1. AZ ESZTERGOMI BAZILIKA
A kereszténység magyarországi bölcsője

Esztergom - a római Solva, a frank Osterring, a latin Strigonium, a német Gran, a szláv Ostrihom, végül - a magyar katolikus egyházi élet központja - Esztergom.... A Duna jobb partján, a Pilis-hegység lábánál elhelyezkedő város, amint a felsorolásból kitűnik, igen régi és jeles történelmi múltra tekint vissza. Kulturális emlékek és leletek a történelem előtti őskorból is kerültek elő, hiszen az esztergomi Várhegy már az őskortól lakott volt. A rómaiak uralma alatt hatalmas, megerősített útvonal vezetett a Duna partján. A Római Birodalom határát a limes-t őrző castrum az 1. században épült, majd a népvándorlás időszakának népei vonultak át, és részben meg is telepedtek a környéken. Itt volt az a rendkívül fontos dunai átkelő, ahol -többek között- az aranyat szállították a felvidéki bányákból. Az első állandó (hajó-, ill. cölöp-) hidat már a 16. század közepén megépítették az akkori Magyarország egyharmadát uraló törökök. A modern idők hídját 1895-ben nyitották meg. Az I. Világháborút követő békediktátum (Trianon, 1920 június 4.) során a város elveszítette vármegyéje területének kétharmadát és megyeközponti szerepét...

A bazilika - a Szent István király által alapított érsekség székesegyháza Magyarország legnagyobb templomépülete (teljes magassága: 100 m, külső hossza: 107 m, belmagassága a kupolatérben: 72 m): a 19. századi historizmus egyik legszebb műemléke.

A honfoglaló magyarság már keresztény templomot is talált a Várhegy északi oldalán, s Géza fejedelmi szálláshelyet épített ki ennek közelében. Itt született Szent István 972 táján. A keresztség felvételének, a Boldog Gizella bajor hercegnővel történt házasságkötésnek és a koronázásnak az ezredfordulón otthont adó korai templom helyére ma emléktábla és szabadtéri oltár emlékeztet.

A jelenlegi bazilika helyén épült első templomot Szent István király alapította a vértanú Szent Adalbert püspök tiszteletére. Az Árpád-házi uralkodók a megerősített vár védelmét élvező első templomot többször bővítették, átalakították, román, majd gótikus stílusban.

Az 1543-tól 1683-ig tartó török uralom alatt az egykor pompásnak leírt és csodált templom pusztulásnak indult. Egyedül a - nem sokkal korábban elkészült, s ma is Európa legszebb reneszánsz műemlékei közé tartozó - Bakócz-kápolna maradt épen. A helyőrség építkezései a fenntartó munkálatokra, és a a védművek megerősítésére korlátozódtak csupán. Az érsekség Nagyszombatba (ma Trnava, Szlovákia) menekült, ám az addig felhalmozott értékek közül csak keveset tudtak magukkal vinni és megőrizni. A vár visszafoglalását követően az egyházi főméltóság és hivatalai csak jóval később, 1819-ben költöztek vissza végleg az ősi székhelyre. Közben a főszékesegyház tovább pusztult, széthordott köveit a környék lakói építkezésekre használták fel.

Az új templom alapkövét 1822-ben Rudnay Sándor prímás (1819-1831) tette le. A megvalósítandó tervek Kühnel Páltól (1765-1824) és Packh Jánostól (1796-1839) származtak. A grandiózus elképzelések a magyar Rómát szándékoztak megvalósítani, azzal hogy a vatikáni Szent Péter tér alaprajzi elrendezését követve a székesegyház mellé álmodták a prímási palotát, a Papnevelő Intézetet, a kanonoki rezidenciákat.

Az ünnepélyes felszentelésre 1856. augusztus 31-én került sor. Ebből az alkalomból Liszt Ferenc komponált misét, és a bemutatót maga dirigálta az orgonakarzaton. Az orgona akkor 49 regiszteres 3530 sípos és 3 manuálos hangszerként egyedülálló volt Magyarországon. A főoltárképet a velencei Michelangelo Grigoletti festette Tiziano nyomán. A Mária mennybevételét ábrázoló mű a világ legnagyobb(!) egy darab vászonra festett olajképe: 13,5x6,6 m. Szintén tőle rendelték meg később a kereszthajókat lezáró oltárok festményeit. Az északi kereszthajóban Szent István korona-felajánlása látható, háttérben a várhegy 19. századi képével, amely a Szent István-i mű folytatását, megőrzését szimbolizálja. Mellette látható még Boldog Gizella és Szent Imre is. A kép alatti márványoltáron magyar szentek szobrai állnak, akárcsak a főoltáron.

