A forgalmazási költségek vállalati, üzleti illetve termékszintű mérésének és értelmezésének problémái

Az áruforgalmi költség a termékek beszerzésétől, a készletezésen keresztül, az értékesítésig, a forgalmazás folyamatában felmerülő pénzösszeg. Ennek az erőforrásnak az optimális felhasználása növeli a vállalkozás nyereségét, ha az árrés éveken keresztül fix-szé válik. A forgalmazási költségek növelésével, várhatóan növekedés mutatkozik az értékesítés terén is. A forgalom növelése és az eredményesség tudatos költséggazdálkodás mellett valósítható meg. A költségek és eredmények viszonya pedig meghatározza a vállalkozás hatékonyságát. A forgalmazásra szánt költségek összegét elsősorban a kereskedő határozza meg. Erre az összegre az árrés nyújt fedezetet. A forgalmazás fix költségei előre eltervezhetőek, de vannak költségek, amelyeket a vállalkozó szabadon alakíthat a forgalomhoz alkalmazkodva, befolyásolhatja azok alakulását. Ezen tényezők miatt fontos, hogy a kereskedőknek ismerniük kell költségeik eredetét, fajtáit és mérésének lehetőségeit.

A forgalmazási költségek mérésénél problémát jelent, hogy a különböző költségfajták másként reagálnak a forgalom változására. Az áruforgalom összetétele az egyes kereskedelmi vállalkozásoknál eltérők, ezért általános módszerekkel nem lehet megoldani a költségek mérését. A különböző áruk költségigényessége is eltérő lehet. Tehát a forgalom összetételének változása módosítja a költségeket. Az árukészlet nagysága, a munkaerő minősége, az értékesítés technikai feltételei, a rezsi díjak szintén költségbefolyásoló tényezők.

A költségeket önmagukban nem lehet elemezni, a vállalkozás tevékenységéhez kell viszonyítani. Bizonyos költségek hatással vannak más gazdasági tényezőkre is. A költséggazdálkodás a kereskedelemben speciális, mert általában termékcsoporton, cikkcsoporton vagy funkción alapszik.

A költségeket érdemes természetes mértékegységekben mérni, mint például az egy km-re jutó üzemanyag. Az értékelemzés a funkciókhoz társított összköltség vizsgálatával célszerű. Ilyen az egy termékcsoportra vetített összköltség vizsgálata, és az ez alapján meghatározott költségviselő képesség. A költségeket az üzemeltetési forma rentabilitása szempontjából is meg kell figyelni.

A fix költségek terén, ha a forgalom nő, a költségszínvonal csökken. A változó költségek terén arányos a változás. Az idényszerűség és a költség viszonya a szezonális változás miatt nehezen tervezhető.

Egy cégen belül érdemes az egyes telephelyek jövedelmezőségét vizsgálni, tehát elemezni kell a nyereségüket. Ez lehetséges irodánkénti költségek vagy tevékenységek költségeinek irodánk közötti felosztásával. A költséghelyek szerinti költséggyűjtés során költség központokat alakíthatók ki, ami pontos és egyértelmű lehetőséget ad arra, hogy meghatározható legyen, hogy azok honnan származnak. A költségek felosztása valamilyen jellemző szempont szerint, vetítési alapok segítségével történik, mint az irodák létszáma vagy az áruforgalom értéke. Ez a módszer az összköltséget osztja fel költséghelyek között.

Így lehetővé válik az irodák szintjén is üzemi eredményt számolni.