Kelgyológia

- avagy egy név etimológiája -

Többen kérdezték már tőlem, miért pont kelgyó.
Hát, ... csak - mondhatnám.
De nem mondom, mert nem úgy van az, de nem ám!
1992-t írunk.
Néhány lelkes kolléga és egy csomó tehetséges gyerek úgy dönt, együttes munkájukkal létrehoznak egy újságot. Egy kis magazint, amelyben az iskola életéről, jelenéről olvashatott a Nagyérdemű. Jöttek az írások, jómagam akkori kezdetleges technikával öntöttem formába a lapot. A sikeren felbuzdulva, no meg némi szerkesztői múlt után magam is írtam pár szösszenetet. Úgy illik, hogy egy cikk után - főleg, ha egy rendes iskolai újságban jelenik meg - illő odabiggyeszteni legalább egy jelzést, ami az íróra utal...
Tettem. K. Gy.
De mi van, ha a monogram mást is takarhat? Nem takart, de tegyük fel.
Feltettem.
Ilyenkor még egy betűt szokás hozzátenni mindkét kezdőbetűhöz.
Így lett a szignó Ki. Gyu., majd KiGyu. Hát, nem sokat mondott a név...
De már hasonlított valamire. Éreztem hogy hasonlít. Leginkább a kígyóra. Kígyóra, aki sziszeg, ha nem tetszik valami, aki ha farkára lépnek, ...
Ekkor lett a szignó a kígyó sziszegése.
...
Kelgyó. Már nem világos, hogyan lett a kígyóból kelgyó.
Talán ... Valahol olvasmányélmény? Hangulatos népies elnevezés? Mesefigura? Film?
Nem tudom.
De lett. Máig megmaradt. Ne kérdezd, miért.
Ne kérdezd...

2008. október 3.