...
... megerősíted ...
... talán segítesz nagy magányában ...
... talán hátadon viszed repülni ...
... talán a kéklő magasból meg tudsz mutatni valamit a világból ...
... tudod ...
... Te is voltál már így ...
... s milyen jó ha megoszthatod ...
... s pendül a húr ...
... barátság ...
... flörtbe hajló rózsaszín szótrillák ...
... és egyszer megint jönnek rossz napjaid ...
... neked is ...
... okok ...
... rájössz a miértekre ...
... most ő emel fel ...
... szavaiban, hangjában talán saját erőd sugárzik vissza rád ...
... melenget ...
... kézenfog ...
... okok ...
... ő is megérti már ...
... talán már akkor tudta, amikor Te még nem ...
... Te érted a miérteket? ...
... hozzád bekopogtattak már? ...

... voltál már úgy, hogy megláttál valakit? ...
... az utcán ...
... egy társaságban ...
... a HotDog képgyüjteményeinek egyikében ...
... tudod, hogy soha nem talákoztatok ...
... tudod, hogy messze vagytok s mindig messze voltatok egymástól ...
... s mégis oly közel ...
... ismerős ...
... megrezdül valami benned ...
... talán csak ...
... egy arcvonás ...
... egy testtartás ...
... egy letűnt világ hangulata egy régi képen ...
... aztán jön a JEL ...
... éjjeli üzenetek ...
... levelek ...
... rokonszenves bejegyzések ...
... egy baráti képes üzenet: én ilyen vagyok ám ...
... JEL ...
... honnan jön a JEL? ...
... mi van az arc mögött? ...
... Te tudod, érzed, hogy mi van ott ...
... talán egy tükör ...
... talán egy szelet belőled ...
... mint belőle benned is ...
... JEL ...
... hiszel a jelekben? ...
... a kínai horoszkóp szerint a disznó éve jön ...
... állatjegyek ...
... mind önálló jellem ...
... konstellációk ...
... szerencsés és kevésbé szerencsés ...
... ellentétek, hasonlóságok ...
... egymást kizárók, vagy kiegészítők, barátságra, szerelemre
   sorssszerűen meghatározók ...
... JEL ...
... van JEL, amire figyelni kell ...
... van JEL, amire nem lehet nem figyelni ...
... itt vannak, itt vagytok, itt vagyunk ...
... mindenkinek van JEL, amire figyel ...
... kinek önmagában ...
... kinek másban ...
... de van ...
... figyelj a jelekre, Te magad is több leszel ...

... akit érdekel a folytatás, ajánlás nélkül várom, remélem, tudok
    még meglepetést okozni ...

... nekem is tele van ...
... mint - úgy látom - néha másoknak is ...
... nem azért, mintha félni volna kedvem ...
... de néha van olyan érzésem, hogy a HotDog is egy kis társadalom ...
... tükörképe valaminek ...
... nagyon is éles képe ...
... alapelv hogy itt nincs helye a politikának ...
... egyetértek ...
... de ettől még kitör a valódi ...
... kilóg néha a lóláb ...
... vajon mire jó ez? ...
... miért van az, hogy alapkérdést vet fel valaki ...
... tényleg alap, mert mentális problémáról szól ...
... s oda lyukadunk ki, hogy ki milyen kaszthoz tartozik ...
... a józan vita helyett egymást gyepájluk ...
... jó ez? ...
... ifjainkról beszélünk ...
... fiainkról, lányainkról, a jövő nemzedékéről ...
... csoda, ha veszélyt érzünk, ha depresszió sujt köreikben? ...
... mi kell, hogy megértsük? ...
... legyünk Makarenkók? ...
... járjunk az órákra pisztollyal, s lőjünk levegőbe, ha valami nem tetszik? ...
... netán vágjuk az írógépet a padsorok közé? ...
... agresszióra agresszióval? ...
... depresszióra pofonnal? ...
... vagy mi legyen? ...
... szóljunk inkább szelíden, vállalva a MÁS vádját? ...
... mert hovatovább ott tartunk, hogy aki nem csap oda, az MÁS ...
... aki nem vagdalkozik, az MÁS ...
... aki érvel a vitában, az MÁS ...
... tessék ...
... lehet vitatkozni ...
... SZABAD a terep ...
... SZABAD a préda ...
... SZABAD a szó ...
... SZABAD a vélemény ...
... olyannyira SZABAD,  hogy ne is várjátok a véleményemet, hiszen ITT
   VAN FENTEBB, én nem fogok beleszólni, nem tudtok provokálni ...
... minek? ...
... persze benézek, olvasom, gyűjtöm holnapra a municiót, majd egyben
   rátok zúdítom ...
... széles az utcám, elfértek benne ...
... brutális vagyok? ...
... te is, fiam, Brutális? - kérdhetitek ...
... ja, és még valami ...
... lehet, hogy bárdolatlan vagyok, de van egy apró nüansznyi kis dolog,
   amitől zwieder lettem, és erre sarkallt, talán nélküle nem is írtam
   volna  ...
... nem szeretem, ha más negatív minősítését a nevemmel fémjelzik ...
... ez utóbbit aki érti érti, aki nem, nem, lelke rajta ...
... remélem, ez most nem cetli ...
... jöhet a frocli ...

... Ede: kimondtad a végszót, és ezzel le is zárom a vitát, lezárom a
   kommentlehetőségeket is, bocs, ha valakit ezzel akadályozok, de akit
   érdekelt, gondolom már hozzászólt. Egy gondom van még. Ha esetleg
   nem vettétek volna észre, levontam egy következtetést az egészből.
   Mindenfélékre reagáltatok, megint jól sárbadöngöltétek egymást, de a
   lényegre, nem adtatok választ. Legalábbis érdemben. Viszont
   megerősítettetek abban, hogy tényleg fontosabb egymás gyepálása,
   mint a felvetett kérdések megtárgyalása. Pedig itt sem
   személyeskedés nem történt a blogomban - a nevek nekem szentek,
   soha sehol nem említek egyet sem -, sem durva kritika. Egyszerűen
   csak felhívtam a figyelmet egy jelenségre, ami beeszi magát ide is.
   Ennek haszna nincs, kára viszont igen: elvadulnak tőlünk azok is, akik
   eddig jó érzésekkel jártak nálunk. ...
... Ha valakinek még van szólnivalója, priviben - nem a faliújságon, mert
   onnan válasz nélkül törlöm - tegye meg, ígérem, fogok reagálni. Nem
   tudom, a hozzászólások láthatók-e, böngészőtől függ, úgy látom. Aki
   először olvassa, attól elnézést kérek, nem is baj, hogy nem folyt bele. ...

   Közben - eltelt azóta rengeteg idő - úgy döntöttem, a vita elcsitult, nem árt, ha emlékeztetőül láthatóvá teszem a kommenteket. Ha még ennyi idő után akad vélemény, ám legyen.

... fejtágítás ide, fejtágítás oda ...
... a lufi nem teljesen üres ...
... ez még belefért ...


... aki nem tudja hogy tud, az bölcs, tőle tanuljatok ...
... aki tudja hogy tud, az veszélyes, tőle óvakodjatok ...
... aki tudja, hogy nem tud, az okos, és őt tanítsátok ...
... aki nem tudja, hogy nem tud, az hülye, őt csak hagyjátok ...

... jó hír így téli szünet után ...
... ez a hét még nem tanítás ...
... örülnek a gyerekek ...
... szánkázhatnak ugyebár ebben a szép téli időben ...
... na, de sebaj, egy hét múlva sítábor ...
... legalább felkészülnek a hónélküli sielésre ...
... mondom tehát, örülnek a gyerekek ...
... mi is örülhetnénk ...
... nagyon örülhetnénk ...
... mert bíznak benne, hogy nagy lesz eszünk ...
... kitágítják hát a fejünket ...
... jó nagyra ...
... vízfej ...
... képzés télvíz idején ...
... még pezseg bennünk a szilveszteri pezsgő ...
... durran az agyunk ...
... mint a pezsgősüveg ...
... mint a lufi akupunktúrás kezelés után ...

