Az arzén kénvegyületeit, az aranysárga auripigmentet és a sötétvörös realgárt már nagyon régóta ismerik, festékként, valamint gyógyszerként használják. Mindkét vegyület egyúttal arzénásvány is. Időszámításunk első századából származik a leírás, hogy hogyan állítottak elő auripigment elégetésével patkánymérget. Szabad állapotban az arzént 1250-ben egy német alkimista, ALBERTUS MAGNUS állította elő.

Az arzén fémes fényű, rideg, az elektromosságot vezeti. Olvadáspontja magasabb, mint forráspontja, ezért melegítés hatására nem olvad meg, hanem elpárolog. További melegítés hatására az arzén nehéz, fokhagyma szagú gázt képez.

Az arzénvegyületek mérgező hatása kétes hírnevet szerzett az elemnek. Előszeretettel alkalmazták a bűnözők, de nem vetették meg a császárok és királyok sem. Nem egy uralkodónak az arzén nyújtott segítséget a veszélyes trónkövetelők eltávolításában.

Az arzén mérgező hatásának egyik legismertebb példája I. Napóleon meggyilkolása. A radioaktív aktivációs analízis lehetővé teszi, hogy az orvosok gyanúját több évtizeddel a halál után bebizonyítsák. SMIDT, glasgoiw-i tudós ezzel a módszerrel vizsgálta Napóleonnak a múzeumban őrzött hajszálait. Az arzénnak azt a tulajdonságát használta föl, hogy az emberi szervezetben, a bőrben, a hajszálakban, a körmökben felhalmozódik. 24 órán keresztül a harwelli atomkutató központ reaktorának neutronnyalábjával besugározta a hajfürtöt, majd ennek befejezése után kimutatták a radioaktív arzénizotópot. Az aktivációs analízis eredménye azt mutatta, hogy Napóleon hajszálában az arzén mennyisége 13-szor annyi, mint normális körülmények között. A gyanú tehát beigazolódott.

1836-bnan MARSH, angol vegyész kidolgozott és bevezetett az arzén kimutatására egy nagyon érzékeny próbát. A Marsh-próba érzékenységére jellemző a következő adat. Egyszer az egyik temető földjében arzént mutattak ki. Ezen a helyen 20 évvel korábban olyan embert temettek el, akit arzénnal mérgeztek meg.

Az arzén nemcsak erős méreg, de kitűnő gyógyszer is. A híres német bakteriológus és biokémikus, PAUL ERLICH olyan, arzénvegyületekből álló preparátumot készített, amely hatásosnak bizonyult a hosszú ideig teljesen gyógyíthatatlannak hitt betegség, a vérbaj ellen. Az anyagot salvarsan-nak nevezték el, ami körülbelül azt jelenti: “dicsőség az arzénnak”. Manapság sok arzénvegyületet tartalmazó gyógyszer létezik, ezeket nemcsak a szifilisz, hanem az ember és az állat más, súlyos megbetegedésének gyógyítására alkalmazzák. Az arzénvegyületek a fogorvosi technikában idegölő szerek.

Az arzénvegyületeket a mezőgazdaságban a rovarkártevők és rágcsálók irtására használják.