Martfű-Lakóautós évadnyitó találkozó
2010. április 16-18.
Örömmel fedeztük fel az interneten, hogy a lakóautósok (www.lakoautoklub.hu) az évadnyitó találkozójukat Martfűn rendezik meg. Ide nem kell klubtagsági, honlapjuk alapján kellemes, vidám, összeszokott csapat benyomását keltik, akik sokat utaznak, és utazási élményeiket másokkal is megosztják. Jelentkezni regisztrálás után, a honlapon lehetett. A debreceni kempingesek lelkes kis csapata is benevezett a találkozóra. A létszám napról napra növekedett, már 50 fölött volt a jelentkezők száma mire elérkezett a találkozó ideje.
Martfű a kempingezés szempontjából nagyszerű célpont. A 8.000 lakosú, csendes, nyugodt város Szolnoktól 16 km-re, a Tisza bal partján fekszik. A város hangulatát a fűz-nyár-éger ligeterdőkkel övezett Tisza folyó határozza meg, amely tájvédelmi körzetrész. Csendes zöldövezetben, a Tisza folyó és a sporttelep között található a gyógyfürdő. A város nagy természeti kincse a 62 Celsius fokos termálvíz és az erre épített fürdőkomplexum, a minden igényt kielégítő gyönyörű uszodával és különféle hőmérsékletű medencékkel. A négy-csillagos Gyógykemping a fürdőtől 500 m-re található. Északi oldala közvetlenül a Tiszával, keletről a Martfű Gyógyfürdő fejlesztési területével, míg délről a tófürdővel határos.
Egész héten bánatos-borús, esős idő volt, de szerencsére péntekre, a találkozó kezdetére, már sütött a nap, ami így maradt egész hétvégén. Esti érkezésünkkor már állt a központi társalgó szerepét betöltő sátor, szólt a zene, folyt a közös sütögetés és a vidám csevegés. A „debreceniek” összeszokott baráti társasága igyekezett egymás közelében elhelyezkedni. Jó volt az ismételt találkozás, hiszen két hete is együtt voltunk Erdélyben.
Másnap, vagyis szombaton a nagy attrakció a közös főzés volt. Az előkészítésében szinte mindenki részt vett. A szorgos kezek faragták a húst a csülökről, pucolták a hagymát, zöldséget és a többi hozzávalót. Hatalmas üstben készült a babgulyás, amelyből a szükséges kimérendő adagok száma ismert volt, hiszen a jelentkezéssel egy időben az igényelt mennyiséget is meg kellett határozni. Étvágygerjesztő illat lengte be a környéket a rotyogó, csodaszép színű gulyástól. Amikor végre elkészült, ahogy illik, sorba álltunk a tányérokkal. Nem volt osztó az üst mellett, mindenki maga merte ki szerényen az adagját, majd fizetett a „becsületkasszánál”. Kiderült a végén, hogy többszörös repetára is van lehetőség.
Késő délután palacsintázás volt a program. Egymás mellett több lapon készült a finom palacsinta, ami szinte azonnal el is fogyott. Az volt az igazi sütő, aki nem forgatta, hanem feldobta és el is kapta a levegőben megfordult palacsintát. Sötétedéskor Kerti attrakciója következett. Zenére tűzkarikákat formált, boszorkányos ügyességgel. Lélegzet-elállító volt, amikor szájából fújta ki a tüzet, egymás után többször is. Elmondása szerint, tudományát az internetről szerezte.
Másnap már többen megreggeliztünk, amikor ismét szívélyes invitálás történt, mert kiderült, a közös reggeli elkészült. A nagy sütőben készült a lángos, olyan nagy mennyiségben, hogy mindenkinek jutott. Volt tejfölös, sajtos, fokhagymás és olyan is, amelynek a közepébe virsli került. Ez is nagyon finom volt.
A csapat együvé tartozását jelképezte, hogy a lakóautósok szinte mindannyian azonos logóval dekorált ruhákat viseltek. Volt ott póló gallérral és a nélkül, tréning felső cipzárral és bebújós változatban. A praktikus, csinos ruhadarabok annyira megnyerők voltak, hogy többen vásároltunk belőlük.
A sok evést, a „gasztronómiai hétvégét” megszakítottuk időnként egy kis pancsolással, úszkálással, illetve sétálással a szép Tisza parton, vagy kószáltunk a városban. Nagyon jól éreztünk magunkat!
Köszönjük ezt a szép hétvégét a lakóautó klub vezetőjének, GáborApának, aki a találkozó szervezőként mindent megtett, hogy a résztvevők jól érezzék magukat, illetve az új tagok is bekapcsolódjanak a lakóautósok közösségébe.
Katona Júlia