... két szemlélet ...
... két igazság ...
... két tanulság ...
... láttad? ...
... ha nem, el ne mulaszd ...
... ha igen, érted miről szólok ...
... kicsit rólam, kicsit rólad, kicsit róla ...
... rólunk, rólatok, róluk ...
... a sómen tisztessége VS a nyárspolgár hazugsága ...
... meddig tart a tisztesség, meddig a hazugság? ...
... vajh mi az igazabb? ...
... mikor hazudunk: évente a két napon szeretőnk karjaiban, vagy a többi
   363(4) napban családunk körében, míg várjuk a randevút? ...
... csalunk-e, gyávaság, vagy hűség, ha felgyúrt intim testtel
   megfutamodunk, mert otthon kedvesünk ölelő karja vár? ...
... ha tudod a választ, mondd ...
... ha tudod, hol a helyed: mondd el ...

... az élet itt olyan, mint egy porcelánboltban ...
... gyönyörű kerámiák, szebbnél szebbek és kedvesek ...
... sorakoznak a polcokon ...
... ott egy vidám, napsugaras, nevetős ...
... amott egy makulátlan fehér, rontana rajta a legkisebb dísz ...
... de van apró hibákat arannyal lefedett ...
... egy közös van: mind érzékeny, mind szép, mind a föld élő szülötte ...
... mind az őselemek hordozója, földből, vízből, levegőből, tűzből ...
... van karcsú, van öblös, alacsony, magas, mind átölelni való ...
... van fényes, és van szolíd, mind simogatni való ...
... ki itt belép, töltődve, szívét melengetve lép ki az ajtón ...
... és akit van, ki vár, otthon kiadja melegét ...
... mert otthon várnak igazi csodák ...
... mert otthon van a legszebb, az igazi varázs ...




Ime a szenvedés: A születés is szenvedés.
A vénség is szenvedés. A halál is szenvedés.
A bánkódás, a zokogás, a vergődés
s a levertség megint csak szenvedés.

S az is csak szenvedés, hogy amire vágyunk,
azt meg nem találjuk.
Összefoglalva: a tapadásnak ötféle tévalkotóeleme:
szenvedés.

A szenvedés eredete a szomj.
Ez az a szomjúság,
mely folyton folyt újraéledő,
mit kísér a gyönyör szenvedélye,
mely itt is, ott is fel-feltör;
nevezetesen a
kéjnek szomja, a létnek szomja s a nemlétnek szomja.

A szenvedés megszüntetéséhez a szomjmegszüntetés juttat el.
Ez pedig a szomjnak maradéktalan kioltását jelenti: annak elhagyását,
elhárítását, tőle való szabadulást, vonzköréből kiszakadást.

A szenvedés megszüntetéséhez vezető út a nemes nyolcas ösvény; nevezetesen:
a helyes hit,
a helyes elhatározás,
a helyes beszéd,
a helyes cselekvés,
a helyes életmód,
a helyes igyekezet,
a helyes vizsgálódás,
a helyes elmélyülés.

... ha azt mondod, netkapcsolat,
   azt mondom kiegészíti a valót ...
... ha azt mondod, érzések,
   azt mondom, harcolj velük, értük ...
... ha azt mondod, drágakő,
   azt mondom, benned rejlik ...
... ha azt mondod, nem leled,
   azt mondom, áss mélyebbre ...
... ha azt mondod, jég,
   azt mondom, ne repeszd, olvaszd ...
... ha azt modod, fal van előtted,
   azt mondom, legyen hited, s ledől ...

"Álmodtam egy világot magamnak,
 itt állok a kapui előtt,
 adj erőt, hogy be tudjak lépni,
 van hitem a magas falak előtt"

... ha azt mondod, megérzés,
   azt mondom, higgy neki ...
... ha azt mondod, menni kell, rohanni hozzá,
   azt mondom, várj, míg tudod: befogad ...
... ha azt mondod, sírnod kell,
   azt mondom, az megtisztító áradat ...
... ha azt mondod, nem kell a kinyújtott kéz,
   azt mondom: ne késs, mert megbánhatod ...

... szeretem a virtuális világot, s benne a virtuális barátokat ...
... szeretem, mert gondolataik nagyon is valósak, szavaik, mondataik ott
   virítanak melengetnek, égetnek, fagyasztanak, bíztatnak, visszafognak
   csakúgy, mint a kimondott szó ...
... szeretem, mert én is megéltem, amit egyre többen, amit
   "szájberlávnak" mondanak sokan, ami az első randiig merő talány,
   izgalmas várakozás, bizonytalanság, remény ...
... szeretem, mert itt egyformák vagyunk, mind-mind csupa rejtély,
   sokszor már magunknak is ...
... szeretem, mert szereti az ember az illúziókat, van, aki David
   Copperfieldnél megáll, van, aki többre vágyik, és érezni akarja, mit
   érez a háló másik rabja ...
... olyan ez, mint a mákony, ha rákapunk az ízére, még többet akarunk, de
   tudjuk, ott az alig érezhető vékony fal, amin nem lépünk át, csak ha
   felvérteztük magunkat minden esélye ellen a csalódásnak ...
... olyan illúzió ez, ami tükörképe a valóságnak, de ha feléje óvatlanul
   nyúlunk, gyűrűző hullámok törik össze a képet, meg kell tanulni úgy
   átlépni a falon, hogy minél kisebb hullámokat verjünk ...
... kusza gondolatok, kósza gondolatok, ért engem, aki ért, de tudd, aki
   beleéltél ebbe a viágba: nem vagy egyedül, más is megélte már, amit Te
   most, és itt van, átlépte az illúziók falát, és megtalálta a valót ...

... sokféle egeret megértünk már ...
... jöttek csőstől ...
... a legrégebbi tán a delirium tremens híres hírhedt fehér egere, mint
   kísértet a posvány felett, berágta (sőt berúgta) magát a tudat
   legmélyebb zugába, hogy szép lassan, egyenként, idegsejtenként falja
   fel az értelem alkonyán a szürkeállományt ...
... majd jöttek a jobbnál jobb egerek a mozivásznon; Jerry, Mickey
   Mouse, Egér a Marson, vagy Algernon ...
... mind ez utóbbiak megboldogult gyermek- és ifjúkorom kísérői, máig
   bevésték magukat valahova mélyre, hogy anno epitáfium zengjen róluk
   poraink felett ...
... jött azután a computerizált lét, és magával hozta először a golyós, majd
   a lézeregeret, hogy szabadidőnk jórészében rajta süljön a tenyerünk,
   és közben mindenféle marhaságokat írkáljunk ...
... és most itt a klónegér, magában hordozva az egérség minden
   pozitívumát ...
... lehet, hogy az ember szempontjából hasznos kísérletek alanya, lehet,
   hogy kétszer akkora lukat tud rágni, lehet, hogy szaporább lesz, vagy
   mindehhez még több intelligencia is társul, és megtanulja, hogyan kell
   kijátszani az emberi hülyeséget, és megszökni a laborból, és kint
   folytatni áldásos tevékenységét (lásd: lukméret, szaporaság) ...
... ki tudja? szép kilátások ...


... szép új világ ...
... hogy? ...
... ja! a cím? hogy mért ugrik a majom a vízbe? ...


... nem tudom ...
... csak ...
... ez jutott eszembe ...

... régen látott - egyik kedvenc - filmem a Földi űrutazás című kalandfilm,
   nem tudom, ismerős-e valakinek; egy űrhajóst annak rendje módja
   szerint felkészítenek a Mars meghódítására, családjától is elbúcsúzik
   és kilövik, megtörténik a leszállás, csakhogy némi kalandsorozat után
   rájön, hogy nem a Marson van, hanem a földön, s mindezt természetesen
   tudják a szervezők, és igyekeznek titokban tartani; nem folytatom, az
   ezután következő herce-hurca tökéletes tükörképe sok suskusnak, ami
   előfordul a mai viágban ...


