Nagy Bandó András:
Trabant-vers

Ó, te zengővirágillatfelhőben illatozó,
trabantautószárnyascsikó,
bénaságtiportlelkű,
röppenőszárnyú lovasa!...

Ó, te úthozkövesedett,
gigászi mikroősszaurusz,
papírból gyúrt,
gyémántkristályősgyík hódpermet tojása!...

Ó, te kétütemű,
lóherehártyaragyogással pöfékelő,
kristálymagzatvizet böfögő,
bűzkocsonyamagzatbűzárasztó levéltetű!...

Ó, te nyolcszögletű,
stop-megálljt vezénylő,
táblarozsdaszirombolyhos,
állítmányt semmibe vevő,
görényillatmegszégyenítő,
szmogdúsítófüstű förmedvény!...

Hogy az a magasságkristályragyogású,
Merkur-áldású mennybéli verjen meg mindazzal,
amit ezen az ősgyűrődéses mellékütőösvényen elképzelni sem tudok,
agytekervényeimnek gyökérhimbálódzásával,
ebben a mindenség-aszfaltközlekedő edényben!...

Hogy helyezze beléd ősgyíkvesszejét a magasságos,
mélységes imádattal, ősélvezettel,
ősgyíkheréinek kusza-gubancos szőrmeredvényeinek
kristálygyökér-fonódásaival!...

Ó, hogy menj abba a sötét,
hátsófertály-füstáldású,
autócsikópegazuskipuffanó,
sötétséglepelbe burkolódzó,
bűzlyukbarlang szennycsatornaillatú szélröpítette végébe!...

Te állatforma ember!...

Te emberforma állat!...

Te ősállatforma ősember!...

Te emberforma,
baromkristállyá formált őstulokembrió!...

Te kristály-KRESZ-teszt-szent bénaságú,
normál-idióta-barbár,
féktelen igavonó ősszarvas!...

Hát mi a jó édes anyádért jöttél ki elém?!...