uda várának 1686. évi, a töröktől való visszafoglalása után Esterházy Pál nádor új főoltárt emeltetett a templom szentélyében 1690-ben. Ennek mensájára, oltárasztalának oldalára olyan feliratot vésetett, amely szerint a Nagyboldogasszony-templomot Szent István király alapította 1015-ben. Bár ezt a barokk-kori közmeggyőződést okleveles adat ez idő szerint nem támasztja alá, mégis több tudósunk meggyőződése szerint már a tatárjárás előtt is állott itt Mária-templom. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, valószínű, hogy a Gellért-legenda ezt az épületet említi, mint "Pesth minor" (a középkorban budai helynév) Mária-egyházát, ahol Szent Gellért püspök holttestét 1046-ban - a ma is nevét viselő hegyen történt meggyilkolása után -, felravatalozták és ideiglenesen eltemették.

a ez így történhetett, akkor talán helyt adhatunk annak a másik hagyománynak is, amely szerint esetleg ennek az első templomnak az átalakításában vehetett részt az 1235-55 között Magyarországon járt neves francia építész, Villard de Honnecourt. Mindenesetre tény, hogy egy 1247. évi oklevél a veszprémi püspök joghatóságát állapítja meg az első Mária-templommal kapcsolatban. IV. Ince pápa pedig 1248-ban a székesfehérvári prépost és káptalan, valamint az esztergomi és a budafelhévízi keresztesek ellen vizsgálatot rendel el, mivel az említettek a Mária-templom tizedeivel és jövedelmeivel kapcsolatban jogtalanságokat követtek el. Nem lehetetlen tehát, hogy ennek a román stílusú templomnak köveit találta meg Schulek Frigyes másodlagos helyükön - IV. Béla-korinak feltételezett falban - az 1874. évi újjáépítés során.

izonyos, hogy a jelenlegi Nagyboldogasszony-főtemplom épületét IV. Béla király építtette 1255-69 között, mégpedig két ütemben. Előbb az észak-francia hatásokat (Ile de France, Burgundia, Champagne) burgundiai formakészleten keresztül átvevő, Duna-medencei ciszterci mestercsoport dolgozott a templomon 1250-60 között, megépítve a főszentélyt, az álkereszthajót, a "Menyasszonykapu"-t, az északi oldalhajót és az északnyugati kapuzatot. Azután a második mestercsoport, amelyik az észak-francia hatásokat (Rheims, Amiens) már német (Trier - Hessen - Marburg - Naumburg) közvetítéssel kapta, fejezte be a templomot 1260-75 között. Ez az épület a lyoni katedrális alaprajzával rokonságot mutató alapelrendezésre, bazilikális keresztmetszettel épült fel, oszloptörzseinek ciszterci gyűrűpárkányai magasságában oszlopfejezet-csoportokkal.

z első mestercsoport boltozatbordáit vállpárkányokon nyugvó kőpapucsokról indította. Esetleg Villard de Honnecourt munkatársai közül dolgozhattak itt azok a "pentagrammista kőszobrászok", akik az oszlopfőiken ötszögű kőfaragójeleket használtak. Azonban valószínűleg már a második mestercsoport alkotásai a Béla-torony alja pillérkötegének ma is látható oszlopfői: az egymással összefont nyakú, sárkánnyal viaskodó torz állatok és egy nyitott könyvet tartó csuklyás, meg egy szakállas szerzetes alakja. Ez utóbbi Budapest legrégibb szobra, amely "in situ", vagyis eredeti elhelyezésében van. A nyugati toronypár ráépült az oldalhajók első boltozatszakaszára. A zene-karzat nyugati, hatalmas, homlokzati rózsaablaka szintén a második mestercsoport építőtevékenységéből keletkezett.

megépült templom kegyuraságát IV. Béla - leányára, Árpádházi Szent Margitra tekintettel - a domonkos apácák margitszigeti kolostorának adományozta. A kész templomban 1279-ben tartotta meg az emlékezetes, Kun László király megintése végett összehívott budai zsinatot Fermói Fülöp pápai legátus és Lodomér esztergomi érsek. Ebben az állapotában érte meg az épület Magyarország első uralkodóház-válságának korszakát. 1301-ben, III. Endre halála után ide vonult be Vencel cseh király és fiát, a tizenhárom éves ifjú Vencelt ebben a templomban jelölték magyar királlyá. 1309-ben itt tartott zsinatot, majd (mivel Szent István koronáját László erdélyi vajda bitorolta) egy, a zsinaton a Szent Koronával egyenértékűvé nyilvánított fejékkel e falak között koronázta magyar királlyá Anjou Károly Róbertet Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai legátus és Tamás esztergomi érsek.

