A bróm tiszta állapotban igen erős méreg, sötétvörös, majdnem barna folyadék. Már szobahőmérsékleten is erősen párolog. A Brómgőzök sárgásbarna színűek, jellemző maró, fojtó szaguk van, nagyon izgatják a nyálkahártyát. Az elem nevét is szaga után kapta. Görögül a “bromosz” bűzt jelent.

A természetben csak vegyületei formájában fordul elő, azonban sohasem alkot nagyobb sótelepeket vagy üledékeket.

A fényképezőlemezt és majdnem minden fotópapírt zselatinnal kevert vékony ezüst-bromid-réteggel vonják be. Ez a vegyület rendkívül fényérzékeny. Ha a fényképezőgépben a filmet fény éri, akkor azon a helyen az ezüst-bromid kisebb-nagyobb mértékben ezüstre és brómra bomlik. A bomlás mértéke attól függ, hogy mennyi fény éri a filmet. A film kidolgozása során negatívot kapnak, amelyről a tárgy képét másolópapírra viszik át. Az ezüst-bromid nélkül nehéz elképzelni a fényképezést, a filmet és sok tudományos vizsgálati módszert.

A brómot 1826-ban fedezte fel a montpellier-i kollégium fiatal tanára, JEROME BALARD.

A könnyfakasztó, mérgező anyagok sorába tartozik, és egyik vegyületét, a bróm acetont az első világháborúban sokszor alkalmazták. Manapság a rendőrség használ brómtartalmú vegyületeket a tüntetések szétoszlatására.