Hajdúböszörmény - MHKK évadnyitó találkozó

2010. április 30 - május 2.

Végre itt a jó idő. Várnak a kempingek és a jó programok! E hét végén az MHKK hajdúböszörményi évadnyitó találkozója mellett, választható volt még az MCCC ceglédi, a BKK komáromi, és a Kassai kempingeseknek a Pienini hegységben szervezett évadnyitó találkozója. A Debreceni Kempingesek Baráti Társasága tagjai, akik egy hónappal ezelőtt Erdélyben a Vármezői Musztáng kempingben várták a tavasz érkezését, itt adtak randevút az Erdélyből érkezőknek.

Az időjárás egész héten kiváló volt, és hét végére is napos, meleg idő ígérkezett. Csütörtökön délelőtt már olyan hírek érkeztek kempingből, hogy rengetegen vannak, alig van szabad hely. Szerencsére ez csak a sok baráti helyfoglalásokból adódott.  Ennek ellenére szombatra a 120 beálló hely majdnem mindegyike gazdára talált. A debreceni kempingesek az Erdélyből érkezett nyolc egységgel együtt, a kemping bal oldali szárnyában foglaltak helyet.

Érkezéskor minden hölgy, mama vagy nagymama, a vasárnapi anyák napjára való tekintettel, kapott egy szép cserepes virágot és a találkozó programjának kíséretében igényes, szép kialakítású városismertető prospektusokat. 

Péntek este volt az ünnepélyes megnyitó. A baráti szavak, kedves köszöntés után elénekeltük a himnuszt, csipegettük a lilahagymás zsíros kenyeret és a hozzá kínált fehérbort, majd felkészültünk a grillpartira. Egymás mellé rendeztük a kempingasztalokat és a saját sütő alkalmatosságainkon, hozott anyagból mindenki elkészíthette a finom vacsorát. Közben beszélgettünk egymással és erdélyi barátainkkal, töltögettünk a poharakba, koccintgattunk és kínálgattuk egymást. Közben többen részt vettek az éjszakai fürdőzésen, majd onnan visszatérve, csatlakoztak az egyre jobb hangulatba kerülő társasághoz.

Szombat reggel óvodások énekére ébredtünk. Tizenöt kis óvodás egyen pólóban, magabiztosan énekelve, egyszerű ütőszerszámával a ritmust verve körbejárta a kemping útjait, mosolyt csalva az ébredők arcára. Jutalmuk a róluk készült sok fotó és taps volt. Igyekezni kellett, mert 10 órától az érdeklődőket busszal szállították el a skanzenbe, ahol megnéztük a népi építészet emlékét őrző a 18-19. század közepén épült hat alföldi lakóházból álló épületegyüttest, majd a nekünk összeállított műsort. Nagy tapsot kaptak a csinos, egyenruhában fellépő általános-, és a középiskolás korú mazsorettek táncbemutatói. A csikósok a karikás ostorral lazán pattintgattak, majd lehetőséget adtak a vállalkozó kedvűeknek, hogy Ők is  megpróbálhassák ezen tudományt. Nem is olyan egyszerű a pattintgatás! Kivették az elemet az ostorból a csikósok, állapították meg a sikertelen próbálkozók. 

Amikor a kempingbe visszaérkeztünk, ismét remek program várt. A kempingnek a fürdőhöz közeli végében, nagy vályúkban parázslott a tűz, asszonyok nyújtották, majd vágták csíkokra a kelt tésztát. Előző este lelkesen ittuk a dobozos sört, mert említették, hogy az fontos kellék lesz a kalács készítésénél, illetve a söprű nyélhez hasonló rudat is be kell majd szerezni. Rudat nem sikerült szerezni, de a sörös dobozunk sem kellett, mert legalább 20 sütőszerszám volt előkészítve: a rúd fixen a dobozba volt illesztve és a doboz alufóliával gondosan bevonva. Erre lehetett rátekerni a csíkra vágott tésztát kis átfedéssel, majd olvasztott margarinnal megkenni, kristálycukorral megszórni. Következett a parázs feletti sütés, egyenletes forgatással. A piros-barnára sült tésztát ismét olvasztott margarinnal megkentük, és cukros-dióval, kakaós vagy fahéjas cukorral megszórtuk, majd ismét kis sütés következett.  Ezzel elkészült a remekmű. A sütőszerszám ismét felhasználásra került, újabb kürtös kalács készült. Jó visszaemlékezni arra a lelkes hozzáállásra, amit ott produkáltunk. Na és az íze? Itthon is ki kell ezt próbálni, amit vélhetően a férjek is támogatnak. Végre egyszer szó nélkül ihatják a sört, hiszen kell a nélkülözhetetlen doboz.

Estére a kemping vacsoravendégei voltunk. Négy hatalmas bográcsban készült a szürke-marha pörkölt. Fürdőbe menet-jövet néztük, szimatoltuk, csodáltuk a rotyogó finomságot. Az asztalokkal, padokkal, székekkel berendezett rendezvénysátorban vacsora előtt kvíz játékkal egybekötött tombola volt, majd díjazták a legtávolabbról érkező, a legfiatalabb és a legidősebb kempingtagokat. Következett a jól begyakorolt sorban állás a vacsoraosztáshoz. A vacsorajegy ellenében megkaptuk a pörköltet főtt krumplival, uborkával és kenyérrel, majd hozzá egy korsó csapolt sört. Míg vacsoráztunk, megérkeztek a zenészek. A háromtagú zenekar nagyon kedvünkre való zenét játszott. Jól énekeltek és fáradhatatlanok voltak. Remek hangulatú volt az este. Táncos lábaink éjfélig bírták az iramot. Közben az éjszakai fürdőzés most is biztosított volt.

Vasárnap 10 órakor gyülekeztünk a rendezvénysátorban a záróünnepségre és egy kis anyák napi köszöntőre. Az utolsó nap egy kicsit mindig bánatosra sikerül, hiszen sokan már korán kezdik a csomagolást, indulnak haza. Hol itt, hol ott folyik a búcsúzkodás. Most is elmondhattuk, hogy jó volt találkozni az ismerősökkel. De mikor találkozunk legközelebb? Megszoktuk már, hogy egy időben több klub is tart rendezvényt - és mivel sokan tagok vagyunk több helyen is - ezért ritkább a találkozás.

Végezetül szeretném megköszönni ezt az igazán színvonalas, eseménydús, remek rendezvényt a kemping vezetőjének, Ritának és valamennyi kedves munkatársának, továbbá mindazoknak, akik részt vettek ennek kezdeményezésében és lebonyolításában. Nagyon jól éreztük magunkat, és szívesen visszajövünk a 600 éves hajdú fővárosba.

Katona Júlia