Sajnos bizonyságtételemen módosítani nem tudtam,viszont szeretném mindenképpen kiegészíteni a következő sorokkal: Mindezért egyedül az Istené a dicsőség! Nem az én döntésem,akaratom vagy cselekedetem következménye hogy üdvözültem,mert mindent Isten tett meg az üdvösségemért. Egyedül és kizárólagosan Jézus Krisztus helyettes és tökéletes áldozatának,valamint Isten kiválasztásának és kegyelmének ajándéka hogy újjászülettem. \"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.\"(Ef 2,8-9) \"Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez(...)Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította\"(Róm 8,29-30)

Köszönöm a kedves sorokat! Én is kívánom,hogy áldjon meg benneteket az Úr gazdagon!

Kedves Károly! Az Úr áldjon meg!

Szia Károly! Ez egy nagyon szép történet, és kívánom hogy minden ember jusson el egyszer ide erre a pontra. :)

Sziasztok! Szeretném elmondani, hogy miként éltem a világban, hogyan lettem vallásos, és ebből a vallásosságból hogyan jutottam élő hitre, és közösségre az Úr Jézussal. Nem hívő családban nőttem fel, Isten létezésében viszont mindig hittem. De sok minden más is helyet kapott a hitvilágomban. Gyermek koromtól egészen 23 éves koromig végig kísérte életemet az okkultizmus sok formája. Ezek között szerepelt a horoszkóp, jóslás, keleti vallások tisztelete és gyakorlása. Így hittem a lélekvándorlásban, gyakoroltam az autrogén tréninget, meditációt, és több alkalommal részt vettem szellemidézésen. Szerettem a horror és fantasztikus filmeket, újságokat, könyveket, és a rock zenét. De sok más bűn is szerepet kapott az életemben. Sokat hazudtam, csúfolódtam, paráználkodtam, és sok mindent és mindenkit bálványoztam. Bíztam testem és lelkem épségében, a magam jóságában, és hittem abban, hogy jól irányítom az életem. Szabadnak éreztem magam a világban. Sokat jártam discokba és hasonló szórakozó helyekre. Ezeken az alkalmakon mindig rengeteget ittam. Nagyon álmodozó típus voltam. Nagy terveim voltak, hogy leszek valaki, akire az emberek majd felnéznek.Hatalmas önbizalmam volt. Hittem abban, hogy mindent jól csinálok. Életem viszont egyre üresebb lett. 1997-ben mikor 23 éves lettem jött az első nagy fordulat az életemben. Egy betegségtől való félelem és rettegés miatt keresni kezdtem Istent. Elkezdtem Bibliát olvasni, és Cseri Kálmán igehirdetéseket hallgatni. Az egyik ilyen igehirdetés meghallgatása után engedtem Isten hívásának, megvallottam a bűneim, és átadtam az életem az Úr Jézusnak. Kidobáltam a keleti vallásokról és misztikus dolgokról szóló könyveim és újságaim. Szakítottam az okkultista hitvilágommal és bálványaimmal. Később megkeresztelkedtem és konfirmáltam a helyi református gyülekezetben, majd rendszeresen jártam Istentiszteletekre. Nem szakítottam viszont mindennel, nem tettem mindent az Úr kezébe, nem csak Benne bíztam, és nem adtam át egészen a szívemet Jézusnak. A legnagyobb bálványaim, a sport, a világi zene, és a betegségektől való félelem továbbra is meghatározó része maradtak az életemnek. És mivel megosztott volt a szívem, vagyis nem volt egészen Jézusé, ezért megmaradtak félelmeim és bűneim nagy része. Sajnos ez odáig vezetett, hogy 2004-ben újra disco-ba járni, és inni kezdtem. 2008-ban újból kapcsolatot létesítettem,majd együtt éltem egy fiatalkori barátnőmmel. 