Pearblossom Highway
Hajnali zsibbadtság. Hosszú volt az út, mögötted a fények városa, kaszinók zsibongása, az álvilág alvilága, színes forgatag. Hajnali fényben csillanó sokkerekű
csőrösök, feketeruhás motoros vándorok fürkésző hada, messzi városba siető hétvégi utazók.
Lassan ébred a világ. Távolban bíbor-narancs hegyek felett szilvakék égbolt, rajta meg-megcsillan még egy-két csillagvándor, de nem sokáig állják a Nap
erejét.
Victorville. Llano. Pearblossom. Littlerock. Palmdale. Balról végeláthatatlan rézsű, hegygerinc, mögötte úticélod, az Angyalok Városa, jobbról titkokat rejtő forró sivatag. A
nyílegyenes út ki-kitér, követi a dimbes-dombos buckák lágy hajlatát.
Bevillan pár filmemlék, autós üldözés, szinte látod amint a buckák mögött portfelverve talajt fog a landoló autó, épphogy csak el nem hagyja rakományát a
hatalmas kamion. Nem lepődnél meg, ha az Aranypolgár intene le, hogy utitársad legyen, és elmesélné karrierje kétes történetét.
Lassan beáll a délelőtti forróság, érzed a száraz, perzselő levegőt. Amíg a szem ellát toronymagas tüskövények. Józsua fái. Állják a sivatag szélcsendes tüzét.
Szálkás kérgük a bőrödben köt ki, ha tiszteletlenül érinted, tűhegyes levél fejedre koppint: ne légy nagy legény!
És lassan elfogy a sivatag, a délutánnak tetsző rezzenéstelen délelőtt már a városban ér.
2008. május 24.