A templom építésének történetét a mondavilág homálya fedi. A hagyomány azt tartja, hogy a pásztort, aki építette, kecskéje tette figyelmessé a kincsre, melyet a templom helyén találtak. A történelmi adatokat az 1676-os tûzvész elpusztította, annyi azonban biztos, hogy a Kecskés-család a templom és a kolostor nagylelkû jótevõje volt. Az 1280-ban ferencesek által épített templomban öt országgyûlést (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) és három koronázást tartottak, köztük 1625-ben III. Ferdinándét. A hagyomány szerint, az itt található vörösmárvány szószékrõl beszélt Kapisztrán János a török ellen 1456-ban. A templom 1788-ig ferencesek kezén volt, 1802-ig a vármegye használta, azóta a bencések tulajdona.

Feltünõen hosszú szentélye a XIII-XIV. sz.-i finom gótika, hajója viszont helyenként a német gótika befolyását tûnteti fel. Nemesen egyszerû tornya a XIV. sz. elején készülhetett, magassága 43m. Az 1750 körül készült dúsdíszítésû rokokó oltárképet Dorfmeister Istvánnak tulajdonítják. A hajó mellékoltárainak képét id. Storno Ferenc festette. Gazdag rokokó díszû az 1754-bõl való hatalmas szószék is. Kapujának orommezejében középkori freskó látható Köpenyes Mária képével, felette a templomban többször elõforduló kecskés címer.