agy Lajos (1342-82) király uralkodása alatt került sor az épület Anjou-kori átalakítására érett gótikus stílusban, amely a délnyugati "Mária-kapu" felépítésével kezdődött 1370 körül. E kapu a nürnbergi Szent Lőrinc-templom főkapuja alapján épült. Ezzel párhuzamosan történt a mellékhajók boltozatának felemelése és az eredetileg bazilikális elrendezésű épület csarnoktemplommá való átalakítása. Ebből az időből maradt fenn a déli mellékhajó déli falán a Mária-kapu mellett Nagy Lajos király és Erzsébet királyné faragott arcképe. 1398-1435 között már működött a templom iskolája, és 1391-92-ben papjainak száma meghaladta a harmincat.

z oldalhajók átalakítása Luxemburgi Zsigmond király (1387-1437) uralkodása alatt tovább tartott: eredeti, alaprajzilag egyenes záródású szentélyeiket kelet felé kitoldották a főszentély hosszúságáig, és a nyolcszög öt oldalával zárták le 1417-33 között. E csarnoktemplom új, északi oldalszentélyéhez csatlakozott észak felől Gara Miklós nádor családi kápolnája, amely 1402-33 között épült a mai Szent István (Gara-) kápolna helyén.

z eredetileg francia mintájú, ciszterci alaprajzú templom így közép-európai, német csarnoktérré vált. Gara-kápolnáján a prágai Parler-műhely mesterei is dolgoztak (munkájukból torzfejes gyámkövek maradtak fenn a templomban). Első ízben 1412 januárjában függesztettek fel a templom falaira 19 zászlót, amelyeket a Velence elleni hadjáratban zsákmányoltak. A pápa 1419-ben búcsút engedélyezett azoknak, akik a budavári Nagyboldogasszony-főtemplom helyreállításához segítséget nyújtottak. 1438-ban Albert király, 1440-ben I. Ulászló király bemutatása történt meg, megválasztásuk után, a templomban.

király, I. Ulászló 1444-ben, a diadalmas téli hadjárata után itt tartotta ünnepélyes hálaadását Hunyadi Jánossal együtt. Ekkor másodízben helyeztek el zsákmányolt zászlókat a templom falaira. 1455-ben Kapiszrán Szent János tartott toborzó szónoklatot az épületben a török elleni hadjáratban való részvétel előmozdítására.

unyadi Mátyás király (1458-90) először a déli oldalszentélyhez kívülről, délről csatlakozó királyi oratóriumot építtetett 1456-1460 között. Ezt követte a déli harangtorony bécsi-kassai stílusformákat mutató újjáépítése 1461-1470 között. Ennek munkálatait Kassai János mester irányította, aki az építkezés során e torony délkeleti pillérkötegének földszintjén, a fejezet északnyugati oldalára a saját, valamint Hunyadi János, Mátyás és László arcképeit is ráfaragta. A torony munkálatai azonban még ekkor sem fejeződtek be, sőt, talán a XIII. században félbehagyott északi Béla-torony folytatásához is hozzákezdtek. Mátyás király először 1461-ben Podjebrád Katalinnal, majd 1476. december 22-én Aragóniai Beatrixszal tartotta esküvőjét a főtemplomban, amelynek plébánosa akkor Ilkuszi Bylica Márton, kiváló csillagász, Regiomontanus munkatársa volt. 1490-ben, II. Ulászló király koronázása előtt a Magyar Szent Koronát őrizték e falak között.

főtemplom első ábrázolása 1493-ban maradt fenn Hartman-Schedel Nürnbergben megjelent Weltchronik-jának budai látképén. A fametszet alapjául szolgáló, helyszíni ezüstceruza-rajz azonban 1470 előtt készült Michael Wolgemuth és Wilchelm Pleydenwurff munkájaként, ugyanis ezen nem látható a déli nagy harangtorony, amely - a déli oldalának harmadik emeleti ablakában fennmaradt, 1470-es évszámmal ellátott országcímer bizonysága szerint - ez évben már lényegében készen állhatott. 1495-ben a Nagyboldogasszony-templom énekkara már jelentős tevékenységet fejtett ki.