A főhajó dongaboltozatát és a kupola ívháromszögeit díszítő freskókat a müncheni klasszicista Ludwig Moralt festette. A kupolatérben található két monumentális szobor Pázmány Péter és Simor János prímásokat ábrázolja - utóbbi Stróbl Alajos (1856-1926) munkája. Pázmány Péter (+1637) az érsekség nagyszombati korszakának, és a 17. századi katolikus megújulásnak kiemelkedő alakja. A szembemiséző oltár előlapja szintén Nagyszombatból származik. Simor János prímás (1867-1891) a bazilika építésének befejezője. Neki köszönhető a mai belső térnek a klasszicizmustól elszakadó neoreneszánsz díszítése és a nyolc kompozit oszloppal kialakított portikusz befejezése, ahol valamennyi érsek címerét megláthatjuk, akik közreműködtek a székesegyház megvalósításában.

Az altemplom a prímások, a segédpüspökök és a kanonokok nyughelye. Építészeti stílusát tekintve az egyiptomi istenek templomai, és a római ókeresztény építészet jegyei keverednek benne. A szentélyben középen 1990-ben, röviddel a rendszerváltás után temették el újra Mindszenty József (1892-1975) hercegprímás földi maradványait. A következő évben II. János-Pál pápa első magyarországi apostoli látogatását megkezdve térdet hajtott a meghurcolt érsek sírja előtt, amely azóta zarándokhellyé vált, és a hívek ezrei imádkoznak szentté avatásáért.

A bazilika főhajójából nyíló déli mellékkápolna még a török uralom előtt épült. Bakócz Tamás érsek (1497-1521) saját sírkápolnájának építtette a 16. század elején. Az Alpokon túli reneszánsz építészet egyik legszebb emléke. Vörösmészkő építőanyaga a közeli Süttőről származik, míg oltárát a fiesolei Andrea Ferucci (1465-1526) carrarai márványból faragta.

A főszékesegyház történeti emlékeit a liturgiában használt ötvöstárgyakat és textíliákat a Kincstár őrzi. Mint múzeumot Simor János érsek nyitotta meg 1883-ban a nagyközönség számára. A megelőző évszázadokban valamennyi érsek készíttetett új tárgyakat, elődeik kincseit pedig gondosan elzárva őrizték. A gyűjtemény legrégebbi darabja egy Karoling-korból származó ovális hegyikristály a Keresztrefeszítés ábrázolásával. A bizánci művészetet egy különleges, ritka, rekeszzománc díszítésű Staurotheka (Szent Kereszt ereklyetartó ikon) képviseli a korai 13. századból. A középkorból a 13. századtól kezdően maradtak fenn ötvösművek: a tatárjárás pusztítását követően Limoge-ból vásárolt ágyazott zománcos tárgyak, valamint a híres magyar felvidéki és erdélyi műhelyek termékei. Kiemelkedő darab a filigrános díszítésű Koronázási eskükereszt, amelyre a 13. századtól valamennyi legitim módon, az esztergomi érsek által megkoronázott magyar király letette az esküt. A koronázáshoz használt további liturgikus eszközök és az ornátus (egyházi ruhakészlet) ugyancsak láthatók a kiállításon. Az erdélyi 15. századi kelyhek legszebb darabja Suki Benedek kelyhe, amely méreteit tekintve a legnagyobb, figurákkal és sodronyzománc virágokkal egyedülállóan gazdagon ékesített.

Mátyás király (1458-1490) korából származik a legértékesebb darab, az ún. Mátyás-kálvária. Felső része párizsi munka a 15. század első éveiből, míg a talapzati részt már a magyar király készíttette hozzá itáliai mesterrel. Magassága 73 cm, súlya közel 7 kg. Szobrai zománcozással készültek, számtalan drágakövet és gyöngyöt foglaltak be rajta. Felső része gótikus, az alsó már a reneszánsz stílust követi.

A középkori textíliák közül különleges egy hordozható fára húzott, hímzett, selyemoltár a Fájdalmas Krisztus és a Fájdalmas Anya ábrázolásával, valamint a domborműves hímzésű miseruhák a 16. századból.

A barokk korból számos pompás monstrancia (szentségtartó), kehely, érseki ékszer és liturgikus öltözet maradt már fenn, akárcsak a 19. századból

2001. Rangos évforduló, és jelentős események éve. Idén ünnepli ezeréves fennállását a Szent István alapította Esztergomi egyházmegye. Augusztus 15. A Szent Koronát a neki állandó helyet adó Parlamentből díszes kísérettel, a Dunán hajózva Esztergomba szállították. Ezen a napon zárta le a koronázás 1000. évfordulójának ünnepét, a magyar millenniumi évet Paskai László bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek.

Ekkor, Szent István halála napjának 963. évfordulóján avatták fel a bazilika rondelláján Melocco Miklós (lásd: 24. old.)Szent István megkoronázása című, közel tizenkét méter magas szobrát.