A Dóm tér 12 000 m2 szabályos négyszög alakú területe éppen akkora, mint a velencei Szent Márk tér. Lekiemelkedőbb és legszebb épülete a dóm, ismertebb nevén a Fogadalmi Templom.

A dóm alaprajza szabályos latin kereszt:
- hossza : kívül 81, belül 66m,
- szélessége kívül 51, belül 48m,
- tornyainak magassága a Tisza 0 pontja fölött 91 m,
- a templom padozatától számítva 81 m.
- a kupola magassága kívül 53,60 m, belül a padlószinttől 33,40 m.
- A főhajó és a kereszthajó egyaránt 14,50 m széles és 20,70 magas.
- Ötezren férnek el benne.

A főbejárat középső kapuja előtt sátorszerű emelvény áll, tartóoszlopai oroszlánokon nyugszanak. A sátortetőt, a kapubélletet mértani és növényi díszítmények borítják, közöttük gótikus fejek bújnak meg.

A homlokzat középpontjában a templom védőszentjének, a Magyarok Nagyasszonyának szobra áll. Mellette kétoldalt a magyar szentek (István, László, Gellért, Kapisztrán) csoportja.

A homlokzaton végigfutó mozaikképek a tizenkét apostolt ábrázolják. A nyugati torony falán, elöl helyezték el fehér mészkő keretben az 5. honvéd gyalogezred hősi halottainak emlékét megörökítő bronz domborművet, valamint oldalt a - soha nem működő - Szent Antal kutat.

A régi templom lebontásakor egyik tornyából Szeged legrégibb műemléke, a román alapokon álló kora gótikus Dömötör-torony került napvilágra. Alapfala XI. századi, alsó négyszögletes román stílusú része XII. századi, felső, nyolcszögletű része a XIII. századból való.A toronyban belül keresztőlmedencét állítottak fel, az ajtó fölé pedig a falba illesztették a város legrégibb szobrászati emlékét, a XII. századi szegedi kőbárányt. A toronyba vágott vasajtó "az élet kapuja" , amely a katolikus jelképrendszerrel emlékeztet az élet egyetemes törvényeire.

Még a régi Templom téren állították fel a templom keleti tornyával szemközt álló Szentháromság-szobrot. A Fogadalmi templom, amely püspöki székesegyházzá, dómmá lett, fokozatosan érlelte meg a város vezetőiben a gondolatot, hogy hangolják össze mind az egyetem, mind a püspökség óhajtotta épületeket.

Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1927 májusában pályázatot írt ki a tér megkomponálására. A pályázatot Rerrich Béla nyerte meg, és még abban az évben elkezdődött Stampay János építésvezető irányításával a tér körülépítése.

A különlegesen égetett klinkertéglából készült téregyüttest az észak-európai országok építészete ihlette. Rerrich mintája valószínűleg a stockholmi városháza volt. Máig sincs azonban befejezve, a Somogyi utca felőli oldala nyitva marad, és így csupán egyenlőtlen szárú U-alakban fogja körül a teret. Nyugati részein egyetemi kollégium és hittudományi főiskola, s a Somogyi Könyvtár délnyugati részein püspöki székház, déli és keleti szárnyán pedig természettudományi és orvosi egyetemi intézetek foglalnak helyet.

A teret szegélyező a árkádsor több mint 300 m hosszú, és 101 ívből áll. Pillértávolságai egyenlők, de minden oszlop más és más: a csavaros, négyzetes, nyolcszögű, körkeresztszerkezetű, csipkés, mintás és így tovább. (A csavart alakúnak a szegedi humor az adóprés nevet adta.) Klebersberg ötlete volt, hogy az 1926-ban elhunyt Stróbl Alajos szobrászművész hagyatékából az állam által 1929-ben megvásárolt 12 mellszobrot Rerrich béla helyezze el az árkádok alatt, és gondoskodjék gyarapításáról.

A Nemzeti Emlékcsarnok hivatalos alapítólevelének keltekor, 1930. október 24-én már 45 szobor állt itt, és továbbiakon dolgoztak művészek, így főként a dóm és a tér más szobordíszeit is készítő Ohmann béla. Az azóta is bővülő szegedi Pantheon, bár keletkezéséből következően vegyes mind történelmi, mind művészeti értékét illetően, a maga módján mégis a korabeli magyar portrészobrászatról ad keresztmetszetet.