uda várának az 1526. évi első török megszállásakor a főtemplom középkori tetőszerkezete és berendezésének nagy része is elpusztulhatott. Werbőczy István itt hirdette ki Szapolyai János királynak (1526-1540) a franciákkal, a pápával, Velencével, valamint Firenzével megkötött szövetségét. Ugyanezen év augusztus 20-án már Ferdinánd király jelent meg a templomban istentiszteleten, bár a templom gazdag középkori felszerelését már korábban hajóra rakták és Pozsonyba szállították. 1541-ből maradt fenn a templom időrendben második ábrázolása Erhard Schön fametszetén, amelyik két toronnyal ábrázolja épületünket, mégpedig a Mátyás-tornyot öt, a Béla tornyot négy emelettel, sisak nélkül. A törökök 1541-ben, a Vár birtokbavételekor a templomot fő mecsetté alakították át (Eszki dzsámi, Büjük dzsámi, illetve Szulejmán-dzsámi néven említik). 1541. szeptember 2-án, amikor Szulejmán szultán bevonult a templomba, itt halt meg Gül Baba, a bektási dervis rend tagja, aki a keresztények véréből kardjával fakasztott vérrózsák után kapta a "rózsák atyja" nevet. Ezután az épület falait belül bemeszelték és Korán-idézetekkel látták el. A szentélyben mihrab-fülkét építettek, 1571-ben pedig teljes tetőzetét ólomlemezekkel fedték be. Hajdani felszerelésének maradványait 1626-ban 36 tételben átvette a pozsonyi káptalan.

uda várának 1686. szeptember 2-i ostroma megkímélte az épületet, ezért abban Marsigli gróf megtalálta a török állami levéltár anyagát. Avianói Szent Márk kapucinus, pápai követ 1686-ban a Várban szekéren körülhordoztatott egy Madonna-szobrot, amely azonban kérdés, hogy azonos lehetett-e templomunk mai márvány kegyszobrával, ugyanis azt inkább a XVIII. század elejére datálják. Ezzel kapcsolatos egy további legenda, amely szerint II. Ulászló király 1515-ben gyilkos golyótól való megmenekülése emlékére készíttetett egy Mária-szobrot, amelyet a törökök elfalaztak, de az ostrom idején, a lőportorony robbanásakor a rázkódtatástól a fal leomlott, és a szobor ismét láthatóvá lett. A legenda szerint a bent imádkozó törökök gyorsan terjedő rémülete törte meg végleg a várvédők ellenállását.

templomot ezután először a ferencesek, majd a jezsuiták vették birtokba, akik 1688-1702 között északi oldalához hatalmas kollégiumot, déli oldalához pedig 1702-14 között háromemeletes szemináriumot építettek, ami által az eredetileg szabadon álló templom egy nagy kiterjedésű épületegyüttes részévé vált.

z 1688. év húsvét vasárnapjától működik ismét a templom ének- és zenekara, bár a Béla-tornyot még egy ideig lőporraktárnak használták. 1690-ben Esterházy Pál nádor új, barokk főoltárt építtetett a szentélyben. A Mátyás-torony tetején 1696-ban már hagymasisak állott a lebontott gótikus sisak helyén, és eredeti, csúcsíves, nyugati főkapuja elé ugyanezen évben Pálffy Miklós tábornok barokk előcsarnokot építtetett. Rövidesen kiépült a három északi mellékkápolna is, déli homlokzata előtt pedig a hajdani királyi oratórium és a Háromkirályok-kápolna romfalai között felépült az új sekrestye. Az újjáépítést a bécsi Christian Alexander Oedtl és Johann Höbling építőmesterek vezették 1773 előtt. 1707-ben már elkészült Loretói kápolnája, 1719-ben pedig első toronyórája. Az 1723. évi tűzvész elhamvasztotta harangjait, bedöntötte oromzatát, bezúzta boltozatait és elpusztította a déli harangtorony sisakját is, amelynek helyére 1737-re már egy kettős hagyma alakú barokk sisakot építettek. 1771. július 21- én Szent István király Raguzából hazatért jobbját őrizték a főtemplomban. 1748-ban villámcsapás érte az épületet, amelynek következtében Esterházy-féle barokk főoltárát le kellett bontani. Ennek helyébe 1758-60-ban új főoltár épült. Képünkön azonban nem ez, hanem a templom jelenlegi, Schulek-féle főoltára látható.

