|
MÉG EGY, ÓKORBAN ISMERT ELEM AZ ÓLOM (82Pb) Az ólom ősidők óta ismert. A rómaiak vízvezetékei is ólomból készültek. Az ólom tiszta állapotban kékesszürke, nehéz (sűrűsége 11,34 g/cm 3), lágy fém. Magasabb nyomáson, keskeny nyíláson átfolyik. Már az ókorban is rendkívül sokoldalúan alkalmazták alacsony olvadáspontja (327 oC), nagy sűrűsége és könnyű megmunkálhatósága miatt. A középkorban nagy mennyiségű ólomlemezt használtak fel Európában várak, paloták és templomok befedésére. A tűzfegyverek feltalálása után nagy mennyiségű ólmot használtak fel: a puska-, pisztolygolyók és ágyúlövedékek anyaga lett ez a fém.Jelenleg is sok területen használják fel az ólmot: az akkumulátor-gyártásban, a kémiai készülékek ólmozására, a haditechnikában, elektromos kábelek, ólomüveg, ólomkristály gyártásában, bevonatok készítésekor. A nyomdai betűk anyaga, a betűfém ólmot is tartalmaz. Az ólompor mérgező, megzavarja a szervezet anyagcseréjét. Ugyanakkor a fémólom kitűnő védelmet biztosít mindenféle radioaktív és röntgensugárzás ellen. Ezért tartalmaz ólmot a röntgenorvos köténye és védőkesztyűje. A radioaktív sugárzások ellen véd az ólomüveg is. A belőle készült ablakok teszik lehetővé, hogy a sugárzó anyagokkal mechanikus kezek, manipulátorok dolgozzanak. Az ólom-oxidok és néhány ólomsó kitűnő festékek, ezek ólomfehér, mínium néven ismeretesek. Az ólom vízben oldódó sóit a gyógyászatban fájdalomcsillapítóként és gyulladáscsökkentőként alkalmazzák.
|