Madagaszkári nappali gekkók

(példa állat koch nappali gekkója)

1. ábra: nőstény állat és a kalciumraktár

Bevezető:

Ezek a gekkók, ahogy a nevükből következik, nappal aktívak, így táplálkozási szokásaik és életmódjuk is ekkor figyelhető meg. Eredeti élőhelyük Madagaszkár nyugati, délnyugati része, így a terrárium kialakításánál ezt figyelembe kell venni.

Külső leírásuk:

Rendkívül színpompás állatok. Hátoldaluk színezete hangulatoktól függően világoszöld és sötétzöld színárnyalatokat vehet fel, amelyet minden fajra jellemző, egyedi sávok illetve pettyek díszítenek. Szemhéjjal nem rendelkeznek, pupillájuk nem függőleges vágású, mint a legtöbb gekkónak, hanem kerekded. Mellső és hátsó lábaikon négy nagyon jól fejlett, karmok nélküli, tapadólemezekkel ellátott, és egy visszafejlődésnek indult ujj található.

Az ivarérett nőstények nyakán jobb- és baloldalon mumsz-szerűen megduzzadó kalciumraktár fejlődik ki (1. ábra). Hasonló korú hímeknél a combok alsó felületén jól kivehető ún. „praeanofemorálpórusok” vannak, melyek lapított háztető formáját veszik fel (2. ábra). Testhosszuk: 20-28 cm között mozog.

2. ábra: a hím egyed ismertető jegyei

Élelmezésük:

Tücsök, szöcske, sáska, lisztkukac, gyászbogár lárva, rózsabogár lárva (3. ábra), ritkán a vérmesebb példányok szopós egeret is elfogyasztanak. Minden madagaszkári nappali gekkó jó közérzetének fenntartásához növényi eledel bevitele szükséges. Ajánlott minden héten legalább egyszer megkínálni őket kedvenc csemegéjükkel, amely az alábbiak szerint készítendő el: banánból készítsünk pépet, amelyet hasonló mennyiségű mézzel kell összekeverni. Ezt a fajta táplálékot mindig egy adott helyen lévő edénykébe tálaljuk.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy állataink szervezete megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyaghoz jusson. Ajánlott minden ízeltlábú eledelt az úgynevezett „Korvimin ZVT + Reptil” porkeverékben meghempergetni. Ezt a táplálék kiegészítőt ajánlott állatpatikákból beszerezni, mivel az ilyen helyek megfelelően tárolják és szállítják a termékeket.

Fontos még azt is megjegyezni, hogy az ivarérett és megtermékenyített nőstényeknek óriási mennyiségű kalciumra van szükségük, így ebben az esetben jobb a túlzott elővigyázatosság: tartsunk a terráriumban a nőstény által gyakran látogatott helyen tálkát, amelybe a fent említett porkeveréket tesszük (mivel ha az állat ásványi anyaghiányban szenved, akkor magától is elfogyasztja a port).

A naponta elfogyasztott táplálék mennyisége természetesen életkortól függ, de ha egy felnőtt egyed akár több hétig nem eszik, akkor érdemes felkeresni az állatorvost.

Az állatok itatását naponta legalább 2-3 alkalommal el kell végezni. Növénypermetezővel spricceljünk vizet az üvegre, illetve az állatok közelébe, így azok onnan könnyedén le tudják nyalogatni. Tapasztalataim szerint az állatok megtanulnak vizesedényből is inni, ha annak a tartalmát 2-3 naponta frissre cseréljük.

3. ábra: néhány takarmány állat

A terrárium berendezése:

Két, három egyed tartására megfelelő terrárium hossza: 60-70 cm, mélysége 40-50 cm és magassága 80-90 cm. Minél több állat lesz benne, annál több búvó, rejtőzködő helyre van szükség (4. ábra). A fenti adatokkal rendelkező ház növényzete álljon főleg 4-5 cserepes sansevieria-ból (más néven: fácánlevél, tigriske, „anyósnyelv”), amelyek elhelyezésénél és rögzítésénél vegyük figyelembe, hogy a nappali gekkók mozgékony és viszonylag súlyos állatok, akik előszeretettel ugrálnak egyik tárgyról a másikra.

A terrárium hátfalára ragaszthatunk különböző párkányokat, kiemelkedéseket. Nagyon fontos, hogy élethelyükhöz hasonlóan otthonukban különféle vastagságú bambusz rudak legyenek, amelyek főleg függőleges irányban állnak, de természetesen szeretik azt is állataink, ha bizonyos dőlésszögbe állítjuk be azokat.

Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni (pláne, ha az állatokat növénypermetezővel itatjuk), hogy a terrárium berendezése semmilyen mérgező vagy veszélyes anyagból nem készülhet.

4. ábra: az általam készített és berendezett terrárium

Terrárium takarítása:

A művelet elvégzése előtt az állatokat ki kell venni a terráriumból, így nagyon elővigyázatosnak kell lennünk és tartsuk szem előtt az alábbiakat: ha kedvenceink veszélyben érzik magukat, mint a legtöbb gyíknak, nekik is letörhet a farkuk. Védekezésnek még egy speciális formáját is kifejlesztették: durvább érintésükre vagy megfogásukra ún. pánikvedlést végeznek; bőrüket leválasztják testükről, mondhatni, „önnyúzás” történik. Ezért, ha például egyik terráriumból a másikba vagy takarítás miatt ki akarjuk emelni az állatot, testénél hosszabb, átlátszó műanyag dobozzal takarjuk le. Várjuk meg, hogy a doboz falára felmásszon és aztán a felülettől elemelve, lyukakkal ellátott tetővel zárjuk le a dobozt.

