1910-ben a rádiumot a rádium-klorid elektrolízisével állították elő. Külsőleg hasonlít a többi fémhez: ezüstszínű, de tulajdonságai egyedülállóak. Aktivitása az uránénak milliószorosa, sói világítanak a sötétben, állandóan hőt sugároznak ki. Egész rendkívüli sugárzóképessége miatt rádiumnak nevezték el (“radius” = sugár). Magának a jelenségnek a rádióaktivitás nevet adták.

Az új elemnek különleges élettani hatása volt. Ezt először HENRY BECQUEREL vette észre. A Curie-házaspártól kért egy darabka rádiumot, hogy tulajdonságait bemutathassa diákjainak. Néhány órát át az ampullát tartalmával a mellényzsebében hordozta. Pár nappal később a mellén, a zseb alatt égető érzést figyelt meg, és erősen vörös foltot látott, amely égési sebre emlékeztetett. Később ez a hely fájni kezdett, a bőr lehámlott és seb keletkezett. A rádium nemcsak az egészséges szervezetet roncsolja, hanem a rosszindulatú daganatokat is.

1958-ban a brüsszeli világkiállításon a francia pavilon látogatói sokáig álltak némán és kegyelettel egy kicsi, az első pillantásra fel sem tűnő üvegdoboz előtt. Ebben a vitrinben Marie Sklodowska Curie jegyzetfüzetét állították ki. A könyvecske mellett egy rádióaktivitást mérő műszer volt, amely kattogva jelezte, mennyire telített rádióaktivitással a jegyzőkönyv. Majdnem 60 év telt el azóta, hogy Marie Curie felfedezte a polóniumot, majd a rádiumot, feljegyezte jegyzetfüzetébe a legfontosabb adatokat és képleteket. Természetesen abban az időben még nem ismerték a radioaktív sugárzás élettani hatását. A jegyzőkönyv lapjai megsárgultak, a számláló azonban továbbra is jelzi a részecskék szakadatlan áradását, amelyeket a tudós kezéről a füzetre került láthatatlan rádium-részecskék bocsátanak ki. A jegyzőkönyv még nagyon sokáig fog sugározni, hiszen a rádium mennyisége csak 1600 év alatt csökken a felére!