Pince nyolcadik ütem, melyben Salgó polcot szerelek
(nem ez az utolsó polc, mert tudom, hogy van belőle még egy)
(gondolta tévesen a szerző a polcról elhamarkodottan)

Miután a múlthéten a padlót leborítottam a beszerzett linóleummal (jó, akkor PVC padló),
jöhet a következő munkafázis, vagyis a sarokban megbúvó Salgó polc összeszerelése.
Szerintem ne forszírozzuk, hogy miért a polcelemek kerültek legbelülre. Legyen
elég annyi, hogy mikor oda letettem őket, ez még jó ötletnek tűnt.

Persze tudom, hogy bőven elég volna a két szép fényes kulcs,
de attól még áthoztam a szomszéd pincéből a többit is.

Nem voltak ezek olyan mélyen beásva a többi lom mögé,
hogy néhány perc alatt ki ne ráncigáltam volna őket.

Ez az asztal mindenképp útban van. Nem férek el tőle rendesen.
Akár így van, akár hosszában, mindenképp kicsi a hely
egy lefektetett Salgó torony összeszereléséhez.

Nekiálltam, és a munka dandárjába csaptam.
Levágtam egy millimétert a PVC széléből.

Gondoltam mi lenne, ha végre bevetném a melósmellényem?
Ez ugyanis pont az ilyen esetekre van. Rengeteg zseb
a szerszámoknak, csavaroknak, miegyébnek.

Legalább végre ezek is a helyükre kerülnek,
a virágállványon történő napoztatás után.

Ez a lámpa olyan idegesítően kontakthibás, hogy kapni fog egy külön szétszedtem cikket.
Vagy ha azt nem is, mert előbb rágok be végképp, minthogy kiigazítsam, akkor
néhány jól irányzott baltacsapással rendezek neki egy kivégzést.

A kifogyott -s azóta már ki is mosott- festékes vödröt ideiglenesen hasznosítva
összekészítettem néhány dolgot, ami a pincébe való. Mondjuk nem tipikus
kelléke a polcszerelésnek az akkutöltő, meg a kameraállvány, hanem
ezek a műveletek dokumentálásához kellenek.

Majdnem elfelejtettem áttúrni a "zárak, kulcsok, zsanérok" dobozom.
Természetesen nem találtam benne a keresett lakatpántot.

Ellenben sikerült elérnem, hogy csak színültig van a doboz.
Eddig ugyanis kilógtak belőle felfelé a dolgok.

A kép címe: Nincs mese
Illetve eddig csak az volt, de most aztán tényleg nekiállok!

Lefektettem a földre egy Salgó szálat, de láthatóan nem fér el az asztaltól.

Ha csak az asztalt tolom odébb, az nem lesz elég ahhoz, hogy elférjek a fekvő polccal.
Kicsit ugyan több lenne a hely, de a kicsi az még nem elég.

Mintha korábban említettem volna, mikor a festékhez kerestem a merőkanalat,
hogy biztosan kár volt elmozdítani a helyéről ezt a jól megrakott szekrényt.

Ugyan annyira nagyon azért nincs megpakolva, de ahhoz azért épp
eléggé nehéz, hogy ne lehessen csak úgy egyszerűen odébb
tolni. Kicsit billegtetni kellett, attól aztán megindult.

Így elég lesz a hely. Ugyan körbeszaladgálni továbbra
sem fogom tudni a polcot, de ez azért annyira nem is volt cél.
Minek erőlködjek arra az órára se, míg betekerem azt a néhány csavart.

A steklámpa természetesen mindig a másik sarokban van
fellógatva, mint ahol én a plusz világosságot szeretném.

Persze semmiből sem tartott áthozni ide, csak az összegubancolódott
zsinórját kellett kiegyenesíteni, majd elrendezni úgy,
hogy se el ne tépjem, se át ne essek rajta.

Átgondolom a dolgokat, mielőtt még nagyon melléfognék valamivel.
Mit tudom én...

Például olyanok, hogy ezeket innen le kell szedni,
merthogy útban lesznek a legalsó polcnak.

Már csak azért, merthogy úgy szeretném összerakni, mint ahogy ez van.
Ugyan kevesebb polcelem lesz benne, azonban polccal kezdődik,
és azzal is végződik. Vagyis nem fog kilátszani a torony alatt
a padló, és a tetején sem fognak kilógni a Salgó szálak.

Kéne a csavaroknak és a kötőelemeknek egy külön fiók. Abból a dobozkából ugyanis
kényelmetlen őket kiszedegetni. Ha meg kiborítom a hozzávalókat
az asztalra? Akkor menten széjjelgurul az egész!

