4.5. Vállalati hitelezési formák
4.5.1 Szindikált hitelezés
A
szindikált típusú hitel napjaink olyan terméke, amely különleges jelentőséggel
bír mind a magán-, mind az állami szektor rendszeres piaci szereplői folyamatos
pénzhez jutásának szempontjából.
Szindikált
hitel esetén két vagy több bank nyújt egy adósnak hitelt azonos feltételekkel,
ugyanazon dokumentáció felhasználásával, egy közös főszervező bank vagy
bankcsoport sokoldalú szervezőtevékenysége mellett. Leggyakrabban középlejáratú
futamidővel köttetnek, de ugyanúgy alkalmasak rövid, vagyis három-, hat-, vagy
tizenkét hónapos lejáratú célok finanszírozására is.
A hitelpiac
sajátos műfaja, amelyben a részt vevő bankok előbb versenyeznek, majd
együttműködnek egymással. Az eredmény: adósok és hitelezők nem ellenérdekű
félként kerülnek egymással kapcsolatba, hanem mindannyiukat a közös érdek, a
piacképes korszerű termék létrehozása motiválja. A számos résztvevő sokféle
igényrendszerének szindikált összehangolása a szakmai kultúra szinvonalát
emeli.
Vállalati
szempontból a szindikált hitelek piacának kétségkívül legnagyobb előnye a nagy
kapacitás. Ez egyaránt vonatkozik a hitelezésben érdekelt bankok nagy
számára, valamint a piacon elérhető hitelösszegek nagyságára is. Nemzetközi
minősítő intézetek által magas hitelképességi ( rating )
osztályba sorolt cégeknek eddig sem volt, ezután sem lesz gondjuk a pénzhez
jutás tekintetében. Alacsonyabb osztályú, vagy ratinggel nem rendelkező
hitelfelvevők számára viszont ez látszik a legkönnyebben elérhető
hitelforrásnak, amennyiben az igényelt összeg nagyobb, mint amennyit a velük
kétoldalú hitelkapcsolatban álló bank egymaga nyújtani tud. Vállalati
hitelfelvevők előnyére válik az a körülmény is, hogy a viszonylag egyszerű
adminisztráció következtében a bankok részvételi hajlandósága folyamatosan
magas szintet mutat.Az adós csak az adminisztrációs munka nagy részét végző
ügynöknek kijelölt bankkal tárgyal, mintha bilaterális hitelt venne fel.
További előny a kapcsolatok erősödése adós és hitelező között,
mely főként a jövőre nézve eredményezhet a partnerek között egy hosszútávú
kölcsönösen előnyös együttműködést. Egyéb pénzfelvételi mód, pl.
kötvénykibocsájtás esetén az adós és a befektető között nem jön létre közvetlen
kapcsolat.
További
előny, hogy a piac kitermeli az adósra vonatkozó piackonform árszintet. Az
árszint az adós részéről elsődleges szemponttá csak abban az esetben válik, ha
a hitel struktúrájának és egyéb feltételeinek alakulását annyira ellenőrzése
alatt tudja tartani, hogy azok elhanyagolhatóvá válnak. A vállalati
hitelfelvevők maguk tudják irányitani saját kockázatuk megosztását a nagyszámú
hitelező között. Taktikalilag megfelelő időpontban kibocsájtott hitelek esetén
a potenciális hitelezők figyelmét az adós céljaival összhangban tudja az adott
ügyletre terelni, miközben tradicionális bankkapcsolatainál szabad
hitelkereteket tarthat fenn a napi finanszírozási igények problémamentes
fedezésére.
4.5.1.2. Szindikált hitelekben rejlő vállalati kockázatok
Az adós
gyakorlatlansága esetén a szindikált hitelek rugalmasságával együtt a nagyszámú
hitelező különböző igényrendszere és annak összehangolása sok fejtörést
okozhat. Kellő tapasztalat birtokában ez a körülmény kifejezetten a hiteltípus
előnyére válik. Gyakran hangoztatott hátrány a banki túlerő. Ilyen túlerő akkor
alakul ki, ha széles körű kapcsolatrendszerrel bíró bankokból alakult
konzorcium olyan erős ráhatást gyakorol a piacra és a leendő adósra, hogy
ezáltal diktálni tudja a feltételeket, s elfedi egy esetleg magányosan
versenyző bank ajánlatát.
Függetlenül
az esetleg előálló komplikációktól, melyek minden hitelügyletre jellemzőek
lehetnek, a szindikált hitel alapvetően egyszerű, mindamellett a legnagyobb
rugalmasságra képes hitelfajta. Gyakorlott adósok és jól megválasztott
főszervezők egy ésszerűen megszerkesztett hitelügyletet csaknem bármikor el
tudnak helyezni a piacon.
A
szindikált hitel az ügyfélkör igényeinek akkor megfelelő, ha árai és szerkezeti
elemei versenyképesek, struktúrája rugalmas, lebonyolítása gyors, a bankok
magatartása pedig adósbarát.
4.5.2 Cash Pooling
A
vállalatfinanszírozás hazai gyakorlatában a Multicash-el egyidőben, 1995 jelent
meg a cash-pooling fogalom, mely a banki szolgáltatások közül csoportszintű
folyószámla menedzselést takar. Ezt a
szolgáltatást először, úgy mint a Multicash elektronikus rendszert az ING Bank
kínálta elsőként a piacon 1994-ben.
A cash-
pooling rendszert általában több telephellyel rendelkező vállalatok
alkalmazzák, amelyek egységként külön számlát vezetnek ugyanannál a banknál.
