2. SZÉKESFEHÉRVÁRI SZT. ISTVÁN SZÉKESEGYHÁZ
SZÉKESFEHÉRVÁRI SZT. ISTVÁN SZÉKESEGYHÁZ

Ezer éves történelem
A bazilika öt évszázadon át - az államalapító uralkodásának kezdetétől a török hódoltság koráig - a középkori magyar állam legjelentősebb helye volt. Falai között koronázták a királyokat és királynékat, benne tartották az uralkodók mennyegzőjét, és itt temették el tizenöt királyunkat. A székesegyházban állt a trónus, itt őrizték a koronát, a királyi hatalom jelvényeit, az ország kincstárát és levéltárát. Negyvenhat országgyűlés színhelye volt, s egy-egy törvénynapon több ezren zsúfolódtak össze a hatalmas boltívek alatt. Székesfehérvár fejlődését elősegítette, hogy keresztül haladtak rajta a Szentföldre vezető zarándokutak és a fontos kereskedelmi útvonalak, falai között tartották a királyi heti piacokat. II. Endre idejében, 1222-ben Fehérvár határában hirdették ki az Aranybullát. A 15. században várfallal vették körül a várost. A tatárjárást követően Székesfehérvár szerepe mérséklődött, mert IV. Béla Budára helyezte át az ország fővárosát. Ettől függetlenül Fehérvár szakrális és kultúrális szerepe továbbra is jelentős maradt. 1543-ban a stratégiailag fontos várost a török elfoglalta és 145 évig uralma alatt tartotta. A török időkben Istolni Belgrád - Alba Regia török neve - épületeit dzsámikká, mecsetekké alakították át. A királyi bazilikát kirabolták, a templomot lőporraktárnak használták. Ez okozta pusztulását is, mert állítólag egy villámcsapás következtében felrobbant és teljesen leégett. Más verzió szerint a visszavonuló török csapatok robbantották föl bosszúból a katedrálist. Azóta soha nem építették újjá, ma is csak kiásott romjai láthatók. A törökök, 1688-ban történt kivonulásuk után 200 düledező házat, néhányszáz lakost, 14 tehenet és 13 lovat hagytak maguk után. A török uralom idejét követően ismét növekedett a város lakossága, német és morva betelepülők vetették meg lábukat a falak között. A német telepesek hamarosan vezető szerepet játszottak a város életében, és ez hosszú időre meghatározta Székesfehérvár - német nevén Stuhlweissenburg - szellemét. "Németpártisága" sok szenvedést hozott a városra a Rákóczi féle szabadságharc alatt. Lakói sokat szenvedtek a kurucok blokádja, valamint a labancok hatalmaskodásai és harcai miatt. A 19. század első felében a német érzelmű város egyre inkább magyarrá vált. 1814-ben a városi tanács határozatot hozott arról, hogy a tanácsülések jegyzőkönyvét német és latin helyett magyarul vezessék. Ez időben több neves személyiség fordult meg hosszabb-rövidebb időre Fehérvár falai között, mint például Vörösmarty Mihály, Reguly Antal, Ybl Miklós, Vajda János és Petőfi Sándor. A város Kossuth Lajos iránti tiszteletét azzal fejezte ki, hogy 1888. augusztusában diszpolgárává választotta. Az erről szóló oklevelet gróf Károly Gábor Turinban adta át Kossuthnak. A 19. században a Székesfehérvár múltját, mint a magyar történelem fontos örökségét kutató régészeti feltárások szenzációt keltettek. Felszinre került a bazilika alapjainak jelentős része, számos sír és épületmaradvány. Az 1930-as években ismét a figyelem középpontjába került a város. Az akkori építkezések eredményeként kialakult a belváros mai arculata, létrejött a romkert, a magyarok afféle "siratófala", ahol számos felszinre hozott emlék került elhelyezésre. Székesfehérvár időközben az ország egyik legnagyobb vasúti és közúti csomópontjává vált. A második világháborúban - stratégiai helyzeténél fogva - Székesfehérvár egyike volt a legtöbbet szenvedett magyar városoknak. Épületeinek harmada vált lakhatatlanná és mintegy 10 ezer polgár vesztette életét, vagy tünt el a harcok során. A háború után Székesfehérvár soha nem tapasztalt fejlődésnek indult. Mig a háború kitörése előtt 47 ezer volt lakosainak száma, addig napjainkban meghaladja a 120 ezret, s az ország egyik legjelentősebb ipari városává fejlődött. Kultúrális élete is pezsgő: iskolaváros lett. Gimnáziumai, szakközépiskolái mellett főiskolája is működik. A város zenei életének reprezentásai, kórusai, zeneiskolájának zenekarai számos külföldi vendégszereplésen szereztek magas szintű elismerést Alba Regiának. Nemzetközi vonatkozásban is a figyelem középpontjába került a város, különösen az 1989-es rendszerváltást követően. Számos külföldi érdekeltség vetette meg itt a lábát, különösen az ipari negyedben. Nemzetközi események színhelyévé vált a város, gyakran keresik föl külföldről érkezett delegációk. A honfoglalás 1100. évfordulója, a magyar államiság megalakulásának és a keresztyénség felvételének közelgő 1000. éves jubileuma a közvélemény figyelmét ismét Székesfehérvárra irányitja. A város polgárai, köztük mi, mai hívők is tisztelettel emlékezünk a közös múltra és a tanulságokat levonva, Istenbe vetett reménységgel tekintünk a jövőbe...