... én akkor fogtam gyanút, amikor a híradókban elbökkentették, hogy
   Planettka egy MIG géppel óhajtja rég várt űrutazását végrehajtani ...
... nos, akkor most ki a hülye, és kit néznek annak? merthogy ez a
   tényállás ...


... remélem, a leszállás is orosz módra történt, és a gatyafékbe
   kellőképpen beletört a zöld fű ...
... csak azt nem értem, ehhez miért kellett a jó ég tudja mennyi ideig
   tartó űrhajós dresszírozás, és miért kellett erre annyit költeni - ki
   tudja, kinek a pénzéből? ...
... aki tudja a választ, írjon, csupa szem vagyok ...


P.S.: ha nem voltam tényszerű, azt vegye mindenki írói munkásságom részének, mások nagyobb ügyekben is hivatkoztak már erre büntetlenül.

... torlódnak az idők ...


... tudom, hülyén hangzik, de ha békíthetetlen időzavarban vagy, mit tudsz
    mondani? ...
... mit mondasz, ha apró lépésenként nő a restanciád, mint jég a téli ágon ...
... ha egyre csak azt látod, hogy mintha tegnap még hetekkel előtte, ma
    meg ugyanannyival utána lennél a naplódban égő előjegyzéseknek ...
... és csak röppennek a rövidülő napok, alig kelsz fel talpig csípában az
    ágyból, már rádsötétedik ...


... talán a kor teszi? ...
... talán valami együgyű tehetetlenség? ...
... talán a renyhe agyi perisztaltikák? ...
... agyi szorulás ...


... bentrekedt gondolatok, szavak gyűrűjén áttörni nem tudók ...
... nem volt ez mindig így, és nem is lesz mndig így ...
... egyszer fenn, egyszer lenn - egyszer csúcsfej, egyszer seggfej ...
... ilyen az élet ...
... van, hogy gyorsabbak vagyunk, fütyülünk, mint a szél, van, hogy
    megtorpanunk, és beállunk, mint a balatoni jég ...

... azt szokták mondani, pénzköltéshez, gyerekcsináláshoz nem kell ész,
    megy az anélkül is ...
... van benne valami, gondolom, nem én vagyok az egyedüli, aki látott már
    erre példát ...
... amihez viszont kell ész, az a következmények viselése, a gyerek
    felnevelése, a pénz megszerzése ...
... ha ezt ész nélkül tesszük - mert lehet úgy is -, nem lesz jó vége ...
... példák vannak előttünk pro és kontra ...
... ismerünk sztárocskákat, akiket szeretünk lehülyézni, mert amit
    belőlük ismerünk, az a hülyeség netovábbja ...
... széles a skála a buta fotomodelltől a polgárpukkasztó űrhajósjelöltig ...
... bosszankodunk rajtuk, mert érezzük, valami nem klappol, érezzük, hogy
    hülyére vesznek bennünket, de ezt nem ismerjük be, inkább rájuk
    sütjük a hülyeség, a botrányhős stigmáját ...
... pedig csak hülyére vesznek minket, nézőket, olvasókat, sokszor joggal,
    mert fel is ülünk nekik, elhisszük a magukról kialakított képet, nem
    látjuk, nem akarjuk látni: nagyon is tudatosan beeszik magukat a
    médiumokba, és hiszékenységünk árán jól megszedik magukat, és még
    görbe tükröt is raknak elénk ...
... mert bizony vevők vagyunk a botrányra, mert utálkozunk, de közben
    nézzük őket, mert mazochisták vagyunk ...
... igen, Kedves Feleim, mazochisták, különben nem csámcsognánk Anettka,
    Tüncike Győzike és Fekete Pákó baromságain, nem olvasnánk a hülye
    bulvárlapok pletykáit, és nem ülnénk fel Terry Black pálfordulásainak,
    hidegen hagyna Fábry bunkósága ...
... fáj, hogy felismerjük: akiket utálunk, hülyének bélyegzünk, okosabbak
    nálunk, mert ismerik a pénzszerzés eme kétes módjának titkát, és
    röhögnek a markukba, látva a sok hülye néző tülekedését, hallva a
    csámcsogást a pletykáikon ...
... kutya világ ez, gyerekek! ...
... paradox módon mi tesszük sztárrá azokat, akiket nézünk titokban,
    közben meg fikázzuk őket társaságban, nem látjuk, nem akarjuk látni,
    hogy ezzel éltetjük őket, és akarva, akaratlan reklámot csinálunk
    nekik ...
... reklámot, mert akit fikázunk, arra kíváncsi lesz az is aki még nem
    ismeri ...
... és aki ráül ilyen hullámokra, mert meglátja benne a lehetőséget, mert
    jó emberismerő, az sem buta, sem tudatlan nem lehet, legalábbis
    annyit tud, hogy kit válasszon menedzsernek ...
... utálhatjuk őket, tán néha joggal, de sokszor bizony azért, mert saját
    tehetetlenségünket látjuk bennük ...

... ángilusul fast fox ...
... van hogy padlót fox, van, hogy fast fox ...
... régen jelentkeztem, s csak gyűltek, csak gyűltek a gondolatok ...
... sötétek és - tán mégis? - világosak ...
... ismerősöm mondta egy borgőzös este utáni reggelen:
    Ede nap volt tegnap ...
... én csak néztem, mint a birka ...
... nagyon hülyén nézhettem ...
... meg is magyarázta mindjárt: e' de berúgtam vazze ...
... na szóval ...
... mi is történt a fapapucsos szösszenetem óta? ...
... hoppá! ...
... de én nem szeretek naplózni, jobb' szeretem, ha csaponganak a
    gondolatok ...
... de csak azért, mert így ki-ki azt gondol, így azt is válaszol, amit akar ...
... tudjátok, mint a klasszikus liberális család:
    - Aranyos a baba, fiú, vagy lány?
    - Majd eldönti, ha nagy lesz ...
... nem jobb ez így? ...
... tudom, sok szövegnek sok az alja ...
... de  mostanság az a kevés alja is soknak látszik ...
... mert nagyon felkavarták ...
... de majd leülepszik, és meglátszik mélységes valója ...
... egyszer ...
... egyszer csak rájönnek már, hogy állati szokás körülvizelni azt, amit
    magunkénak hiszünk ...
... és megy tovább az élet ...
... szépen ünnepeltünk itt, falun ...
... méltó módon, fennkölten, ahogy illik ...
... telt ház előtt adott műsort az iskolai színjátszó csoport ...
... döbbenten kapaszkodtak a nézők a szék karjába az East '56-os dalát
    hallva - közben korabeli képekből álló diaporáma ...
... és a koszorúzáskor a parkban gyertyák égtek csendesen ...
... feledtetve pillanatra a húgyszagú, B-közepes, csíkoszászlós
    piknikelést ...
... a pillanat varázsa ...
... s mily rövid egy pillanat! ...
... az élet is rövid, mint egy pillanat, benne a nyugalom szolíd villanás ...
... és mégis mindent odaadnánk ezért a villanásért, ha mégoly rövid is ...
... feledve a vöröslő éjben guruló égő kukák dübörgését, autókon átgázoló,
    kődobáló, vicsorgó páncélagyú szörnyeket ...

