Álmaimban újra futsz felém
s karjaidat tárod hívogatón,
arcodon ragyog a napsugár,
csók virága nyílik ajkaidon.
De jaj, futásod véget nem ér,
karjaid sem záródnak körém,
arcodra kiül a jégvirág,
ajkad nem nyílik csókra már.
Ölelni nem tudlak, béna a karom,
szemeim a semmit nézik csak vakon,
ajkam kiszárad csókra hiába várván,
reggel csak a semmit ölelem árván.
1982. december 4.