Elnevezése onnan származik, hogy oxidja nagyon hasonlít ahhoz a laza szerkezetű, könnyű, fehér porhoz, melyet a kelet-thesszáliai Magnesia görög város közelében található ásványok izzítása során nyertek, és ezért “magnesia alba”-nak neveztek el.

Tiszta magnéziumot 1830-ban ANTOINE BRUTUS BUSSY francia kémikus állított elő először.

A magnézium különböző vegyületei a természetben elterjedtek. A technikában különösen az azbeszt jelentős, amely görögül éghetetlent jelent. Az ókori Róma természettudósa, PLINIUS írta le először ezt az ásványt. Ebből készítették a tűzben elhamvasztandó vezérek halotti ingét.

A magnéziumnak fontos szerepe van az élővilágban. Az izmok anyagcseréjét serkenti, előfordul a májban, a csontokban, a vérben, az idegekben, az agyvelőben. A magnézium a klorofill — a növények zöld színét okozó anyag — nélkülözhetetlen, alapvető alkotója. A klorofill a természet egyik legcsodálatosabb anyaga. Elnyeli a napsugarakat, amelyek energiája hatására a levelekben bonyolult kémiai folyamtok játszódnak le. A fotoszintézis eredményeképpen a levegőből felvett szén-dioxid és a víz szénhidrátokká, cukrokká alakul.