... igen, a cím a papucsról (is :-))) ) szól, mert ebben a szép őszi időben még
   szívesebben veszek papucsot, mint bármilyen zárt lábbelit ...
... de szól kicsit az elmúlt napok hallgatásáról is ...
... itt vagyok ám, csak nem szólok ...
... de jövök, csak most volt egy kis filmszakadás, semmi baj, csak kell
    néha némi pauza ...
... egyébként meg imádom a szóvicceket, ezt pedig egy sorozatban
    hallottam ...
... nem vagyok sorozatnéző, de ezt kivételesen meg szoktam nézni,
    az a címe, hogy Jóban, rosszban ...
... ez legyen a legnagyobb bűnöm - hogy azért a címről ne feledkezzünk
    meg teljesen ...
... két okból nézem ezt a filmet ...
... ad 1: nagyon életszagú ...
... ad 2: rettenetesen élvezem újdonsült kedvenc színészem, Damu Roland
    igen negatív főgenya - Előd - alakítását ...
... igen, roppantul élvezem a főgenyákat a filmekben, és gyanítom, hogy
    jelen esetben is ez a főbb motivációja annak, hogy nézem ...
... röhög a májam, amikor a primitív nézősereg elég fura módon ítéli meg a
    filmbeli figurákat ...
... csak néhány jellegzetes példa ...
... a Rabszolgasors c. sorozat leadása idején gyűjtést szerveztek némely
    mozgalmár nézők, hogy megsegítsék szegény, szegény - egyébként
    roppant primitív alakítást igénylő, jellegtelen, színtelen - Isaurát,
    miközben a zseniálisan, körmönfontan, igazi színésztehetséget igénylő
    módon megformált Leonciot megdobálták volna záptojással, ha a
    színész ellátogatott volna Budapestre ...
... de ugyanez a sorsa minden negatív figurának: Jockey Ewingot
    körülköpködnék az utcán - igen, többen ezt mondták -, az nem érdekelt
    senkit, hogy mekkora színészi alakítás van egy ilyen figura mögött, és
    az sem, hogy az esetek többségében ha kiemelnénk a sorozatból a
    főgenyát, semmit sem érne az egész, hisz körülötte mozog minden ...
... Cabir Bedit - tudjátok, a sanda kan (vagy sánta kan?) sorozatból - meg
    úgy megrohanták a reptér előtt a "rajongók", hogy szerencsétlen úgy
    megriadt ettől az őrülettől, hogy testőreivel helikoptert hívatott, hogy
    elmenekülhessen - nem tudom, azóta megkísérelte-e azt a botorságot,
    hogy ide jőjjön ...
... ilyen sorozatnézők vagyunk mi: ajnározzuk a butuska libákat, és a
    bájgúnárokat, fikázzuk a hitelesen megformált főgenyákat, pedig
    minden elismerést megérdemelnének azok a színészek, akik ilyen
    hálátlan szerepet felvállalnak, és így megformálnak ...


... és ha már a szóviccnél tartunk ...

   Párbeszéd az iskolában:
   - Pistike! Hogy hívták Árpád vezér feleségét?
   - Hát, Pehely! - mondja Pistike némi fejtörés után.
   - Pehely? Hogy hogy Pehely? Honnan veszed ezt?
   - Hát, tanárnéni, a dal is így szól: "Ár-pád-né-pe-hej!"

... a cím latin szó, magyarul azt jelenti: fax ...
... tele is van néha ...
... merthogy ha fax, hát legyen telefax ...
... jómúltkor bosszankodtunk éppen ...
... egy telefonszolgáltató hülye ügyintézősdijén ...
... kiküldenek egy tájékoztatót mezei sima küldeményként, nem érdekli
    őket, megkapja-e a címzett, vagy éppen otthon van-e, esetleg idős,
    és nem érti, mit akarnak tőle ...
... a lényeg, hogy az eddig behívószámmal aktiválható szolgáltatás
    automatikussá válik minden hívásra, ha x határidőre NEM MONDJA  LE
    a szerencsétlen címzett ...
... és ha netántán telefonon sikerül szót érteni a sokadik ügyintézővel,
    hogy nem-e-lehetne-e esetleg mégis lemondani ha aktiválták, csak
    faxon, vagy levélben lehet kérvényezni ...
... hát így lehet egy szolgáltatást hatékonyan ráerőltetni az ügyfélre ...
... mert olyan qrva sok faxkészülék van ám a háztartásokban, és olyan
    szuper gyors a posta, meg az ügyintézés, közben meg pereg a számla ...
... manapság, amikor a legelterjedtebb kommunikációs eszköz az e-mail ...
... igaz, lehet, hogy el sem olvassák, mert úgysem tartalmaz fontos infót ...
... mert erre is volt már példa ugyebár ...
... szóval tele van a faxom néha ...
... ez a dörmögésem nem mai ügyről szól, még a nyáron történt, de
    eszembe jutott a címben szereplő szó, hát ezt kerekítettem köribe ...
... amúgy jól vagyok, köszönöm ...

... az örök téma - kicsit másként ...
... de csak azért másként, mert a férfiak másként látják ...
... mert ilyen az élet ...
... van, akinek szerencséje van, és független fiúra talál ...
... van, aki vágyai tárgya mögött biztonságos kapcsolatot talál ...
... egyre több lány vívódik, mert nős, vagy kapcsolatban álló fiú,
    aki megnyeri tetszésüket ...
... legalábbis egyre többen hangot is adnak vívódásuknak ...
... őszinték, mert itt lehet, és mert választ várnak ...
... nem egymástól, mert azt nem lehet ...
... mi más szemszögből másként tudjuk, másként látjuk ...
... halljátok hát lányok, hogy látnak titeket a nős férfiak ...
... és ti, fiúk, ha másként gondoljátok, rajta, kontrázzatok ...
... merthogy bizony nem árt ezt tudni, mert sok félreértés, bánat,
    viszonzatlan érzés kivédhető ...
... ha kapcsolatban él egy férfi, megváltozik ...
... no, nem rossz irányban ...
... inkább több lesz, mint azelőtt ...
... több, mert az, amitől félt, míg "legénykedett" nem jött be ...
... nem fogják be a szemét, nem kötik gúzsba ...
... azt mondják: az eskü hűségről szól, nem vakságról ...
... és mennyire igaz ez ...
... és van még valami, ami addig nem volt: a biztonság ...
... talán ez a biztonság az az erő, ami végül levettet minden álarcot ...
... nem kell taktikázni, nem kell az álságos öntömjénezés ...
... elég a magunk valóságában láttatni magunkat ...
... elég őszintének lenni ...
... mert ismerjük el, amig kerestük a másik felünket, a legőszintébb
    ember is kicsit többet akart mutatni magából, mint ami valójában,
    nem rossz szándékkal, csak a siker érdekében ...
... az őszinteség pedig nagy erény ...
... őszinték a tekintetek, a bókok is ...
... őszinte az érdeklődés is a nők iránt - de más, mint azelőtt volt ...
... más, mert nem a hódítás a cél, hanem a kellemes társasági együttlét,
    mert valljuk be: kellemes ...
... és itt van az a pont, ahol felelősek vagyunk egymásért ...
... ez az a szűk határ, ahol fontos a biztonság ...
... igen, lányok, mi is szeretünk titeket, csak másként ...
... a meleg biztonságból nézünk rátok ...
... a biztos pontról, amelyről tudjuk: ha rajta megvetjük a lábunkat,
    kimozdíthatjuk helyéről a világot ...
... de nem tesszük ...
És még valami: bizonyára nemcsak lányok eshetnek ilyen hibába...

... régen nem írtam ...
... ne kérdezd, miért ...
... csak ...
... tudom, ez nem válasz ...
... csak - hogy folytassam - gondolatszünet volt ... van ...
... vagy nagyon is sok a gondolat, és nem győzöm szelektálni ...
... kiderül ...
... porszem került a szerkezetbe ...
... és csikorog ... csak csikorog ...
... és még nem tudni, kidolgozza magából, vagy gyöngyszem lesz belőle ...

