A ként az emberiség már ősidők óta ismeri. I.e. 2000 évvel már az ókori Egyiptomban festékek és kozmetikai szerek készítésére, szövetek fehérítésére használták. Az ókori világ történetében a híres görögtűz egyik alkotórésze is a kén. Készítésének titkát a királyok négy évezreden keresztül megőrizték. Feltételezik, hogy kőolajból, éghető olajokból, kátrányból, kénből, salétromból, ragasztóból és lángot színező anyagokból állt. Ezt a keveréket vízzel eloltani nagyon nehéz volt.

Mivel a természetben a ként nagyon gyakran a föld repedéseiben, vulkánok kráterének belsejében, kénerekben találták, azt hitték, összefüggésben van a vulkánok istenével, Vulcanussal. Szép, sötétkék lángja, és a tűzokádó hegyek környékén érzett fojtó szaga csak táplálta “isteni” eredetének legendáját.

A kén nevének eredete is tanúskodik arról, hogy az ember milyen régóta ismeri ezt az elemet. Sok nyelvben ma is a szanszkrit “szira” = világossárga szó valamelyik változatát használják, sőt a latin “sulfur” is ebből a szóból származik.

A kén elég elterjedt elem. A fehérjék is tartalmaznak ként az aminosavakba beépítve.

Nehéz lenne felsorolni a modern technika és ipar olyan ágát, amely nem használ ként. Ként tartalmaz a gyufák gyújtóanyaga, és széleskörűen alkalmazzák a mezőgazdaságban a szőlő, a gyapot és más növények kártevői ellen. A gyógyászatban is alkalmazzák: a baktériumos bélfertőzések, bőrbetegségek gyógyítására, kénes kenőcsök készítésére. Kénrudacskákkal fertőtlenítenek is: ezek égetésükkor kén-dioxidot fejlesztenek. A ként a gumigyártásban semmivel sem lehet helyettesíteni.

A legfontosabb kénvegyület a kénsav. Gyártásakor a termésként elégetik, a keletkező kén-dioxidot kén-trioxiddá oxidálják, majd ezt vízzel egyesítik. Óriási mennyiségű kénsavat használnak műtrágyák előállítására, kénsavval tisztítják meg a vasfelületeket is az oxidoktól, mielőtt valamilyen védőbevonattal ellátnák. Kénsavat használnak a réz- és a cink-gálic, az alumínium-szulfát és néhány sav előállítására, ezzel töltik az ólomakkumulátorokat is.

A kénsav a természetben igen ritka, de sói, a szulfátok igen elterjedtek. Különösen fontos közülük a nátrium-szulfát, amely előfordul a tengervízben és az ásványvizekben. A nátrium-szulfát enyhén hashajtó tulajdonságú és az üvegipar fontos nyersanyaga.

A kén egy másik vegyülete a kén-hidrogén. Színtelen, jellegzetes, záptojásra emlékeztető szagú gáz, amely vízben jól oldódik. Nagyon mérgező anyag. A mérgeknek azokba a csoportjába tartozik, amelyek a szervezetben felhalmozódnak (kumulatív mérgek). A kén-hidrogén mérgező hatású akkor is, ha a gáz koncentrációja a levegőben nem éri el a veszélyes értéket. Ha az ember ugyanis ilyen helyiségben tartózkodik, felgyülemlik szervezetében a méreg.