Ledobta izzó köntösét a Nyár,
átadta a tegnapnak elmúló melegét,
jött helyette a rőt, színes Ősz,
nem meleg már, nem hideg még,
félig nyár - félig tél - keverék.
S jött a Tél, a Tavasz, kergetőző évszakok,
űzték az új Nyarat s az Őszt,
így teltek az évek, elmúlt öt év már
s megint köszönti az ezüst Nyár messziről
a betérő, rőt hajú Őszt.
Így teltek tovább az évek hasztalan,
fakulnak lassan, de lassan múltam képei,
ti tűnő lányok! hol tépitek utódaim szívét?
Mert az enyém már csak egyé - ha - lehet:
azé, ki roncsra sem sajnálja éveit.
1983. október 3.