... kíváncsi lény az ember ...
... és társas lény ...
... de nagyon földhözragadt ...
... ennél fogva kutat, keresi a távoli világok lakóit, hátha talál máshol is
    legalább valami hasonlót az emberhez ...
... megsúgom: nem fog ...
... és nem a távolság, nem a lassúság, és nem a véges élet miatt ...
... ezek mind áthidalhatók ...
... de a földi szemlélet - úgy tűnik - nem ...
... talán mert a saját képére teremtette isteneit ...
... talán mert istenei is saját képükre teremtették ...
... ki tudja? ...
... és máshol is ezt a képet keressük ...
... meg se fordul sok fejben, hogy másmilyen is lehet ...
... de tegyük fel, hogy megtaláljuk ...
... vajon hogyan észleljük majd? ...
... látjuk? ...
... halljuk? ...
... honnan tudjuk, hogy őt keressük? ...
... felismerjük? ...
... miről? ...
... és hogyan elegyedünk velük beszédbe? ...
... rengeteg kérdés ...
... gyanítom, hogy még azt se tudjuk, az igaz-e, amit kérdezünk ...
... hát még a válaszok! ...
... dehát kérem szépen! ...
... mit akarunk tulajdonképpen? ...
... nem kell messzire menni ...
... csak menjünk ki a földi tengerekre ...
... van ott olyan lény, aki jobban hasonlít ránk, mint bármilyen
    földönkívüli ...
... intelligens, emberbarát ...
... a delfin ...
... itt van a fenekünk alatt, itt a Földön, és évtizedes rejtély a
    nyelvezete ...
... egyelőre alig tudunk róla valamit ...
... pedig földi dimenziók, földi érzékek, földi testrészek, érzékszervek ...
... mégis mennyire távolinak tűnnek! ...
... és akkor most merjünk akár csak álmodni is földönkívüliekkel való
    párbeszédről! ...
... de gyanítom, hogy a Pioneer szondában elküldött arany lapok sem sokat
    mondnának egy földönkívülinek, ha megtalálná ...
... talán észre sem venné ...

... aki a címen megbotránkozott, ne is olvasson tovább, úgysem érti, miről
    szól a mese ...
... figyelnek minket ...
... pátyolgatnak minket ...
... lehetőségeket adnak a kezünkbe ...
... hagynak bennünket érvényesülni ...
... közzé tesznek, nyitják előttünk a világot ...
... moderálnak ...
... mi kibújunk rejtekünkből ...
... álarcokat, álneveket veszünk fel ...
... és írunk, beszélünk, zenélünk ...
... jókat lódítunk, mondunk néha igazat is ...
... azt hisszük, sokáig tehetjük, s ha lebukunk, koppanunk ...
... van, hogy egymásba jól belerúgunk ...
... van, hogy megsértődünk, átmegyünk sündisznóba ...
... tehetjük, senki sem tudja ki van a név, az álarc mögött ...
... beleszokunk ...
... életünk részévé tesszük ...
... lassan-lassan elveszítjük a határt ...
... úgy érezzük, kell nekünk ...
... elhisszük, hogy kellünk neki ...
... és ha kilépünk, hiányozni fogunk ...
... pedig nem vagyunk más, mint egy rakás bájt egy tonna szilíciumon és
   gubancnyi dróton ...
... de hinni jobb, hogy adhatunk valamit ...
... tisztára, mint az életben ...

... két féle ember él a virtuális világban ...
... egyiknek már van számítógéptől független előélete ...
... a másiknak alig, mert a számítógép mellett nőtt fel ...
... elő-előbukkanó téma a HD - és más portálok - tagjainak "függősége" ...
... fő érv: itt él, mert nem tanult meg más alternatívát ...
... biztos így van ...
... de akkor mi köti ide azokat is, akik már csak koruknál fogva sem
    tartozhatnak a gép mellett felnövők közé? ...
... de fordítsunk egyet a dolgon ...
... vannak kilépni vágyók, de képtelenek ...
... mi tartja vissza őket? ...
... a gép mellett felnövők - elvileg - talajukat vesztenék ...
... nekik ablak a világ felé ...
... úgy érzik, nincs más út az ismertség, az érvényesülés felé ...
... a magány ellen ...
... veszélyes nézet ...
... kényelmes, látszólag könnyű, de beszűkült utak ...
... és a többiek? ...
... akinek van előélete, miért érzi jól magát? ...
... talán mert a virtuális világ kiegészíti az életüket ...

... véletlenül, a neten tallózva találtam erre a címre: "Visszatér minden
    idők egyik legidétlenebb virtuális játéka, a tamagocsi. A tamagocsnak
    nevezett továbbfejlesztett változatnak már neme is lesz, így tudnak
    majd randizni, szerelembe esni, sőt szaporodni is." ...
... már rég nem aktuális (vagy nagyon is, csak nem tudok róla?), mert
    2004-ből eredeztetik ...
... és elindult a fantáziám ...
... néha az az érzésem, hogy velünk pont ilyen játékot űz valaki ...
... adott egy virtuális való ...
... adottak benne az emberek, már most majd kétszázezer ...
... nemünk is van - igaz, nem mindig találják el ...
... szeretünk játszani, ismerkedni, barátkozni ...
... és bizony üvöltünk, ha egyszer-egyszer kiveszik a kezünkből a játékot ...
... mintha az életünk múlna rajta ...
... van etetés is ...
... csak nézd meg a pontokért a HD torkának eső nyerni vágyókat ...
... a helyezésekért könyöklőket ...
... csak itt most fordított a játék ...
... biotamagocsi ...
... legalább tudjuk mi is, mit érez a kütyü, ha nem etetjük ...
... virtuális való? ...
... biotamagocsi? ...
... lehet ...
... az élet modellje ...
... a modell élete ...
... ahogy tetszik ...
... azért egy különbség van ...
... talán ...
... a tamagocsi temető rég feledésbe merült ...
... mi is így járunk? ...

... az ember még a tegnapban él ...
... amikor megszólal az ébresztő, rossz álomnak hiszi ...
... és átfordul a másik oldalára ...
... és ha szerencséje van, nem a főnöke ébreszti telefonon ...
... blama lenne, ha bucira aludt arccal menne be az órára ...
... talpig csípában ül neki a reggeli kávénak, ami lefőtt, míg kimosta
    szeméből az álmot ...
... le kéne szokni már, mert ahogy múlnak az évek, egyre többet kalimpál
    tőle a motor ...
... és mikor már úgy érzi, szalonképes, az este megtömött táskával
    becaplat ...
... és kezdődik a buli ...
... odaadott s visszakapott percek, órák ...
... egy hét megint az életből ...

... ha tudja valaki, hogyan folytatódik, írja meg kommentben ...
... más ...
... megkezdődött ...
... ma ...
... hétfőn megint meg fog kezdődni ...
... mert ma megkezdődött ugyan ...
... de két nap alatt felejtődik ...
... és úgyis újra kell kezdeni ...
... van, hogy két nekifutásra sikerül valami ...
... vizsga, magasugrás ...
... ha az illendőség nem tiltaná, azt is ide sorolnám, ha valakinek
    szorulása van ...
... de nem sorolom ...
... ilyen ez a tanév is ...
... vagy a hetedik osztály ...
... kétszeri nekifutással sikerül ...
... reméljük, ez az átok osztályra nem fog kiterjedni ...
... elképzelem, hogy Szilveszter napján két Új Évet köszöntünk ...
... egyet a napján, egyet a rákövetkező hétfőn ...
... ... ...
... basszus! ezt nem lehet ...
... ahogy a naptárat nézem ...
... de csak azért, mert történetesen január elseje hétfő ...

... a jó öreg Herbert sem írhatta volna meg jobban ...
... először átmentem "már nem tag"-ba ...
... majd lettem lány ...
... az senkit nem zavart, hogy szakállas ...
... hátra is mentem zavaromban, és megnéztem ...
... rendben volt ...
... akkor hát megint nem én tévedtem ...
... nem vesztem el, csak átalakultam ...
... átmenetileg ...
... aztán jött a hét vége ...
... lezárult egy több hetes menetelés ...
... hosszú volt ...
... nehéz volt ...
... de itt vagyok ...
... a régi vagyok ...
... a régi vagyok? ...
... majd kiderül ...
... még én sem tudom ...

... no, majd lesz másként is ...

---

... vannak pillanatok, percek, órák - bennük megtestesül minden ...
... minden, amit magadénak mondhatsz ...
... a múlt és a jelen ...
... mert a jövő még zárt kapuk mögött ...
... mert félsz, mire nyílnak ...
... hátad a kapuknak veted, becsukod szemed, és olvasod ...
... mert ott van megírva, ott benned ...
... valahol mélyen ...
... de nyílt a kapu, és szebb jövőt ígért ...
... mégis valami más lett ...
... megint jobban megismertél valakit ...