No de nekem ne volna fiókom? Pláne Salgó elemek felirattal?
Még ennél is nagyobb lesz itt a rend, ha egyszer...

Ugyan konkrétan még nem csináltam semmit, csak az előkészítést, de azért
kikapcsolódásképp már szusszanok egyet. Nézegetem a lomtengert.
Ami polcot most összeszerelek, az pontosan itt lesz, ahol most
ezek a fehérek vannak. Persze mikor nekiálltam, tudtam,
hogy nem lesz egyszerű. Talán ezért is kerülgettem
annyira ezt a feladatot.

Ha ezzel a polccal végeztem, összeraktam, a fehérről lepakoltam, majd kiszedtem
a sarokból, a Salgót a helyére betettem, rápakoltam, akkor sem lesz vége, hiszen
van még egy polc, ami épp ide illik, ennek a képnek a közepére. Vagyis innen
is ki kell szedni mindent, dobozokat, szekrénykét, faanyagot, majd be kell
ide is tenni egy Salgó polcot. Ugyan ez sem hangzik bonyolultabbnak,
mint az előző (vagyis az épp most végzendő) feladat, csakhogy az
ide átkerülő polc, még össze van szerelve egy másik pincében.
És ez nem kötelező, hanem ezeket a feladatokat
én találom ki magamnak!

Mivel a FUJI fotómasina csak tíz perces videókat tud, annyi idő alatt pedig
biztosan nem rakom össze a tornyot, ezért lehoztam ezt a másik kamerát.
Ez kifejezetten videóra van, és akár egész órás felvételt is tud.
Vagy csak annyi fér a kártyájára? Mindegy...

Az első két szálat már rá is szereltem a polclapokra.

Egy ekkora Salgó polc egyben olyan nehéz, hogy ekkora tömeget én már nem tudok
biztonságosan mozgatni. Szerencsére nem is kell. Legalábbis most még nem.
Jelenleg elég csak annyi, hogy egyik oldaláról a másikra döntögetem,
ehhez azért meg nem kell egyszerre az egész súlyt felemelnem.

Jól csináltam! Lefelé néz a talpa, belül vannak a háromszögek,
és a polcokat sem sikerült fordítva beszerelnem.

A másik végére is tettem háromszögeket, azonban a köztes polcokra nem.
Nincs itt olyan terhelés, hogy szükség lenne rájuk.

Így nem lehet felállítani, mert beleakad a plafonba.

Így viszont már fel lehet állítani. Gondoltam elhamarkodottan.
Még tiszta szerencse, hogy az utolsó pillanatban észrevettem, amint
az emelkedő Salgó torony teteje készül leverni a mennyezetről a lámpát.

Néha kimegyek egy kicsit festeni, vagy mondjuk felrakni egy lakatpántot.
Ilyenkor (ma már háromszor) felrúgom a szemetes vödröt, pedig odébb
is tehetném. Már kezdek gyanús lenni magamnak, hogy élvezem...

Megpróbáltam felállítani. Forgattam és tologattam ide-oda, de mindenképp
beakadt az asztalba, vagy a lámpához került veszélyesen közel.

Végül nem úsztam meg az asztal még egy kicsivel kijjebb helyezését.

Végre áll a lábán!

A valóságban persze nem szerelek ennyire gyorsan, de nem is szükséges, hiszen
ha másom nincs is, de időm van bőven. Belefértem az egy órás felvételi
időbe úgy, hogy közben kiesett jó néhány perc, mikor a szomszéd
pincébe történő világításszerelést beszéltem meg Mártikával.
Merthogy épp közbejött. Legalább lazítottam egy kicsit.
No nem mintha amúgy annyira nyüzsögnék...

A polc helyretétele komolyabb feladat lesz, mint maga az összeszerelés.
Mint azt már említettem volt, az egész sarkot ki kell pakolni.
Mindent, ami a kép középtengelyétől jobbra látható.

Ezzel volt a legkisebb gond, merthogy ennek a bútornak kereke van.
Majd az lesz, hogy rászerelek egy ugyanilyen másikat.
Ha a lendületbe belefér, akár még idén.

Biztosan ezekből a bútorlapokból lesz a polc a korábban már mutatott asztalra.
Hogy ez még az idén meglesz, annak viszont elég csekély a valószínűsége.

Jó címe van a képnek: jaj, jaj, jaj
És ez pontosan így is van!
Heske innen minden!

