Debrecen városának ha nem is a legrégibb, mindenesetre a legjelentősebb műemléke a Nagytemplom, a magyar klaszicista építészet e nagyszerű alkotása a település jelképévé vált. Külső megformálásában, berendezésében mintául szolgált a XIX.században több tiszántúli reformázus templom építéséhez. Levértári adatok szerint Debrecenben már a XII. Században állot egy templom a mai Nagytemplom helyén, amely azonban leégett. Amikor elkzdődött Deberecen város fejlődése, szükségessé vált, hogy a megnövekedett lakosság befogadására alkalmas, nagyobb méretű templomot emeljenek. A város népe és földesura, valamint a nagyváradi püspök összefogásával 1297-1311 között új templom épült. A valóban monmentális méretű gótikus stílusban épült háromhajós bazilika boltazatát hat-hat faragot kőoszlop tartotta, a szentély a nyolcszög három oldalával zárult. Később a templom nyugati bejáratához egy nyolcszögű tornyot építettek. Csak 1564-ig állt redeti formájában a Szent András templom, mert az év szeptember 6-án leégett, és egy Agnus Deit, isten bárányát ábrázoló, faragott boltozatzáró kövön kívül semmi emléke nem maradt a 45 méter széles templomnak. Több mint hatvan esztendő telt el, amíg hozzákezhedtek a romokban álló Szent András templom újjáépítéséhez. Bethlen Gábor fejedelem is segítségére sietett Debrecen népének a templomépítés nagy munkájában, amit 1626-ban kezdtek el. A Nagytemplom a Kollégiummal együtt 1802 június 11-én leégett. Alig hamvadtak el a Nagytemplom és a Kollégium üszkös gerendái, a város népe azonnal hozzákezdet a két épület bontásához, az újjáépítés munkájához. Mindenekelőtt azt kellet eldönteni, hogy melyik épületnél kezdjék a munkálatokat. Úgy látszik a Kollégium felépítését tartották fontosabbnak. Ezután kezdték rendbe hozni a Nagytemplomot. Péchy Mihály kézséggel és ingyen vállalkozott a tervrajz elkészítésére, figyelembe véve a tervezésnél Éder Jakab kívánságait, miszerint a templom legyen köralakú és kéttornyú. Péchy 1803-ban benyújtotta első tevét a város és az egyház vezetőségének. A vezetőség Péchy első tervét elég merésznek találta , ezért megkérték, hogy a méreteket vegye kissebbre, a tornyokat pedig helyezze át. Péchy rövid időn belül új tervet készített. A templom falazatán kváderköves, reneszánsz művészetben gyakori, ún. rusztikázott díszítményt szándékozott használni, a tetőzetet pedig tagolt párkányzattal akarta keretezni. A két torony a klasszicista stílus jegyeit viselte magán. Péchy tervének kivitelezését elsősorban a pénzhiány akadályozta meg, valamint az is, hogy sokkal nagyobb szakképzetséget kívánt a templom feléptése, mint amilyennel a helybeli építőmesterek rendelkeztek. 1803-1806 között a debreceni Litsman József irányította az építkezést, őt azonban hiányos felkészültsége miatt leváltották, és a nagyobb tudású Rabl Károly gyöngyösi építőmesterrel kötöttek szerződést, aki már korábban a karcagi, kisújszállási, törökszntmiklósi református templom építésénél megmutatta a tehetségét. A Péchy által tervezett kupola kivitelezésére aznoban ő sem mert válalkozni. Péchy azonban továbbra is ragaszkodott tervéhez, és ebben pártfogóra talált Hild János pesti építészben, akihez a tervet bírálat képpen felküldték. Hild a tervezett épületet statikailag biztonságosnak, nagyszerűsége miatt pedig a városhoz méltónak tartotta. Péchy tervét ennek ellenére nem fogadták el, és az építkezés ügyeit intéző konzisztórium úgy döntött, hogy az építés tervezetét Rabl Károlyra bízza aki a Péchy féle tervek felhasználásával saját belátása szerint folytatta a megkezdett munkát, mert a továbbiakbn Péchy a tervezésbe, sem az építkezésbe nem szólt bele. Bár Péchy Mihály terveit többször megváltoztatták, a Nagytemplom a magyar klasszicista építészet ragyogó alkotása ami Péchy Mihály nagyszerű tehetségét bizonyítja. A Nagytemplom 1944 szeptember15-én bombatámadás következtében súlyosan megsérült. A tetőzet és a keleti torony kupolája leégett. Helyreállítását egymillió forintos állami támogatással 1948-ban fejezték be. A Nagytemplom restaurálása a magyar műemlékvédelem szakszerű munkáját dicséri. 1970-ben újabb kétmilliós költséggel renoválták a nagytemplomot, 1978 - ban pedig 12 millió forintos költségvetéssel, szintén jelentős állami támogatással indult meg a Nagytemplom teljes felújjítása. 1849-ben Debrecen az ország fővárosa volt, amikor a kormány menekülni kényszerűlt Pestről és székhelyét Debrecenbe helyezte át. Az országgyűlés képviselőháza 1849 január 9-től május 21-ig a Kollégium oratóriumában tartotta üléseit, és itt került sor a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésére amelyet 1849 április 14-én maga Kossuth Lajos olvasott fel a Nagytemplomban. E történelmi jelentőségű eseményt több szemtanú is megörökítette. A Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének százéves évfordulóján 1949 április 14-én a Magyar Országgyűlés szintén a Nagytemplomban tartotta ülését és megemlékezett a Debrecenben 1944. December 21-én megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés határozatairól, amelyek megvetették a demokratikus Magyarország alapjait. Az Országgyűlés 1954. és 1984. december 21-én ismét a történelmi nevezetességű helyre Debrecenbe zarándokolt.