A
hagyományos finanszírozás mellett gyakran előfordul, hogy ugyanazon vállalat
egyik számláján többlet, a másikon hiány jelentkezik. Mivel a pénz számlák
közti mozgatására nincs mód, szinte törvényszerű, hogy a társaság egyidejűleg
tartsa pénzét alacsonyabb betéti kamatlábbal a bankban, s kényszerüljön
magasabb kamatlábú számlahitel igénybevételére. Ezt a problémát oldotta meg a
folyószámla csoportszintű menedzselése. E módszer azonban nemcsak a költséges
hitelfelvételktől kíméli meg a vállalatokat, hanem a betétre nézve is
addicionális előnyöket rejt magában. Mivel a banknak érdeke a nagyobb
betétállomány, a központi alszámlán a cash- pooling révén felhalmozódó nagyobb
összegre magasabb kamatot hajlandó fizetni, mint az alszámlákon máskülönben
található kisebb tételekre. A cash pooling rendszer előnye az is, hogy az
egyazon tulajdonos által kontrollált vállalatcsoportnak csak egyetlen
folyószámlahitel- szerződést kell kötnie. Ha a csoport számláinak egyenlege
nulla, vagy negatív, akkor a főszámlához kötött, úgynevezett overdraft keret
erejéig folyószámlahitel vehető igénybe.az átutalások teljesítésére. A
cash-pooling szolgáltatás jóvoltából a vállalatok hatékonyabb cash-flow
menedzselést tudnak elérni, ami végső soron költségmegtakarítást eredményez.
Vállalati hitelek
csoportosítása
A kereskedelmi vállalati hitelek egyik lehetséges csoportosítása szerint 5 alapvető fajtát különböztethetük meg.
A nyitott hitelkeret olyan időleges finanszírozási szükségleteket elégít ki, amelyek ismételten jelentkeznek.
Sok hiteladósnál szezonális vagy ciklikus ingadozás jelentkezik a finanszírozási szükségletekben. A kölcsönvevő számára kényelmetlen lehet a bankhoz menni minden egyes esetben, ha hitelre van szüksége. A bank számára is egyszerűbb, ha nem kell minden alkalommal elbírálnia a hitelkérelmet, vizsgálnia a hiteligényt és hitelképességet, amikor egy jó ügyfél hitelt kér. Ilyen esetben érdemes állandó kapcsolatot kialakítani a bankkal.
A hitelkeretet olyan ügyfélnek nyitják, akivel a banknak hosszú időn keresztül jó hitelkapcsolata volt, vagy várható, hogy jó kapcsolat alakítható ki vele. Mivel ez hosszabb távú kapcsolat és nem követel a bank fedezetet, először meg kell vizsgálnia a cég hitelképességét. Ha megnyitja a bank a keretet, közli a hiteladóssal, hogy mennyi a maximális tartozás összege, mennyit kell fizetnie a felhsznált hitelkeretért és mi a teljes hitelösszeg visszafizetési határideje. Ezek a hitelkeretek általában informálisak, de a bankoknak erkölcsi kötelezettségük, hogy az informális kötelezettség alapján is folyósítsanak hitelt.
Az áthidalási hitel esetileg felmerülő időleges finanszírozási szükségleteket elégít ki, így a hiteligényeket is külön-külön kell elbírálnia a banknak. Ezeket a hiteleket rendszerint a vállalatok valamilyen eszközzel fedezik (pl. készlet, vevőállomány). Mivel a finanszírozási szükséglet egyedi, a hitelt az eszköz megtérüléséből lehet visszafizetni. Az ilyen típusú hitel nem tételez fel állandó kapcsolatot a cég és a bank között.
Ezt a hitelt a kereskedelmi vállalatok azért veszik igénybe, hogy forgóeszközeik tartós növekedését finanszírozzák. Forgóeszközeik beszerzésekor keletkezett adósság visszafizetésekor igénylik. Ez a hitel hosszabb ideig áll fenn, visszafizetése nem várható a készlet megtérüléséből, hanem a termelési és értékesítési folyamat eredményeként keletkezett nyereségből, illetve a vállalat által e hitel visszafizetésére felvett hitelből történik. Mivel ez a hitel állandó jellegű forgóeszköz-szükségletet finanszíroz, ezért a hiteligénylőnek fedezetet kell biztosítania, ami általában a hitellel finanszírozott forgóeszközt (készlet vagy vevőállomány) jelenti.
Hasonló a nyitott hitelkeret alapján folyósított hitelhez azzal a különbséggel, hogy formálisan is létrehoznak egy hitelkeretet, amely hosszabb időre, általában 1-3 évre szól. Ez egy rugalmas szerződés, amelynek alapján a hiteladós szükség esetén bizonyos összegű hitelt vehet igénybe. Általában csak hitelképes nagyvállalatoknak adják. Olyan vállalatok igénylik ezt a hitelt, amelyeknél a hitelviszony időtartama alatt változik a forgóeszköz szükséglet. Mivel ezek a hitelek tartós, állandó szükségletet, pontosabban a forgóeszközök állandó növekedését vagy a tárgyi eszközök növekedését finanszírozzák, a visszafizetés nyereségből vagy hosszú lejáratú hitelből történik
Rendszerint tárgyi eszközök vásárlására veszik igénybe, ezért lejárata hosszabb, tipikusan 3-5 év, de 10 éves lejáratú hitel is igénybe vehető. A vállalat szükség szerint vagy egyszerre is lehívhatja a hitelt.