Úton, útfélen

Az éjszakai országúton

Az éjszakai országúton egymagadban meddig érhetnél?
Várd meg: rád néz még a hajnal, ólomlábon hozza messzi szél.

Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj, csak mindig várj

Amíg mások álmot néznek, fáradt lépted meddig visz tovább?
Félelmetes hosszú percek, eltünt arcok mérik éjszakád.

Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj, csak mindig várj
Várj vándor várj, csak mindig várj

(Omega - Éjszakai országút, 1970)

... csend ...
... fekete csend ...
... az úton csak a leállt, magát megmakacsoló autó fénykévéje ...
... fent csillagokkal telehányt bakacsin égbolt s néhány hullócsillag ...
... hosszú órák várakozása míg jön segítség ...
... vakító fényszórók, sötét sziluett, hatágú csillag fénylik ...
... bíztató szavak: 100 mérföldön belül szállás sehol, de tán egy zárda befogad, és küldik a vontatót ...
... legalább már tudnak rólad ...
... még egy járőr ...
... ő is felméri a helyzetet, bíztat, hamarosan jönnek ...
... félmázsás lámpáját kölcsönben otthagyja, ha lemerülne az aksi ...
... csodálod a csillagokat, máshol ily tisztán úgysem látod ...
... s még időben rádöbbensz, a halvány fényben szemed előtt bóklászó kis szörnyecskék a forró úttesten nem pókok, mint hitted: skorpiók ...
... a csillagnézés rosszul is végződhetett volna ...
... éveknek tűnő órák ...
... de jön végre a vontató ...
... néptelen pusztaság, szombat éjjel lévén zárva a műhely ...
... de már egy lépéssel előrébb ...
... egy kávé a benzinkútnál ...
... bíztató szavak a pult mögül, és egy telefon: felcsillan a remény ...
... tán még lesz, hol fejed végre nyugalomra hajtod ...

2007. szeptember 7.