Nem erőltettem meg magam velük, az már biztos, hiszen ezeknek a telefonoknak
semmi súlyuk sincs. A TC91-es készülék is könnyű, meg a CB855-ös is.
Akár tízesével is tudnám őket vinni, ha nem borulnának szét.
Persze ennek négy méterre semmi értelme.

Ha belegondoltok a szövegbe, elképzelhetitek, hogy mit kaptak az ügyfélszolgálatosok
nap mint nap az ügyfelektől. No nem mostanában, hanem még a nyolcvanas
években. Nem vita tárgya, hogy már akkor is voltak őrült ügyfelek.

Már majdnem kidobtam ezt az amúgy berohadt mérőszalagot, mikor is még
épp idejében kiszúrtam rajta a fényes alkatrészeket. Gondolom ez már
akkor is így történt, mikor húsz éve betettem egy dobozba,
melyből épp az előbb vettem ki.

Ez egy k*rva jó telefon, csak persze rossz.

Ilyenkor azért elkezd tikkelni a szemem sarka. Mégis minek nekem ennyi ADSL szűrő?
Mikor alig férek el a hasznosabb lomoktól! Erre nincs magyarázatom. Ráadásul ezt
nem most hoztam haza, hanem évekkel ezelőtt, hiszen belül volt hátul a polcon.
Ha most hoztam volna, akkor még volna annyi mentségem, hogy az ismeretlen
eredetű (vagy tartalmú) dobozokat egyszerűen kipakoltam a kocsiból, hátha
van bennük valami kincs. No de így? Hogy évekkel ezelőtt...

Hoppá! Egy újabb k*rva jó, csak hibás készülék.
Ha én ezeket egyszer egyesítem?
Akkor lesz egy kis hely!

Ez kérem maga a csoda! Épp ki akarták dobni, mikor megszereztem. Ez még valamikor
a nyolcvanas évek elején történt. Ez amúgy a József telefonközpont ifi (vagy az is
lehet, hogy KISZ) klubjának az erősítője. Mint az jól látható, házi gyártmány.
Természetesen lesz róla szétszedtem cikk, csak azt még meg kell élni!

Ez egy olyan ritka valami, hogy még fénykorában sem volt belőle sok.
Telefonszerelő létemre, mindössze néhány darabbal találkoztam.
Mint az sejthető, az egyiket meg is szereztem, mégpedig
későbbi tanulmányozás céljából. Amúgy ez egy
Triton hívószámtároló, telefonvonalhoz.
Valamiért úgy dereng, Tedi a neve.

A mostani pillanatig letagadtam volna, hogy vannak nekem ilyenek.
Ezek jelzőcsengők (különcsengők) telefonvonalhoz.

Ezekről tudtam. Ezek kulcsos telefonba való izzók.
De persze az is lehet, hogy mondjuk EVA-ba.
(az EVA, német főnök-titkári kisközpont)

Biztosan tudom, hogy szedtem szét alkatrésznek döglött PCM11-es vonaltöbbszörözőket.
És most már azt is biztosan tudom, hogy valamiért eltettem a dobozaikat.
Gondolom azt terveztem, hogy építek beléjük valamit.

Tulajdonképpen nem is volt egy nagy meló.
Néhány perc alatt kint volt az egész sarok.

Ha már hozzáférek a padlószinthez, meg amúgy is elől a festékes vödör,
meg a pemzli, szó sem lehet róla, hogy ezt nem festem ki!

Ugyan a sarok jól néz ki, hogy teljesen fel lett szabadítva, azonban a pincébe
kintről benézve már jól látszik, hogy nem valami rózsás a helyzet.

Mivel ide nem jutott linóleum, ezért itt padlószőnyeg lesz.
Illetve lehet, hogy ide is jutott volna linóleum, csakhogy
arra a darab anyagra, jelenleg egy komplett pince van
rápakolva, de úgy, hogy nem bírtam onnan kiszedni.
Illetve konkrétan eleve meg sem mertem próbálni!

Még ennél hosszabb vonalzóm is van, mint ez a szép szál bútorlap,
mégpedig egy majd háromméteres karnis személyében.

Beszabtam egy csíkot, mert nehogy már kilátszódjon a falnál a puszta beton!
Mondjuk az igaz, hogy mindjárt ráteszek egy polcot, kicsivel később pedig
egy másikat is, szóval ez itt az én életem folyamán remélhetőleg többet
már nem kerül elő, de attól még megcsinálhatom normálisan.

Pont mint az előző képen, csak közben eltelt két nap.
Persze lefestettem a fal alját, megszáradt
a falon a festék, meg ilyenek.