... voltál már úgy, hogy elvesztél az időben? ...
... hogy órák voltak, de éveknek érzed? ...
... öt óra ...
... öt óra volt egy napból - de benne az örökkévalóság ...
... tengeráradat egy cseppben - vagy tűzáradat? ...
... még most lebegő, ezer színben tündöklő apró csepp ...
... talajt még nem ért ...
... s ha lehull, nem tudni még, mivé bomlik ...
... válhat forrón csobbanó, szikrázó viharrá ...
... válhat hömpölygő békés folyammá ...
... de leér ...
... egyszer leér ...

... egy barátom figyelmeztetése így szólt:
    "Hallgass az első megérzésre!" ...
... van benne valami ...
... talán mert sokszor megpróbáljuk tudatosan megismerni a
    környezetünket, benne az embereket, és addig nem akarunk tudomást
    szerezni arról, mit érzünk, amikor meglátunk először valakit,
    vagy valamit ...
... nemcsak emberismeret, hanem bizalom kérdése is ...
... pedig ha az érzőkénket hagyjuk működni, csodákat művelhet ...
... kis antennák hada veszi bennünk az adást, mert adják is, hogy mások is
    vehessék ...
... igen, ez ősi adottságunk, és a mai rohanó világban szeretünk túllépni az
    ösztöneinken, pedig nem lehet ...
... ha megpróbáljuk, akkor csalódunk igazán ...
... ha voltál már úgy - és miért ne lettél volna -, hogy embertársadra nézve
    valami azt súgta benned, valami nem stimmel, valami érthetetlen, halk
    jelzés óvatosságra intett ...
... nos, ez az, amire nem figyelnek sokan ...
... persze ha jó ez a jel, akkor örülünk, hogy jóérzések töltenek el ...
... igen, az első megérzés ...
... hallgasd meg, szívleld meg, ne tégy ellene semmit, csak ne feledd el,
    hogy volt ...
... egyszer rájössz - ha évek múltán is -, hogy mi volt az ok ...
... meglásd ha csalódsz, csak annyit veszel észre: "lám, én éreztem!" ...
... mert valóban érezted ...

"A Mindenség egységes.
Minden egy.
A különbség csak látszat."

... ne gondolj semmi fantasztikumra, néha szívesen megnézem a Slyders
    sorozat egy-egy részét, de most nem erről akarok szövegelni ...
... sokszor megesik velünk, hogy leírunk pár mondatban valamit, amivel
    érzéseinket, eseményeket szeretnénk kifejezni, de hasonlatokkal,
    jelképekkel élünk ...
... és akkor jön az olvasó, aki ösztönösen érzi, hogy amit olvas róla szól ...
... róla szól, mert neki is vannak olyan emlékei, amiket ki tudna fejezni
    ugyanezekkel a szavakkal ...
... és ezzel így van mindenki, aki olvassa ...
... mindenki - ha akarja, ha nem - issza a szavakat, és peregnek a képek ...
... ahány ember, annyi kép ...
... annyi kis világ, és mindegyik éli a maga életét, járja a maga útját ...
... egymás mellett ...
... látjuk egyást, halljuk egymást, de az utunk nem ugyanaz ...
... szólunk egymáshoz, de a szavak ...
... azok mást jelentenek ...
... mégis megértjük egymást ...
... azt mondom, ez a betű kék ...
... Te is azt mondod, kék ...
... de bennünk a lenyomata ennek a kék betűnek ugyanaz? ...
... ki tudja? ...
... így van ez mindennel ...
... ha azt mondom, alagút, Te sötétet látsz ...
... ha azt mondom, vége, Te már látod a fényt ...
... ugyanarról beszélünk, mégis másról ...
... párhuzamos utak, párhuzamos világok ...
... ugyanaz a kezdet, ugyanaz a vég ...
... csak a változás, ami közel vagy távolba sodor ...

"Változik minden, és mi is változunk,
 Közelkerülünk, eltávolodunk,
 Vezérel rossz és jó."

... igen a mosoly ...
... hosszú volt a mosolyszünet ...
... egy barátom ébresztett rá, hogy kellene már ...
... egyre több mert egyre több az ok ...
... mert közel az alagút vége ...
... egyre közelebb, és egyre több a fény ...
... és megnyílik megint a világ ...

... egy barátom említette a centivágást ...
... akkor szoktuk ezt tenni, ha valaminek az eljövetelét előre tudjuk és
    nagyon várjuk ...
... ez lehet egy régvárt találkozás, vagy egy jeles időpont ...
... de eredetileg a leszerelni vágyó katonák kezdték az utolsó 150. napon
    vágni a centit ...
... igen, volt ebben az apró kis hagyományban egy varázs ...
... nemcsak a kifelé tekingetés, nemcsak a várakozás, hanem egy kis
    dac is ...
... mert a bennmaradók haragudtak a centivágókra ...
... ezért aztán szertartásossá vált a dolog, kis textilzacskót varrtunk a
    féltve őrzött centinek, és őriztük, mint valami talizmánt ...
... ma már feledésbe merül szép lassan a hagyomány, mert
    okafogyott lett ...
... pedig a felnőtté válás egyik helye volt a hadsereg ...
... sok fiatal akkor lépett ki először szülőfalujából, a családi
    környezetből ...
... megtanultuk mit jelent csapatban dolgozni, egymásért és magunkért
    egyformán felelni ...
... életreszóló barátságok szövődtek ...
... megtanultuk mi a fegyelem ...
... megtanultuk, mit jelent elfogadni olyan utasítást, amit egyébként
    derogálna végrehajtani ...
... megtanultuk elviselni emberi mivoltunk sárbatiprását ...
... ma is van hely, ahol meg lehet tanulni, de egyre kevesebb, és ez meg is
    látszik ...
... ma sikk a deviancia, a szabályok áthágása, az emberi méltóság
    figyelmen kívül hagyása ...
... mindezt következmények nélkül ...
... ez jutott eszembe a centiről ...

... vannak, akik nem szeretik ezt a világot, egy barátom írta, hogy ő se ...
... mindig voltak, akik jelenkoruk világát nem szerették ...
... sokan voltak, sokan vagyunk ...
... talán mert szeretnénk azok a gyerekek lenni még, akik voltunk ...
... vagy inkább azok vagyunk, csak az idő ment el felettünk? ...
... igen, azt hiszem, a bennünk lakó régi gyerek berzenkedik ...
... de nem baj, ez természetes, az a jó, ha tudunk azok lenni, akik voltunk,
    csak a csomagolás változik ...
... bizonyítja ezt az is, amit egy barátom jegyzett, hogy belül még ott
    vannak érzeteink, az illatok, az ízek, a képek, a hangok ...
... felnőttként nem gyűjtjük úgy ezeket az emlékeket, azt hisszük,
    nincsenek ...
... vagy talán csak mások azok az illatok, amiket bevésünk, mert másra
    figyelünk, és más az is, amit elmondunk? ...
... intimebbek, bennsőségesebbek, mélyebbek, talán mert feledni
    akartuk, örültünk is, amikor azt hittük, sikerült ...
... van, hogy nem úgy működnek mint a gyerekkori emlékek, nem jönnek
    csak úgy ...
... kell egy kis lökés, egy hangulat, egy zene ...
... és ha megszólal, jönnek az illatok, az ízek, azok is, amiket feledni
    akartunk, hittük, reméltük, hogy nincsnek már ...
... de nem a gyerekkori kert, a virágok illata; több annál ...
... és éljük az életünket ebben a világban ...
... valahol, valamikor, valakivel ...
... de akik ott voltak az utunk mentén, ha mégoly kacskaringóssá tették
    is, köszönettel tartozunk nekik, ha csak egy illat, egy hangulat erejéig,
    de ott vannak bennünk ...
... nélkülük nem lennénk ott, ahol vagyunk ...
... ahol vagyunk, az pedig nekünk fontos, mert az mi vagyunk ...
... igen, rohanó, haszonelvű világban élünk, nehéz ezt szeretni ...
... de nem választhatunk ...