Az üvegfalak takarításához, az erős vízkőoldás és a fertőtlenítés céljából, ecettel átitatott szivacsot használjunk. A terráriumot vizes villedával többször szárazra kell törölni. A takarítás végeztével 15-20 percig szellőztessük kedvenceink otthonát.

Hőmérséklet, páratartalom és világítás:

Nappal legyen a hőmérséklet 26-30 este pedig 22-24 Celsius fok. A páratartalom 80-90 százalékos értékek között ideális. A terráriumot felülről világítsuk meg. A fent említett méretekkel rendelkező „gekkóház” fontos része egy vagy két 60 cm-es 18 W-os UV sugarakat produkáló fénycső (pl. Sera cég által gyártott: terra UV special). Ezeket pontosan a tető fölé helyezzük el, hogy az UV sugarak a terrárium lehető legnagyobb területét elérjék. Fontos tudni, hogy az UV sugarak üvegen nem tudnak áthatolni, így a fényforrás alatt dróthálónak kell lennie. A fénycsöveket kiegészíthetjük egyéb égőkkel is.

Szaporításuk:

Ha már rendelkezünk egy bizonyos nemű állattal, akkor érdemes vele egykorú párt választani. Természetesen nem probléma, ha az állatok között 2-3 év korkülönbség van, de ne felejtsük el, hogy 2 hímet nem lehet egy terráriumban tartani. Ha már a két állat összeszokott, akkor vagy maguktól, vagy a mi segítségünkkel párzásra lehet bírni őket. Érdemes az utóbbi esetben a terrárium fűtését éjjel 16-18, nappal 22-24 fokra csökkenteni és ezt az állapotot 1,5-3 hétig tartani. A szakirodalom szerint ez a módszer sikeresen alkalmazható, de be kell vallanom, hogy még soha nem kellett kipróbálnom, mivel az állataim már mondhatni első látásra egymásba szerettek, így a normális terráriumi hőmérsékleten párosodtak. A nőstény az első párzás után kifejleszti azt a bizonyos mumsz szerű képletet, mely a kalcium raktárként funkcionál. Így a párosodási időszakban kiemelten kell figyeli a nőstényállat megfelelő ásványi anyag ellátására és inkább túlzott mennyiségű kalciummal tápláljuk, mint, hogy a hiánytünetek és később rendellenességek jelentkezzenek.

Az anyaállat kb. 1-2 hónapig vemhes (ha ez a szót hüllők esetében alkalmazni lehet) és aztán lerakja ikertojásait. Ez történhet kétféle képen: az állat vagy egy növény tőlevélrózsájába helyezi tojásait, vagy felragasztja általa biztosnak gondolt helyre. Abban az esetben, ha a tojások egy növény kelyhében vannak (tehát nem lettek leragasztva) könnyen eltávolíthatóak és inkubátorba helyezhetők. Ha a tojások nem emelhetők le a felszínről, akkor, ha a körülmények engedik, le kell fedni őket kis méretű teaszűrővel, mivel az állatok a terráriumban felejtett tojásokat akaratlanul is leverhetik, összetörhetik.

Saját tapasztalatom az volt, hogy a nőstény állatom a sansevieria levelei közé, tövébe rakta a tojásait és onnan egyszerűen és veszélytelenül ki lehetett emelni azokat. Tojásokat inkubátorba helyeztem, ahol állandó 28 fokon és magas páratartam mellett 50-60 nap kellett, hogy a kis gekkók kikeljenek (5, 6 és 7. ábra).

Amennyiben az állatok folyamatosan párosodnak, akkor a nőstény 2 hetente egy pár ikertojást fog lerakni (természetesen ettől az értéktől kisebb eltérések lehetnek) a szaporodási időszakban, mely akár több hónapon keresztül is tarthat. Ha keltetést 26-28 fokon, akkor nőstény állatok, ha 29-33 fokon végezzük, akkor hím gekkók bújnak elő a tojásokból.

5. ábra: frissen kikelt gekkócska

6. ábra: a fital egyedek is kitűnően másznak üvegen

Az inkubátor elkészítése:

Érdemes vásárolni egy 15 literes kis akváriumot, melyet könnyedén át lehet alakítani. A hátlapot egy kb. 15 cm-el meg kell emelni, mivel az inkubátor tetejének ferdén kell állnia, hogy az arra kondenzálódó vízcseppek ne a tojásokra, hanem az előlapra lecsurogva vissza kerüljenek a víztérbe. A két oldallap tetejére a hiányzó rész, megfelelő méretű üveg háromszögekkel befedjük, így az inkubátor zárt légtérrel fog rendelkezni.

A kész inkubátor aljába 15-20 cm magasságig vizet töltünk és abba automata akvárium fűtőcsövet, helyezünk. A víz tetejére hungarocell uszálykát készítünk, mely tetejére a tojások elhelyezhetők (7. ábra). A tojásokat forgatni szigorúan tilos!

7. ábra: az inkubátor