Székesfehérvár, romkert - 1936-1938

1936-1937-ben Szent István halálának közelgő 900. évfordulója tette lehetővé a királyi bazilika romjainak újrafeltárását, aminek során újabb területeket is be lehetett vonni a kutatásokba. Már ezzel párhuzamosan megindult a város- és környezetrendezési tervek készítése, és az 1937 augusztusában befejeződött ásatásokat követően megindultak a kerítés, a kőtár és a Szent István-mauzóleum alapozási és falazási munkái.
A munkák eszmei irányítója Gerevich Tibor művészettörténész, a Műemlékek Országos Bizottsága elnöke volt. A terveket Lux Kálmán, a Bizottság építészeti főtanácsosa szignálta, és egy részükön megjelenik fiának, a Műegyetemen tanító és a terveket valójában készítő Lux Gézának aláírása is.
A Lux-hagyatéknak az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tervtárában található tervlapjain végigkövethetőek a tervezés fázisai. A falmaradványok körül fűvel beültetett kertet képeztek ki. A várfal mentén L alakban árkádsoros kőtár épült, amelyhez magasabb mauzóleum kapcsolódott, a Magyar Nemzeti Múzeumból visszahozott Szent István-szarkofág elhelyezésére. Előtte kriptát képeztek ki a csontmaradványok számára. Az épületegyütteshez az utca átvezetését és egyben a belváros látképi lezárását szerencsésen meg-oldó, hármas kapumotívumot kapcsoltak.

Székesfehérvár, romkert - 1936-1938     Szent István kőkoporsója

A téglából emelt, helyenként kőfaragványokkal díszített kőtár- mauzóleum együttese finoman archaizáló, nemesen egyszerű formaképzésével egyik legfontosabb példája az 1930-as évek műemléki elveit tükröző építkezéseknek, egyben a hivatalos állami építészeti-, művészeti-, városrendezési elképzeléseknek. Képzőművészeti díszei is ebben a szellemben készültek: Aba Novák festette a mauzóleum falképdíszét, Sztehlo Lili műve a keleti nagy üvegablak, Madarassy Walter készítette a téglafalakba helyezett kődomborműveket és körablakokat, amelyek terveit Lux Géza rajzolta.
A székesfehérvári romkert a későbbi feltárások miatt, valamint a kedvezőtlen környezeti hatások következtében az 1980-as évekre már erősen, mára pedig visszafordíthatatlan módon elvesztette 1938-as képét. A kőtár-mauzóleum együttese azonban áll, és ma már önálló jogon is műemléknek tekinthető és tekintendő.