A bögre és a mackó
Régi a történet.
2006. nyarán készülődtünk feleségemmel bevonulni a kórházba első szívműtétje előtt.
Mint ilyenkor minden rendes kórházba készülődő, mi is elkészítettük a kis motyót. Bebőröndöztük a ruhákat,
evőeszközöket, meg miegymást, amire az embernek egy kórházban szüksége lehet manapság.
Így történt, hogy a csomagban, és a kisszekrényen becses helyet talált egy bögre. Közös kedvencünk,
talán mert mint annyi minden, az is közös bennünk, hogy előszeretettel példálózunk Mici Mackó
gondolataival. De azért is, mert a bögrén olyan kis ágrólszakadt és szeretettel teli maci van,
aminek eredetije kabalafiguraként jóideje ott fityegett nejem táskájában egy kulcstartón. Emiatt nem tudtuk megállni,
hogy meg ne vegyük a készülődéskor.
Hát, a kórházi kisszekrényről se hiányozhatott.
Ilyen az egyik oldalán ...
... és ilyen a másikon:
Két nappal a műtét után délelőtt lányunk telefonált Amerikából, hogy küldene édesanyjának valami "apróságot",
kérdezzem meg, lehet-e virágot küldeni a kórházba.
Megkérdeztem, azt kellett válaszolnom, hogy higiéniai okokból jelenleg nem. Ennyiben is maradtunk.
Jött a délutáni látogatás ideje. Akkor még igencsak fájdogáló nejemmel beszélgettünk, és gyorsan telt az idő,
én igazából meg is feledkeztem a délelőtti beszélgetésről.
Egyszer csak kopogtattak az ajtón, és belépett egy piros pólós férfi, már tudhatta, kihez kell fordulnia, mert nevén
szólította feleségemet, feléje nyújtott valamit, és ezt mondta: "Ezt Önnek küldték...". Szűk szavú közlésére épphogy megköszönni tudtuk, és már ment is tovább.
Akkor már megértettem, miről van szó, nejem meg csak nézett, nem értett semmit.
Ő ebből az egészből csak az ajtón behajoló piros pólós alakra emlékszik, semmi többre.
De amikor meglátta, mit kapott, nagyon meglepődött.
Mi tagadás, én is.
A meglepetés mindkettőnkben ugyanúgy fogalmazódott meg.
Azóta is előszeretettel tesszük a maci ölébe a képmását ábrázoló bögrét.
2010. december 15.