2009-ben pedig egy hamis, karizmatikus vallást gyakorló személlyel voltam párkapcsolatban és közösségben. Közben újabb és újabb bálványok jelentek meg az életemben, amikbe rengeteg időt, pénzt és energiát fektettem. Isten viszont ezekben az időszakokban is vezetett, és nem hagyott végleg eltévelyedni. Kihozott olyan mélységekből, miből kiutat nem láttam, és talán nem is akartam, mert lelki sötétségben és megkötözöttségben éltem. Így az Ő mentő szeretetének munkája, hogy 2006-ban befejeztem a discozást és azzal együtt az italozást. Párkapcsolataimat pedig nem engedte elmélyülni, kihozott azokból, és megajándékozott az igazi társsal, Tőle rendelt feleségemmel. De az Úr rámutatott arra is, hogy semmilyen közösséget ne vállaljak hamis vallási mozgalmakkal. Mint amilyen a Pünkösdi, Adventista, Jehova Tanúi, karizmatikus és más hasonló felekezetek. A második nagy fordulat 2010-ben, egy Joó Sándor igehirdetés olvasása közben történt. Szíven ütöttek a következő sorok:”Bizonyos tudod te is, mi az, amit ott kellene hagynod, hogy tovább mehess\". Tudtam hogy nekem szólnak, és tudtam hogy mit kér általuk tőlem Isten.Sírva vallottam meg, és hagytam el két legnagyobb bálványomat, a világi zenét, és a testépítő sportot. Valami viszont még mindig hiányzott. Bár mindennap imádkoztam, Bibliát olvastam, jártam gyülekezetbe és szolgálatot is végeztem, mégis hiány volt a szívemben.És hogy mi hiányzott, arra szintén egy Joó Sándor igehirdetésben kaptam választ:\"Tudod, mikor látod meg igazán Krisztust? Akkor, ha annak a nagypénteki magvetésnek a gyümölcsei benned is érni kezdenek, s megteremnek! Annak a szent magvetésnek a legelső gyümölcse a bűnbocsánat. Amikor valaki térden állva bemutatkozik az Úrnak, a bűnbocsánat fölszabadító erejében válik először valósággá, realitássá számára az élő Jézus Krisztus! Itt kezdődik a Jézussal való személyes megismerkedés, amikor azt mondja az előtte térdeplő embernek: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Ez hiányzott igazán, és ezt nem éltem át 1997-ben és utána sem, hogy valósággá váljék az én számomra is:Megbocsáttattak a bűneim! És ebből a bocsánatból hála fakadjon a szívemben: Jézus Krisztus megváltott és megbocsátott. Én hálából Vele akarok élni! A bűnbocsánatot viszont meg kellett előznie a bűnvallásnak. Ezért a lehető legrészletesebben próbáltam visszagondolni és leírni elmúlt életem sok csúfságát, engedetlenségét és meg nem vallott bűnét. Így kerekedett azokból négy oldal. De nem akartam egyedül Isten elé vinni mindezt, mivel az én esetemben az Ige arra bíztatott és bátorított, hogy egymásnak valljuk meg bűneinket. \"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket\"(Jak 5,16) Ezért felkerestem Horváth Géza református lelkipásztort Pasaréten. Ez 2011.Július 17.-én történt. Ott valóban megvallottam mindent és letettem az Úr Jézus kezébe. Kértem, hogy bocsásson meg, mert hiszem, hogy egyedül Ő szenvedte el az én halálos ítéletemet, és egyedül az Ő áldozatáért kaphatok bocsánatot, amit kész vagyok feltétel nélkül elfogadni. Majd kértem, hogy költözzön a szívembe, és Ő uralkodjon a továbbiakban bennem, mert én Vele akarom eltölteni földi életem hátra lévő részét, és az örökkévalóságot. Miután mindezt megvallottam Horváth Géza arra kért, hogy tépjem össze a kezemben lévő írást a bűneimről, mert a következő ének jutott az eszébe: \"Az írás széjjel tépve, szabad vagyok szabad! Tudom, hogy megvevél Te, Meggyőztél ím magad! Kínos halált te szenvedél, S ártatlan drága véred Áldoztad lelkemért.\" Ezek után már nem maradt kétség a szívemben, tudtam, és tudom most is, hogy Jézus Krisztus megváltott és megbocsátott. Ő az én Gazdám, és én Hozzá tartozom. Örök élettel ajándékozott meg, amiért nem szűnök meg Neki hálát adni.