Mire felocsúdtam, már bent is volt a sarokban. Pedig néhány napja még
úgy éreztem, hogy ezt nem sikerülhet, csak úgy fél kézzel odébb tolni.
Most vagy kipihentem magam, vagy ilyen jól csúszik a szőnyegpadló.

Ez a körte áldozatul esett. Vajon ki tehette a kilógó téglára?
Pedig mikor odatettem, olyan biztos helynek látszott...

Évek óta nem volt felszerelve a búra erre a lámpára, mert azt hittem,
hogy kontakthibás benne a foglalat. Mikor a gyerekek átrohantak
felettem a szobán, villogott az izzó. Most, hogy újrakábeleztem
a pincét (erről szól a következő pincés cikk), már nem villog.

Szó sincs róla, hogy ez volna a rend, vagy akár csak alakulna. Most még csak az van,
hogy visszatöltöttem, amiket pár napja kirámoltam. Illetve ez nem olyan egyszerű,
hiszen az eddigi kettővel ellentétben most csak csak egy polcom van. Ugyan egy
kicsivel mélyebb a Salgó, mint a fehér, de attól még csak egy polc, nem kettő.

Kicibáltam a kisszekrényből két rádiót, hogy ne akkor lepődjek
meg a látványuktól, mikor kirakom innen ezt a bútort.
Hogy hova kerül? Ezt még nem döntöttem el.

Mivel az egy Salgó kevesebb polchely, mint a két fehér, ezért kimaradtak dolgok.
A telefonokra azt tervezem, hogy összekötöm őket csomagba,
s így egyben teszem el őket innen messzire.

Vannak dolgok, amik kellenek, s vannak, amik nem. A papírdobozokba is épp ilyen
státuszú lomok vannak berakva, csakhogy már jórészt átnézve. Vagyis ők már
átestek korábban egy szétszedésen, bemutatáson. A néprádió például még
nem. A csillár maradványt darabokra szedem, s beszórom a 230-as
feliratú fiókomba. Persze nem most, hanem majd akkor, ha
lesz. Már úgy értem, hogy egy 230-as nevű fiók.

Ezt a ventilátort azért szereztem be, mert akadozik a konyhai elszívónkban a motor.
Ezzel csak annyi a baj, hogy nem csak a gőzt tolná ki a kéménybe, hanem akár
egy kuktára való húslevest is. Persze ez erős túlzás, mint ahogy egy
ekkora ventilátor egy konyhai elszívóba is az.

Kicsit belegondoltam, hogy mi lenne, ha most csinálnám meg a pultot az asztalra.
Mivel az asztal jelenleg az oldalára van döntve, a szerszámaim a másik
pincében hozzáférhetetlenek, ez úgy nagyjából képtelenség.

Gondoltam felkapom a rádiót, és betolom a direkt neki meghagyott résbe.

Erre fel elhagyta az oldalát.

Mekkora hangszóró van benne! Ha szétszedném, és csak a lényeget tenném el belőle,
akkor sokkal kevesebb helyet foglalna. Persze egy fecske, akarom mondani
rádió, még nem csinál nyarat. Azonban nem csak egy van belőle!

Rátoltam a Salgó polcra a fiókos kisszekrényt, bár nem ez lesz a végleges helye.
Kettejük közé fog bekerülni, a cikk elején már mutatott másik szekrény.

Ez az a szekrény. Csak ez ugye most még nagyon be van pakolva ahhoz,
hogy ezt innen csak úgy egyszerűen eltegyem. A cikk elején
húsz centit odébb tolni sem volt semmi feladat.

Mindenhova leraktam mindenféle szerszámokat,
melyeket most szépen újra egybegyűjtök.

Villanyszerelés közben félig már belaktam ezt a polcost, de most újra lepakoltam
róla a kacatokat. Ez az egész pince project, ez egy folytonos pakolás!

Mindkét fehér polcost betoltam a sarokba. Szó sincs róla, hogy itt lenne a helyük, hanem
csak újra az van, hogy helyet kell csinálnom a következő Salgó polc összeszereléséhez.
Tulajdonképpen ezeket szét is szedhetném, hiszen a terv része, hogy ezek megszűnnek.

No de miért szerelném szét a polcokat most?
Mikor most még olyan jó rájuk pakolni.

Újra lett hely. Akár már hozhatom is át a másik polcot. Persze nem egyben,
hanem darabokban. Egyben el sem bírnám, de befordulni sem igazán
tudnék vele a kanyarokban. De előbb még felmegyek, lefürdök,
majd szétválogatom a képeket ezekre a polcosokra, meg
a következő villanyszerelős cikkhez valókra.