NÉV: KLÓR (klorosz = “zöld”)

KÉMIAI JEL: Cl₂

ANYAGSZERKEZET:
Rendszám = 17

a.: ATOMSZERKEZET:
17 p⁺, 17 e^–, 18 n⁰, 3 e^–-héj, 7 külső e^–

b.: HALMAZSZERKEZET:
2 atomos, apoláris kovalens kötésű molekula

szerkezeti képlete:

1 mol tömege 70 gramm.

FIZIKAI TULAJDONSÁGOK:
Sárgászöld, szúrós szagú gáz. A levegőnél kb. 2,5-szer nagyobb sűrűségű. Vízben oldódik.

KÉMIAI TULAJDONSÁGOK:
Vizes oldata fehérítő és fertőtlenítő hatású *.
Nagyon reakcióképes elem. Fémekkel közvetlenül sókká, kloridokká egyesül.
2 Na + Cl₂ ® 2 NaCl

Hidrogénnel hidrogén-kloriddá egyesül: H2 + Cl2 ® 2 HCl A klór nagyon erős méreg.**

ELŐFORDULÁS:
Nagy reakciókészsége miatt elemi állapotban nem fordul elő.
Leggyakoribb vegyülete a kősó (NaCl)

ELŐÁLLÍTÁS:
Laboratóriumban kálium-permanganát és tömény sósav reakciójával.
Iparban kősó olvadék vagy oldat elektrolízisével.

FELHASZNÁLÁS:
Elsősorban fehérítő és fertőtlenítő szerek (Hypo, klórmész) készítésére.
Sósav- és műanyag- (PVC) gyártására.

ÉRDEKESSÉGEK:

* A klóros vizet először a világon egy magyar orvos, Semmelweis Ignác (1818-1865) ajánlotta orvosoknak és orvostanhallgatóknak fertőtlenítő kézmosáshoz, ezzel megakadályozta, hogy a fertőző mikroorganizmusokat maguk az orvosok szállítsák egyik betegtől a másikhoz.

** A klórt az első világháborúban harci gázként alkalmazták és ezreket öltek meg vele.

Vissza