Hűlt helyed parázsként éget majd,
ha elmész is, sokáig mellettem leszel,
én is veled leszek mert valami feléd hajt.
Falevél leszek mit őszi szél kerget az Árpád-körúton,
hópehely, mi olvadoz a balkonod rácsain,
por leszek, mely megül a könyvtárpolcokon.
Az éjszaka hangja leszel ha álmodom,
szék reccsenése a katedrám deszkáin,
gyermekzsivaj leszel megrontott óráimon.
De könnyebb lesz talán egyszer mégis,
s nem suttogom álmatlan éjszakán a nevedet,
nem szakad lélegzetem ha hozzád hasonlót látok,
nem fogom kézbe többé elsárgult képedet.
1984. január 30.