templom 1766-ban teljesen új cserepezést kapott, és 1768-ban új orgona épült az 1723. évi tűzvészben elhamvadt korábbi helyére. Az 1712-ben bizonyos hiányokkal Pozsonyból Budára viszszakerült középkori egyházi ruhákat és kincseket a budai tanács nem adta ki a főtemplom plébániájának, hanem 1785-ben elárvereztette azokat. Az északi kápolnasor alatti kripta helyett Zichy Miklósné 1780-ban a főszentély alatt új kriptát építtetett. 1825-41 között pedig a főszentély tetőcsúcsán egy kis, ugyancsak hagymasisakos tornyocska állott az egyik korabeli metszet bizonysága szerint.

templom külsejét 1789-ben a toronnyal együtt megújították és újra vakolták, de a Mátyás-torony barokk hagymasisakja 1840-ig fennmaradt. 1841-ben lapos szükségtetőt helyeztek a kettős hagymasisak helyébe.

kiegyezés után, 1867. június 8-án itt koronázta meg I. Ferenc József királyt (1867-1916) és feleségét, Erzsébetet Simor János bíboros-hercegprímás a Magyar Szent Koronával. Ekkor csendült fel, itt először, Liszt Ferenc koronázási miséje. A király elrendelte, hogy a barokk berendezés eltávolítása után vissza kell állítani a gótikát.

zv. Zichy Miklósné hagyatékából 1870-ben új sírboltot építettek a főszentély alá III. Béla királynak (1172-96) és első feleségének, Antiochiai Chatîllon Anna (Ágnes) királynénak Székesfehérvárról idehozott kőkoporsói számára. Ferenc József 1873. november 25-i határozata alapján 1874-96 között Schulek Frigyes műépítész nagyarányú rekonstrukciója során, részben neogótikus stílusban átalakította a főtemplomot. A Hofhauser Lajos vállalkozásában folyt kivitelezés során Schulek az elpusztult Gara-kápolna helyére felépítette az új Szent István-kápolnát a csütörtökhelyi Zápolya-kápolna architektúrája alapján. Az északi oldalhajóhoz csatlakozó barokk kápolnasort neogótikus stílusban újjáépítette. A déli harangtornyot új sisakkal látta el Domenico Fontana 1686. évi metszete és Heinrich Faus olajfestménye alapján, valamint neogótikus erkélykoszorúval díszítette. A volt jezsuita épületek közé zárt templomot kiszabadította a szomszédos épületrészek lebontása árán. Az 1780-ban kialakított kriptát szabad neogótikus stílusban megújította. A restaurálás belső díszítőfestését Lotz Károly és Székely Bertalan irányította. A színes üvegablakokat Kratzmann Ede készítette Bécsben, az új szobrászati díszítést a debreceni Mikula Ferenc faragta.

z oltárképeket Zichy Mihály (Szent Imre-kápolna) és Aggházy Gyula (Loretói kápolna) festették, a főkapu domborművét, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja, Zsolnay-féle pirogránitból Lontay Lajos mintázta. Mikula Ferenc mellett még Hauser István szobrászművész is dolgozott az épületben. 1891-ben helyreállították a mai Loretói-kápolnát, és elhelyezték benne a déli oldalhajóból ide hozott barokk Mária-kegyszobrot. 1893. augusztus 15-én Bogisich Mihály választott püspök, plébános megáldotta a csaknem teljesen elkészült templomot, és húszévi szünet után Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás ismét misét mondott benne. Ekkorra Schulek Frigyes tervei szerint elkészült az orgona neogótikus sípszekrénye, amelynek koronázó angyalalakja Liszt Ferenc arcvonásait őrzi.

felújított főtemplomban 1898. október 21-én helyezték el III. Béla király és Antiochiai Anna királyné földi maradványait az északi kápolnasor ma is Béla-kápolnának nevezett helyiségében, új, neogótikus szarkofágban, amely mellett Ferenc József király Árpádházi (többszörösen leányági) leszármazásának emléktáblái nyertek elhelyezést. 1909-ben az épület új, Rieger-orgonát kapott. 1916. december 30-án itt koronázta meg Csernoch János bíboros-hercegprímás IV. Károly királyt és Zita királynét a Szent Koronával. Ekkor készültek Kismarty-Lechner Jenő tervei szerint a templom II. világháborúban elpusztult koszorúcsillárai. A zenekarzatot 1930-ban a főhajó légtere felé megtoldották az új királyi oratóriumhoz hasonló konzolsoros mellvéddel.