... nosztalgiahullám ...
... igen talán mert van mire emlékezni ...
... én is vidéki gyerek vagyok, olyan helyen nevelkedtem, ahol ... de nézzük,
    milyenek is voltunk? ...
... ma azt mondjuk, ha utcán nevelkedik a gyerek, az bizony nem jó,
    mert ki van téve ezer veszélynek ...
... a "rossz társaságtól" a cukrosbácsiig minden van a választékban ...
... én is az utcán nevelkedtem ...
... hja, kérem, mások voltak az utcák? ...
... igen, mások voltak ...
... nem ismertük az aszfaltot, a mi utcánk földes út volt ...
... a földútnak van egy nagy előnye: az eső után maradó tócsákon fából
    faragott, vagy gyufásdoboz háncsából készült kis csónakokat
    úsztattunk, és modelleztük a folyókat, közben le is vezettük a vizet a
    közeli vízelvezető árokba ...
... nem messze tőlünk volt egy keramit kövekkel kirakott utca, a város
    főútja ...
... a keramiton szikrázott a lovak patkója, ha a kocsi jobban meg volt
    pakolva, és láttam télen a kocsi előtt eleső és lábát törő lovat ...
... az utcán a gyerekkori pajtásokkal töltöttük a nyarat ...
... volt, hogy az út menti bokrokban építettünk bunkereket, de ha kedvünk
    szottyant, papírsárkányt készítettünk és röptettük a város szélén ha
    jó szél volt ...
... nem hiányzott a bagó, tudtuk, hogy nem attól leszünk nagyok ...
... este néztük, ahogy a csorda bejött az utcába ...
... minden tehén tudta, hol kell kilépni és befordulni az otthon kapuján,
    mert számtalanszor végigjárták ezt az utat ...
... a hajnali csordajárást csak azért nem láttuk, mert akkor még az igazak
    álmát aludtuk ...
... emlékszem, amikor nagyanyám gyalulta a tököt meg a répát a
    mangalicáknak ...
... korpával keverve illatos moslékot szürcsöltek ...
... láttatok már háziszappanfőzést? ...
... mert egy valamirevaló háznál nyáron a másra fel nem használható
    szalonnát, zsírt szódával kifőzték, és a barna masszát formába
    öntötték ...
... a jobbak a szódát sem boltban vették, hanem kimentek a szikesre, és a
    fehéren virágzó sziksót kaparták marokszám ...
... soha sem feledem a padlás szappantól teli illatát ...
... a mosóteknőbe késsel forgácsolták a háziszappant, és hófehér volt tőle
    a ruha ...
... én még emlékszem a kertek illatára, a százszám röppenő szitakötőkre,
    ezernyi színes pillangóra ...
... régen volt, tán igaz se volt ...

... tegnapi dörmögésem utószele ...
... tudom én, hogyne tudnám, ebben nőnek fel a gyerekeink ...
... azt nem tudják, hogy az igazi csirkének nincs halszaga, lába van, és
    tollas, de ismerik az összes pizzériát meg etetőmaffiát, zsírtól
    csepegő chipseket ...
... csodálkoznak, hogy a tanyán nem lila a tehén, és nem lukas, de isszák a
    műtejet (néha kakaóaroma is van benne), és csodálkoznak, hogy az igazi
    tejből készült tejbegríz nem vízízű, és megáll benne a kanál ...
... az meg a jobbik eset, hogy derogál a parízeres vajaskenyér, mert égő
    a többiek előtt, de van, aki kidobja ...
... persze nekem is derogál, de csak azért, mert az húst sose látott, csak
    génkezelt szóját, de nem dobom ki: meg se veszem ...
... és milyen ciki, ha egy nebuló a suliban teát visz hazulról, és nem a
    pH 3.5 körüli cukros löttyöt issza Pepsi Cola néven ...
... igen, ilyen világot élünk ...
... nem baj, ha a gyerekeink elhízottak, fő, hogy fogyjon a többszörösen
    kiégetett olajon sütött lángos, pizza, hamburger - ha nem hiszed,
    menj fel a Westend City Center tetőteraszára szép nyáridőben,
    s ne csodálkozz, ha némely helyen rosszul leszel az égett olaj mindent
    átható szagától ...
... az sem baj, hogy nálunk tragikus az emberek fogainak állapota, fő, hogy
    fogyjon a jó cukros és savas kóla ...
... nem hinném, ha nem én csináltam volna; több éve talaj savasságának
    vizsgálatára alkalmas lassú indikátorral mértük a Pepsi Cola
    savasságát gyerekekkel; pH 3.5 alatt volt, több mint százszorosa a bőr
    savasságának (aki tudja mit jelent ez, elgondolkodhat);
    tök jó a fogaknak ...
... ja, meg a dobozos italok ...
... ma már köztudott, hogy az alumíniumvegyületek növelik az Alzheimer
    kór kockázatát; mégis tele a polc dobozos savas itókákkal; sőt, nem rég
    tudtam meg, hogy a szupertechnológiának titulált tetrapack középső
    rétege alumínium, a belső réteg pedig folyadékáteresztő, pórusos
    műanyag - csak a külső réteg papír ...
... akkor most ki vigyáz a gyerekeink egészségére? ...
... mi tudunk? ...
... egyet tehetünk: árral szemben úszunk, és mentjük, ami menthető ...

... tanulhatnánk a hibáinkból ...
... tanulhatnánk a régi öregek szavaiból ...
... de mi becsukjuk a szemünket és rohanunk ...
... rohanunk a gyorsbüfékbe és tömjük magunkba a nevenincs valamiket ...
... tönkretesszük a gyomrunkat, az idegeinket, az ereinket ...
... változik a világ, változnak a vélemények ...
... azt hittük, elhittük régebben, hogy dobjuk ki az állati zsírt,
    főzzünk étolajjal, együnk margarint ...
... azt is elhittük, hogy mellőzzük a tojást, mert nem tesz jót
    a koleszterinünknek ...
... közben elfelejtettük már, milyen a napon érlelt gyümölcs, zöldség,
    de azt nem mondta senki, hogy a fólia alatt tizedannyi vitamin se lesz
    a zöldségekben, mint kinn a földeken ...
... közben mérgezzük magunkat, esszük a vegyszert, a permetet ...
... sajna napjainkban már a DDT-t is, mert évtizedekkel ezelőtt
    betiltották ugyan, de még nem bomlott le, és előző évben már
    a tökmagolajban kimutatták, emlékezz csak a Peponen botrányra ...
... no, akkor vegyük csak sorra ...
... disznózsír, nesze neked! ...
... ma már tudjuk, hogy a hidrogénezett olaj egészségre ártalmas,
    hacsak nem nemes olajból - olívából, repcéből - készül igen speciális
    eljárással a margarin ...
... de azt is tudjuk - már nem titkolhatják az okosok - hogy ha étolaj,
    akkor szigorúan nem hőkezelt, hanem szűz, különösen, ha napraforgó ...
... és persze azt is tudjuk, hogy nemcsak a mangalica szerencséje,
    hogy nem irtották ki teljesen, hanem a mienk is, mert a zsírja
    a legegészségesebb zsiradékok egyike ...
... tojás, szegénykém, neki is rosszhírét keltették ...
... pedig ha megeszel reggelente hármat, ha lehet lágyan, akkor az
    életben nem lesz bajod az epéddel, jöhet egész nap a zsír  ...
... koleszterinszint? na ja! a régi öregek, akik annak idején egyebet se
    ettek, csak szalonnát, kenyeret, mégsem purcantak ki infarktusban,
    pedig ők is dolgoztak ám látástól mikulásig ...
... érdekes! de ők ettek ám a szalonnához hagymát, este meg a jó zsíros
    pirítóshoz fokhagymát a hosszú téli estéken ...
... meg akkor még volt vitamin a zöldségben, mert künn a szabadban élt,
    nem fólia alatt, ahol nem kap napfényt, csak döglesztő meleget ...
... nesze neked primőr zöldség!, nem baj, no, esszük januárban az ízetlen,
    vitaminmentes és főleg drága paprikát, valaki biztosan jól jár ...
... vitamin tizedannyi, ellenben vegyszer dögivel ...
... DDT volt a gyógyszerben, azt mondták, a gyár a hibás ...
... pedig csak az a szerencsétlen tök, aminek a magjából lesz a gyógyító
    olaj, a földből vett fel DDT-t, egy rég elfeledett mérget ...
... elfeledett ...
... olyannyira elfeledett, hogy azt is elfeledték mondani, hogy évtizedek
    után is jelen van a földben ...
... hosszú voltam? ...
... lehet ...
... honna jött a gondolat? ...
... ne kérdezd ...
... olvastam erről valahol, és most ez jött ki ...
... talán érdemes okulni ...

