Hazug színek

Ó, mondd, hogy nem volt való,
hogy csak káprázott szemem a percbe',
mondd, hogy a hazug színek alól
nem a te arcod nézett velem szembe.

Hazugnak nem tudhattalak sosem,
arcod önkezed vászna nem volt,
hogy te voltál, még most sem hiszem,
erősíts hitemben; mondd, ó mondd!

A rút festék szép arcodon mire jó,
a rikító színekkel kinek adsz jelet?
Minek e hamis, bántó illúzió?
Egy szép világot döntöttél le vele!

Ellenem minden, mi nem a valóság,
így számomra minden csak "majdnem";
szépséged, a szerelem, az "igazság".
Hazuggá teszel: nem szeretlek, csak
"majdnem".

1980. december 2.