Bakaruhában

Komor kaszárnya szürke falai közt
bakancsban égve s szíjba zárva
hiába vár a csalóka messzeség
hol hét hónapig vár három nemzedék.

Forró nyárban fáj az unalom s tespedés,
sapkám alatt lüktet lappangó gutaütés
s míg küszködöm kettes hármas sorokkal,
sír, tombol a lélek kiszáradt torokkal.

És messzeségben vár meleg családi otthon,
vár a szerelem táplálatlan tüze,
vár a sok-sok hűséges gyermeki szív
s engem rideg parancs ide visszahív.

1982. augusztus 4.