... békés hétvégét kívánok mindenkinek ...

... igen, ez itt a kérdés ...
... nem én tettem fel, sokan feltették helyettem ...
... én tudom a választ ...
... te tudod? ...
... hol vagytok, régi barátok? ...
... hol a krízis, ami elvitt innen titeket? ...
... vágy valami után? ...
... vagy éppen menekülni akarás? ...
... de a baráti kör erős, megtart, átölel ...
... mert Te is egy oszlop vagy a sok közül ...
... nélküled sem ugyanaz már minden ...
... ha döntesz, s úgy döntesz, lyuk marad az oszlop helyén ...
... de ha másként, fényesedik a kristály ...

... ne tessék megijedni, nem gőzöltem be ...
... csak ma a metróra vártam a Dózsa György útnál ...
... egy ifjú hölgy tőlem tisztes távolban várt ...
... zaj az volt, mert mindig van lent az alagútban ...
... de az ő fejhallgatójából áradó zenét mégis hallottam ...
... tessék mondani: süketnek tetszik lenni? ...
... legszívesebben ezt kérdeztem volna ...
... mert ha nem, akkor nem soká az tetszik lenni ...
... nem mondom, én is a nem éppen halk zenék generációja vagyok ...
... szeretem, ha a basszus meg a dob valahol a bordáim mögött lüktet ...
... de tán a fülnek nem kéne ekkora löketet adni ...
... meg az autók ...
... télen, csukott ablaknál jobbról előz egy mordály ...
... neki is csukott az ablaka ...
... de hallom ...
... tucc - tucc - tucc ...
... ha én is hallom, mekkora lehet ott bent a nyomás? ...
... és akkor csodálkozunk, hogy szólunk valakihez, és ...
... elhúz mint a vadlibák, mintha nem is itt élne ...
... lebeg valahol a heavy-metall meg a lagzirock között ...
... érti ezt valaki? ...

... csak a néma csend ...

... valami megindult ...
... még nem tiszta, mi ez, de megy ...
... valahol egy csúcson indult, valahol a szellemek magasában ...
... ott, ahol szikrázón süt a Nap, a levegő tiszta, a hó fehér ...
... tiszta magasokban a szél is alig jár, csak néha pendül valami ...
... valami megindult ...
... tán egy eltévedt hópehely, egy esőcsepp ...
... de már több, mint mikor lehullott, rátapadt pár kis kristály ...
... csak idő kérdése, mikor indul meg magával ragadva több, s többet ...
... mi itt élünk, keressük egymást, építjük kis szálainkat ...
... kupolát vonunk magunk, egymás fölé ...
... ha kell támadjuk, ha kell védjük egymást ...
... olvassuk, hallgatjuk egymás lélekharangjait ...
... észre se vesszük, és már olyanok vagyunk,
    mint ismerősök az öröklétben,
    barátok, rokonok, tesók, apák s lányok, keresztanyák és keresztfiúk ...
... meddig terjesszük szárnyainkat? ...
... mikor lesz a szálacskákból lánc? ...
... mikor vesszük észre, hogy vannak közelebb is hozzánk? ...
... hol az a pont, amikor dönteni kell? ...
... valami megindult ...
... már többen megtették, s ki tudja, hányan fogják, és mikor ...
... lesz-e lavina a cseppecskékből? ...
... meddig véd meg a kupola? ...
... valami megindult ...
... mint egy jelszóra, pár nap alatt három barát kiszállt ...
... három gondolkodó ember, három a szellemek magasából ...
... sorsdöntő kérdések előtt állnak? ...
... lehet ...
... egyszerre mind? ...
... lehet ...
... vajh miért van, hogy az elmúlt napok ennyi embernél egyszerre vártak
    döntést, egyszerre jött a kritikus pont? ...
... Te tudod? ...

... ezt írta egy barátom:
   "Miért csak akkor gondolkodunk el a hiten úgy istenigazából,
    amikor benne vagyunk a slamasztikában?" ...
... jó kérdés ...
... mi ismerjük egymást, így tudom hogy ő is tudja: vagyunk olyanok is
    egy páran, akik nem így vannak ezzel ...
... mert nem kikiabálni kell a hitünket, hanem megélni ...
... és van, aki csak akkor teszi közzé, amikor van miért ...
... a hit befelé működik, kifelé ragyog, és bizony nem mind hit
    ami fénylik ...
... igen, bizony van, aki csak akkor gondolkodik el a hiten, amikor már
    baj van, de akkor már nem biztos, hogy időben teszi ...
... ilyenkor van az, hogy visszagondol, mit tett rosszul, vagy még úgy sem ...
... ilyenkor jön rá, hogy a zengzetes szavak korlátai közt nincs ott az,
    amit valójában a hit jelent ...
... a szó elszáll, a hit megmarad ...
... amikor valaki csak arról beszél, hogy miben hisz, az a vallás ...
... amikor hite szerint is él, az a hit ...
... a hit nem beszél, egyszerűen csak van ...
... vannak vallásos emberek, akik nem értik, mi a hit ...
... de minden hitében erős ember tudja, mennyit ér a hit ...
... többen írták már - bátortalanul ugyan, mert ritka madárnak hiszik
    magukat -, hogy nem azt hiszik, amit sokan mások ...
... mert azt hiszik, mindenki úgy gondolja: ateista= hitetlen ...
... tévednek - azok is, akik ezt hiszik, és azok is, akik úgy gondolják ...
... tudom, lesz most aki megró, de előbb vizsgálja meg a hitét ...

... pár gondolat, mögötte egy történet, de tanulságos ...
... talán ha sok helyen megesne, kicsit más lenne a világ ...
... vannak helyek, ahova ha belépsz, úgy érzed, a halál küszöbén lépsz át,
    benned él a félelem, mert ismeretlen, mert nem látod, hova jutsz ...
... és vannak, ahol érkezésedkor olyan emberek várnak,
    akik ugyanúgy féltek, míg át nem lépték ...
... Te melyikbe lépnél be szívesebben? ...
... amikor tudod, hogy nem csak rajtad áll, lesz-e folytatás,
    jó látni másokon, hogy ők is ... és itt vannak ...
... az orvoslás nagy hatalom ...
... életekről dönt ...
... bemegyünk, és valahol kijövünk ...
... de mennyivel könnyebb belépni, ha ott lépünk be,
    ahol kijönnek elégedett arccal ...
... mert látjuk a jövőnket ...
... bennük látjuk ...
... reményt adnak, mert amitől féltek, az már messze van ...
... erőt adnak, mert ők is kaptak ...
... hitet adnak, mert nekik van már ... igen talán ez a hit egy darabja ...
... akit megérintett ez a félelem, az tudja már, honnan jön az erő,
    és azt is tudja, hova megy ...
... mert jönnek utánunk mások, félelemmel telve ...
... mutassuk meg, az a küszöb nem magasodik az égig ...
... mert a hit sem az egekben, hanem bennünk születik ...
... mert az út egy, s egy a hit: mi magunk ...