A fémbárium, amelyet 1808-ban HUMPHRY DAVY állított elő, ezüstfehér, csillogó, lágy fém, amely könnyen lép reakcióba a vízzel és ütés hatására a levegőn könnyen meggyullad.

A gyomor és bélröntgennél a beteggel báriumkását itatnak. Ez 50-100 gramm bárium-szulfát és gríz keveréke. Mivel a bárium-szulfát oldhatatlan, a szervezet nem szívja fel, így nem veszélyes. Egyébként a bárium összes vízben oldódó sója rendkívül mérgező. A bárium-szulfát a röntgen-sugarakat jóval nagyobb mértékben nyeli el, mint a szervezet lágy szövetei. Ez a jelenség teszi lehetővé, hogy az orvos a gyomor- és bélrendszer anatómiai elváltozásait felismerje.

A tűzijátékok zöld színű lövedékeiben is báriumvegyületek vannak. A bárium-nitrát a lángot zöld színűre festi.

A bárium-kloridot sikeresen alkalmazzák növényvédő szerként a cukorrépa és más mezei és kerti növények kártevői ellen.

Különböző ásványokból állítják elő. Ilyenek a súlypát (bárium-szulfát, barit) és a witherit (bárium-karbonát). A súlypát sűrűsége igen nagy, ezért nevezik az ásványtanban baritnak. A barit elnevezés a görög “barosz” = súly szóból származik. Ebből a szóból ered a fém elnevezése és vegyjele is.