A higany mindenki számára, aki legalább egyszer tartott a kezében hőmérőt, ismerős anyag. Ez az elem kémiai tulajdonságait tekintve valóságos fém, de társaival ellentétben már szobahőmérsékleten cseppfolyós. Melegítés hatására egyenletesen terjed ki, ezért alkalmazható hőmérőkben.

Nagy hidegben a higany megdermed. Impozáns kísérlet a higanykalapács készítése. A formába töltött higany cseppfolyós levegővel, vagy éter és szénsavhó keverékével gyorsan lehűthető, és a higanykalapáccsal szöget lehet a deszkába verni.

A higanyt az emberiség már ősidők óta ismeri. Legfontosabb érce a cinóber, amelynek neve Kínában sárkányvér volt. Tudományos elnevezése, a “hidrargirum”, a görög nyelvből származik, és vízezüstöt jelent (“hüdor” = víz, “argürosz” = ezüst).

Mint minden folyadék, a higany is párolog. Gőzei az emberi szervezetre mérgezőek. Ezért csak különleges óvóintézkedések betartása mellett lehet vele dolgozni. Különféle tudományos készülékekben és berendezésekben előszeretettel alkalmazzák ezt a fémet. Felhasználják légnyomásmérőkben, nyomásmérőkben, hőmérőkben, vákuumszivattyúkban, elektrolizáló kádakban, higanygőzlámpákban, higanygőzös egyenirányítókban és még sok más helyen.

A higanyt az orvosi gyakorlatban is alkalmazzák bőrbetegségek ellen (higanyos kenőcsök), sóoldatait fertőtlenítőszerként, egyes higanyvegyületeket pedig bőr- és nemi-betegségek gyógyítására. A fogorvosi technikában nélkülözhetetlen a fogtömések elkészítésénél. Az egy vegyértékű kloridja, a kalomel hashajtó, a két vegyértékű kloridja, a szublimát, hatásos fertőtlenítőszer.

A higany néha termés állapotban, apró cseppek formájában is megtalálható, de leggyakrabban a cinóber (cinnabarit) nevű ásványa fordul elő. Ez a vörös színű érc összetételét tekintve higany-szulfid. Ha az ércet levegőn hevítik, a kén elég, a higanygőzök pedig lecsapódás után sűríthetők.