Downtown
Verőfényes reggel, a tiszta égen a Nap az úr, a többi végtelen tiszta kék. Csak a távolban a hegyek
szakítják meg, s felettük pár halvány felhőpamacs. A reggeli harmat még meg-megcsillan a szélvédő ablakán,
de hamar az is felszárad.
Elöl végtelenbe vesző áradat. Időnként felvillanó féklámpák, utasait munkába vivő autók ezrei.
Amott szemben az autók tetején sziporkázva hanyatteső napfény. S a rohanás nem ér véget.
Örök versenyfutás az idővel, egymással, néha csendes harc az előrejutásért.
És lassan a szmog fátyola mögül előbukkan...
Egy-egy kanyar után egyre többször feltárja hatalmas tömegét.
Először egybefüggő szürke tömeg, majd szép lassan szétváló, egeket ostromló hatalmas tűk.
És eljön a pillanat, amikor szinte rádzuhan az árnyas tömeg, megtörik a reggeli fény,
elfelejtesz minden hangot, úgy érzed, föléd úszik mind, mind, amit előbb még csak sejtettél.
És ha eddig nagynak hitted magad, most tudod, mennyire kicsivé lettél. Apró porszem
a tükörfényes üvegpaloták tövében. Ember alkotta kristályok, rajtuk az ég kékje látszik,
s a mélyben mint a hangyák, zsibongó, hömpölygő embertömeg.
És csak zajlik tovább az élet a kőrengeteg árnyékában.
2009. augusztus 25.