Laura

Az igazi nagy kérdésekre maga az élet adja meg a választ.
Feleségem marfanos, és fél éve másodszorra műtötték Amerikában. Hazatérésünk után felvettük a kapcsolatot a Magyar Marfan Alapítvánnyal, figyeljük a fórumot, tartjuk a kapcsolatot Varró Csillával is, aki fontos ténykedései közt a Hírmondót is szerkeszti. Amint megtudtuk, hogy az iwiwen is indult klub a marfanosok összefogására, mi is beléptünk. Szépen gyarapodik a tagság.
November 29., hétfő. Már 17 tag van, kezdettől fogva érdeklődve olvassuk végig a bemutatkozókat, nézzük meg az albumokat. A dátumot megjegyeztem, és alighanem még sokáig emlékezni fogok rá. Ezen a napon este tettem fel nejemnek egy kérdést. Egy olyan kislány, mint Laura, vajon mennyit tud arról, amiben van, mennyire van tisztában az esélyeivel, a jövőjével? Gyerekként tagja a klubnak, nyilván fel van készítve sok mindenre. Nejem természetesen azt tudta csak elmondani, ahogy ő élte meg gyerekként. Ennyiben is maradtunk.
Érdeklődhettem volna a szép fiatal menyasszony, a jó kezű festő, vagy bárki más gondolatairól. Újra olvashattam volna Csilla érzékletes írásait a vele történtekről. Újra átgondolhattam volna a feleségemmel történteket.
A klubnak rajtam kívül 16 tagja volt, engem akkor mégis egyedül csak Laura gondolatai érdekeltek.
Másnap beszéltem Csillával egy beküldendő írással kapcsolatban. Csak úgy mellékesen őt is megkérdeztem Lauráról, neki is leírtam, mi foglalkoztat. Hosszan vártam a válaszát, és látszott a chaten, hogy ír, ír ...
Válaszából kiderült, hogy megdöbbentette a pont most feltett kérdés. De engem is a válasz: Laura már tudja. Nagyon is tudja.
Előző nap műtötték. Azon a napon, amikor nejemet kérdeztem vele kapcsolatban.

2011. február 1.