Sokan ismerik ennek az elemnek jellegzetes szagú, sötétbarna, alkoholos oldatát, a jódtinktúrát, és bizonyára sokan fertőtlenítették ezzel az oldattal sérüléseiket. A tiszta jód sötétszürke, majdnem fekete, fémes fényű, szúrós szagú, kristályos anyag. A kristályok melegítés hatására könnyen lila gőzzé alakulnak a folyadékállapot kihagyásával. Ez a jelenség a szublimáció.

A természetben szabad állapotban csaknem soha nem fordul elő. A jódvegyületek legnagyobb tartaléka a tengerek és óceánok vizében található.

Szabad jódot először BERNARD COURTOIS francia kémikus állított elő oly módon, hogy tengeri növények hamuját kénsavval kezelte. A jód elnevezés, amelyet JOSEPH GAY-LUSSAC adott az elemnek 1813-ban, a görög “iodesz” = lila szóból származik. Ez a jódgőzök színére utal.

A jódnak rendkívül nagy szerepe van az emberek és az állatok életében. Az egyik legfontosabb hormonnak, a tiroxinnak az alkotórésze, amelyet a pajzsmirigy termel. Hiánya strúmás megbetegedésekhez vezet.

Ha a háziállatok táplálékához jódtartalmú tengeri növényeket adnak, a tehenek tejhozama növekszik, a juhoknak pedig gyorsabban nő a gyapjuk. Megfigyelték azt is, hogy a jódvegyületek kismértékű adagolása jó hatással van a tyúkok tojóképességére és a sertések hízására.

A gyógyszeriparon kívül a vegyiparban, valamint a fényképeszeti anyagok gyártásában használják.