Schulek Frigyes által újjáépített templom felújítását fia, Schulek János kezdte meg 1936-ban. Többek között a déli harangtorony sisakját, valamint a csigalépcső tornyait újból teljesen felépítette. Ennek során 1941-től, Teleki Pál miniszterelnök kezdeményezésére, megindult a külső kőanyag cseréje, amely azonban a háború miatt csak a déli oldalon történt meg, a további munkálatokat a történelem viharai félbeszakították. Ekkor a templom teljes belső falfestése is helyreállításra került. Az 1944-45. évi ostrom nemcsak a felújítás folytatását tette lehetetlenné, hanem magát az épületet is a végpusztulás szélére sodorta.

z ostrom során a templom igen súlyosan megsérült. Tetőzete kiégett, boltozatai megsérültek, orgonája elnémult. Az épületet életveszélyesnek nyilvánították, és az erősödő kommunista befolyás alatt álló hatóságok a közeli (és a háborút kevesebb sérüléssel átvészelő!) Mária Magdolna-templom sorsát, a lebontást szánták neki. Máig titok, hogy kinek köszönhető a budavári főtemplom megmenekülése a teljes leromboltatástól.

háborús károkat végül az állagbiztosító munkák után (1946: új, ideiglenes cserepezés, 1947: új tetőszerkezet az északi mellékhajó beszakadt boltozata felett, 1949: a mellékhajók leszakadt boltozatának újraboltozása) a magyar állam állíttatta helyre 1950-70 között. A végleges beavatkozások a déli harangtorony javítási, pótlási munkáival kezdődtek 1954-ben, és Borsos László főépítész vezetésével 1960-ra be is fejeződtek.

z 1956-ban kapott újabb sérüléseket - főképp az álkereszthajó délkeleti csigalépcső-tornyán - még az 1957. év során nagyobb részben kijavították.

belső festett díszítmények felújítása 1964-70 között történt meg.   Ekkor helyezték el a Mária-kapu középső pilléreire - az ostrom alatt elpusztult szobrok pótlásaként - Jálics Ernő modern alkotásait: kívül Madonna-belül Szent Erzsébet-szobrát. 1982-83-ban a csehszlovákiai Krnovban (Jagerndorf) felújították, teljes lebontása után újjáépítették a templom orgonáját, amelyet 1984. január 25-én szentelt fel Lékai László bíboros-prímás.

asonló ötös sorozatok körkereteiben láthatók Székely Bertalan freskóciklusai, amelyek a rózsafüzér titkait ábrázolják: a déli falon, a Mária-kapu felett a Krisztus születését és gyermekségét ábrázoló képek az örvendetes, a Mátyás-torony keleti falán Krisztus szenvedésének jelenetei a fájdalmas, a Béla-torony keleti falán Jézus és Mária megdicsőülésének állomásai a dicsőséges olvasó titkait jelenítik meg. Az északi mellékhajó falkép-frízéhez hasonló, hat részből álló képsorozat húzódik a déli mellékhajó oldalfalán, a Szűz Mária, Szent Erzsébet és Szent Margit életét bemutató nagy ablakok mellett, Szűz Mária dicsőségének témaköréből: "Imádkozz érettünk halálunk óráján", "Őrizz meg a veszedelemtől", "Bűnösök oltalmazója", "Szomorúak vigasztalója", "Betegek gyógyítója", "Keresztények segítsége".

Béla-torony aljában látható Lotz Károlynak a nándorfehérvári diadalt és a déli harangszó elrendelését ábrázoló triptichonja, a Szent István (Gara-) kápolnában pedig Székely Bertalannak a Szent István király életét bemutató freskósorozata - ez utóbbi a templom Egyházművészeti Gyűjteményének keretében tekinthető meg.