Kimentem a halakat az illatgyertyából

Van az úgy, hogy az ember megvesz valamit, csak azért mert szép. Vagy mert olcsó.
Én éppen így voltam a képen látható, úgynevezett illatgyertyával. Nagyon szép
volt a dobozban egymás mellett a mindenféle színű üvegcse, illetve az ára
oly csekély volt, hogy megreszkíroztam a kasszából azt a pár százast.
Kár volt. Egyrészt ez szerintem nem illatos, hanem kifejezetten
büdös. Másrészt viszont fokozottan tűzveszélyes! Ekkora
lángtól elpattanhat az üveg, eldől a gyertya, kifolyik
belőle az éghető izé, és már kész is van a lakástűz.
Ha már tűz! Azt találtam ki, hogy kimentem
az illatgyertyából szerencsétlen halakat.

Feltettem a gáztűzhelyre egy barackbefőttes konzervdobozt, alágyújtottam,
majd pofával belefordítottam egy illatgyertyát. Ezennel szeretnék
mindenkit megkérni, hogyha lehet, ezt ne csinálja utánam.

Természetesen nem csak piros, hanem kék és sárga színű is van belőle.
Mondom én, hogy nagyon szép volt ez az összeállítás a dobozában.

A kék mintázatú halacska bele van fagyva a gyertya átlátszó anyagába.

Meg persze a narancssárga színű is. Gondolom te is átérzed a helyzet súlyosságát.
Egyszerűen nem hagyhattam szerencsétleneket tovább senyvedni!
Gondoltam bármily veszedelmes is, mentőakcióba kezdek.

Persze így, hogy áll a kép, nem látszik a jelenet különösebben veszélyesnek.

Ellenben mikor látványosan bugyog az éghető anyag a konzervdobozban,
akkor bizony már felmerül a szerzőben az az égető kérdés, miszerint:
Vajon magamra gyújtom a konyhát a halak menekítése közben?

Annyi eszem azért volt, hogy még fogókesztyűvel sem mentem a rotyogó veszedelem
közelébe. Éppen ilyen esetekre való a képen látható fogó. Kicsit már lifeg is a
szélén a ráhűlt anyag, de majd elmosogatom a következő rántott húsig.

Az előbb nem vált be, hogy pofával lefelé fordítottam az üvegcsét, mert nagyon lassan
melegedett ki belőle az anyag, ezért a következő illatgyertyát szájjal felfelé tettem be.
Aztán mikor már jól felmelegedett, akkor átfordítottam szájjal lefelé.

Mind a három üvegcséből kiürült az őket megtöltő anyag, vagyis sikeresen
kiszabadítottam a halakat, és még csak a konyha sem égett le közben.

Miután a matéria kihűlt, nem akart kijönni a dobozból.

Azonban miután a dobozt néhányszor forszírozottan odacsaptam
az asztalhoz, kihuppant belőle ez a rém gusztustalan valami.

Kedvem lenne kimenni vele az utcára, és aki ránézésre nem szimpatikus, annak a kezébe
nyomnám. Mit tudom én? Mondjuk lehetne valahogy így: Ne haragudj, de ezt az előbb
elejtetted. Vagy az se rossz ötlet, hogy bemegyek vele a boltba, majd a felvágottas
pultnál kicsomagolom, és kérek helyette másik húsz deka párizsit,
merthogy ez az adag útközben fényt kapott.

Miután a zselét levettem a lényegről, vagyis a halakról és a mindenféle egyéb
tengeri herkentyűkről, azok még mindig stabilan a dobozban
maradtak, azonban ezt a lötyit már oldja a víz.

A halacskák felszabadultan úszkálnak a csapban. Tényleg nem vagyok normális...
Mondjuk az igaz, hogy elmeállapotom zavarosságához eddig sem fért kétség.

Nehéz szívvel merném állítani, hogy megérte.